Vannak ugye a dolgok, képzetek, amik meghatározzák a személyiségünket, világlátásunkat, és úgy általában minket. Másokhoz hasonlóan, nálam is létezik néhány sarokpont, mindennek az origója, ahonnan eredeztetni tudom magamat, és Bozsik, valamint amit Bozsik képviselt, és igen, ebbe beletartozik a kommunista parlamentbe beültetett Bozsik is, szóval nekem Bozsik, illetve a Bozsikhoz társított képzeteim* mindenképp a fontosabbak között helyezkednek el.
*_ Bozsik nagyon ritkán szólalt meg nyilvánosan, így szinte bármit, és tényleg bármit hozzá lehet társítani, tetszőleges szintig fokozhatom a magamban kialakított pozitív karakterképét. A személyes Bozsik-kultuszom mellé egyedül Mayer Béla alakja volt képes felnőni, de róla kicsit később.
További apróságok, amolyan listaszerűen. Fontosnak tartom, hogy ne álljak sehova a klasszikus, bár manapság semmit sem jelentő Kossuth- és a Széchenyi-féle államfelfogások, történelemalakítás vitájában, mert mindkettőben ott a saját és a sokak igazsága. Cserébe továbbra sem hiszek a nemzetekben. Október 23-án a köztársaságot ünneplem, augusztus 20-án pedig a névnapomat. Aztán ott van Moldova, Rejtő, Esterházy Péter, Pajor Tamás, Nick Hornby Fociláza, a rakottkrumpli, és az egész kisemberi, hovatovább kisproli futballethosz, amiben hiszek. Csodálom Neumannt, Eötvös Lorándot, de megvetem Bíró Lászlót, aki feltalálta a golyóstollat, kivéve az emberek kezéből a töltőt és a ceruzát. A Balaton nekem déli part, ahogy Budapest is Pest, sőt, Pestlőrincz. Az Alföldet nemhogy nem szeretem, még csak nem is csodálom, a hegyeket kimondottan utálom, és sajnálom, hogy Petőfi megelőzte a korát, mert hatalmas punk válna manapság belőle.
És még sorolhatnám hosszan, hogy milyen apró legókockákból raktak össze, raktam össze magam. A sok kis elem között azonban van néhány hatalmas és rusztikus Duplo, és ezek egyike Bozsik.
Bozsik nem csupán egy klubnak a történelme, mert ez a klub nagyon, de nagyon erősen és mélyen beleivódott a családunkba, a személyiségünkbe. Amikor Bozsikra emlékezek, akkor nagypapámat, fateromat látom, az együtt töltött meccseket, és nem lehetek elég hálás mindezért Bozsiknak.
Köszönöm.
És ha már itt tartunk, jöhet egy körkérdés?
A fenti szöveg eredetileg Bozsik 90. születésnapján, ebben a posztban jelent meg, azóta is szívesen idézem.
címlapkép: Kotász Antal és Bozsik 1958-ban (fotó: Kotász Antal/Fortepan)
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
