Két hete, a BVSC elleni edzőmeccs után vélekedtem úgy: ha hozunk két, NB2-es szinten vállalható csatárt erre a keretre, sima feljutás, nélkülük viszont bármilehet necceskedés várható idén. A tegnapi, csákvári nyitány több fronton is igazolta ezt az elméletem, bár, tegyük hozzá, ez csak az első meccs volt a 34-ből, szóval még hatalmas tanulságokat azért nem kéne levonni, bármennyire is szeretek élni az ilyen eszközökkel. Egy biztos: tegnap volt rengeteg jó és több aggodalomra okot adó élményelem is.
Hetek óta azt érzem, hogy valami, igaz még csupán kezdeti és fékezett habzású, de egyértelmű Honvéd-reneszánsz kezdődött meg bennem. Az elmúlt 3 év nagyrészt hányinger keretei után, mikor már csaknem lehetetlen volt a pályán lévő szarháziaknak és a kispadon őket vezénylő csalóknak drukkolni, az idén általam is látott 3 edzőmeccsen végre értelmezhető „öregek” és kedvelhető, hajtós fiatalok népesítették be a gyepet, igaz, az utóbbiak túlzott súlyával, ami még egy magafajta sajátnevelés-párti arcnak is néha figyelmeztetőleg hatott. De mindenesetre százszor inkább ez a formula, mint az alkesz balkániak és a hazai szélhámosok (Ugrai, Tamás Krisz, hiányoztok) mixtúrája. Szóval határozottan kezdett visszajönni a kedvem, és megmondom őszintén, azt sem bánom, hogy idén nem az unalomig ismert egyen-konzumpláza stadionokba járunk menetrendszerűen kikapni, hanem új városkák (falucskák) új és régi pályáit lehet szemrevételezni, izgalmas kirándulásokkal fűszerezve.
Ennek a Kispest körüli hangulatváltozásnak remek indikátora Öcsém is, aki igen érzékeny drukker: amint nőni kezd az egy főre jutó semmirekellőknek a száma a klubház és az öltöző környékén, akkor ő rövidesen elmarad (tavaly már ki se járt), ellenben ha van valami jele egy új fuvalltnak, rögvest visszatér – így ő is velünk tartott az idei első tétre menő kiszállásra, Csákvárra, Gyuri és KisBabar társaságában. Mi inkább a szeparált kirándulás- gasztroélvezkedés-haveri csevelyek kombinációra szavaztunk, ellentétben a tömeges sörtúrát választó Fanta és Ábel duóval, így a szokásos mag szétszakadt erre a vasárnapra, de mivel Fanta amúgy is külön utakon jár évek óta, ez annyira nem is szokatlan eset.
Csákvár felé némi tradicionális autós félrenavigálás után (beautóztuk a fél Váli-völgyet) végre megleltük a Hancuska által már megénekelt Hóman fagyizót, ahol ugyan történelmi síkon elérzékenyülő Ágoston Balázst nem, de valóban finom fagylaltokat bőven találtunk. Gyuri peckesen egy tripla pisztáciával indított, bevallva, ha van a zöldszínű fagylaltból, ő mást nem is tud enni, sehol; én maradtam a csoki-puncs ’80-as évekbeli retrovonatnál, túrórudival kiegészítve a duót. A többiek változatosabban desszerteztek, majd vissza az autóba és irány Csákvár.
Csákvár, ami első blikkre egy nagyobb uradalmi- vagy TSZ-központnak (attól függ, hova utazunk vissza időben) tűnik, eklektikus, szedett-vedett település, leharcolt és összecsapott részekkel tarkítva, ugyanakkor egy olyan templommal a falu (kisváros?) közepén, ami egy alpokaljai járásszékhelynek is büszkesége lenne. Az Esterházyak egyik ága által építtetett templom későbbi átalakításaiban nem kisebb nevek, mint Fellner Jakab, majd Ybl Miklós tervei is szerepet játszottak, nem csoda hát a grandiózus külső, amit leginkább klasszicista-közelinek tippelnék, de nem vagyok egy veszettül tévedhetetlen művtöris. A főkapu vörös márványkerete felett az Esterházyak griffek által tartott címere is ott nyomul. Belépve a szentélybe, meglepett a grandiózus külsőhöz képesti nyomott belmagasság, az alacsonyra lehozott boltozatok. Egészen érdekes élmény volt. Már hozott valamit az NB2, és még el sem kezdődött!
