Komolyan, mi a francnak lézeng a pályán olyan játékos, aki látványosan képtelen koncentrálni, aki fel sem fogja, hogy hol van? Amit Tamás és Samperio művelt, főleg az előrejátékban, pláne helyzetbe kerülve, az egyenesen rémisztő. Oké, hogy Tamás például a rosszabbik lábával ismételhetett, de, és engedtessék meg az egyáltalán nem píszi megjegyzés, azt a helyzetet talán még Deák Bill is berúgta volna a rosszabbik lábával. Ennyire nem lehet valaki távol fejben a meccsektől, mint Tamás hetek óta.
A helyzetet súlyosbította, hogy szökőévente egyszer Lovric is belefut egy ordító pechszériába, mint Hahn gólja előtt, amikor annyi esélye volt csak, hogy belekapjon a labdába, irányítani, vagy erőt beletenni már nem tudott. Vagy az a kacska mozdulat Varga kihagyott tizenegyese után, mielőtt sikerült volna felszabadítania.
Aztán végül mégis Capanról sikerült eldönteni a meccset. Pedig Böde semmi extrát nem csinált, csak vitte, majd ellőtte, szinte találomra, laposan, lesz, ami lesz. Gól lett.
Beszélhetnénk arról, hogy a Paksnak mennyi köze volt a meccshez, ahogy beszélhetnénk arról is, hogy nekünk mennyi, azonban nem ez a lényeg.
Amíg egy Paks magabiztosan mer játszani, addig mi vagy be vagyunk szarva, vagy egyszerűen fejben ott sem vagyunk a pályán. És mégis, hétről-hétre ugyanazok a nevek a kezdőben.
Klafuric ugyanis nem tud, akar, vagy mer változtatni.
A tavaszi kilenc meccsen így oszlott meg a játékidő:
- 100% Prenga (810 perc)
- 90-99% Mitrovic (792), Lukic (763)
- 80-89% Capan (684), Tamás (656), Samperio (647)
- 70-79% Domingues (643), Lovric (596), Gomis (563)
- 60-69% Kocsis (526)
- 50-59% Dúzs (450)
- 40-49% Doka (393), Szappanos (360)
- 30-39% Cirkovic (270)
- 20-29% Plakushchenko (176)
- 10-19% Benczenleitner (154), Jonsson (114), Szabó Alex (101), Bocskay (86)
- 1-9% Átrok (56), Ennin (53), Kjajcsovics (30), Kerezsi (1), Keresztes (1)
Grafikonon talán látványosabb:
Nagyjából Kocsisig bezárólag van egy mag, ami szinte érinthetetlen. Szinte mindegy a teljesítménye, mert úgyis játszani fog. Rendben, egy Lukicnak nincs valódi cseréje, azonban Capannak talán lenne, és Capan egyre többet hibázik. Tamásnak szintén lenne, és nehéz elhinni, hogy egy Benczenleitner ennél a Tamásnál rosszabb lenne. Samperionak valamiért mindenképp helyet akar csinálni Klafuric a csapatban, akár azon az áron is, hogy jobbhátvédként játszatja a szélen, Kocsis mögött. Név szintjén nem hangzanak rosszul, viszont cserébe a jobb oldalunk közel halott.
Nem hiszem, hogy ne lenne kivel belenyúlni, és nem hiszem, hogy a belenyúlást annak kéne jelenteni, hogy
- a fiatal Átrokot behozom egy percre a 94. percben, hogy
- adok pár perceket Plakushchenkónak, hátha
- és mással nem számolok, esetleg Dokával.
Tizenhárom játékossal, mert Klafuric látványosan tizenhárom játékosban gondolkodik (a lista Dúzsig, valamint az iménti háromból két név), szóval ennyivel nem lehet mit kezdeni. Nulla verseny a csapatba kerülésért, nulla érdemi változtatási lehetőség meccs közben, minden azon múlik, hogy sikerül valahogy eldönteni egy meccset a 60-70. perc környékéig, mert ha nem, akkor vége, és az ikszért is imádkozni kell.
Mutatom táblázatosan a tavaszunkat:
| 1-60. perc | 61-90. perc | |
|---|---|---|
| lőtt gól | 9 | 2 |
| kapott gól | 6 | 7 |
Vagy akár meccsenként:
| 60. perc | 60. után | |
|---|---|---|
| Újpest | 1-0 | 0-2 |
| Kisvárda | 1-0 | 0-1 |
| Kecskemét | 2-2 | 0-0 |
| DVSC | 2-1 | 0-2 |
| Mezőkövesd | 0-0 | 0-0 |
| Felcsút | 1-1 | 2-0 |
| ZTE | 1-0 | 0-0 |
| Videoton | 0-1 | 0-1 |
| Paks | 1-1 | 0-1 |
Felesleges tovább ragozni:
nincs kivel és nincs hogyan belenyúlni a meccsekbe,
ami egy egészen elképesztő probléma.
Rendre ott ülnek a padon a játékosok, köztük valószínűleg nem olcsó légiósok, és nem állnak be, mert vagy alkalmatlanok a feladatra, még ebben a kontextusban is, vagy valami egészen más, előttünk nem ismert okból.
Jonsson háromszor beállt pár perce, hatszor a padon ült. Ennin háromszor beállt, négyszer ült. Szabó Alex egyszer játszott, egyszer beállt, hatszor ült. Klemenz négyszer ült. (Igen, Klemenz még itt van, ha valakit meglepne.) Cirkovic kétszer kezdett, kétszer beállt, ötször ült. Eördögh kilencszer ült. Benczenleitner kétszer kezdett, egyszer lecserélték, hétszer ült.
Ennek mi értelme? És nyugodtan ide lehet sorolni Átrokot is, akit akkor is becserélt egy percre, ha égtünk. Legalább ment vele az óra.
A Kisvárda ellen korán (19. perc) megsérült Dokát nem számítva, Klafuric átlagosan a 75. perc után kezd cserélni. A tavaszi 33 cseréje (Doka nélkül) se nevezhető diadalmenetnek, ugyanis:
egyedül a Felcsút ellen becserélt Szabó Alex és Doka játékpercei alatt történt pozitív változás a pályán.
A többi cseréje: 11 hozott negatív eredményt, vagyis a becserélt játékossal a pályán gólt kaptunk, további 20 esetben nem történt érdemi változás.
A minimumprogram: 36 pont
Nem tudom mi van, de az látszik, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem egy-egy meccsről beszélünk már, hanem trendszerű jelenségről, ahol – ismétlem – akkor van esélyünk nyerni, ha a 60-70. perc könyékére eldöntöttük a meccset.
A remélt év végi 36 továbbra is 11 pontra van, viszont meccsből ismét eggyel kevesebb, mindössze 8 maradt. 36 pont minimum kelleni fog a bentmaradáshoz, miközben játszunk még a Fradival, megyünk Felcsútra, Debrecenbe, Kisvárdára, nem egyszerű a sorsolásunk – és így a helyzetünk.
Lassan eljön a pillanat, hogy kimondjuk:
innentől csodára van szükség, mert magunktól képtelenek vagyunk megugrani ezt a nem túl magas lécet.
Osztályozókönyv
címlapkép: idézet Puskás Ferenctől. fotó: 1909foto
