Sértegetni fogok most embereket. Komolyan.
Nyilván, nem kell magadra venni, még ha magadra is ismernél. Nyilván, vannak, kell legyenek kivételek, azonban a mintázatot kell figyelni, és nem az esetleg általad konkrétan beazonosított példákat.
Feleslegesnek tartom részleteiben szétszálazni a dolgokat, inkább ráöntök mindent, ami az emberből kijön, miután négy-hat sör-unimukktól, elengedi a társadalmi kötelezettségeit, és őszintére vált.
_az otthonmaradásról
Nem voltál ott vasárnap? Nem feltétlen a tüntetésen, hanem legalább a meccsen. Mert ha nem, és itt átlépek egy határt azzal, hogy kimondom: innentől tartsd meg magadnak a véleményed, mert a döntéseddel jó időre kiírtad magad a történetből.
Baromira nem kell egyetérteni a tüntetés céljaival, nem kell egyetérteni a felszólalóival, nem kell kedvelni a tüntetés mögé beállókat, azonban vasárnap volt egy meccs is, ahol a jelenléteddel fejezhetted volna ki, hogy bár a tüntetés neked nem pálya, a Kispest/Honvéd viszont igen. És mégsem voltál ott.
Annyit kellett volna mindössze tenned, hogy egyszer az évben felemeled a valagad a kanapéról, és kijössz a Bozsikba. Ott is lehet nyomogatni a telefont, ott is lehet kommentelgetni, ott is lehet kibebaszott nagy orákulumnak lenni az interneteken.
Ennyit ér neked az egész. Miközben valószínűleg pont te leszel az, aki ha egy kis siker beköszönt, és véletlenül nem kap jegyet egy meccsre, akkor a mellét döngetve ordibál, hogy márpedig évtizedek óta mekkora szurkoló, neki ez jár. Hát, bocs, de a lófaszt jár. Nem jár semmi, mert nem voltál ott, amikor a klubnak, a közösségnek igazán szüksége lett volna rád. Mindegy mihez vagy lojális, szabad a választás, viszont láthatóan egyik sem érdekelt.
A Kispesthez/Honvédhoz tartozni nem csak a sikerekről szól, nem csak bajnokságot és kupát kell ünnepelni, hanem odáig el is kell juttatni a klubot, a közösséget. Márpedig ez folyamatos munkát és elkötelezettséget igényel – és legfőképp jelenlétet.
Az rendben, ha valakinek nincs lehetősége hétről-hétre, az országban bárhová elkísérni a csapatot, mert nem eköré szervezte az életét. Valahol azt is megértem, hogy sokan a sorsolás után kikeresik a Fradit, Újpestet, miazmást, és csak ezekre a rangadókra jönnek ki, esetleg év végén ünnepelni valamit. Sok mindent megértek, azt viszont nem, hogy egy rendes időben meghirdetett, és a klub, illetve a közösség(ek) jövője szempontjából fontos eseményre valaki baszik eljönni, miközben lett volna idő megtervezni a jelenlétet. Vajon mi tarthatta otthon az embereket? Az rendben, hogy az esemény nem érdekli, de hogy a csapat meccse sem?
Ilyenkor lehet, érdemes lenne újra és újra elővenni a „ki nevezhető egyáltalán szurkolónak?” kérdést. Csak azért mert gyerekkoromban megnéztem az összes indiános filmet, és a hintalovon kalapban és bőrmellényben egy játékpisztollyal hadonásztam, még nem lettem cowboy.
_a tiszteletről
A másik, és az eddigiekkel szorosan összefüggő téma a tisztelet kérdése.
Az elmúlt évtizedek arról szóltak Kispesten, hogy emberek folyamatosan az arcukat, nevüket adták az egyes történésekhez. Ezek az arcok és nevek voltak és lesznek az igazodási pontok, mert egy bizonyos kor alatt mind abba a lelátóba, abba a közösségbe, hovatovább abba a Kispestbe/Honvédba nőttünk bele, amit ezek az arcok és nevek összeraktak.
