A legfontosabb nem lett kimondva egyedül, hogy: egyértelmű célunk az azonnali visszajutás

Kellett hozzá két és fél nap, mire a kiesés után érdemben megszólalt valaki a klubtól. Azt nem vártuk, hogy Bozó tulajdonos álljon ki a nép elé, ahogy eddig sem tette, cserébe a másik tulajdonosnak, Mendelényinek egy szavát sem hittük volna. Emlékezhetünk, tavaly, három évvel a klub átvétele után a komplett szakmai bukást a Hemingway-éra nyakába próbálta varrni. Akkora elmúltnyolcévezést tolt, hogy a Bozsikban is hallani lehetett a Rogán-féle propagandaminisztériumból kihallatszó elismerő csettintést.

Igazából Kun Gergelyre (lassan elhagynám a Kunkettőt) voltunk kíváncsiak. Nagyjából az egyetlen figura, akinek a szavára talán érdemes figyelni most Kispesten. Ha valaki nem ismerné: Kun Gergely a klub ügyvezetője, magyarán a tulajdonosok őt bízták meg azzal, hogy gondozza, fejlessze a befektetésüket. Magyar valóságra lefordítva: Állambácsi tavaly valamikor elzárhatta a pénzcsapot, tehát a tulajdonosoknak zsebből kéne beletenni a klubkasszába a hiányzó pénzt. Ezt nyilván nem akarják, tehát jött egy ember, aki rendbe teszi annyira a gazdálkodást, hogy a kipótolandó pénz a lehető kevesebb legyen.

Kun Gergely novemberben érkezett, és azonnal hatalmas lendülettel vetette bele a munkába magát – a télen például rögtön nem igazoltunk senkit. Egy kiesésre álló csapatnál a nem igazolás minimum jelzésértékű. Ezzel szemben többen távoztak a játékoskeretből, még többen a klubházból, és a Kispest infrastruktúrája is visszakerült az államhoz. Sőt, az is felmerült egy adott pillanatban, hogy a tavaszi meccseinket esetleg nem a számunkra drága Bozsikban, hanem egy olcsóbban bérelhető stadionban játsszuk. Egyértelmű volt az összes apró jel:

nincs pénz.

Hogy a tulajdonosoknál fogyott el, vagy csak nem akartak többet áldozni rá, esetleg tényleg jórészt ilyen-olyan állami forrásokból rakták össze a költségvetés nagy részét, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, azonban annyit azért hozzátennék, hogy mi a nyilvános beszámolók alapján inkább az utóbbira hajlunk.

Tavaszra tehát három feladat maradt:

1. bentmaradni az NB I-ben – ez mint látjuk, nem sikerült.
2. megszerezni az NB I-es licencet – ez pipa.
3. és gazdaságilag talpon maradni – na, itt lesznek a valódi kérdések.

Jelen állás szerint a Kispest tervez elindulni az NB II-ben, vagyis a kommunikáció szerint rendelkezünk az ehhez szükséges forrásokkal, illetve olyan erős ígéretekkel, amelyek fedezhetik a következő évet. A kérdés, hogy milyen szinten? Amennyiben a cél az azonnali visszajutás, úgy egy Kispest-szintű akadémiával és stadionnal rendelkező klubnak – számításaink szerint – nagyjából évi 2 milliárd forintra lenne szüksége, hogy közel magabiztosan megugorja a feladatot. Ebből legalább 800 millió – 1,2 milliárd forint a bérköltség játékossal és egyéb alkalmazottakkal együtt. Ennyiből fedezni lehetne egy olyan állományt, ahol nem csak a jelenleg rendelkezésre álló 17-22 éves saját nevelések, valamint Lovric és Tujvel alkotja a keretet, hanem a feljutáshoz elengedhetetlenül szükséges tapasztalt játékosokból is rendelkezünk párral. Nyilván, okosan gazdálkodva, ez az összeg lejjebb szorítható, azonban érdemes megfigyelni, hogy az NB II-ből mostanában feljutott csapatok simán NB I-es bértömeggel dolgoztak. (Megjegyzés: ha a korábbi EMMI, vagyis a helyébe lépő minisztérium továbbra is évi 1,4 milliárd forintot ad az MFA-nak, mint kiemelt akadémiának, akkor akár a 2 milliárdnál jóval magasabb költségvetés sem lehetetlen.)

