Archiv.népsport // Csak a Kispest!

Éremért jöttünk, érmet vittünk. Haladás-Kispest értékelés.

…ha tartanánk a szigorú hagyományokat, itt most az értékelések sora következne, és következik is, de kicsit máshogy, kicsit az egész évre szólóan, kicsit szubjektívebben. Tegnap nem játszottunk olyan jól, mint az elmúlt hetekben, ezt Rossi is kiemelte a sajtótájékoztatón, inkább küzdöttünk, nem szépen, de célratörően. És az a nagy helyzet, hogy most mi magasról teszünk a játék minőségére, mi Szombathelyre egy komoly céllal jöttünk és azt be is húztuk, nevezetesen a bronzérmet, és évek, hónapok, sőt hetek múlva senki sem arra emlékszik majd, hogy hogyan csúszott-mászott a Honvéd a Rohoncin, hanem arra, hogy 19 év után a Kispest neve megint ott van, ahol a szívünk szerint mindig is lennie kell, az élmezőnyben, és tavaly után végre a dobogón is, bizony ám, éremmel a nyakakban és egy olyan nappal a tarsolyban, amit egyhamar nem felejt el játékos, szurkoló, és Marco Rossi sem.

Kapu

Szabi már idény előtt is kedvelt volt szurkolói körökben, az idei év során viszont a 2000-res évek Kispestjének egyik emblematikus figurájává emelkedett. Régen volt már ilyen játékosunk akinek a nevét meccsről meccsre skandálják (Pisont Pista az utolsó aki beugrik, bizony!). És bár Szabi sem hibátlan, mert egy-egy kirúgás lecsúszik, egy-egy kijövetel néha nem az igazi, de a hatalmas bravúrok, amik a legfontosabb meccseken jönnek, illetve az évek óta tapasztalt legnormálisabb játékosi hozzáállás és megnyilvánulások mindezt zárójelbe teszik. Örülünk, hogy ő a kapitányunk, és vezette bronzig ezt a fiatal csapatot. Most már végérvényesen ő az új Vezér Ádámunk – ha még erre is rá tudna tenni egy lapáttal, jöhet a Nota-i, Petry-i magasság. De igazából ez tökmindegy. A lényeg: Ke-me-nes Sza-bi!

Védelem

Baráth Botiról már minden leírtunk ebben az évben amit lehet. Az év fiatal felfedezettje nálunk, kényszerposztból alap kezdőember, mindkét oldalon bevethető, kemény, eltökélt, szerintünk válogatott lesz 2-3 éven belül, csak ne szálljon el. Eddig nem tette, maradjon is ez így. De annyit még muszáj leírni: ilyen fiatalon, ilyen kiegyensúlyozott teljesítménnyel pillérévé válni egy bronzérmes gárdának: riszpekt.

Lovrics lehet, hogy lassú, lehet, hogy nehézkesen fordul, de imádjuk. Ez alaptézis. Erre már csak ráadás, hogy a bajnokság végén egyre kevesebb nehézkes megoldást láttunk hátul, Újpesten jött a rég várt gól is, és Ivan azóta megtáltosodva hozza a 2011 tavaszi, Kispesten etalon-félévének formáját. 28 évesen a keret legidősebb tagja, idén ő volt a rutin Szabi mellett, és reméljük még sokáig az is marad Kispesten. Légióst ritkán kedvelnek annyira drukkerek, mint őt, és ez nem kis dolog – de rászolgál.

Ignjatovics az év igazolása volt mindent egybevetve, a Botist sirató tirádáink blogunkon is 1-2 hónap alatt elhaltak a cacak-i „shovel-headed_kill_machine” teljesítményét látva (hogy egy Exodus albumcímet idézzek). Játéka erőtől duzzadó, kemény és pontos, és meghazudtolja fiatal korát. Nagyon nagy veszteség lenne, ha elvinnék tőlünk a nyáron – amire sajnos nem kicsi az esély szerintem.

Alcibiade tegnap is hozta a sallang- és kockázatmentes olaszvédős alapkűrt, továbbra is tartjuk, hogy kiegészítőembernek, cserehátvédnek maradhat, de egy igazi minőségi, előre is veszélyesebb balhátvéd lenne a legtutibb megoldás. Azért a bábolnai mekiben előadott, a Surda-féle „Forró szél” találkozik Eros Ramazottival jellegű szóló énekműsora, melyhez Ignja tercelt, örök (és súlyos) emlék marad.

Középpálya

Hidi Patya az év végére egész korrektül belendült, tegnap is hozta a nagyobb hiba nélküli, a moralesi terminológiával élve „very disciplined” bekkjátékot. Sokan még reflexből húzzák a szájukat vele kapcsolatban sok meccsen, de amondó vagyok: ezen a tavaszon abszolút látszott a fejlődés, és ha rendszeresen játszik, ez még jobb lesz – persze a posztján mindenképp kéne igazolás, már csak azért is, mert év végére teljesen egyedül maradt szűrőként, a néha itt bevetett Nagy Gerit kár pazarolni védekezőembernek.

