A klubtörténet szerint ma nyolcvan éves a kispesti stadion

1939 tavaszán adják át azt a stadiont, amit többszöri felújítás után még ma is használ a Kispest. Furcsa történelmi párhuzam, hogy akkoriban is éveket kellett várni, míg végre rászánta magát a város és a minisztérium az építkezésre, ahogy a 42-es villamos meghosszabbítása a pálya mentén ugyanúgy szóba került, ahogy manapság is napirenden van. Igaz, akkor még 43-as volt a viszonylat neve, és az irány a Nagykőrösi út lett volna, nem pedig a Havanna.

Stadionépítési történelem a harmincas évekből.

1932 októberében Kispest város városfejlesztési bizottsága 4000 pengő kölcsönt hagyott jóvá, hogy abból a KAC új tribünjének építését támogassák. A társbérlő Kispest FC eközben egy másik forrás, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által megítélt segély kiutalására várva küldöttséget menesztett az Országos Testnevelési Tanács (OTT) elnökéhez, hátha meg tudja sürgetni az ügymenetet.

A stadion és a tribün felújításának kérdése nem tűrhetett halasztást. Az 1926 decemberi képviselő-testületi döntéssel a következő évben felhúzott első, még teljesen fából készült tribünt egy vihar annyira megrongálta, hogy azt az alapoktól újra kell építeni, miközben a sporttelepet az egyesületi tagokon túl, a csendőrség, a cserkészek, a leventék és a gimnazisták is rendszeresen használták, így az is erősen le volt lakva.

1933 szeptemberében már áll a város által adott pénzből épített második, szintén fából épült tribün, azonban a minisztérium még mindig nem utalt, ezért Kispest polgármestere beadvánnyal fordult a miniszterhez, hogy újra jelezze, segélyt kérnének a sporttelep egyéb részeinek felújítására, valamint a tribün alatt öltözők, fürdők és tornaterem kialakítására. Az OTT képviselői bejárták a pályát, megtekintették a terveket, és reménykeltőnek nevezték a város esélyeit a segélyre.

Apró szerencse a szerencsétlenségen, hogy végül nem érkezett meg ez a segély, mivel a 1934. május 6-án, a Kispest-Attila mérkőzés alatt felgyulladt és leégett az alig két éves, még felszereletlen második tribün.

A Kispest tribünjének vasárnap történt leégése miatt félbeszakadt Kispest-Attila mérkőzést előreláthatólag áldozócsütörtökön Miskolcon játsszák le, amennyiben a felek meg tudnak egyezni. Kispest költségmegtérités cimén 2000 pengőt kér, az Attila azonban csak 1800 pengöt igér, A végleges döntés a kedd esti intézöbizottsági ülést megelőzően történik. (MTI, 1934.05.08.)

Már júniusban felmerült, hogy az akkoriban még a mai Kispesti temető Puskás Ferenc utcai oldalán fekvő stadiont egy nagyobb helyre költöztessék. Egy javaslat szerint a kőbányai Vasgyár utcai vasúti megállótól délre, a kispesti Lehel utcától pedig északra eső területet jelölték volna ki, vagyis nagyjából a mai KöKi terminál melletti P+R parkoló helyén épült volna az új létesítmény.

Augusztusban az egyik kispesti pénzintézet is jelezte, hogy az Üllői út mentén meglévő ingatlanát átengedné a városnak, azon tribünt, pályát és uszodát építene, és a már meglévő épületet klubházzá, öltözővé és vendéglővé alakítaná, ezért pedig nem kér többet, mint amennyit a leégett tribünjéért kapott a KAC a biztosítótársaságoktól.

Szeptemberben dr. Molnár József polgármester a Kispest FC képviselőivel való találkozáson elmondja, hogy a város hasonló stadiont szeretne építeni, mint a debreceni, és a kijelentését azzal is megerősíti, hogy a tervek már el is készültek, azokat pár napon belül vizsgál majd meg egy erre kijelölt szakbizottság.