Csak az összehasonlítás kedvéért: ha minden igaz, akkor az MLSZ-től idén mintegy 900-950 millió forint központi bevétel érkezett, ami az NB I. központosított jogaiból, a szerencsejátékból, a tévés pénzekből és egyébből állt össze. Ehhez jönnek, vagy lehet, már benne vannak a fiatalpercek után járó forintok, ami nálunk a maxiumum, vagyis majdnem 400 millió. A kieséssel ezek a pénzek eltűnnek, és az MLSZ-től érkező összeg nagyjából 250 millió forint környékére zuhan be.

Plusz az aprópénz: a másodosztálynak minimális a reklámértéke, mondjuk nem mintha a klub az elmúlt évtizedekben(!) olyan sok pénzt szedett volna be ezen a jogcímen, valamint a mérkőzések is csúcsidőn kívül, vasárnap és hétfőn lesznek, tehát a jegy- és meccsnapi bevétel sem lesz jelentős. És mindezek mellett valamit csinálni kell a valag légiósunkkal is, mert az NB II-ben csak akkor jár a központi pénz, ha nem játszatsz légiósokat. Itt szerződésbontás, kölcsönadás, bármi elképzelhető, azonban könnyen újabb költségek jelentkezhetnek, ha valami nem jön össze. (Persze, az is előfordulhat, hogy egy klub inkább lemond a központi pénzekről, és játszat légióst, azonban majd látni fogjuk, ez a klub valószínűleg nem mi leszünk.)

Apropos, jegybevétel. Az NB II-ben vasárnap és hétfőn fenntarthatatlan az eddig erőltetett prémium stadion című hülyeség. 3500 forintos jegyekkel (csak mondtam egy számot, ugyanis a korzóra a kiemelt és nem kiemelt meccsekkel, valamint az elővétellel együtt vagy tizenhat különböző árfekvésű jegy létezett) a franc se fog fagyoskodni egy decemberi hétfő este nyolckor a Mosonmagyaróvár ellen a lelátón. Az NB II-ben ezt el kell engedni, és jelentősen csökkenteni a jegyárakat. Egyrészt azért, mert a prémium és az NB II. szavak eleve összeférhetetlenek, pláne ezzel a büfével, valamint a felettébb neves ellenfelekkel. Másrészt a kiesést nem a szurkolók hozták össze, a jelentős bevételkiesés nem nekik köszönhető, szóval valahol pofátlanság lenne rajtuk behajtani annak akár a törtrészét is. (Nem a Felcsút ellen kell felajánlani 500 darab 800 forintos jegyet, összesen 400.000 forint értékben, hanem az NB II-es idény egészére racionális árat meghatározni.)

A rövid áttekintés után térjünk vissza Kun Gergelyre, aki végre megszólalt, és mondott is, meg nem is dolgokat.

A szokásos módon, kiragadunk részleteket, próbálva nem a kontextusbó, és azokat kommentáljuk.

Ezért (a kiesésért – a szerk.) elsősorban engem, a cég ügyvezetőjét terhel a felelősség, nem fogom és nem is szeretném másra hárítani azt.

Igen, ez így van, mégsem őt hibáztatjuk elsősorban, hanem az előző évek ámokfutását. Egy közepesen rossz példával élve, nem azt az orvost hibáztatjuk, akinek a kezei között meghalt a beteg, ha egyébként nyolc haslövéssel vitték kórházba, és a fejéből egy balta állt ki.

(…) azzal a céllal vágtam bele a munkába, hogy a Honvéd megtalálja újra az identitását, a saját értékeire építsen, létrehozunk, fejlesztünk egy új klubmodellt, és eközben őrizzük meg az első osztályú tagságot.

Ez mind nagyon szép, azonban nem ebben az országban élő szurkolónak, vagy komplett idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggye. Lehet, hogy a távlati feladatok között ilyesmik is szerepeltek, egy kávé mellett sok mindenről lehet beszélgetni, azonban láthattuk mi történt télen, és mi történt azóta. Az elsődleges feladat nyilvánvalóan a klub felszínen tartása volt gazdaságilag.

