Beharangozó // Csak a Kispest!

Mai tételmondatunk: ha nem lenne elég nyomorúságos a magyar foci, akkor gyorsan utazzunk százötven kilométert haza, és nézzük meg ott

Bp. Honvéd – MTK @ Gyirmót

Ismét történelmi napra ébredtünk.

Amennyiben nem számoljuk Csepelt, Újpestet és természetesen Kispestet, vagyis az 1950. január 1-et követő Nagy-Budapestet vesszük alapul, akkor a

Honvéd (Kispest) története első hazai bajnokiját játssza vidéken.

Ha minden igaz. Elméletileg én is ránéztem, egy hozzáértőbb kolléga szintén, és egyikünk se talált korábbi példát. Homályosan emlékeztem valami olyasmire, hogy a harmincas évek elején a Kispest mintha eladta volna, vagy el akarta volna adni a pályaválasztói jogát az éppen sikeresen szereplő debreceni Bocskainak, azonban úgy tűnik, mégsem. (A pályaválasztói jog eladásával a szegényebb kisegyesületek éltek viszonylag rendszeresen, amennyiben a jog átadásából származó bevételük magasabbnak ígérkezett, mint a hazai rendezés után megmaradó nyereség.)

bővebben

Tangónak hívatni magad a szamba országában

Duna Aszfalt Tiszakécske – Bp. Honvéd @ MK

Van az a híres jelenet a Nincs kettő négy nélkülben, amikor Bud Spencer és Terrence Hill elmegy vacsorázni, és megjelenik Tangó, a helyi rosszfiú, és bandája, azzal a megbízással, hogy verekedést provokáljon. Ekkor hangzik el az egyik kuzin, Bastiano Joao Coimbra de la Coronilla (és természetesen y Azevedo!) szájából a következő mondat:

Az a tény, kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej.

Amióta megkaptuk a Duna Aszfalt Tiszakécske csapatát a Magyar kupában, egyszerűen képtelen vagyok bármi másra gondolni.

bővebben

Posztot nem, azonban pár bekezdésben magyarázkodást mindenképp kaptok

Bocsi, hogy létezem. Mármint ilyen formában. A vonatkozó R-GO dal a poszt végén meghallgatható.

Mérsékelten tartom helyénvalónak, pláne szokásosnak, mégis azzal kell (illik) most nyitnom egy posztot, hogy elnézést kérjek az elmúlt két hétben tapasztalt teljesítményem miatt. Jogos, valóban nem voltak posztok, pedig, és ez most némi szpojler az amúgy számotokra érdektelen betűhalomban, vittem magammal tabletet, hogy ha úgy adódik, legalább egy napikispestet összehozzak valahogy. Aztán nem úgy alakult.

bővebben

Lóra, lóra, rabló jő

Ezek inkább vadászok és nem rablók, de legalább Réber László (lásd lenn)

Még általános suliban, a wekerlei I. számúban (nem sokkal később Pannóniának nevezték át) Szilvi néni, az énektanár tanította be az osztálynak ezt a csodás dalocskát, és bár utáltam énekelni, mert nem volt hangom, ezt valahogy már akkoriban sem vetettem meg. Jó volt a dallama, volt benne valami vészjósló dolog, és tényleg elhittem, hogy jön az a rabló, akit úgy képzeltem el, ahogy Réber László rajzolta a rosszarcú fazonokat a Janikovszky könyvekben. Nagyon metál volt összességében. A dal is, Réber is. Na ez így kezdésnek egy akkora ’80-as évek fröccs, hogy mindjárt hallgatok is egy kis Yazoo-t.

bővebben

Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett

Furán ment el ez az idei (újabban egész rövid) téli szünet,nem is szoktam igazán hozzá, hogy alig van vége a januárnak, és máris kezdődik a show. Máskor ilyenkor mentünk még csak a török edzőtáborba, még klasszikusabb években a Fáy utcai sátrakba. Idén pedig? Holnap rajt. Haj-jajj. „Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett” bővebben