Kategória: Archiv.népsport

Hát ez olyan lett, mint ahogy azt vártuk. Nyögvenyelős, mint általában a Sió ellen. Szenvedős, mint az utóbbi években az idényzáróink ősszel. Hideg, mint… hideg. Ennyi. Viszont meglett az első oda-vissza vert csapat a szezonban, forgatókönyvileg másoltuk a szerdát, csak a gólszám lett szerényebb, voltak fiatalok most is, szóval annyiban azért mégis más volt az idei őszbúcsúztatás a Bozsikban, mint mondjuk 2009-ben (Paks ellen…jajj), 2010-ben (Vasas…brrrr) vagy 2011-ben (2:0-ról leadott 2 pont a Hali ellen), hogy a hangulatunk hazafele most egész vidámra sikeredett, és a diósgyőri túrá(k)tól függetlenül már szinte most várjuk a tavaszt.

Kapu

Szabi, ha még számszakilag is osztályoznánk, nagy kövér 0-t kaphatna, annyira nem volt siófoki támadás ezen az estén. Mondhatni, a Siófok csatársora annyira létezett, mint a türelem szó Matyi Dezső futballvezetői kisszótárában: semennyire, sokat tehát nem tudtunk meg kapusunk átlagformájáról, így maradjunk az elmúlt heti verdikteknél, vagyis hogy nincs gond Kemivel.

Védelem

Emberek, itt a jó hír. A félszezon végére egész csecse kis defenzív divízió állt össze hátul nálunk, ha Lovresz meccsenkénti megfáradásaitól eltekintünk, akkor azt látjuk, hogy az alakzat majdnem hibátlan! Boti remek megoldássá érett a kényszerposztján, Ignja és Tandia pedig olyan összecsiszolódott és professzionál védőjátékot tol belül, hogy csak csettinthetünk. Szerdán a tar szerb, ma Tandia hozta el a jégfeltörő csákány-fejest, góljával Tandi meg is koronázta mai hibátlan teljesítményét, jár a hatalmas riszpekt. Nagy kár, hogy Debrőt kellett beáldozni érte, de az utóbbi hetekben a csapat igazi erőssége lett. Kíváncsi vagyok, meddig látjuk nálunk a két új védőbástyát, vagy meddig tart ki ez a jó formájuk: a kispesti közelmúltat ismerve nem vagyok optimista.

Középpálya

Az elmúlt fordulókban ez a csapatrész muzsikált a leghektikusabban, Rossi fő siráma is a középről sorban kidőlő spílerek nagy száma, ezért ismétli hétről-hétre, hogy „elfogytunk„. Hidi mester utóbbi hetekben szinte csak dicsérő szavakat kapott tőlem, nos, ma mindent zárójelbe tett gyengusz produktumával. Úgy látszik, nála már most megkezdődött a téli álom. A Király cseréjéig nem váltotta meg a világot, de rá amúgy is az volt a jellemző az elmúlt hetekben, hogy lassabban pörög fel és a meccsek második két harmadában az igazi. Most erre nem volt lehetősége, és sajnáltuk szegényt, ahogy zokogott, ez súlyos sérülésre utal. Vécsei sztorija a szokásos, bal oldalon égeti őt az őrült talján, amikor viszont nagy ritkán középre tud osonni, jönnek a jó passzok és lövések. Ennél még az is jobb volt, mikor a második félidei szerkezetvariálások eredőjeként félszűrőnek lépett hátra, de Rossi vegye már elő a tavalyi uccsó meccseink DVD-it, és gondolkodjon el azon, hogy mi értelme van szétbarmolni azt, ami egyszer működött. Két év múlva meg nézhetjük majd a Vidiben Bálintot amint irányít a kisKovács mellett… Gege a 100. kispesti meccs örömére úgy döntött, ma pörögni fog, tényleg futott és melózott rendesen, a második félidőben egy szép lövést is leadott, viszont nem értem, miért a lekapása után kezdett fantáziadúsabban játszani a csapat, ha elvileg ő a karmester. Illetve értem. Ismét visszamennék tavaly májusra, és javasolnám, hogy Marshal vagy Hidi mellett legyen ő egy hátrább rendelt playmaker-szerűség, aki szűr is, és onnan jobban érvényesülnek a hosszabb indításai. Kombinatív, első számú „középsőnek” pedig menjen Bálint. Az elsőben Nagy Geri, második félidőben Diarra érkezett ebbe a szekcióba, utóbbi nem nagyon vétette észre magát 1-2 kemény odalépésen túl, Gergő viszont sokat dolgozott, nagy lelkesedéssel és hibaszázalékkal, teljesen a 2011-es sztoriját hozza, és úgy fest, ebből tavasz közepére-végére lesz csúcsforma, vagy egy jó alapozással előbb is. Reméljük. Kicsit keményednie kell még és több párharcot nyerni, amúgy nem lesz ez rossz.