Vécsei Bálintot tegnap ugyan lecserélte Rossi, de a középpálya agya idén végérvényesen alap kezdőemberré vált. Voltak remekbe szabott meccsei idén és voltak fáradtabbak is, megjegyezzük, az utóbbiakon is felért négy Gegével. Ha a törvényszerű fiatalos hullámzáson túl lesz, és nem adjuk el idő előtt, akkor hosszú idő után megint lehet egy évekre meghatározó saját középső emberünk (ráadásul Lőrinczyvel váltva egymást, vagy együtt játszatva őket… hm, egyre szebb képek). Bálinttól is csak azt kérjük: maradjon a földön, ahogy eddig is tette…

Zsivanovics Szombathelyen is tolta, amit szokott, persze ezt az egész évéről elmondhatjuk, a középpálya szürke eminenciása lett, ám meglepő módon egy támadóbb jellegű zongoracipelő, akit azért én is megkedveltem az év végére, pedig ez sem így indult. A tavalyi, siófoki debütje kapcsán új Fieber Pétert láttam bele, vagy Esadot, ebből lett a tuti kezdőcsapat-pozíció egész évre, és ma már én sem hagynám ki őt…

Nagy Gergő a második félidőre érkezett biztosítani a középpályát tegnap, mert Rossi úgy érezhette, könnyen rohannak át rajtunk. Ennek ellenére Geri nem védekező súlypontú feladatot kapott, többször jöhetett előre is. Egész évét tekintve október magasságától tűnt fel nagy örömünkre ismét a kezdő közelében, de a tavasza lett az igazi (téli diósgyőri lecserélésekor megint hosszabb sérüléstől féltettük, de szerencsére nem lett baj). Márciustól rendre játszott kezdőben vagy csereként, és Rossi is lassanként rájött, hogy előre fele hasznosabb a kis középpályás. Gergőtől jövőre várjuk a Vécsei-féle megszilárdított kezdőpozíciót, és egyéb nagy dolgokat, az idei 3 góljának meg nagyon-nagyon örülünk! Szép volt!

Diarra és King egyaránt vízhordónak érkezett a fáradni látszó középső csapatrészbe tegnap. Egész éves teljesítményüket nézve Drissa végül is egy izgalmaktól, de hibáktól is jórészt mentes átlagot hozott amikor lehetőséget kapott, ha marad, örülünk, ha megy, nem dőlünk kardunkba – igazi kiegészítőember. A csöppnyi Uralkodót viszont érdemes mindenképp megtartani, több poszton is használható Jolly Joker maradhat a következő idényben is. Gyorsasága fontos skillje, és több esze is van mint pl. Csamikánknak.

Csatársor

Az általunk sokszor dicsért Diaby kapcsán tegnap én is elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyire védeni őt: többször esett/kelt, mint ahány értelmes elfutása volt (bár ha ő adta Vernesnek a gólpasszt, visszaszívok sok mindent), és délczegesedő, „mindent viszek a szögletzászlóhoz” játéka sem volt az igazi. Igazából az idénykezdetkor volt a top-on, rendszeres gólpasszai és 3 gólja is ekkor érkezett. Továbbra is érezzük, hogy van benne kraft, de ha tényleg ez ilyen ritkán jön ki belőle Kispesten, akkor lehet, hogy nem kell erőltetni ezt a sztorit (bár az is megér egy misét, hogy lassan nem marad csatár a keretben…)

Martinez gólt most sem szerzett, de kedvelt erősségeit (gyorsaság, cselek, váratlan betörések), most is szállította, de hiányzott mellőle a játéktárs Lanza. Sajnos a hírek szerint több háló is kivetült rá, ami nem jó hír, kíváncsian várjuk a jövőjét. Annyi biztos: nagy tavaszt futott, és tevékenyen járult hozzá a bronzhoz.

Vernes Ricsi először volt kezdő sérülése óta, és megünnepelve, hogy nem csak csereperceket kap, remek góllal nyitott. Rá ugyanaz áll, mint Nagy Gerire, a következő idénytől várjuk igazi befutását, de bajnoki- és kupagóljai, gólpasszai, kiharcolt tizenegyesei már idén is fontos pontokat hoztak a kispesti konyhára – nem véletlen, hogy a közönség is kedveli. Mi lesz itt, ha nem hátráltatják sérülések, és teljes bizalmat kap elöl? Reméljük, egy újabb jó év. Feladata nem lesz kicsi, Lanzát (és Martinezt) feledtetni – az elszántság mindenesetre megvan a srácban.