1934 októberében elindul az építkezés – a Lehel utcában, ahol korabeli közmunkások (akkoriban ínségmunkásnak hívták őket) esnek neki a földmunkáknak. A stadion terveit az a Mattyók Aladár készítette, aki többek között a régi Üllői úti stadion egyes részeit is tervezte. A feszített tempóra jellemző, hogy a pálya talaját már egy-két hónapon belül szeretnék befüvesíteni.

A Kispest az 1934/35-ös és az azt követő bajnokságokat albérletben, hol a Hungárián, hol az Üllőin játszotta végig, a Szent Imre herceg úti (ma: Ady Endre utca) leégett pályáján csak néhány, kisebb érdeklődést kiváltó meccset rendezett. Érdekesség, hogy a KAC stadionját rendszeresen említik Sárkány utcai (az Ady neve a századforduló előtti évektől 1930-ig), vagy Szent Imre herceg úti (1930 és 1946 között volt az utca neve) stadionnak, azonban maga a stadion pontos címe egyelőre bizonytalan⁽¹⁾. Egy 1920 körül készült kispesti térképről például nemes egyszerűséggel lehagyták a vasúton túli részeket.

1926-ban a Temető úton, majd a fent látható 1929-es térképrészlet szerint egyértelműen a Csokonay utcában találjuk a stadiont, azonban a kerület 1931-es térképén már nem szerepel a Csokonay név, viszont megjelennek a legendás városi házak, ahol a Bozsik és Puskás családok laktak. Az 1928-as Budapesti Czím- és Lakásjegyzék szerint a Sárkány utca csak a Hofherr Albert utcáig tartott, vagyis a vasúton túl egy másik utcának kellett lennie, ami nem igen lehetett Temető utca, mert az sem Kispestnél, sem Pestszentlőrincnél nem szerepel az utcák, utak, terek jegyzékében.

Kispest 1940-es térképén a vasúton túli utcát már Szent Imre hg. útnak nevezik, ugyanakkor Pestszentlőrinc térképén ugyanazt a szakaszt Csokonai utcának. (Kispesten mindeközben évtizedek óta volt egy másik Csokonai vagy Csokonay utca is a Fő, vagy akkori nevén Horthy Miklós utca Üllői útra átellenes oldalán. Pestszentlőrincen nem ismerünk Csokonai utcát.) 1946-ban ismét hiányzik a térképről az utca neve, miközben a vasút túloldalán már az Ady Endre út szerepel. 1959-ben a stadion hiányzik a térképről, de legalább az utcának van neve: Újtemető utca. A városi házak a mai edzőpálya helyén ekkor még állnak, a temető azonban már bekebelezte a régi KAC-sporttelep területét.

1936-ban egy igen furcsa térképet adnak ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának jóváhagyásával: Pestszentlőrinci „Iskolatelep” parcellázása a kispesti vasúti megállónál és az új sporttelepnél. A térképen a mai Hengermű területére tervezett házhelyek mellett feltűnik a Csokonay utca túloldalán, nagyjából a mai helyén egy sportstadion sematikus ábrája.

Hogy a stadion végleges helye pontosan mikor került át a Lehel utcából a Csokonay utcába, arra sajnos nem találtunk forrást, azonban annyi biztos, hogy az 1937/38-as bajnokság őszi szezonjában már legtöbbször ezt a címet, illetve a Szent Imre herceg útját jelölik meg a tudósítások a Kispest hazai meccseinél. Azonban, hogy ez alatt pontosan melyik stadiont, a régit, vagy az újat értik, arra nem térnek ki.

Miközben a Kispest csapata 1937 december közepe és 1938 január közepe között Gibraltáron és Észak-Afrikában túrázik, és veri el szinte az összes olyan város válogatottját, amelyik előfordul Rejtő Jenő regényeiben, – a legtöbb forrás szerint – 1938. január 2-án átadják az új stadionját azon a területen, ahol ma is található.