(…) a magunk mögött hagyott időszakot, akkor többfeléképpen is értékelhetjük azt. A fiatalperceket tekintve a Honvéd előretört az NB I-es mezőnyben, (…) a saját nevelésű játékosaink tapasztalatot gyűjthettek, növekedett a piaci értékük, (…)

A kényszert ne nevezzük semmiképp tudatos döntésnek, vagy valami érdemnek. Az nagyon hamar kiderült, hogy a tavaly igazolt játékosok szinte semmit sem érnek, ezt maga Kun is elismeri a következő bekezdésben:

Lássuk be, a tavaly nyári igazolások sikertelenek voltak, hiszen a tíz transzferből csak néhányra mondhatjuk, hogy valóban bevált és eközben hatalmas pénzügyi terhet is elszenved a klub a gyenge szereplés, a kiesés miatt.

A fiatalok – kevés kivételtől eltekintve – valójában azért játszottak, mert nem volt más, és aki volt, az még náluk is rosszabbnak bizonyult, de legalább jóval drágábbnak. Az a klubvezetés, amire éveken át rásózhatnak Talysokat, Ennineket, Plakushchenkókat, ésatöbbit, egy normál világban jócskán kimerítve a hűtlen kezelés fogalmát, azt a klubvezetést inkább kirúgni szokták a tulajdonosok, vagy az igazgatók, mintsem megerősíteni a posztján.

Annak viszont tényleg örülhetünk, hogy a fiatalok minőségi játékperceket gyűjthettek, mert nincs annál rosszabb, ha 17-20 éves korukban nem játszanak meccseket. És még így is van olyan játékosunk, aki simán játszhatott volna az U19-ben és az NB III-as csapatban is, azonban helyette hétről-hétre ott ült az NB I-es csapat kispadján, miközben egész évben szinte csak edzett. Ennek semmi értelme.

Viszont ha már a fiatalokat említette, reméljük a többségüket sikerül megtartani, részben azért mert maradni szeretnének, részben mert a szerződéseik nem tartalmaznak kötelező kivásárlási árat. Az idei keretben van pár – a stadionélménnyel ellentétben valóban – prémium fiatal, akik nagy értékei lehetnek a jövő Kispestjének.

(…) le kell(ett) vonni a szakmai konzekvenciákat. (… majd pár bekezdéssel később …) A szezon második felében a játékstílusunkban is volt előrelépés, továbbá a várható gólok és pontok tekintetében a 7-8. helyen álltunk.

Egyelőre a levont konzekvenciákból annyit látunk, hogy a kiesést követően rögtön kirúgták Klafuric edzőt valamint két segítőjét, illetve közvetlenül a kiesés előtt Docherty sportigazgatót, és Kepcija home office-os munkatársat. Mondjuk talán nem csak nekünk ellentmondásos kicsit, hogy közben több cél is megvalósulni látszott:

• a saját fiatalok felépítése, játszatása,
• felismerhető lett valamiféle játékstílus,
• valamint a várható eredményesség is javult, bár azzal Kun is tisztában van, hogy nem a várható pontokkal szokás bentmaradni, azonban gyakorlatilag itt egy, a

saját neveléseire támaszkodó kvázi középcsapatról

beszélt. A franc se ragaszkodik Klafurichoz, csak nem értem, hogy mindezek tükrében miért ő lett az első számú felelősnek beállítva.

Visszajut a Honvéd az NB I-be a következő szezonban?
Az a cél, de nem lehet garantálni.

Ez kevés. Ki kell mondani, hogy egyértelműen a feljutás a cél. Garantálni akkor sem lehet, de ez itt a Kispest, és nem a Szeged, Gyirmót vagy Nyíregyháza. A Kispest a történelme domináns részét az NB I-ben töltötte, gyakorlatilag minden más osztályban értelmezhetetlen. Voltak bőven problémáink a 114 év alatt, azonban ezeket rendre az élvonalban oldottuk meg.

Jelen helyzetünkben egy cél létezhet csak és kizárólag: a feljutás. Minden más elfogadhatatlan.

Vagy, és van egy gyenge vagy. Nagyjából sejtik az emberek, hogy mi történt a klubnál az elmúlt években, mert annyira nem hülyék. Különösen, hogy őszintén soha senki nem beszélt hozzájuk, ezért maguknak kellett megalkotniuk egy képzelt valóságot, amiben valószínűleg bőven vannak igaz részek, és bőven felül- illetve alulbecslések. Ha most kiállna egy hiteles ember, és bizonyítékokkal támasztaná alá, hogy valóban kurva nagy a córesz, akkor, de csakis akkor, talán elfogadóbb lenne a közösség a feljutás kérdésében.

Szükség van arra a tudásra is, hogy miként lehet azonnal visszakerülni, hiszen ezt akarjuk mindannyian.