Kispad

Rossi ezúttal a biztosra ment, elnézve a cseréinket, ami érthető is. Mi kissé a csatárdeficites utolsó 10 perces felállástól tartottunk, mert ha ott betalál a Hali és marad az MTK 3:0-ája, akkor nem tudom, hogy szerzünk újabb gólt, de ez – azt hiszem – ma már nem sok embert izgat. Emberi oldalon meg örvendetesek a változások: a szezon elején még sokszor szangvinikus, lobbanékony, a kommunikációt úri huncutságnak tekintő mester a bajnokság végére mind nyilatkozataiban, mind a szurkolók felé egyre szimpatikusabb arcát mutatta, a szurkolói molinó megkönnyezése pedig filmbe illő jelenet volt tegnap, én nem hittem, hogy valaha így látom a jó öreg Rossit. Köszönjük az évet, mister, ezt nem sokan hozták volna így le, az biztos…

… és a többiek!

Zárásként jár a köszönet az egész keretnek, a most pályára nem lépő, véleményes háttere ellenére az itteni teljesítménye alapján az emlékezetes kispesti légiósok sorába belépő Lanzafaménak, az Ignja szekundánsaként megkerülhetetlen hátvéddé előlépő Tandiának, aki kreált ügyei ellenére a bajnokság egyik legtisztább játékú hátvédje volt, Délnek, aki csapatunk házi gólkirálya lett, csak a besült tavaszért kár, a szívünkben nagy reménységgé előlépett kis Filip Holendernek… Bobál Gergőnek, akinek üzenjük: jövőre meglesz a debütgól, Marshal Mufinak, aki sajnálatos lebetegedéséig már úgy nézett ki, az akassou-i, Benjamin-i útra lépett, neki ezúton is jobbulást kívánunk… őszi gólpasszaiért Ivancsicsnak… Csamikánknál minden volt ebben az idényben, mint a búcsúban: kispesti Robbenkedés a Flamuntari elleni, agyzsibbasztóan fájó beadás-imitációk, és oda-vissza Fradi-büntetés… Czuczi Marcinak és Szemerédi Norbinak, amiért helyt álltak ilyen fiatalon, amikor és amilyen nehéz körülmények között kellett, az epizódszerepeket kapó Mogának, Nagy Krisztiánnak és Lőrinczy Attinak, akit nagyon fogunk figyelni jövőre…!

* * *

Hát lement a tavasz, olyan végeredménnyel, amire kevesen számítottunk, mi egyebet mondhatnánk még, mint azt, amit már sokszor leírtunk: köszönjük, így tovább, Európa, jövünk!, és a többi…

…sok, sok ilyen tavaszt még nekünk, Kispestiek!

Fotó: RW.

…such a perfect day!

…mikor a posztot írom, épp Szombathely és Győr között száguld a kisbuszunk, a csapaté pedig előttünk, szépen haladva Európa felé, a bronzok meg-megcsillannak a buszablakban, ahogy a játékosok integetnek és büszkén mutogatják a friss szerzeményeket, mi pedig az elmúlt hetek várakozása után megnyugodhatunk, megvan a bronz, te jó ég, mikor mondhattam ezt ki utoljára, 1992. júniusában, de akkor rohadtul nem örültem neki, akkor csalódás volt, ma pedig akkora öröm, mint a 2007-es kupagyőzelmünk, úgy vagyok vele mint Ivan Lovircs, nem találom a szavakat, majd hamarosan meghallgathatjátok a vele készült interjúban, hát ez óriási, közben megállunk a kocsival mert a szurkolói buszok megállítják a csapatbuszt, össznépi ünneplés, de a rendőrök elhajtanak minket, megyünk tovább, sebaj, majd a következő faluban folytatjuk…EMBEREK…BRONZÉRMES A HONVÉD!

…a hármas sípszó utáni percekből csak képfoszlányok maradtak meg, de azok sokáig élnek majd a fejemben… friss, kissé eső-áztatta fűillat, egy kupacban őrjöngő akadémiai szakasz, a délszláv szekció fotózkodik, Vécsei, Hidi és Vernes Ricsi, de Nagy Gergő is a vendégszektor kerítésén, valamelyikük épp megcsúszna, de kézerdő kap utána és úgy tartják a nap hőseit… Rossi meghatva tapsol, az érmes párna előkerül, aztán nyakakban lógó bronzok, örökké nyilatkozó Kemenes Szabi, mezek most már tényleg kidobálva, én csak állok a gyepen és fényképezgetek én is és vigyorgok, mint kisgyerekkoromban amikor ’91 kora nyarán az MTK 2:1-es legyőzése után bajnokavatás volt a Bozsikban, akkor Csepreginek, Sikesdinek és Gergornak tapsolva, ma már Szabi, Ignja, Lovrics, Vécsei és Boti a névsor, de az érzés ugyanaz, igaz, közben felnőttünk, már idősebb vagyok az egész keretnél, közben Lovrics hívja a többieket újabb fotóra… sajtótáj kipihent Rossival, széteső öltöző, boldog játékosok, boldog edző, boldog szurkolótábor, Kispesten vagyok?