Az első hazai mérkőzésünket az új stadionban 1938. január 30-án játszottuk a Budai 11 ellen, azonban a 3:1-es győzelmünket mindössze 1500 néző látta. Sem a tudósítások nem jelölik, hogy valóban egy új stadionról lenne szó, sem a nézőszám nem ugrott meg jelentősen, így felmerül a kérdés, hogy honnan a klubkrónikában is szereplő január 2-i dátum, és pontosan mi is történt ezen a napon?

Annyi biztos, hogy új stadiont semmiképp sem adtak át.

Január 11-én a Nemzeti Sportban egy nyúlfarknyi anyag jelenik meg: „A Kispest pályáját állandóan rendben tartják. A havat lekotorják s a pályát igyekeznek minél jobb állapotba hozni a Budai elleni mérkőzésre.” Mint láttuk, sikerült.

1938. január 18-án Mayer Bélával, a Kispest intézőjével készített interjút a sportlap:

– A pálya…
– Igen, a pálya. Ez a legégetőbb probléma, amellyel naponta foglalkozunk. A helyzet az, hogy a belügyminisztériumból várjuk a jóváhagyó értesítést arra a kérvényünkre, amelyben az anyagi hozzájárulás engedélyezését kértük. Ha ez megjön, azonnal megkezdjük a szükséges munkálatokat. Nagyon nagy szükségünk van erre a pályára. A régit nem használhatjuk sokáig, mert – be kell vallanunk – a korszerű követelményeknek már nem nagyon felel meg. Most például négyszáz olyan klubtagunk van, aki minden hónapban pontosan fizeti a havi egy pengő tagdíjat. Állítom, hogy ha az új pálya elkészül, legalább 1000-1500 pontosan fizető tagunk lesz.

A klub krónikája tehát rosszul tudja, 1938 januárjában még szó sincs új pályáról, ugyanúgy a minisztériumi segélyre várnak (vagyis ellentételezésre, miután annyi szervezet használja folyamatosan a pályákat), ahogy 1932-ben, amikor a vihar lerombolta az első tribünt.

Január 26-án a szövetség június 1-ig újra hitelesíti a régi, Szent Imre herceg úti stadiont.

Az 1938/39-es bajnokság őszi szezonjában a Kispest mindössze két mérkőzést játszott otthon. Augusztus 25-án 3:3 a Phőbus ellen, majd szeptember 18-án 6:1-re verte a Salgótarjáni SE-t. Utóbbi mérkőzés a régi Szent Imre herceg úti pálya hivatalos búcsúja is egyben, mivel az ősz további részére ilyen-olyan okokból⁽²⁾ mindig felcserélték a pályaválasztói jogot, és folyamatosan idegenben játszottak.

Szomorú pillanat, hogy a manapság a Kispesti temetőhöz tartozó terület, vagyis a régi stadion utolsó előtti gólját egy fiatal játékos, a másfél hónappal később elhunyt, mindössze 22 éves Kürthy Lajos szerezte. A Szentlőrinctől igazolt Kürthy sajnos nem élhette meg a új stadion elkészültét.

1938 novemberének elején a következő hír jelenik meg a Nemzeti Sportban:

Az elmaradt Kispest-Nemzeti mérkőzésen okulva a Kispest vezetősége megegyezett az Újpesttel, hogy november 6-án eldöntésre kerülő Kispest-Ujpest az ujpesti stadionban játszák le. Többféle szempontból nem lehet ezt a mérkőzést a kispestiek pályáján lejátszani.
1. Az időjárás ismét használhatatlanná tehetné az amúgyis rossz talajt.
2. Nincs fedett tribün.
3. A közönséget nem tudnák elhelyezni.
November 6-ára kellett volna a vállalkozónak átadnia a kispestiek új sporttelepét. Ez az időpont azonban – most már harmadszor – bizonytalan időre kitolódott. A legvalószínűbb az, hogy tavasszal fognak a kispestiek bajnoki mérkőzést játszani az új pályájukon.

A hírből könnyen kikövetkeztethető, hogy 1938 január közepe, vagyis amikor még nem érkezett meg a minisztériumtól az új stadionhoz remélt támogatás, és 1938 novembere között kezdődött valamikor az építkezés, és ez idő alatt tulajdonképpen fel is épült a létesítmény. Arról sajnos nincs információnk, hogy ezt a stadiont is Mattyók Aladár tervezte volna, mint az 1934-ben építeni kezdettet, aminek a későbbi sorsa szintén ismeretlen előttünk.