Itt nem tudom mire gondol Gergely (nagyon nem tudok magázódni, innentől tegezni fogom, előre is bocs. tőled is Gergely.): technére vagyis gyakorlati, tapasztalati tudásra, vagy valamiféle a priori, tehát a tapasztalat előtti, az ideák egymáshoz való viszonyát leíró tudásra? Mert nagy a különbség.

A priori azt mondhatjuk, hogy a labdarúgásból, mint csapatsportból és mint cégek versenyéből kiindulva, a feljutáshoz szükséges sok jó játékos, egy jó edző, aki jó focit játszat velük, sok pénz, és mondjuk az ellenfelek gyengesége. Ha ezek mind megvannak, akkor garantálható az eredmény.

A techné viszont ezzel szemben arról szól, hogy a gyakorlatban nem feltétlen kell sok pénz (l. Kecskemét), nem feltétlen kell sok kiemelkedő játékos, elég pár (l. MTK), elég ha az edző működő valamivé rakja össze őket (l. Diósgyőr), és amúgy is lesznek váratlan eredmények, körbeverés, vagyis a feljutás kérdésében érdemes megvizsgálni az adott környezetet, és arra adni választ.

Valamint van egy harmadik tudásforma is, ami szintén valahol techné, mégpedig annak egy nem tanulható része. A tudás, hogy hogyan kell nyerni, és a Kispest magában hordozza ezt a valamikor megszerzett, és azóta generációkon átívelő tudást, mert ott van az őt körülvevő közösségben, és nem tudja függetleníteni magát az onnan érkező nyomástól. 2017-ben nem Rossi vagy Lanzafame lett csak bajnok, hanem mi, a közösség is, mert éreztük, hogy mit kell csinálni a kritikus pillanatokban. Ennek a klubnak talán nem véletlenül a közössége a legnagyobb értéke jelenleg.

Összefoglalom érthetően: kell tudás a pályára, kell tudás a klubházba, és kell tudás a lelátóra. Ha mindhárom megvan, akkor menni fog. Rajtunk nem fog múlni, a többi a klub feladata.

Térjünk vissza Gergelyhez:

Alapvetően a saját nevelésű, Honvéd-érzelmű játékosokra akarunk építeni (…) szeretnénk, ha Ivan Lovric és Tomás Tujvel is maradna, jelenleg a pályán számítunk rájuk, de emellett életpálya modellt is kínálunk majd nekik (…) Ami pedig a légiósokat illeti, mérlegeljük a lehetőségeinket, a célunk, hogy gazdaságilag és szakmailag is megtaláljuk a legjobb megoldást mindenki számára.

Alapvetően, tehát tisztában vagyunk azzal, hogy a maradók nem elégségesek a nem kimondott célokhoz, ezért valószínűleg szükséges igazolni. Nyilván itt legalább Holdampf- és Kesztyűs-szintű játékosokra gondol elsősorban, akiknek a lábában bőven van meccs, és a tapasztalatuk nélkülözhetetlen a pályán. Kíváncsian várjuk a neveket.

Lovric és Tujvel megtartása szintén logikus, bár egy 37 és egy 39 éves játékosról beszélünk, azonban nagyon nincs más a keretben, aki jövőre is megfizethető lehet, és van tapasztalata. Darabra is alig van 25-30 közötti játékos a keretben, nem hogy magyar. Lovric esetében az életpálya-modell megsüvegelendő, tizenkét éve velünk van, az emberek nagy része számára hiteles figura, talán mondhatjuk, átérzi a Kispestet. (Itt vetném közbe, hogy Kamberről ugyanezt mondták két éve, majd idén simán lepattintották Dorogra pályaedzőnek – kölcsönbe.)

A légiósokról szóló részből, valamint a korábban elhangzottakból, kis fantáziával azt merem kiolvasni, hogy nem fogunk légióst alkalmazni az NB II-ben, mert nincs miből. Egy gyors névsorolvasás:

• Capan – nyáron lejár a szerződése.
• Cirkovic – jövő nyáron jár le a szerződése.
• Doka – nincs adatunk a szerződéséről, azonban tavaly pénzért(!) kivásárolták, szóval csoda lenne, ha idén járna le.
• Domingues – jövő nyáron jár le a szerződése. (Személyes véleményem, hogy érte kár lenne.)
• Ennin – kölcsönbe érkezett, most jár le a szerződése, és bár nem jelentették hivatalosan be, lehet tudni, hogy már távozott.
• Klemenz – most jár le a szerződése, azonban opciót tartalmaz.
• Gomis – 2025-ben jár le a szerződése, vagyis ha kölcsön tudnánk adni, és azonnal feljutnánk, akkor amennyiben szükségünk lesz rá, egy évig még játszhat.
• Jonsson – most jár le a szerződése, azonban opciót tartalmaz. Kis ügyességgel pénzzé tehető.
• Lukic – ugyanaz, mint Jonsson.
• Mitrovic – most járt volna le a szerződése, de már hetekkel ezelőtt megváltunk tőle.
• Plakushchenko – valami idióta két évet írt alá vele, így jövő nyáron jár le a szerződése.
• Prenga – jövő nyáron jár le a szerződése.
• Samperio – nincs adat. A tippünk, hogy egy évre jött.

Kiemeltem azokat, akiket sürgősen meg kell oldani. Közülük egyedül Gomis az, aki ismerten egy NB II-es szezonon túlnyúló szerződéssel rendelkezik. Nála nem lepődnénk meg a kölcsönadáson, míg a többieknél jöhet a közös megegyezés, az eladás, vagy ha nagyon nincs más, akkor a kölcsönadás, hogy legalább a bérüktől, vagy a bérük egy részétől megszabaduljunk.

A Honvédnál ennek jegyében Fehér Péter felügyeli a szakmai munkát, az akadémián és az első csapatnál is, míg a transzferekhez kapcsolódó pénzügyi döntések és tárgyalások kizárólag ügyvezető igazgatói hatáskörben zajlanak.

Nem az első átalakítás, lássuk mi lesz belőle.

Közös erővel dolgozunk azon, hogy tovább működjön az általunk elkezdett projekt, eltökélt szándékunk folytatni a fiatal játékosok fejlesztését és beépítését.

Azért túlzásokba ne essünk, Gergely. Láthatóan az interjú végére elkapott a lendület, de ez a mondat komoly kifacsarása a valóságnak. A projekt tavasszal a túlélés volt, és csak másodlagosan, szövődményként a fiatalok. Elég megnézni a csapat összeállításának változását, ahogy a légiósok és egyéb igazolások helyét fokozatosan vették át, és nem egyértelműen azért, mert ez egy tervezett folyamat része volt, hanem mert hol kitettetek játékosokat a keretből, hol csalódtatok egy-egy légiósban, hol pedig egyszerűen kirúgtátok. Mivel a keret eleve rettentően szűk volt, nem maradt más, mint a fiatalok játszatása.

(…) sok támadás éri a tulajdonosokat, azonban tudni kell, hogy pénzügyi határaikat feszegetve, a költségvetésből jelentős részt vállalva finanszírozzák a klub működését a koronavírussal és recesszióval sújtott gazdasági időszakban.

Az, hogy a pénzügyi határaikat feszegetik, okés, hiszen mindannyian őszintén meglepődnénk, ha saját zsebből egy forintot is akarnának erre a klubra áldozni. Sajnos azonban kell, mert ők a tulajdonosok, és éppen ezért nem fogjuk sajnálni őket. Eddig kellett volna jól gazdálkodni, és akkor nem lenne baj.

A jelentős részt viszont nagyon nehezen hisszük el. Kis utánajárással milliárdokat találni, amik ilyen-olyan állami forrásból érkeztek, és rendben, ezek egyáltalán nem jöttek volna, ha nem pont ők a tulajdonosok, viszont éppen ezért a finanszírozásból vállalt szerepüket ne gondoljuk túl. Persze az utóbbi időben azért akadnak árulkodó jelek. Például a Metalcom logója nem az első napokban került fel a mezre, hanem évekkel a tulajdonosváltást követően, érdekes módon éppen akkor, amikor a felületes szemlélők is arra kezdtek gyanakodni, hogy a klubnál pénzügyi gondok lehetnek. Ráadásul tette mindezt még az NB I. mezőnyéhez mérten is jócskán felülárazva, ami valahol elgondolkodtató, hogy miért?