A jegyeket beszerezve (1500 Ft, ezt mindenki 2 db, egy-egy 1000 és 500 Ft-os kupon formájában kapja meg, tiszta Gazdálkodj okosan!…) elindulunk a központ felé inni valamit, végül nem a Városkút Ivóba, ahol mindenki tobzódik, hanem megállunk a pofonfarázós nevű PUBlot-ban, ahol összefutunk Ricsi úrral, a wekerlei rockabilly legendával [és jó évtizede az idegenbeli túrák állandó bútordarabjával (és családjával)]. A kihalt emeleten van még hely, ránézésre a tavalyi érettségi bankett óta itt áll üresen ez a terem, így nyugodtan tudunk értekezni a srácokkal az esélyekről. Én 2:0-át, Gyuri 3-mat, KisBabar és Andris 1:0, 1:0-t várnak – persze mind a mi győzelmünkre tippelünk. Én nehéz idényre számítok, na de egy Csákvárt, ha nem is sziporkázva, de le kell lépni.
Fél 7, indulni kell a meccsre. Visszasétálunk a természetvédelmi területig, amelynek érthetetlen módon a közepére somták be a „stadiont” és a parkolót is, térdig érő fűben grasszálunk a beengedő kapukig. 10 perc van kezdésig, telt ház: oldalt nem lelünk helyet, hátul, az ultraszektorban, ami egy darab földlépcsős (azaz össz-vissz kétsoros) földhányás, szintén sold-out van. Végül a legtávolabbi sarokban, a roham mentőkocsi mellett találunk 4 szűkös állóhelyet, két, megfáradt csárdást dülöngélő kollega mellett.
A meccs indítása aztán kicsit visszahozza a kedvünk ezen a meccsrendezésre alkalmatlan réten: a negyedik percben Holman szöglete után öngólt szerencsétlenkedik össze a Csákvár. Na, így kell indulni, csettintek, és elégedettségem csak nő, mikor újabb 4 perc múlva Holman forintos labdát kel Kerezsinek, akit az utolsó pillanatban billentenek csak ki az egyensúlyi lövőpozícióból így oda a helyzet. Jó lesz ez.
Nem lett az. A csapat próbálkozik, dominálgat, de nincs nagyon helyzet. Holman ügyesen próbál szervezni, de mellette Adorján megint olyan, mint edzőmeccseken: egy amolyan Pilík-Macko-Coira-Ivancsics szerű alibit látok tőle: van is irányítónk, meg nincs is. Hátul okék vagyunk: Alex biztos, mint tavaly, Kálnoki-Kis stabilitást és rutint hoz, meg félidőnként egy hajmeresztést, de őt így szeretjük; Benczenleitner és Nikolasz még felfutásokra is vállalkozik. Bocskay nagyon zorall középen, úgy aprítja a csákvári bokákat, hogy Keller fater is gratulálna. Elöl Kocsis hatalmasakat varázsol, Kerezsi meg nagy kedvenc az előretöréseivel. Aztán kisKocsist úgy földbe gyalulják az elfutásait megunó hazaiak, hogy agyrázkódás, a helyén Haragos Viktor folytatja. „Ő ki?”-kérdi Tesóm, aki nem követte le a transzferidőszak minden eseményét. „Az NB3 gólkirálya”- mondom. „A 6 NB3-mas csoport egyik gólkirálya”- javít ki Viktor, mire tesóm „Szóval a harmadosztály cézára” verdikttel összegez. Sajnos a kis cézár még nem Kocsis: meglehetősen megilletődve száll be, pedig a Csákvárnál csak jobb ellenfelek jönnek a következő hetekben. És itt jön az egyik figyelmeztető jel: nemhiába, mantráztuk sokan, hogy a padra is kéne még 1-2-3 azonnal bevethető, nem kődrága, de legalább NB2-es rutinnal bíró harcos. Most is: kiesik a fiatalon már kulcsemberré előléptetett Dominik, és nincs csereszabatos pótlás.