Hatalmas köszönet nagyon, de nagyon sok embernek.
Lehet arról vitatkozni, hogy a minőség hogyan változott az idők során, hogy az egyes arcok és nevek hogyan változtak, azonban vegyük észre, hogy a közösség folyamatosan kitermeli azokat az embereket, akik hajlandóak mások helyett felvállalni arccal és névvel a közös ügyeinket.
Aki ott van, az nem véletlenül van ott, és nem saját magát, hanem a primer közösségét, valamint a közös érdekeinket képviseli. És pont ez a szép a kispesti közösségben, hogy szorgos munkával bárki odakerülhet. Nem kell akarni, nem kell vágyni a szerepekre, azok fognak elkerülhetetlenül megtalálni. Nagyon szép szándék a háttérben maradni, és onnan segíteni, azonban lesznek pillanatok, amikor ennél több kell.
A vasárnapi rendezvény egy ilyen rendezvény volt. A kutya se akarta, mégis meg kellett csinálni.
Nem tudjátok elképzelni, mennyire izgult szinte mindenki a beszéde előtt. Amikor nem spontán jöttök össze énekelni (remek technikával, amit utólag is nagyon köszönünk), szurkolni egy jót, hanem egy jó előre bejelentett rendezvényen kellene értelmesen beszélned, akkor az egy egészen más helyzet. Baromira nem mindegy, hogy mit mondasz, és hogyan mondod.
Lehet feleslegesnek tartani, lehet értelmetlennek tartani, azt is lehet, hogy jelen vagy, de nem értesz vele egyet, jelen vagy, de neked mindegy, nem vagy jelen, de legalább a meccsre kijössz, mindegy, tényleg mindegy, a lényeg az, hogy valamit ki akartál fejezni.
Ahogy azzal is, ha otthon maradtál. Vagy – teszem azt – elmentél inkább teniszezni.
Vajon mi történne akkor, ha azok az emberek, akik jelenleg aktívak a közösség érdekében, egyszer csak abbahagynának mindent? Vajon megállna az élet Kispesten? Mert fúrni a dolgokat nagyon könnyű, azonban addig senki sem jutott, hogy értelmes alternatívát villantson.
És itt érkezünk el az Undorítóság Maximumához, vagyis miközben ezerféle elvárás van a közösség kvázi szervezőivel szemben, hogy feleljenek meg mindennek és mindenkinek, miközben ez egyszerűen lehetetlen, addig ha ezek az emberek nem lennének, akkor hogy nézne ki egy meccshétvége? Az addig hőbörgő vajon mit tenne azért, hogy meccsen érezzék magukat az emberek? Tenne egyáltalán bármit a közösség érdekében?
Nincs még vége, ugyanis eddig csak közelítettünk a maximumhoz, de most ténylegesen el is érjük: úgy lehet szidni a közösségért tenni akarókat, hogy tudják, és ki is használják, ők a jövő héten, és azután is meg fogják tenni a magukét, ugyanúgy lesz kommunikáció, lesz látvány, lesz szurkolás, lesz jegy, lesz utazás, lesz minden babámtöke – csak hát minden szar, ugye.
Egyszer, csak egyszer próbálná ki valaki, hogy mennyi meló van egy meccsben. És csak egyszer szembesülne azzal, hogy felmegy a megafonnal, és a kutya se reagál rá, mert mégis: ki a franc vagy te?
_a létszámról
Kimondom: kevés volt. Bár csalóka a tér, csalóka, hogy nagyon szétnyúltak a jelenlévők, azonban a vége mindenképp az, hogy: kevés volt.
A meccsen sem volt extra nézőszám. Annyian voltunk, mint az egy jó időben rendezett hazaitól jelenleg elvárható.
Ha pedig innen nézzük, akkor a rendezvényre nagyjából azok jöttek el, akik idegenbe is követik a klubot, és rajtuk kívül a korzó régi arcai. Konkrétan el tudom hinni, hogy a meccsen a kanyarban többen voltak, mint a rendezvényen, és ez gáz. Bemenni, szurkolni, játszani az ultrát, és közben szarni a közös ügyekre: gáz.
