…a hétnek, én meg számolom vissza a napokat, ami igencsak furcsa nekem, mert utoljára szerintem az Anzsi elleni hazait vártam ennyire, előtte meg a két kupadöntőt (2009-ben igazából a visszavágót, mert a győri meccs előtt még kb 8:0-át vártam oda, azok után, hogy Sisa tréner Kecsón olyan arckifejezéssel közölte Babarral és velem, hogy “most mondjak le, srácok?“, mint amit én vágtam akkor mikor Détári 1993-ban a Fradiba igazolt), most viszont már minden reggel arra ébredek, hogy szombat van-e már.
Furcsa és szokatlan, de természetesen nagyon jó érzés látni az érdeklődést és szimpátiát, ami száll felénk az elmúlt napokban, Hanta bőszen tölti is fel a linkeket a napikispestekbe, ezt látjátok ti is, de informálisan is érkezik a szurkolói állásfoglalásokon túl folyamatosan a hátbaveregetés mindenhonnan, és az önként jelentkező “meccsreakarokveletekmenni” arcok, hogy messzebb ne menjek, mi pl. Öcs egyik ős-diósgyőri exkollegáját visszük 5. elemként szombaton, aki bejelentkezett, hogy ott akar lenni az Igazság Pillanatában.
Ennyi.
Illetve azért nagyon nem csak ennyi. A magyarfociban kábé, a nagypolitikában még inkább otthon lévő főnökeim a váteszek magabiztosságával mondják biztosra nekem, hogy ne izguljam túl magam, mert csak ártok az egészségemnek, a Honvédnak stadionja lesz, a Felcsútnak meg NB1-es tagsága. Én hantai magabiztossággal hárítom el ezeket a gyalázatos feltételezéseket – a felszínen. Merthogy belül azért be vagyok szarva.
Itthon, ebben a Bohócligában minden előfordulhat.
Mibe kapaszkodhatunk akkor?
Abba, amibe a ‘csaba előtt. A becsületünkbe, azaz a játékosok ezen fogalom iránt táplált érzéseibe. (Földhözragadtabb magyarázatként hanta 6 milliós győzelmi “árába”). Abba, hogy az idén ultimatív kedvenccé előlépő Baráth Hadfiú Boti nem a levegőbe beszél, amikor előbb közli, hogy győzni megyünk Felcsútra is, mert csak, majd nagy meglepetésemre hivatalos Honvéd TV anyagban kimondja, hogy ez nekik és a szurkolóknak is presztízsmeccs a két klub között, Öcsi bácsi miatt. Az én időmben ilyen inti egyszerűen nem mehetett volna le. Most igen, és ez nagyon jó. Mármint: nagyon jó jel.
Sok tehát még a kérdőjel, hogy felsőbb érdekek győzedelmeskednek-e (volt erre példa az elmúlt hetekben) vagy megy minden a maga útján (erre is) ? Lövésem nincs jelenleg, hogy melyik forgatókönyv érvényesül majd, ráadásul az utóbbi szcenáriónál is mi a biztosíték arra, hogy szeszélyes csapatunk nem zakózik-e le az NB1-es tagságért (azaz az e mögé rejtett önámító hazugságukért) tovább küzdő hazaiak ellen. Nem tudom.
Egyvalamit tudok csak. Egyszerűen akármilyen szar irányba is megy a világ sok téren, néha vannak dolgok amik nem történhetnek meg, akárhogy is erőltetik azokat. Nem véletlen, hogy eddig sose tudott nyerni ellenünk a patyomkin, kicsit olyan Gyűrűk ura sztori ez, valahogy a Gonosz nem diadalmaskodhat a sok fájdalmas részsikere ellenére sem hosszabb távon. Egyszerűen nem.
Persze Tolkiené “csak” egy mese, ez meg a Valóság.
Hát, kíváncsi leszek.
És kéz-tördelve várakozok tovább.