Csatársor

Délről nem is kell már írnom semmit, ismét a sztenderd értékelés jöhet vele kapcsolatban. Küzdött, hajtott, ezúttal egy kihagyott helyzettel és egy bevert tizivel fűszerezve az estét. Házi gólkirályunk, soha rosszabb szezont, bár 1-2 akciógólnak már ismét örülnénk, de így sem károgunk. Abass viszont ezzel a duplaékes formációban való szenvedéssel nem az igaz, amikor 4-3-1-2-ről vagy 4-4-2-ről átálltunk a meccsvégi 4-3-3-ra, a jobbszeles csatár poszt sokkalta jobban feküdt neki. Összességében ma nem volt az igazi, ennek ellenére a meccs végén többen lementek vele pacsizni, azért jó látni hogy ilyen kis házisztár lett nálunk, hehe. Vernes ma kifejezetten jól szállt be, agilis volt és harcias, és végre indolensségéből is kicsit visszább vett. A kiharcolt tizinek örültünk, előtte az országos önzésnek nem, rátekeredik sokszor akkor is a labdára, ha jobb helyzetben van mellett a csapattárs, ez kevéssé jó jel. Ugyanúgy, mint a DVTK ellen, itt is sokba fájhatott volna az ilyen visszásság. Ezt leszámítva látványosan fejlődik.

Kispad

Ma kimondottan jól meccselt az olasz, aki ráadásul olyan onemanshow-t nyomott le a kispad mellett, hogy egy vállalkozóbb kedvű mozgásszínház tulajdonos azonnal szerződtethette volna a Broadway-re egy idényre. A poszttévedésekhez ragaszkodása sokszor már fájdalmasan kiáltó, ugyanakkor láthatólag jól motiválja a fiatalokat, és hosszabb idő után ma megint támadóbbá tette a csapatot a meccs végére, szemben a korábbi évek jellemző kötelező védekezőközép-cseréivel. Őrült egy pacák, aki ráadásul sokszor saját temperamentumába begőzölődve igen fura viselkedési formációkra is képes, de eddig kb. működik Kispesten. A tavaszra azért nagyon kíváncsi leszek.

 

…és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy órából, ki hitte volna, hát én nem, az biztos, ölelkező korzólakók, somolygó korlát-arcok, hát mi volt itt? Igazából egy mákos meccszárás, nem több. És mi már ettől a mennyekben járunk. Ez a szép. Ez a szép? Ez…

…fura egy meccs volt ez tegnap, mikor kiértem, ami nem volt tuti, hogy egyáltalán, szóval a melóhely némileg szigrú és most itt legyen elég ennyi, hát ez van, nagyon nem volt biztos a jelenlétem de persze „csak kivitt a lábam” ahogy Hanta fogadott trademarkos golfsapijában, ami általában szerencsét hoz ha felveszi, ezt már megfigyeltem, így be is dobtam egy laza 4:0-ás tippet… Tippet…? áh, inkább vágyálmot, a Hanta mellett álló szokásos váratlan hantavendég -aki most egy DVTK-s arc volt- erre nyomott egy ajakbiggyszetést én meg gondoltam, igazad van öreg, mikor is nyerünk mi 4:0-ra…