Ahogy a korzóról is. Hétről hétre okoskodni, bizonygatva mekkora szurkoló, majd egy közösnek meghirdetett rendezvényre nem eljönni: gáz.
Kevesen voltunk, nagyon kevesen, és most el kell gondolkodni azon, hogy ez mit jelent.
Szomorú vagyok, nagyon szomorú.
_ még egyszer a pofázásról és a jogokról
Sajnálom, de pont annyira foglak komolyan venni, amennyi erőfeszítést te beletettél abba, hogy változás legyen Kispesten. Ha csak a kommentben hőzöngésig jutottál, akkor az semmi.
„Majd akkor jövök, ha lesz játék, lesz eredmény” – ha így gondolkodsz, akkor inkább most engedd el ezt a klubot, mert semmi szükség rád. A sikereknek bárki tud örülni, ezért nem kell eljátszanod éveken át a szurkolót, amire aztán majd hivatkozni fogsz a kellő pillanatban.
Nekünk most rossz, és azzal, hogy távol maradtál még rosszabbá tetted. Ahelyett, hogy valódi tömeget, erőt mutattunk volna – hagyjuk. Köszönjük neked.
Igen, erősen sarkos voltam, nem véletlenül jeleztem a poszt elején, hogy ez most ilyen lesz. Semmiképp se vedd magadra, még ha magadra is ismernél néhol, mert ez a poszt az általános jelenségről, a pusztító érdektelenségről szólt.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Kell ilyen nyomás gyakorlás, ennyit tudunk tenni, és mint látszik volt értelme, inkább az a gond nem néztünk a jövőbe, mert akkor olyan plakátot csináltunk volna, ahol a „Mendelényi add el a klubbot!” feliratból a „Mendelényi” szó, könnyen kicserélhető „Leisztinger”-re …
A tüntetésen részt vettem, de a megszokott produkcióra, ha nem gond, nem vagyok kíváncsi. Én még a nyolcvanas évekbeli Honvédon nevelkedtem. Persze a nehéz időkben is jártam ki, még a 2004-es másodosztály időszakában is, de ezt a football produktumot köszönöm nem kérem.
A tüntetésen részt vettem, de a megszokott produkcióra, ha nem gond, nem vagyok kíváncsi. Én még a nyolcvanas évekbeli Honvédon nevelkedtem. Persze a nehéz időkben is jártam ki, még a 2004-es másodosztály időszakában is, de ezt a football produktumot köszönöm nem kérem.
Igazad van. Magam részéről sokáig tűnődtem hova menjek, végül a Dorog-Tatabányát választottam, de értem mit érzel és teljesen érthető. Viszont gyakorlatilag ellenszélbe raktátok ezt össze és úgy, hogy semennyi támogatást nem kaptatok, úgyhogy gratula hozzá!
Én azóta nem voltam meccsen, mióta a Dzsudzsákné iderakta nekünk a Metalcom-os faszszopókat. Nem csak a kieséskor nem voltam, a kupagyőzelem idején sem. Ott leszek a harmadosztályban, ha eltakarodik az összes NER-es geci, de nem leszek ott a következő bajnoki címnél sem, ha ezek ülnek a tulajdonosi székben, meg a VIP-ben, szóval ez nem eredményfüggő. Nekem nem veszi be a gyomrom, és minden olyan helyet elkerülök, amire rátették a kezüket. Ha a pénzemet akarják, lopják el, ahogy szokták – önként én egy fillért sem adok ezeknek a tetveknek.
Ezt csak azért írom le, hogy lásd, másoknak más nézőpontjai vannak. Nem gondolom, hogy mindenkinek azt kellene csinálnia, amit én – egyszerűen én így még tükörbe tudok nézni. Ha a te helyedben lennék, a te kispesti múltaddal, valószínűleg másként gondolkoznék, és kompromisszumot kötnék valahogy magammal, meg az elveimmel – de így nem tudok.
