Mastodon

Edzői mutatók huszonegy forduló után

A számok és a parttalan viták szerelmeseinek kedveskednék néhány adattal, hogy aztán mindenki a saját meggyőződéséhez olvasson ki belőle bizonyítékokat. Ugye, Bódognál nem volt hátrapassz, keveset is passzoltunk, miközben Pisontnál csak a hátrapassz ment, nem is tudom, a labda mikor jutott egyáltalán előre, ahonnan aztán hátra lehet passzolni. Mondjuk Bódognál nem is volt a labda, nem is lett volna mikor hátrapasszolni, ugye, a gegenpressing, a direkt foci, kicsit besült, de ugye, több gondolat volt benne, mint Pisontban.

Bódog egyértelmű bukás volt, nem érdemes szépíteni. Nem nálunk bukott meg először, de talán itt a legnagyobbat. Pisontot érdemes volt megpróbálni, ha másért nem, a keret erős, a klubházban még a takarító néninek is pro diplomája van, vagyis segítség bőven lesz, ráadásul a szurkolók is imádják. Egy átvett csapat, egy kéthetes felkészülés, majd öt meccs tavasszal – és ha igazak a pletykák, akkor ennyi jutott neki. Ha mást nem, legalább bebizonyította, hogy sokkal több van ebben a keretben, mint amibe Bódog bele akarta kényszeríteni.

Idővel el lehet indulni akár Bódog irányába is, azonban amíg nem tanul meg játszani, alapszinten együtt játszani a csapatod, addig ne kérj tőle sokkal többet.

„Edzői mutatók huszonegy forduló után” bővebben

Csak remélni tudom, hogy nem egyedül Pisonttal vitetik el a balhét

Napközben terjedni kezdett az információ, hogy az Pisont a Budafok ellen ült utoljára a padon. Pár perce az NSO is lehozta, vagyis lehet benne valami.

„Csak remélni tudom, hogy nem egyedül Pisonttal vitetik el a balhét” bővebben

Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!

Bp. Honvéd – Budafok 2-3

Egy normális világban a Honvéd-Budafok 2-3 másnapján, amikor huszonegy fordulót követően, a bajnokság kétharmadánál kieső helyen áll a Honvéd, a szurkolók vért akarnának, és bár a Facebook/Instagramvalóságot inkább nem szeretném valódi valóságnak tekinteni, feltételezem, a felböfögött, odavetett vélemények ott is nagyjából hasonlóak lehetnek. Felelőst, bűnbakot, kirúgást, leváltást, megszégyenítést – vagyis vért.

A szurkolóknak elegük lett az eredménytelenségből, és elegük lett a hamis őszinteségből. A szurkolók nem akarnak több olyan interjút látni, posztot olvasni, ahol Jóska Pista középpályás lenyilatkozza: érezzük a felelősséget, még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul, a következő mérkőzésen javítanunk kell és javítani fogunk. Megértjük a szurkolóinkat.

Jóska Pista a nyilatkozat után három nappal pályára lép a Budafok ellen, és megmutatja, mennyire gondolta komolyan. Kiderül, kár volt minden karakterért. Jóska Pista még a látszatra sem ad, a budafoki ellentámadást szemmel, esetleg könnyített sétával kíséri, majd a gólt követően látványosan összeomlik: én mindent megtettem. A szurkoló ekkor kurvaanyázik.

Ilyenkor senkit sem érdekel, hogy az első félidőben lefociztuk az ellenfelet, sőt, eddig szinte az összes ellenfelünket, ha a mérkőzések végeredményébe beleszámítanak második félidők is.

„Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!” bővebben

A huszonegyedik fordulóig tartott, azonban mostantól kénytelenek vagyunk könyörgőre venni, hogy hátha

Bp. Honvéd – Budafok @ Hungária krt., 19:30

Nem megsértve a Budafokot, mert szerintem nagy dolog, hogy idáig eljutottak, azonban valakinek ki kell jelenteni végre, hogy nekünk baromira kellemetlen érzés kiesési rangadót játszani egy kvázi másodosztályú csapat ellen. Szimpatikus jelenség a Budafok, játékra, a stadion hangulata, a közeg, a büfé, az egészből süt egyfajta báj, amiben jó elmerülni néha-néha, azonban az NB I. nem szabad, hogy erről szóljon. Alkalomadtán persze, nincs ezzel semmi baj. Ahogy a Tiszakécskével se volt.

„A huszonegyedik fordulóig tartott, azonban mostantól kénytelenek vagyunk könyörgőre venni, hogy hátha” bővebben

Szurkolók, attitűdök

Tornyai János: Bús magyar sors

Ősszel azon siránkoztam, hogy hova süllyed a kommentszekció színvonala, egymás és a posztszerzők cseszegetésével, néhol gyalázásával, mindenbe politikát belelátó újonnan kihangosított élharcosokkal, stb. Akkor a Stécés posztra érkező reakciók még visszaadták a hitemet, hogy az utóbbi hetekben ismét lelombozódjak, pedig most nem Fanta kapta az ívet, nem is én (mire kapnám mondjuk, alig jön már tőlem poszt). Kapja Pisont, Gazdag, Lovrics, Kamber, Urbányi, de még a portás és a Temesvár utcai kóbor kutya is. Ki jogosan, ki kevésbé, de egyre többet gondolkozom azon, olvasva ezeket a csodálatos fröcsögéseket némelyektől – és sajnos egyre többektől, hogy hova süllyedt – nem, most nem a klub, hanem a tábora, 2017 dicső és vállt vállnak vető együttállásából egy frusztrált genggé. Nem túl szívderítő.

„Szurkolók, attitűdök” bővebben