…közben megint megállunk a 86-os úton, a társaságunk egyik tagja a Republic slágerét költi át 76-osról és énekli, borzalmas, de kit érdekel, bronzunk van, hohó…. szóval megáll a csapatbusz, mert a csapat megállt könnyíteni egyet, így satufékkel megáll a 2 szurkolói busz meg anblokk a kocsikonvoj, de a rendőrök ismét továbbhajtanak minket, folyt köv… tapadunk a csapatbuszra, kövér gázzal indulás, de közben Hantát és Ábelt majdnem elhagyjuk, futnak a kisbusz után, de beugranak a nyitott ajtón, gurunk mi is tovább…tiszta káosz…!

…amikor az utolsó negyed órában sorra jöttek a hírek a Hungária körútról, hogy 2:0, aztán 3:0, az MTK csak jön, csak jön a nyakunkra, és egy Hali gól kell csupán és nekünk végünk, persze relatív ez a „végünk” ez is negyedik hely lenne, az is szép, de nem, nekünk már több kell, Rossi is megmondta, de Rossitól függetlenül is, hát egész héten a bronzzal keltem és feküdtem, ez járt a fejemben a heti tárgyalásokon, munkába menet és jövet, tényleg minden percben… és most ez elúszhat, egy Haladás gólon…? Csatár már alig van a pályán tőlünk, itt gólt mi már nem lövünk… még 10 perc…még 5…még 2…hosszabbítás… Babar már falfehér mellettem, milyen dolog ez, én egy nyugodt fiesztát akartam itt, ehelyett megint kezdhetek gondolkozni valami Kispest Faktoros cikken…? És akkor hármas sípszó, és filmszakadás, innen már csak a fenti foszlányok ugranak be az őrjöngő táborral, az összekapaszkodó játékosokkal, és akkor a tábor kifeszít egy „Gracie Marco” molinót, és Rossi kisétál hozzájuk és megtapsolja őket, és látom ahogy küszködik a könnyeivel, ez a csóka sírdogál a pályán, az év elején még kekk Rossi… – igen, az ilyen jelenetek miatt éri meg a sok borzalmas meccs, a szopórolleres vidéki túrák sokasága, az ilyen jelenetek miatt, amik újabb 2-3 évre felvérteznek a Honvéd-sztaminával.

…és már Győr-Moson-Sopron megyébe suhantunk át, és jön a csornai benzinkút, most úgy látom végleg megállunk, a legkisebb kutat sikerült kiválasztani de kit érdekel ez most, a csapatbusz megáll, a játékosok és Rossi előmásznak, mindenki kezel mindenkivel, dobozos sörök kavalkádja a kezekben, Kemenes Szabi 500 közös fotót készít, lassan a kutasok is beállnak 1-1 közös kép erejéig, hihetetlen percek a 300 drukkerrel és a csapattal, harmadikok lettünk, ezt ki hitte volna az év elején, én nem, megmondom őszintén, és most itt van, és valamit mi is visszakaptunk a sok utazás fáradalmaiért, és az elmúlt évek sokszor reménytelen szurkolásaiért, ahogy Szabi is mondta, valamit vissza akartak adni, hát visszaadtátok, srácok, köszönjük…

…este már a kihalt Wekerlén sétálva hazafele még mindig zúg a fejem az átélt élményektől, és attól, ami még a tavalyi 4. helynél is nagyobb tett, hiszen az (idén már négy fősre duzzadó) anyagilag/támogatottságban a mezőny fölött álló csapatkörbe kakukktojásként odaférkőztünk, és ezekből kettőt meg is előztünk, bónusznak az MTK-t is, amelyik utcahosszal ment előttünk a télen. Azért ez nem semmi. Ez egy kis csoda volt, amit láttunk. Nehéz is más szavakat találni – jutok vissza megint Ivan Lovrics barátunkhoz. Úgyhogy zárásként csak annyi:

CSAK A KISPEST, CSAK A BRONZ! :)

Fotó: hanta.

19 éve erre a napra várok

Amikor legutóbb érmet szereztünk …

… én éppen nyolcadikos, ballagó diák lettem volna, ha a középiskolámban nem félévtől kezdődik a tanítás, amolyan nulladik évfolyamként. Az általánost ekkor már nem hívták dr. Orbán Lászlónak, de még Széchenyinek sem. Azóta megjártam három egyetemet, ráadásul pont szombaton lesz a 15. érettségi találkozóm, miközben én Szombathelyen szándékozok ünnepelni egy teljesen mást.

… még friss élmény volt, hogy nem Csehszlovákiába, hanem Szlovákiába ruccanunk át, ha észak felé hagyjuk el az országot.

… még nem volt világbajnoki aranya Franciaországnak, és senkinek sem jutott eszébe olyan blődliség, hogy Görögország valaha Európa csúcsára úgy ül föl, hogy nem Zeusznak hívják.

… szinte nem volt internet. Volt idő, amikor még nem volt internet, korlátlan információszabadság, korlátlan kapcsolattartás bárkivel, ha akarjuk, ha nem. Akkoriban a spamet még úgy hívták, hogy kaparós-bepalizós nyereményjáték, és a postaládánkba dobták.