Ezzel együtt a tüntetésre kimentem, egy pillanatig sem merült fel, hogy otthon maradjak. 500-600 ember – úgy tűnik, a többiek elégedettek Petike haverjainak teljesítményével. Meglepődtem, hogy csak ennyi, mert ti megtettetek mindent, időben be lett jelentve az esemény, a meccs miatt az időpontja is kényelmes volt. Jó volt találkozni régi barátokkal, de ez így is elkeserítő és lehangoló volt – nem miattatok, hanem az érdeklődés hiánya miatt.
Ja, és még annyi, hogy szakmámból kifolyólag sokat beszélek mikrofonba, és sok „amatőrt” is hallok beszélni. Legközelebb ne aggódj előtte, jó a mikrofonhangod, és ha tele is volt a gatya, ez egyáltalán nem hallatszott. Tök jól lehoztad az egészet, le a kalappal.
Pontosan így érzek én is! A „tüntetésen”, inkább gyűlésnek nevezném, ott voltam, sőt elhozam a gyerekkori barátomat is, aki Norvégiában él és azelőtt Újpest drukker volt. A meccset is megnéztük, ami csak bosszúsággal szolgált…
nem akarom relativizálni, de ha én hirdetem meg, öten se lettek volna…fel a fejjel! Bozó az eladási szándékkal lenyugtatta a kedélyeket, olcsó marketing fogás, de bejött neki.
Igen, nekem is tömény politikai önmarketingnek tűnik Bozó elvtárs performansza. Van egyáltalán vevő jelölt??? Költői volt a kérdés.
Én nem tudom. Nem számítottam nagyobb tömegre. CSAK a kemény mag. (Minden esetre egy srác a kezembe nyomott egy kibaszott nagy oroszlános zászlót, aminek a sarkai meg majd kiverték a szemünket, ezen kívül valaki azt állította az elveszett iphone-omról, hogy az övé – na jó, ez csak vicc) Szerintem a beszédek szolidak voltak. Kicsit szolidabbak a szükségesnél.
Ami meglepett, az az, hogy a meccsre többen jöttek be, mint ahányan ott kint lobogtattunk fél háromtól. A C6-ban alig volt üres szék. Akik ki tudtak jönni négyre, miért nem tudtak odajönni fél háromra? Nem hűlt ki a leves? Hát meg kell fújni! Vagy a széléről kell enni, ott hidegebb! (Nagy Anti meg teniszezett, ó jaj, habár mindenkit üdvözöl és csókoltat)
De hazafelé menet a haverommal, nagy felháborodásunkban azt is felvetettük, hogy egy bojkott lehet, hogy többet használna, minthogy 2-3 ezer ember időnként megveszi a kibaszott drága jegyeket. A vasárnapi meccs kb. 10 milliót hozhatott árbevételként. Bozó meg hazaviszi, merthogy a klubra nem költi az biztos, az látszik.
Ja és nem utolsósorban: NSO szerint Kerezsi elmegy a nyáron. NABAZMEG!
Nagy Anti tenisztornáján én is megfeküdtem :)
Ennyit arról, hogy a régi ászok többségének mennyit jelent a klub…
Sajnálom, hogy csalódásként értékeled a létszámot. Én kicsi lejjeb lőttem be a „saját elvárásom” a részvétellel kapcsolatban. Azt gondoltam, ha a pub előtti tér megtelik az már siker lesz. Úgyhogy én ennél több résztvevőre nem is számítottam igazán.
A beszédek nekem is tetszettek, ez a része is rendben volt. Amit én is hiányolok az az, hogy senki nem szólalt fel a régi játékosok, „legendák” közül. Emiatt van bennem hiányérzet.
Amúgy én pont fordítva vagyok bekötve: mióta NER világ van nálunk nem voltam hazai meccsen. Idén voltam először az új Bozsikban, a tüntetés miatt mentem most is, sőt faterom is hoztam, aki kb 10 éve nem volt hazai meccsen. Véndégbe eddig is jártam alkalomadtán, de ha ne adja Isten kiesünk NB3-ban is ott leszek/leszünk.