…borzalmas első félidő, még borzalmasabb második félidőkezdés…játék nagyon nincs, kraft nincs, középpálya erőtlen, Gege remekül kezd, dicsérem is, aztán 30 perc után megfárad, pedig végre egy rangadószerű meccset lehoz jól, kezdtem már bízni, pont mint tavaly ilyenkor a DVTK ellen amikor kente a zsugákat és Sanyi még nem el- hanem BE-baszta, és Abi a végén szintúgy és katarzis és hangulat és doktorbotis és fieszta… most meg ilyen félnihiles szenvelgés… mi lesz ebből…

…és akkor elpattant az a bizonyos valami, az a húr, vagyis inkább húrok, de hát ezt már írtam fentebb…Vernes jól ível be, Ignja kalapácsfejese, gól, 1:0, Ignja úgy gól-örül, mint Fazekas Nándi és Lékai az olimpián meg ahogy a kéziválogatott anblokk spannolja magát, nagy lekezelések, mell-ütköztetések, nézni is jó, mintha a csapatszellem csírája látszana… és aztán Botika is megunja a töketlenkedést, felmegy, és átteszi jobb lábra és beível…

…namost van a korzón a környékünkön egy régi élő drukkerlegenda, hihetetlen arc, kedveljük, na az ő védjegyes megoldása minden ellenféltől érkező ívelésnél-indításnál a „HAGYD” csatakiáltás, hátha egyszer besz_pja az ellen, de persze 1000 ilyen elhangzik egy meccsen és senki sem megy lépre, miért mennének, de hősünk csak mondja hogy „HAGYD” már 20 éve, mióta kijárok, oké, kicsit eufemizmus ez, de az utóbbi 5 évben biztos, és akkor száll Boti kissé céltalan zsugája, Vernes messziről nézi csak, a DVTK kapus kiindul, a védő ráindul, és „HAGYD”, és megtorpannak, áh, úgyis kimegy, de nem, ez a kapufán megpördül és GÓÓÓL…korzós hősünk a mennyekben, telefonon hív minden ismerőst hogy végre bejött a „HAGYD”, persze a kapus vagy a védő vagy 150 m-re van légvonalban nem hiszem hogy hallották, de kit érdekel, ebből legyen legenda, HAGYD, hát igen, és mindenki mindenkit ölelget, ismerős az ismeretlent, még inkább újabb percek múltán, mikor is a közben két 100%-os ziccert elnagyképűsködő Vernes is betalál előbb 2 m-ről majd tiziből, így mikor feddném őt hogy milyen pökhendi, már nekem mondhajta bárki hogy HAGYD. És nem csak én hagyok, nem csak a DVTK védelem hagy, piroslappal a farzsebben elHAGYja a pályát a frizurabajnok Jeff Silva is, majd szegény Tréner a DVTK kispadot, az egyetlen ember akit sajnálok aznap este.

Hát ennyi. Egy lecsúszott lövés, egy jó korzós beszólás, és ennyi kellett, hogy egy ótvar meccsből az ősz meccsélménye legyen hazai pályán (idegenben Lovresz fehérvári show-ja visz mindent), szóval fura egy ember a bohócliger, fél év szenvedést felejt el egy ilyen 20(15? 10?) percért, és a végén még vigyorogva azt is mondja: „megéri”.

Érdekes egy állatfaj az ember és azon belül mi, magyarfoci-szurkerek. De ezt pont ezért nem is érdemes tovább ragozni.

Úgyhogy, RW, „HAGYD!”.

A csapatból kiemelkedőt nyújtott Boti, Ignja, Tandia, Vécsei és Vernes, bár nála ebből a Vólentes lezserségből a ziccereknél vissza lehetne venni. Időszakosan Gege, Dél és Nagy Geri mutatott biztatót.

Fotó: Babar-1909foto.hu.