… a legnagyobb forintcímlet az ötezres volt, bankkártyával még nem fizethettünk sehol, létezett fillér kézzel is megfogható alakban, és ha nyaralni indultunk, nem euróval tömtük ki a tárcánkat, hanem schillinggel, koronával, francia és belga frankkal, pesetával, lírával.

… az Eger ellen bemutatkozó Lőrinczy Attila alig két hónapos volt.

… mobiltelefon? Westelnek hívtuk, maroktelefonnak, mégcsak bunkófon sem volt, ami lett később, ráadásul aktatáska-méretben cipelték a szerencsés birtokosaik.

… akkoriban még Maradonának hívták a Messit.

… így nézett ki a Windows:

… Kofi Anan volt az ENSZ, Joao Havalange a FIFA, Juan Antonio Samaranch a NOB, Lennart Johansson az UEFA elnöke, Hankiss Elemér pedig már nem a Magyar Televízióé, miközben Nelson Mandela nyeri az első demokratikusan szervezett dél-afrikai választást.

… még szó sem volt a Star Wars előzményfilmjeiről, és az úgy volt jó. Ellenben Meg Ryan megcsinálja az I. Q. – A szerelem relatív című remekművét.

… Horn Gyula.

… Budapesten még nem voltak plázák, az elsőt is csak 1996-ban adják át. Előtte Centrumokba, Sugárba meg mindenféle egyéb helyekre járhattunk.

… a Balaton hol kiszáradt, hol túlcsordult, néha lehegesztették a Sió-csatorna gátját, néha rituálisan kinyitották. Ez legalább nem változott. Viszont a lángos ára negyvenről négyszáz forintra ugrott meg.

Amikor legutóbb érmet szereztünk, ott ült még velem fater és nagyfater is a lelátón. Az én kis részemet ebből az évből nekik ajánlom. Köszönöm, hogy megszerettettétek velem az ország egyik legcsodálatosabb dolgát, a Kispestet, a Honvédot.

Nektek miről szólt az elmúlt 19 év?

elmúltnyolcévezzünk egy kicsit mi is

ami szerintem úgy korrekt, ha mindjárt hazugsággal indítunk, mivel az elmúltnyolcév csak elmúlthétév, vagyis a hemingway-éra (majdnem) teljes bajnokságai, de posztcímenk így jobban hangzott.

a lényeg, hogy két grafikont tolunk ma is bele az arcotokba, mert nekem van ilyen statisztikusi vénám, és egy csomó adatsorom, amit évek óta vezetgetek, hogy majd valami jóság szülessék belőlük, és azt megírhassam ide.

szóval az van, a nyitóképen azt láthatjátok, hogy az egyes fordulókat követően, a 2006/07-es bajnokságtól kezdve hányadik pozíciót foglalta el a honvéd a tabellán. ugye, hogy mennyire nem gauss-eloszlás? (klikkre amúgy megnő, illetve átdob a flickr-re, de az nem baj.)

ha jól megnézzük, akkor nagyjából két helyen vannak sűrűsödési pontok. egyrészt az altájon, a 11-14. helyek környékén, ami csúfság, de emlékezhetünk, hogy supi majdnem bajnokcsapata után milyen vergődés következett évekig, amíg morales és sisa tréner ki nem takarította az öltözőt. a másik pedig a 3-6. helyek, vagyis a gazdag, jól menő csapatok mögötti régiók.

volt olyan, hogy az utolsó helyen álltunk (2009/10., sisával), és volt olyan, hogy vezettük a bajnokságot (2007/08., supkával egy őszön át tatabányáig, és rossival most, idénykezdéskor), de ezek a nagyjából ritkább esetek. a klub legújabbkori történelme hasonló, mint a száz éves, vagyis alsóház, felsőház, a kettő között alig átmenettel. remélem a pápa-siófok-szinten már túl vagyunk, és most következik valami olyasmi, ami felénk normálisabb, megszokottabb, vagyis éremesélyesebb.

érdemes megfigyelni, hogy az egyes évek más és más színnel vannak jelölve, és hogy a grafikon bal és jobb oldalán valahogy nem feltétlen ugyanazokat a színeket láthatjuk. vagyis igaz a korábbi állításom, az egy korszak (a mostani) is két korszak igazából.

ezért vegyük ki belőle az utóbbi két évet, és mutassuk meg külön, mondjuk így:

szép? persze, hogy szép. a 2011/12-es bajnokság rajtja óta csak elvétve nem voltunk a mezőny első harmadában, és nagyjából egy bajnokságnyi időt töltöttünk el a negyedik helyen.

mondtam már korábban is, itt bizony valami megmozdult, valami működik, valami beérni látszik! hogy most a harmadik helyen állhatunk, annak ugyanis előzményei vannak. már tavaly se volt gyenge a csapatunk, már tavaly is nyugalom volt a klub körül, már tavaly is megjelentek az első akadémiai fecskék, már tavaly sem (csak) kritikátlanul hoztuk konténerszám a külföldieket, már tavaly is egy olyan edzőnk volt, aki tudott mit kezdeni a társasággal, aki együtt tudott dolgozni a klubnál dolgozó többiekkel, netán a tulajdonossal.

ez a honvéd jelenleg teljes joggal van ott, ahol, teljes joggal számít az ország harmadik-negyedik legjobb csapatának.

ilyenkor felesleges lanzafamézni, láthatjuk, egyáltalán nem róla szól kizárólagosan a mostani kispest.

sá-lá-lá-lá, remek dolog nekünk lenni most.