Nagyon nagy lehetett a baj tavaly év végén, ha távoznia kellett az ügyvezetőnek, valamint szinte eltűnt a nyilvánosság elől az egyik tulajdonos, miközben vélhetően a másiknak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Gondolom nem azért, mert minden korrektül működött előtte, csak hát a koronavírus és a recesszióval sújtott gazdaság. Hagyjuk a néphülyítést. (Nyilván egy ügyvezető nem mondhat olyat, mint egy mezei szurkoló, aki feltételezi, hogy ezt a klubot konkrétan, mert nincs erre jobb szó, szétlopták az elmúlt években. Inkább marad a koronavírus meg a recesszió. Bár olyan nagy gond nem lehet, mert a háború nem került a felsorolásba.)

Rendben lesz a háttér a következő szezonra?
Természetesen egyeztettünk már erről a tulajdonosokkal, ők is azt szeretnék, hogy erős és stabil Honvédot építsünk és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megteremtsék ehhez a szükséges feltételeket. Azonban biztos, hogy csökkenteni kell a kiadásokat és a költségcsökkentés jelentős részben érinti majd a játékosbéreket. A másik komoly tétel az infrastruktúra, mindenképpen tárgyalni szeretnénk az állammal erről, hogy kedvezőbb konstrukcióban béreljük a létesítményeket, ezt az NB I-ben maradás esetén is megtettük volna.

Egy újabb segélykiáltás a szegényházból.

A bérköltségek 2022-ben elérték a 3 milliárd forintot(!), ami nyilván nem maradhat. Talán még a fele sem. Ez teljesen természetes. Nekünk ezzel mindössze annyi a dolgunk, hogy megköszönjük mindenkinek, aki ezt az eredményt ennyiért összehozta. Őszintén gratulálunk! Csak összevetésképp 2016-ban nagyjából 900 millió, 2017-ben pedig 1,1 milliárd volt a bérköltség – egy bajnokcsapatnál.

Az infrastruktúrára vonatkozó mondat még a fizetéseknél is árulkodóbb: kedvezőbb konstrukcióban bérelni. Tehát nem az van, hogy a klubnál van a stadion és az akadémia, és a klub tartja fent, hanem visszapattintotta az államnak, és tőle bérli. A konstrukció paraszti logikával valami olyasmit jelenthet, hogy az állam fizet mindent, a klub pedig az államnak egy fixet. Nem lennénk meglepődve, ha ez a megoldás már most is tartalmazna egy kis bújtatott állami támogatást, vagyis amennyit a klub költ az infrastruktúrára, az nem fedezi az állam összes azzal kapcsolatos költségét. Egy kedvezőbb konstrukció még több ilyen állami támogatást jelentene.

Végezetül: ki lesz az első csapat új vezetőedzője?
Hamarosan erről is beszámolunk majd. Annyit megígérhetek, hogy a választás összhangban lesz az akadémiai munkára épülő, értékteremtésre fókuszáló stratégiánkkal.

Igazak lehetnek tehát a pletykák, hogy nincs pénz piacról edzőt választani, marad a házon belüli megoldás, akit esetleg Pinezits Máténak hívnak. Ezzel kényelmesen összecseng, hogy Gergely korábban arról beszélt, Fehér Péter felügyeli majd a szakmai munkát. A többi bullshit.

---

Nyilvánvaló, hogy nagy a baj. Alig találni az interjúban egyértelműen pozitívan értékelhető részt, és ha valami első látásra mégis megfelelne a pozitívság kritériumainak, arról kicsit belegondolva könnyen levágható, hogy még nagyobb a gond, mint gondoltuk.

Nincs pénz szarásig, sőt, egyáltalán nincs.

El sem tudjuk képzelni, hogy mi mindent kell rendbe tenni a klubházban és a kassza környékén. Az sem lepne meg, ha a klub megvásárlására fordított összeg hitelből (vagy kötvényből) származott volna, és annak törlesztése is nyomja a költségvetést.

Egyelőre ott tartunk, hogy olvashattunk egy interjút, és mi ennyit tudtunk kihámozni belőle. Feltételezzük, a következő napokban talán valamivel okosabbak leszünk, és nem fordul elő olyasmi, mint 2003-ban a Diósgyőr elleni nyitómeccsen, hogy az emberek egymástól kérdezik: te, ki az a Bábik, meg az a Bu-do-vin-szky?

---

megjegyzés a végére: sokáig készült a cikk, és a végére elfáradtam, amiből következőleg lusta lettem visszaolvasni, szerkeszteni, így tele lehet nem csak elütésekkel, hanem ténybeli hibákkal is. előre is elnézést ezekért.

címlapkép: Tiana/Pexels.com

---