Érdekesség, hogy októberben, amikor a sportlap egyik újságírója kilátogat Kispestre megnézni az épülő stadiont, akkor két, decemberre elkészülő közlekedésfejlesztési programról is ír. Egyrészt az akkori 43-as villamos meghosszabbításáról, hogy a korábbi Gyár utcai (ma: Tóth Árpád utca) megálló helyett, a tribün mögött elkanyarodva halad majd tovább a Gránit felé, másrészt egy ingajáratról a Nagykőrösi út, Szent Imre herceg útja és az Üllői út között. Legjobb tudomásunk szerint sem a villamosvonal meghosszabbításából, sem az ingajáratból nem lett végül semmi, bár utóbbira tesz egy halvány megjegyzést a Budapest eltűnt villamosaival foglalkozó oldal, a Hampage.

A közel teljesen elkészült stadiont végül 1939. február 11-én mutatták be a sajtó és a sportolók képviselőinek. A 200.000 pengőbe kerülő beruházásból 180.000 ment el a 2000 fős, részben vasbetonból épült tribünre, amely alatt irodák, öltözők, tornaterem és gondoki lakás is helyet kapott. A stadion teljes befogadóképessége a tervek szerint 20.000 fő lett volna. A bejáráson dr. Molnár József polgármester ígéretet tett arra, hogy a befejezéshez hiányzó mintegy 50.000 pengőt a város magára vállalja.

Apró furcsaság, hogy a stadionnak három hivatalos megnyitója is volt, vagy legalábbis ennyi terv merült fel. Az első február 12-én, a bejárás másnapján egy Nemzeti elleni bajnokival (1:2), majd március 26-án egy Ferencváros elleni barátságos mérkőzéssel (a Fradi aznap a Hungáriával játszott, ez tehát elmaradt), és végül egy sportünnepéllyel június 10-én. Az utóbbiról szóló tudósításból az is kiderül, hogy a télen még 200.000 pengőbe kerülő létesítményről a nyáron már 400.000 pengősként beszélnek.

Frissítés [01.12.] //
Az új kispesti stadion építésére 1936. szeptember 12-én jelöli ki a városi tanács a lajosmizsei vasúton túli területet. A stadion tervezésével ismét Matyók Aladárt bízzák meg, és a költségekre összesen 60.000 pengőt szánnak. (MTI Sportkiadás, 1936.09.12.) Érdekesség, hogy Matyók ebben az időben a Ferencvárosi Torna Club egyik alelnöke volt. (MTI Sportkiadás, 1933.05.05.)

Megjegyzés: a Lehel utcában, ahol először építkezni kezdtünk, végül mégis lett egy futballpálya.

A poszthoz köszönöm a Futball és történet blog segítségét. Források: MTI, Nemzeti Sport, huszadikszazad.hu, Hungaricana képcsarnok. Címlapkép: a kispesti Fő utca 1937 körül, forrás: FSZEK.

Lábjegyzetek:

⁽¹⁾ Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára 1930/1931-es kiadása a Kispesti Athletikai Clubnál csak az elnököt, dr. Válya Gyulát jelöli, valamint vélhetően a klub (Hunyady u. 4.), és nem a stadion címét adja meg. Válya egyébként 1922 és 1930 között Kispest polgármestere volt.

⁽²⁾ „A MÁV igazgatósága még nem vonta vissza azt a rendelkezését, amely szerint a vasutasok egyelőre nem hagyhatják el állomáshelyüket. Az MLSz ezért úgy döntött, hogy ha valamelyik pályaválasztó csapat ellenfele vasutas csapat, akkor az egyesületek kötelesek a pályaválasztó jogot elcserélni. A Kispest már meg is egyezett az Sz. MÁV-val s így vasárnap Szolnok városa váratlan futballcsemegéhez jut.” (Nemzeti Sport, 1938.10.06)