Cicaharc a kibertérben: Nemzeti Sport vs. Bp. Honvéd

vs.

Részlet a Magyar Sportújságírók Szövetségének Etikai kódexéből.

Mindeközben Hemibá a csakfocin, és a klub hivatalos álláspontja a honlapunkon, merthogy ilyesmik jelentek meg, hiába mondott (általuk is leközölten) az MLSZ ezzel gyökeresen ellentétes dolgot.

Szeretjük ezeket a napokat, mert szórakoztat minket minden kis szánalmas próbálkozás, ami a franc tudja egyébként miért szükségszerű, hogy legyen ilyenkor. Apropos, az eredményeinkről írtak bármikor valamit? Elemezték, hogy miért ilyen jó a Honvéd, mitől megy a csapatnak, hogy kerülhetett tavasszal a tabella élére?

más fogást nem találtunk, csesztessük Lanza miatt a Honvédot

Mára kezdésnek csak egy grafikon. Lement 29 forduló, érik a dobogó, miközben a sportlapban elhallgatják az eredményeinket, az MLSZ Év Játékosa-díj listájára csak utólag súvasztják oda Vécseit, miközben a fél Fradi, Paks, Haladás és a légiósokat legalább hasonló számban alkalmazó Videoton bárkijét könnyedén.

Egyébként ha szó van rólunk, abban sincs kegyelem. Lanza szerepeltetése miatt célpont lettünk, hiába a szövetség adta ki a játékengedélyt, pontot mégis tőlünk, a vétlen féltől akar levonatni (ha lehetséges lesz) Orosz Pál, az EL-re hajtó Fradi valakije. Az, hogy az EL-re épp nekik van a legkisebb sanszuk még a kizárásunk esetén is, az most mindegy, az általános demagógia-szintet nem érinti.

Inkább foglalkozzunk magunkkal, és vessük vigyázó szemeinket a fenti grafikonra (egy adott mérkőzésen hányan szerepeltek – kezdőként, vagy csereként – az egyes játékoskategóriákból). Azon belül is a kék csíkra (MFA), és nyugtázzuk, amióta jók, jobbak vagyunk, ráadásul eredményesek, gólt nem kapók, pontokat gyűjtők, tabellán lépdelők, az nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikortól az akadémisták stabilan a csapat gerincét kezdik kitenni. És igen, vannak mellettük légiósok, egy-két magyar, meg Hidi. Rossi mister talált valami elegyet, ami működni látszik, mi pedig örülünk, mint egyszeri paksi klubvezető egy újabb valahol leselejtezett öreg középhátvédnek.

Beérés van, kérem szépen, egy biztató jelen. Heje-huja, örömkönnyek, szombaton megszálljuk Szombathelyt, Savaria szavára sem adunk.

Ennyi.

Ilyen is csak nálunk fordulhat elő: hülye kérdés keddre

Most akkor az Eger ellen debütált legújabb akadémistánk Lőrinczi, avagy Lőrinczy Attila?

Próbáltam utánajárni, de hamar megfeneklett csónakom a kétféle írásmód szövevényes dzsungelében. Még szeretett klubunk, és egyben a játékos nevelőegyesülete is elbizonytalanított. Az MLSZ-hez a nevezést Lőrinczi névre adtuk le, és jegyzőkönyvileg is ezen a néven szerepelt szombaton, miközben a mezén a felirat Lőrinczy, és a honlapon is így hivatkoznak rá.

Azt tudjuk a srácról, hogy hatalmas tehetség, tehát logikus következő lépésnek tűnik, ha a kérdés eldöntése végett beírjuk mindkét formulát az MLSZ keresőjébe, mert aki tehetséges, vagy úgy általában jobb a többieknél, az csak akkor nem válogatott, ha valamilyen kritérium mentén éppen nem szerethető, mint mondjuk Huszti Szabolcs. Lőrinczire 2010. augusztusa óta nyolc találatot kapunk, ellenben 2011. márciusa óta mindössze csak egyet. Úgy látszik, akkor valamiféle átmenet lehetett, mert azóta rendre az ipszilonos alakot használják, hacsak nem az történt, hogy Attila közben szerzett valahonnan egy kutyabőrt, és változtatott hozzá nevet. (Megjegyzem mi is régi lőrinci család vagyunk, de nálunk a Liptáktelepen még a cz-s alak is ritka volt a lőrinciben.)