A félidő közepére-végére megéled a hazai gárda és egy Dúzs-bravúrra van szükség az előny megtartásához. A második 45 percben már ez sem segít: ugyanúgy a félidő elején, mint mi az elsőben, most a Csákvár lő gólt, szépen kimattolt támadás végén. Aj-jajj, ez nem hiányzott, de van még 40 perc. A kissé bekényelmesedett csapatunknak újra támadni kell. Ezt tesszük is becsülettel. Adorján valamelyest felpörög, a Fanta által szeptember végéig 30 percesnek beharagozott Holman még 50 perc után is ügyesen szervez, nyilván: 72. percbeli lecseréléséig sem tűnik úgy, mint aki teljesen elkészült az erejével, még az igénytelen csákvári leszakadó hálót is egymaga akasztja vissza a tanácstalan bíró mellett. (Előtte 10 percig leszakadva állt a háló, egy 40*10 cm-es lyukkal a tetején, ha akkor lövünk oda győztes gólt, lehet, meg sem adják VAR hiányában…). De az is látszik, hogy fáradunk. Hiába tör fel többször Kovács Nikó, vagy épp Kerezsi, utóbbit gyalulják is sokat és egyre lassabban megy a neki futás. De hát kit hozol be a padról? Ez az… Ekkor Benczenleitnert is kiütik a hazaiak, felszakad a homloka, agyrázkódás ez is? Áll a játék, mellettünk a mentőben a czukor golyhó édesdeden szendereg az anyósülésen, a táborból kezdenek neki ordítozni, hogy induljon már, végül a „Betoljuk a kocsit, öreg???” rikkantásra riad fel és kövér gázzal startol Barnáék felé. Újabb csere a vége: Lovresz apó be, így Szabó Alex megy szélre, Barna helyére meg Kovács Nikó át balra. Átrokot is bevetjük Keresztes helyén: utóbbi óriási ziccerben csúszott el, már a kapust is kicselezve, azóta valóban meg is süllyedt szegény, szóval nézzük a kis Átrokot, jó lesz, ő is van már vagy 11 éves.
És amikor már minden veszni látszik, a tuti győzelemnek besorolt meccs (ha tényleg fel akarunk jutni, ugye…) ikszbe hajlik, vagy még rosszabb, jönnek a csákvári kontrák, akkor a kis Átrok felnéz a 16-os túlsó sarkánál, és valami zseniális finomsággal átlöbböli a mi sarkunk elé, hát ott van Szabó Alex, ott van bizony, és centerez, és a már lépni alig tudó Kerezsi, hát hogy kerül oda, ott érkezik, mint anno Inzaghi, vagy Tököli, ezek a lesen született anyaszomorítók, ezért imádom Zalánkát, mindig ott bukkan fel, ahol kell, és őt nem játszatta sokáig az a kretén Tamkurcz meg a borostás féreg horvát mentáltréner. Most is jön, csúszik és beveri, extázis, elképesztő pillanatok, rég érzett eufória. Igen, az NB2-ben, igen, egy harmatos Csákvár ellen. Óriási.
A végén még kibekkeljük a 6 perc hosszabbítást, Lovrics papa rutinja aranyat ér ezekben a percekben. És vége, és pont ő, Ivan vezeti ki a sereget a kapu mögé, elénk, vastaps, örömünnep. Kegyetlen szenvedős, rossz meccs volt ez, nem ment a csapatnak, nem voltunk csúcson, de a küzdelem, az akarat, az megvolt, eddig az ígéretet tartják a srácok is és tartják a szurkolók is, akik végig hajtották a játékosokat, egy percig nem kezdve ki a csapatot. Sokszor leírtuk már és még sokszor le is fogom, ez sokat érhet. Talán aranyat is.
TALÁN. Ugyanis most Kocka off, Benczenleitner off. Átrok remekül villant, de ezt félretéve nincs cserealkatrész a padon. Amikor megszorulunk (és tegnap bizony megszorultunk), egyszerűen nem elég az, hogy 8 db 17-18 éves srác ül a padon. Ők nem fognak tudni nyugalmat, új impulzust hozni. Ők még ma kiegészítők. És az is szerintem hiú ábránd, hogy kisKocsis, Kerezsi, Bocskay, a most beteg Eördögh vagy Alex 100%-os teljesítménnyel végig biztosítják majd a rutint. Nem. Nem fogják bírni! Kellene valaki, valakik, akik ilyenkor is villannak, ha kell, akikben van évi 10-15 NB2-es gól és gólpassz. Kerezsi, Kocka kis zsenik, de fiatalok még ők is. Ha nekik jön a hullámvölgy, ki segít? Haragos? Átrok? Krajcsovics? Nagyon kedvelhető és szurkolható az idei csapat, de ha nem kamukázunk ezzel a feljutás céllal, akkor kell még valahonnan varázsolni előre két kivénhedt, és az öltözőt is karbantartó csatalovat. Futács, Eppel Bobál, vagy valami NB2-es arc? Nos? Valaki?
