Másfél hét és kezdünk, úgyhogy ideje zárni poszt-leltárunkat az elmúlt szezonról. Eddig a mérleg nem túl kedvező a már megjelent epizódokat tekintve: kapusposzton kábé megvagyunk, a védelemben vannak egy-egy jobb eresztésű ementálit idéző lyukak, a középpálya fantomjellege nagy eséllyel nem indul oszlásnak, ami baj, és a csatársor…
…nos, a csatársor lesz a mai témánk.
A tavalyi szezonra visszanézve a legkevesebb, amivel jellemezhetjük a támadószekciónkat, az a mozgalmasság – mármint az összetételt, nem a tényleges teljesítményt tekintve. Kezdtünk a Diaby-Dél rutinduó Holenderrel és Vernessel, Bobállal megerősített verziójával, mondván, a bronzidényben beépíteni megkezdett fiatalok egyre nagyobb szerepet kapnak majd. Plusz ott van még a kis Kozma Ricsi is, meg az első fordulókban egy bizonyos Prosser is feltűnt a semmiből. De elég lesz elöl a rabiátus elefántcsontparti és Délczeg? Nem biztos, gondolhatták Cordelláék, így jött a Sampos (slampos?) Testardi, aki már érkezésekor tett debütnyilatkozatában (“a gyorsaság nem az erősségem, próbálok ebben fejlődni”) az “aj-jajj” mondatot csalta elő belőlünk. Nos, ő be is váltotta a “reményeinket”: legemlékezetesebb alakítása a Vojvo meccsről hazafele az első határon inneni benzinkút kajakészletének totális kifosztása volt – még a gyrosát tolta be nagy erőkkel, mikor már sorban állt tzatzikitől csullogó ujjakkal szorítva a jó magyar valutát az utolsó két készleten lévő csokis croissant-ért, farzsebében egy oda nehezen beoktrojált chipsestasakkal. November közepi elküldése okán nem hullajtottunk a Balaton medrét megtölteni képes mennyiségű könnyet.
Közben persze történt egy-s-más. Diabyt elküldtük 4 forduló után, Dél pedig bekerült a kezdőbe Pakson, majd kölcsön is adtuk – ugyanoda. Viszont ezzel párhuzamosan a fiatalok enyhén szólva nem érezték elöl az ívet. Holender a Niksic elleni varázslat után hol önzőzött, hol órákra eltűnt, Vernes Riki pedig küszködve ugyan, de gólerősen indította a szezont, hogy aztán ő is elszürküljön és Rossi elfelejtse. De akkor ki fog itt gólt lőni? -kérdezgettük idegesen, mert a Dió-(‘kövesd)-Hali-Fradi-Pécs-Vidi-Győr-MTK-Loki sor igen félelmetesnek tetszett egy impotens támadósorral.
Ekkor lendült be a Cordellai kukázóigazológépezet. A Diók ellen megismerhettük a már hetek óta leszerződtetett szomáli Daudot, majd a kispadról beszállva a “ki a tököm ez” Job-ot, akinek idehozatalát azért titkoltatta Rossi, hogy meglepjük a miskolciakat. Hát, nem sikerült annyira… de az elképzelés bohócliga-díjas volt Marcótól az biztos.
A halovány kezdést mindenesetre jobb folytatás követte, Daud előbb tizikből, majd akcióból is kezdett betalálni, én már új Martinezt láttam bele, és bár ez megelőlegezett bizalomnak bizonyult később, az ősz második felében nagyon jól jöttek a góljai. Job pedig gól ellen ugyan beoltva, de amolyan passzképesebb Zsiványként hozta a sztenderd Serie B szintet, amivel szoftosan király lehetett itt a Bohócban. És ekkor érkezett meg Hantát idézve “Isten jobb és bal lába“, Perea, a kolumbiai exválogatott enyhén duckó zsírczukk csatár, aki a csatolt videói és a híresztelések szerint a bajnokság leendő sztárja is lehetett jó eséllyel. Vártuk, mint a messiást, és mikor a Vidi ellen idegenben végre kapott negyed órát, rögtön levettük: mozgásilag a srác annyira kilóg a ligából, mint a közelmúltunkban Lanza, Zelenka, Ikande vagy Benjamin, csak az a rohadt túlsúly… mindenesetre a seggnehézség sem akadályozta a pofók gólvadászt a 93. perces csoda-góldebütben, mi pedig elhittük: megvan az új Lanza.