Menjünk egy szinttel feljebb: UEFA. Vagyis az a gondolat, hogy ha valami nemzetközi tornára nevezünk, akkor ott könnyen előfordulhat, hogy a helyszínen összevetik a nevezési lapokat a személyes okmányokkal, így – mintegy sokadik fellebbviteli fórumként – végleg ki kellene, hogy derüljön a turpisság, illetve a rossz betűhasználat. Lőrinczi: 1 találat, Lőrinczy: sok.

Mi tehát maradni fogunk az utóbbinál: Lőrinczy, és reméljük gyakrabban írhatjuk le (és természetesen teljesen más kontextusban), mint a jóval egyszerűbbet.

Más: Attila lesz az egyetlen, akinél hajlandó vagyok ezek után eltérni az MLSZ jegyzőkönyveiben szereplő névtől, vagyis Zivanovic sosem lesz Zsivanovics, ahogy Lovric sem Lovrics és így tovább, mert mégiscsak Zivanovic és Lovric az igazolt játékosunk, függetlenül attól, hogy mit mond erre a helyesírási szabályzat.

Minek ez a felesleges hangulatkeltés?

A Magyar Labdarúgó-szövetség várja a hivatalos értesítést Davide Lanzafame ügyével kapcsolatban. Mint ahogy megírtuk, a repubblica.it szerint 24 játékos ellen emeltek vádat Olaszországban futballmérkőzések eredményének befolyásolása miatt – s köztük van a Bp. Honvéd olasz légiósa is.

„Egyelőre csak sajtóhírről van szó – mondta Dinnyés Márton, az MLSZ sajtóirodájának munkatársa a Nemzeti Sportnak. – Várjuk a hivatalos értesítést az ügy jelenlegi állásáról. Annál is inkább, mert szövetségünk már az átigazoláskor kapcsolatba lépett az olasz szövetséggel, illetve a hatóságokkal, és tájékoztatást kért a Davide Lanzafamével kapcsolatos hírekre vonatkozóan. Ha a sajtóértesülések megfelelnek a valóságnak, akkor a légiós nem vehet részt az MLSZ versenyrendszerében.”

Az már más kérdés, hogy mit jelenthet az, ha hivatalosan is kiderül a vádemelés ténye. Davide Lanzafame korábban úgy nyilatkozott, hogy nem áll eljárás alatt, ezért engedték őt szerepelni. Ha viszont vád alá helyezték, az más megvilágításba helyezheti az ügyét, és még egy óvási lavinát is elindíthat: kérdés, hogy a Honvéd riválisai jogosulatlan játék miatt a szövetséghez is fordulhatnak?

nso.hu

Valóban? Ez valami féltékenység-játék? Szeretjük nem szeretni a Honvédot, csak mert nem gondoltunk rá év elején, hogy majd jó lehet? Vagy mert a Honvéd nem a Fradi, példányszámot csak botrányokkal képes növelni, ha egyáltalán? Vagy nagyjából miért kell ezt csinálni? Most snassz gyűlölni minket, vagy legalább úgy tenni, hogy majd mások gyűlöljenek minket, és közben mutogatni a tiszta kezünket, mi csak leírtuk, mert tudomásunkra jutott.

Amúgy hazudozni, feleslegesen hangulatot kelteni minek kell? Lanzafame – asszongya a cikk jótollú szerzője – „úgy nyilatkozott”, vagyis sejteti, Lanza magának adta ki a játékengedélyét, mintha azt nem az MLSZ bocsájtotta volna ki. Mi van, kis barátom? Hogy is van ez?

2013-ban, amikor az internet lassan húsz éve az életünk része, amikor az MLSZ tagja a világ egyik legjövedelmezőbb, legprofibban felépített nemzetközi szervezetének az UEFA-nak, szóval elképzelhető, hogy ne tudjunk itthon azonnal arról, ha Lanza ellen bármi olyan merül fel egy másik tagszövetségnél (Olaszország), ami ütközik az MLSZ versenykiírásával? Ez komoly?

A játékengedélyt az MLSZ adja ki, és vonja vissza, ráadásul a beidézett cikkben Dinnyés Marci is elismerte: „szövetségünk már az átigazoláskor kapcsolatba lépett az olasz szövetséggel, illetve a hatóságokkal, és tájékoztatást kért a Davide Lanzafamével kapcsolatos hírekre vonatkozóan”, vagyis minden releváns információ birtokában döntöttek úgy, hogy Lanza játszhat, amíg. Amíg ezzel ellentétesen nem járnak el, a játékos jogosult az adott mérkőzéseken szerepelni. Pontosan úgy, ahogy azt a Honvéd már februárban leírta egy közleményében.

Nem értem az egészet. Mi szükség van erre?

A címlapi ajánlóhoz már szavunk sincs, csak hápogunk némán magunkban.

hogy miért jó egy akadémia?

mutatok két videót, aztán döntse el mindenki, avagy bárki.