Nagy kérdőjelek lebegnek tehát egyelőre az idény felett, de az is biztos, hogy a többi aspektusban Csákvár hozta azt, amit várok ettől az évtől: egy botrányos szervezés ellenére hangulatos meccskörnyezetet, egy izgalmas kis céltelepülést, odafele gasztrokalandot, nagy beszélgetéseket, még nagyobb röhögéseket, és végre az émelygés elmúlását, amikor a pályára nézel: túlsúlyos délszláv tahók és szélhámos trénerek helyett KISPESTI maggal a füvön. Ha valakiknek lehet és érdemes szurkolni, ezek a srácok azok. De a feljutást se feledjük, Vezetőség. Legalább gondolják át, amit itt is felvetettünk.
Fotók: RW (templom), KW (pub), Gyuri (Holman, és posztcímkép), KisBabar (alkalmatlan stadion).
A Gyakadémia 2. méltó volt rossz híréhez.
Egyébként tiszteltetem a csákvári gólszerző szüleit :) Nagy Zoárd, egész meccsen azon mosolyogtam, hogy Ő tkp egy lépkedő fenyőfa :D. Aki Zoárdra kereszteltette az tudta, hogy aki tudja honnan jön a név az művelt eléggé, hogy csak mosolyogjon és legfeljebb csak az kérdezze, hogy látta e az utóbbi időben Ló Szerafint a kék lovat vagy Mikkamakkát :) és ne csúfolódjon vele. Nagy Zoárd, ezentúl figyelem a meccseid! és köszönöm a sok szép mesét Lázár Ervinnek :)
Pont ezen gondolkoztam én is meccs alatt, hogy vajon Ló Szerafin vagy Bruckner Szigfrid adta a gólpasszt? Vissza is nézem, mit nyilatkozott a vezetőedjöjük, Döm-dö-döm.
Szörnyeteg Lajos lesz az :)
😄😂
Dömdödöm… Dödömdödömdödöm.
Gyerekkorom
Az van – Nagy nevű ismerősömtől tudom, aki Archibald névre keresztelte utódját – hogy a Nagy, mint vezetéknév a második leggyakoribb. Így aztán nem könnyű az egyéniesítés, a megkülönböztetés. A Zoárd erre kiváló, mert ki a tököm adná ezt a nevet egyébként. Azt sajnálom, hogy nem Zebulon. De ami késik, nem múlik. Lesz még Kiss Zebulon balhátvéd, Nagy Achillesz kapus. Legyen is! Inkább, mint megannyi Dávidka, vagy Ken, esetleg Kevin, netán Ronáldócká..
Személyes érintettség okán kötelességem jelezni, a Nagy nem a második leggyakoribb, hanem az első (223 ezer).
Azt sajnos nem tudom, az ehhez legjobban passzoló keresztnevet (Ivó) hányan vállalták be. :-)
Egész meccsen a pomogácsokat vártam jönni…
Basszus, most esett le, hogy a négyszögletű kerekerdőn rendezték a meccset, hiszen a pálya négyszögletű, és az erdőben van. Most már tuti álmodom ezt az egészet, lebukott a mátrix.
Óvakodván a Nagy Tanulságok és a Messzemenő Következtetések Levonásától, az sajnos tény, hogy játékban nem igaz múltuk felül az ellenfelet, sőt a komolyabb helyzetek darabszáma tekintetében inkább a Csákvár felé leng az inga. (Még úgy is, hogy a leges-legnagyobb helyzetet mi hagytuk ki, bár a csákvári csávó fejese, amit valahogy mégis kikapott Dúzs, minimum megvolt ugyanekkora…)
Az egyébként gyönyörű győztes gólunk dramaturgiailag a legjobbkor érkezett: pont akkortájt, amikor inkább az ő 2. góljuk érett.
A szív, az akarat, az elszántság, a lendület megvan. Pipa. ✔
A szerethetőségi faktor is az egekben. Pipa. ✔
És az is lehet, hogy ez a keret nem HONVÉD név alatt zökkenőmentesen feljutna.
Legyen ez is pipa. ✔
Viszont mi a kibbbbaszott HONVÉD vagyunk, vagyis egy nagyon értékes skalp.
Emiatt nekünk 2-3x nagyobb fizikai és mentális teherrel a vállainkon kell minden egyes meccsen helyt állnunk, mint kellene más cégér alatt.