Örömünnep lesz számomra ha sikerül nyélbe ütni az adásvételt, bár nem tudhatjuk utána mi vár a klubbra. Egy biztos: ezektől mielőbb szabadulni kell.
A lényegben igazad van, de a létszámot nem érzem olyan tragikusnak azért.
A beszédek összeszedettek, pontosak, alapvetően megoldás-orientáltak voltak, tisztelet és köszönet mindenkineknérte!
„Nem voltál ott vasárnap? Nem feltétlen a tüntetésen, hanem legalább a meccsen. Mert ha nem, és itt átlépek egy határt azzal, hogy kimondom: innentől tartsd meg magadnak a véleményed, mert a döntéseddel jó időre kiírtad magad a történetből.”
Hanta, Hanta! Ezt kár pont a megmaradt kevés olvasónkra önteni akik pont azok akik kinn voltak, vagy ha nem, nyomós okkal. Ennek a szövegnek nem ezen a fórumon kellene szerepelni, akinek címzed , úgyse olvassa…
Értem az elkeseredést, de inkább örülni kell annak az 1500-nak aki időt szakított és kijött. Szépen összeraktátok a beszédeket, amit lehetett, kihoztatok belőle. Ez van. A bajnoki cím utáni első bajnokin 500-an voltunk, csókolom.
És vigyázzunk arra is hogy a saját szerepünkbe sem kell beleszeretni vagy túl sokat látni. Azért csinálja az ember amit csinál mert szereti. Nem kötelező kápónak lenni, nem kötelező bloggernek lenni, nem kötelező KLTE elnöknek lenni, nem kötelező hétvégente kijárni. Azért tesszük mert ezzel tartozunk a közegnek? Pont Te mondogatod mindig hogy magadnak blogolsz. :)
Nem, azért tesszük, mert ez a hobbink. Ha most ezzel 1500 embert tudtatok megmozgatni, akkor ez van, tök jó. Ha a posztjainkat (jó nálam már részben múlt időben) elolvassa 2 ember már az is tök jó. Ne kerüljünk a saját hatásunk alá. Én is képes vagyok néha, az se szül jót.
Örülni kell egy sikeres szervezésnek. Amatőrként lehoztatok egy vállalható, néhol döcögő showt. senki se csinálta volna jobban!
Mostanában én sem igen írok, de teljesen jogos minden mondat és valahol nem akarom elhinni, hogy ez, ami most van az lehet, hogy a vég kezdete?
Két momentum a leírtakon kívül.
Bizonyosan véletlen volt, hogy a stadionból dübörgött kifelé a zene az egész esemény alatt és nem kicsit zavarta a beszédeket…..
Nem tudom mit hoz a jövő, de ha valamelyik „legenda” felmerte volna vállalni magát itt és most a személyes jelenlétével (Kovács Kálmánt megértem és köszönet itt is neki a „Honvédos” sorokért), akkor az nagyon, nagyon sokat jelentett volna a közösségnek és talán önmagának is (persze, ha valóban komoly a szándék bármilyen esetleges jövőbeli szerepvállalás kapcsán a klub életében). Ez egy komoly lehetőség lehetett volna bármelyikük számára és nem akarok tabu döntögető lenni, de ennek a távolmaradásnak is van jelzés értéke az én olvasatomban. Lehetett volna bármelyiküknek is bármilyen veszíteni valója itt az elmúlt évtizedek mellőzöttségének a tükrében??
Mostanában én nemigen írok ide (nem téma, és mindegy is jelenleg), de most muszáj: igazad van.
(Paradox és bocsesz, de ha van a sikertelenségnek bármi előnye az az, ha divaték nem járnak meccsre.)
Megesküdtem volna, hogy 3-4000-en leszünk. Voltunk kb. 800-an, gáz.
Én 2000 körül, de így is csalódás volt.