Mastodon

Nagyon egyszerű játék a labdarúgás, viszont kiemelten fontos, hogy a megfelelő eszközökkel játsszuk

A bejegyzés erős szimbolikát tartalmaz.

Tudjátok minek köszönhetjük igazából a bennmaradást?

Talán az Újpest diósgyőri döntetlenjének? A lehető leghidegebb. Esetleg Horváth Ferinek? Melegecske, de nem. Balogh egyenlítő góljának a Kövesd ellen? Megint hideg. Mézga budafoki bombájának? Majdnem langyos.

Mutatom.

Igen, ennek az ún. kommunista rózsafüzérnek, polgári nevén

egy budiláncnak!

Amikor Jurina belőtte a Kövesd vezető gólját a 83. percben, akkor tehetetlenségemben és magányomban hátat fordítottam a pályának, és emlékszem, dühös voltam, nagyon dühös. Vadul matatni kezdtem a zsebeimben, hátha találok valami nyugtatót. Az sem baj, ha Unimukk.

Végül a kabát jobb külső zsebében akadtam rá a budiláncra. Esküszöm, nem tudom mikor és hogyan került oda. A kabát nincs kétéves, tényleg fogalmam sincs. Talán valahol a kezemben maradt, és erősítve a komenista jelzőt, azonnal zsebrevágtam.

Nincs jobb ötlet, vegyük elő, és kezdjük morzsolni.

Balogh, geci, Balogh, ott van!

A Diósgyőr-Újpesten el sem engedtem, rátekertem a csuklómra, úgy néztem a tévét.

Budafokra pedig már tudatosan vittem magammal. A meccs előtt mutattam is a többieknek, hogy itt ma nem veszíthetünk, nálam van a Csodafegyver.

Aztán elfelejtettem. Az egész első félidőben a zsebemben pihent. Valamikor az ötvenedik perc környékén jutott eszembe, és vettem elő morzsolni.

Mézga pár perc múlva belőtte.

Onnantól még vadabbul morzsoltam, egészen a lefújás pillanatáig. Végül összekötöttem sajt magával (az egyik végén van egy visszahajlított elem, azon lasszószerűen át lehet fűzni a másik végét), és a nyakamba vettem.

Lehet megköszönni.


Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||