Minden „kisebb csapat” ellenünk akarja megmutatni – szó szerint foggal-körömmel, avagy ököllel, avagy rúgással, harapással, hogy bár ők „csak” egy izé-mizé (fiók) csapat, de attól még az Úristen náluk lakik!
Erősen kérdéses, hogy ennek a dupla-tripla terhelésnek ez a jelen állás szerinti keret mennyiben tud egy egész szezonon keresztül úgy ellenállni, hogy a vége arany legyen – de minimum ezüst.
És most nem csak onnan nézve, hogy az ellenfeleink többsége derékmagasságban csúszik be, stoplikat a lágyéknak szegezve, és sérülések, hanem onnan is, hogy mondjuk egy szimpla formahanyatlás esetén ki-kinek a helyére vethető be?
Hetek, de inkább hónapok óta teljes joggal feltett kérdések ezek, miként ebben a posztban is óhatatlanul előjött – és nyilván nem utoljára.
Amennyire örülök ennek a tegnapi, hosszú vajúdást követően farfekvéssel világra jött győzelemnek, legalább annyira aggódom is, hogy még azelőtt elfogyunk (nem darabra, hanem minőségre), mielőtt úgy istenigazából csicskítanánk egy jót…
Az edzőmeccsek fellelkesítettek, ez a tegnapi „éles” pedig egy kicsit lehűtött.
De azért vagyok szurkoló, hogy néha kicsit (kicsit nagyon!) túllelkesedjek, a valóság pedig azért van, hogy néha (kicsit) szembe jöjjön… 😎
Összességében: a poszt címében minden benne van ;)
Még szinte el se kezdődött az év, de itt csak a agonizálás megy. Tele a keret 18-22 ig, full rutintalan ok, mégis odaállnak! Van itt kurázsi kérem.
Nem biztos, hogy meglesz az áhitott, de alakul valami, ez a napnál is világosabb! És még be is húztuk…
Ennyike
Senki nem vitatja a kurázsit, de a feljutási esélyek és remények tükrébe belepillantva azért van, illetve lehet alapja némi aggodalomnak.
(Végül persze ne igazolódjon be egyik se.)
@disqus_NoLnmXJDAq:disqus egyébként nagyon szép, hogy a tippekkel egy kicsit mindenkinek igaza volt, te a lőtt góljaink számát találtad el, Andrisék a gólkülönbséget, én meg meccsen esett gólok számát. :D
Családi feszültség alakult ki. Mégiscsak vasárnap. Mégiscsak enbékettő. Nooormááális? – Kérdezte a lányom. – Hol van Csákvár és mi az?
Kitúrtam a guglin a sztrímet és láttam, hogy jó. Ezért nem mentem le 67 km-t a visszaút zsófoltságának fenyegtése mellett. De ha jól értem, be se fértem volna a csákvári Maracana nézőterére.
Amit a sztrímen láttam az lesújtó volt. Volt egy rutintalan ificsapat a pályán, akinek az előre játéka nagyjából zérus. Valami Honvéd néven futott, de a Honvédra (1909-2019) nyomokban sem emlékeztetett. Meg volt egy erdőművelőkből összetákolt hazai csapat a megfelelő baltákkal és láncfűrészekkel felszerelt, alsó hangon átlag 120 kilós egyedtömegű állománnyal.
Ennyi hibát, ennyi rossz passzt, ennyi elbaszott támadást….borzasztó volt nézni. Ennyi verekedést, ennyi tisztátalan szerelést (az ellenfél részéről) ugyancsak.
Hogy lesz-e ebből feljutás, még nem lehet tudni. De ha így marad, akkor valószínűleg nem. Ha egy Csákvár letarolhatja a fél Honvédot, akkor mi fog történni Győrben, Nyíregyházán, Pécsen, Szegeden és a Fáy utcában??? Ha ez lesz a játékunk (rúgd előre, fuss utána, majdcsak lesz valami) akkor meg biztos nem.
Bakancslistás a Hóman. 😀
A zámolyi sörnek örültem, de sajnos hibásan tárolhatták, vagy túl régóta, nem volt jó formában, pedig amúgy remek sör.
Szívből örülök hogy a szerethető Csapat mellett visszatértek a hangulatos, olvasmányos RW-posztok is!
Ha a Kocsis meg a Kerezsi komolyan gondolja a futballt akkor fejenkent 20 kanadai ponttal kell zarni a bajnoksagot tok mindegy kik vannak meg a palyan.