Meglett, csak nem sokáig. Még pár csereként és kezdőként letolt meccs, 1 tizigól, majd januárban már nem is jött vissza a derék potrohos kolumbán. Papa H. természetesen bagatellizálta az ügyet (“Perea fázott“), a rossz nyelvek fizetésbeli vis maior okokról szóltak (hát ha más az ígéret és a kézhez kapott manna, nyilván összevonódik a bogotai szemöldök), mindegy, ez már nem számít, a Teremtő manifesztálódott rüsztje búcsúzott Kispesttől. Helyette viszont jött újabb két cordellbébi, a vén Bóna Zoli és az Arsenal (30 évvel ezelőtti) üdvöskéje, Lupoli. Utóbbi rögvest vakbélműtéttel nyitott Kispesten, így késett a bemutatkozása jó 4 meccset, de hát ez az idény ilyen volt: ha már lúd, vagy Perea, akkor legyen kövér. Bona a kezdetetkkor határozottan jó benyomást tett ránk, látszott minden mozdulatán a veretes Serie A múlt, az UTE elleni haloványabb játékot hasznos és gólpasszokkal súlyosbított tejesítmények követték a Névrablók, a Paks és a Kapos ellen – aztán a ‘kövesdi betli után a csapattal együtt ő is leült, vagy nem is leült, de a megbénuló Rossi taktika jelképévé válva már mindenki rosszul volt a senkinek se lekészített labdáitól, amit szakmányban lövöldözött fel rá Ignja és Lovresz, vagy Hidi. Az alapötlet jó volt, és mondjuk a tavalyi Lanzás keretben egy Diaby helyett hiszem, hogy Bóna Zotya vert volna vagy 10 gólt, de a ha az csak ha marad. Lupoli Mezőkövesdden remekül szállt be, aztán még egy jobb Bozsik-beli meccse volt és slussz, 2-3 gyengébb eresztés, majd jött ugye a fölső ukáz, hogy fiatalítunk, Rossi rövidesen besértődve lemondott, Simon Mikinél meg max bólyáknak kellettek volna a taljánok, így dicstelenül távozott a két jobb sorsra érdemes veteráno.
Szezon végén így a Holender, Vernes, Vécsei sor muzsikált elöl, néhol Jobbal vagy Bobállal kiegészítve, hisz Daud a túltolt diszkóéletmód miatt már büntiben volt (…). No meg Proszika, aki télen egy remek felkészülést tolt le, reménységünkké válva, hogy aztán történelmi fontosságú gólt hegesszen a piti síbolók kapujába a Sóstóiban, és kb több esélyt ne is kapjon, csak Simon Mikinél, de ott is csak finoman.
Hát ez volt 2013-2014 csatárügyileg. Vernes végső és Holender nagy áttörését vártuk idén, és vegyes a kép: Riki év végére, a DVSC meccsre került vissza formailag oda, ahol a Hali elleni bronzos záráson volt – kiugró fejlődés helyett így örülhettünk, hogy hogy a régi még fejlődésre váró forma visszajött (persze ha nem játszik, forma se lesz… – holott egy jó Riki nagyon kéne, az egyetlen akadémistánk akiben benne van valami vagányság, csak ezt egy jó edzőnek be kéne csatornázni a helyes mederbe. Én örülök, hogy nem adjuk kölcsön…). Holender a szánalmas Niksic és a szétesett Kapos ellen is varázsolt, de sok nem sikerült meccse is volt, húzóemberré még nem tudott előlépni. Pedig továbbra is kimagasló talentumunknak érzem. Bobált továbbra is jegelte Rossi, majd Miki is, ahogy Prosserben is több játéklehetőséget éreztünk – persze Kozma Ricsi példája mutatja, hogy van abban valami, amit Rossi mantrázott, hogy a fiatalokkal óvatosan kell bánni. De azért annyira tán nem, mint ahogy ő tette idén. Az ifjoncokat segítő rutinarcok terén idén porhanyósra égtünk, valljuk meg, Diaby és Dél elzavarása bár nem az évezred veszteségei, a helyettük itt tartott Testardi fényében hetekig érdekes húzásnak tűnt; a hajigazgató gólöröméről híres Daud jól indult, majd ugye elvitte a nightlife, Job böcsületes szürke-semmilyen arc, nem ő menti meg a csatármundér becsületét sose, inkább “nem baj hogy itt van“; Perea óriási lehetett volna, ha lefogy, de sose tudjuk meg, mi lett volna a Schobert-kúra eredménye, hisz oly sok elődjéhez hasonlóan lefalcolt; Bóna és Lupo egy más időben, más keretben szoft-sztárjaink lehettek volna, nem lettek, mert most voltak itt.
Jövőre, okulva (???) a tavalyi csatárbetlikből, már egyszerre 3 új rutinfox-igazolással megyünk rá az új idényre. Káder Keita mozgásába Pereát és Lanzát látták bele Hantáék Győrben, remélem nem a csapolt hazai ipari sör lett túltöltve, mert az MTK elleni hazain én egy térdprotézisre szoruló, hajtani próbáló, ám már élsporthoz szinte roncs arcot láttam a támadóban. A hozzá pár hete csatlakozó Youla Gyula igen biztató jeleket mutat a felkészülésiken, ő végre egy jó kasztból való csatár, örömmel üdvözlöm itt. A csodás nevű Kandia Traoré is focista kinézetű és mozgású harcos, nyugtázhatjuk örömmel, nála a Pereát idéző farméretből kéne faragni, hogy a zelenkai futógyorsaság valamelyest fejlődjön. Ők hárman kéne megoldják a gól-problémát elöl a tervek szerint + nekik kellene “tanítani” fiainkat. Utóbbi funkciójukkal kapcsolatban kissé szkeptikus vagyok, az afrók nem a nagy pedagógiai érzékükről híresek, főleg nem csoportban, de meglátjuk, nem akarok előre károgni! Remélem azért Holender, a mégse kölcsönadott Vernes Ricsi, és Bobál meg Proszika is egyre több szerepet kapnak majd, az edzőmeccsek eddig nem erre utalnak, de ha a beígért fiatalítás elöl is végleg megfeneklik, akkor klubkommunikátor legyen a talpán, aki ezt majd elmagyarázza nekünk, a megmaradó kijáró magnak, hogy mi a pék folyik itt.
Sok kérdőjel, melyek válaszra várnak. A válaszok pedig hamarosan jönnek, az elsők pl. jövő szombaton. Csak tetszetősek legyek, könyörgöm!