Nagy Geri a Pápa ellen:

és Nagy Geri az Eger ellen:

és akkor a hasonlóságok:

az elsőnél Vécsei megy el Baráth remek labdájával, majd sarokkal visszateszi Nagy Gerinek, aki ellövi Szűcs Lala mellett.

a másodiknál Lőrinczi megy be a védők közé, Vernesnek adja, aki sarokkal vissza Lőrinczinek Lőrinczynek, hogy továbbvigye (…) szerelik, de a kipattanóból az érkező Nagy Geri kilövi a jobb alsót.

két gól, egész véletlenül mindkettőt Nagy Geri lőtte, de nem lehet nem észrevenni, hogy ezek az akadémista srácok nagyon érzik egymást. ha úgy adódik, és egyszerre a pályán, akkor keresik a lehetőséget, hogy együtt oldjanak meg valamit, amire úgy látszik egyértelműen képesek.

eközben a Honvéd szépen felkúszott a dobogóra, és csak a sors egy kegyetlen és szerencsétlen fintora veheti el tőle, hogy 19 év után ne szerezzen újra érmet, és mi örülünk, mert talán vége a szűk esztendőknek, egy szerethető csapat alakul, beérik az Öreg munkája, nekünk termel az akadémia, és aki külföldi és marad, az sem nevezhető tölteléknek.

köszi az elmúlt heteket, már el is felejtettük milyen is volt szurkolóként a fellegekben járni.

és remélem még egy ideig sosem lesz vége.

Martínez, Nagy Geri, Tandia

Egy kis statisztikai érdekesség következik az igazán vájtorrúak számára: plusz/mínusz mutatók versus Bp. Honvéd. Vagyis és magyarul egy olyan adatizé bemutatása, amiből kiderül hogy egy játékos szerepeltetése mennyire van hatással a csapat eredményességére.

A mutató számítása amúgy igen egyszerű, akár házilag is elvégezhető: ha a játékos a pályán van és a csapat gólt lő, akkor minden gól után kap +1-et, ha pedig gólt kap, akkor -1-et. Ha nincs a pályán, akkor nincs semmi.

Ezeket a számokat aztán később össze lehet adni, rá lehet vetíteni az összesített játékpercekre, meg olyat is lehet, hogy megnézni, hogyan nézne ki mindez, ha mindig és mindenki kilencven percet játszana.

A tovább után ranglista, meg táblázat.

(A táblázat oszlopai: id: azonosító; játékos: értelemszerű; névtelen oszlop: kategória; szum: a pluszok és mínuszok összege; plusz: ennyi pozitív értékű meccse van a játékosnak; nulla, mínusz: értelemszerűen az előzőből következnek; össz, perc: összesített játékpercek; hatékonyság: a játékpercek és a plusz/mínusz-érték hányadosa; 90percre: a mutató kivetítése egy teljes mérkőzés idejére.)

Ha csak a legalább 500 percet játszókat nézzük, akkor Martínez (1,91!!! gól/90perc), Nagy Gergő (1,56!!! gól/90 perc) és Tandia (0,9) van a legnagyobb hatással az eredményességünkre. Hihetetlen, de ha Leandro és Geri játszik, akkor az másfél gól plusz nekünk.

A lista másik vége is legalább ilyen meglepő. A csapat kanadai táblázatán 9 pontos (3 gól, 6 gólpassz) Diaby -0,28-as mutatójával nettó statisztikai hátrány a csapatnak, és Ivancsics Gege -0,06-os értéke is azt jelenti, hogy se nem oszt, se nem szoroz a jelenléte. MaxiKing nullása nem meglepetés, Debi 0,1-e talán, ellenben Vernes 0,11-e hatalmas. Valahogy azt gondolnánk, hogy ha Ricsi pályára lép, akkor valami jó fog majd történni velünk, támadóbbak leszünk, miközben mégsem ezt mutatják a számok, inkább azt, hogy a megnyert meccsekbe érkezik vérfrissítésnek.

Amúgy ha egy bestof-jellegű kezdőt kellene összerakni az adatokból, akkor valami ilyesmi jönne ki:

Kemenes (0,64)

Lovric (0,64), Ignjatovic (0,64), Tandia (0,9), Baráth (0,83)

Nagy Gergő (1,56), Diarra (0,7), Vécsei (0,48)

Martínez (1,91), Lanzafame (0,75), Abass (0,48)

Zárásnak még egy apróság: Rossi hozzá mert nyúlni a korábban szentnek hitt tehenekhez, és az eredmények alapvetően őt igazolják. Csak a példa kedvéért:

Gege (-0,06) –> Vécsei (0,48)
Délczeg (0,22) –> Martínez (1,91), Lanza (0,75)
Debreceni (0,1) –> Tandia (0,9)

de közben (merthogy azért nem ennyire tiszta a helyzet)

Marshal Mufi (0,38) –> Hidi (0,23)
Tchami (0,27) –> Vernes (0,11)