A tobbi fiatalunk meg kivanta a felnottfutballt hat most megkaphatjak a legsulyosabb formajaban, megye egyes csapatok felturbozva az nb2-re nehany hentessel, lehet gyakorolni a labdas kuzdosportokat.
„megye egyes csapatok felturbozva az nb2-re nehany hentessel”
😄
De inkább: 😪
„labdás küzdősport” :D :D :D
Ikídó bemelegítés a Károlyiban, vagy más néven ez a full kontakt foci. Kesztyűt Fel!!!
Ritka alkalom, hogy nem fogyasztok – a kelleténél több – alkoholt egy Kispest meccsen, de bevállalva a sofőr szerepet a túrára nem tehettem mást. Józanul végignézve a találkozót itt-ott azért erősen szenvedtem, de amit én láttam:
– Van kapusunk Dúzs személyében, két hatalmasat védett. Még azt is megkockáztatom, ha ő véd végig tavasszal, bent maradunk.
– Jó volt látni a fiatalokat, és hogy csak magyarok alkotják a csapatot, abszolút pozitívum, de
– Adorján egyelőre alibinak tűnik, olyan értelemben, hogy csak a biztos oldal- és hátrapasszokkal operál, szerintem tőle több fog kelleni ennél.
– A koncepciót abban véltem felfedezni, hogy kilökjük a labdát a szélre, aztán vagy Kocsis vagy Kerezsi oldja meg befelé cselezve magát,
– Durván rövid a pad, bár Átrok beállása lendített a csapaton.
Holmanon látszik, hogy alapvetően nem magyar másodosztályú szint. Szerintem neki kulcsszerepe lesz a szezonban.
Arra is számíthatunk szerintem, hogy a csapatok a csákvárihoz hasonló módon aljas eszközökkel próbálják majd elvenni a kedvét a támadóink futkározásaitól.
Összességében, egy elég hulladék meccsen sikerült hazahozni a 3 pontot, és biztos hatalmas nyomás volt a srácokon, mégis csak abszurd az egész helyzet. A szituációnál abszurdabb csak maga a stadionba való bejutás és a szervezés volt.
Én nagyon szurkolok a srácoknak, de nyilvánvaló, hogy kellenek még játékosok.
Gratula az első meccshez, szar volt, de volt miért izgulni. Ennél több kell, de menni kell előre és jó lesz ez (remélem).
Mindenképpen le kell írjam, hogy a tegnapi meccs legjobb teljesítményét a stream kommentátora produkálta. Nem tudom ki volt, de minden dicséretet megérdemel. Korrekt volt, tárgyilagos, és felkészült annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szurkolt a saját csapatának, ám ez a kommentárjaiban nagyon kulturáltan jelent meg. Csak reménykedni tudok, hogy hasonló minőségben tud majd a Vezetőség is élő közvetítéseket adni a hazai meccseinkről.
Ami a játékot illeti: Mindkét csapatnak volna még hová javulnia, még az NB2-ben is. Örülhetünk a győzelemnek, pontozásos sportág esetén simán nyert nyert volna a Csákvár, és ha csak egy kicsit is jobb játékosaik vannak, akkor a kontráikból simán rúghattak volna kettőt-hármat. Az elszántság, és az akarás ellenére az előre játékunk a két gól ellenére ad-hoc jellegű volt. A középpálya kontrákkal simán verhető volt, erre jobban fel kell készülni a kitámadós, presszinges periódusokban. A védelemmel összességében elégedettek lehetünk, és Dúzs is hozta ami elvárható.
Ezen a meccsen szerencsénk volt, de nem lesz mindig az. Ráadásul erőnlétben talán igen, de fizikálisan nem voltunk egy súlycsoportban az ellenféllel. Csak úgy röpködtek a srácok egy-egy váll a vállhoz ütközés esetén, éppen ezért örültem Átrok sárga lapjának. Úgy tűnik, hogy az NB2-ben időnként szívfájdalom nélkül oda kell rúgni, hogy az ellenfél túlzott „keménységét” vissza lehessen fogni. Jó volt látni, hogy az ellenfél részéről történő egy-egy durva belemenés után (amely remélhetőleg nem szándékosság, hanem képességhiány miatt történik) azonnal az egész csapat megy megvédeni a játékostársukat. A mérkőzések megnyerése mellett az ilyen dolgok is kellenek a tekintély megteremtéséhez.
CSAK így tovább srácok!!!!