Ugyan sokszor leírtuk már, hogy imádunk túrázni, a legendás kisbusszal vagy valamelyikünk kocsijával vagy busszal vagy vonattal útra kelni, új és új stadionokat bejárni és ismerős helyszínekre újra beköszönni (Rohonci út, imádlak), na, ezen nincs is mit magyarázni. És mégis, itt is annyira igaz az „otthon édes otthon” kitétel, hogy bizony én gyerekkorom óta minden szezonban epedve várom azt a két hetet, amikor a 15 csapatos bajnokság miatti sorsolási szeszély okán a valamikor esedékes kétszer egymás utáni idegenbeli fellépés ellentételezéseként végre két hazai meccs jön zsinórban. Ezeket a meccspárokat minden szezonkezdetkor kinézem jó előre, bevésem a naptárba, és várom, nagyon-nagyon, hogy aztán akkorákat koppanjak rajta, mint az éji bogár Arany versében, vagy Véber Gyuri homloka a pápai bárpulton. Hát nem tipikus? „Hazai hetek a vörös-fekete gyorsétteremben” bővebben
Kategória: Életérzés
Lehetőség egy új kezdetre – elmesélem
Már egy jó ideje mozgatta a kíváncsiságomat a KLTE, vagy teljes, polgári nevén a Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület. Tudjátok, az, aminek Gyimesi Laci az elnöke.
Az megvolt, hogy szerveztek korábban Tichyről elnevezett kupát a környék iskolái számára, és a CSAK Karácsonyt is hozzájuk lehet kötni, de nagyjából ennyi. A közelmúltban azonban egyre inkább bekerült a köztudatba, hogy lesz a Fő utcában egy Kispesti Futball Ház, ami nemhogy nekünk nem volt sohasem, de legjobb tudomásom szerint, más klubnak, szurkolói szervezetnek sem.
Ezek után elkezdett izgatni kicsit az egyesület, mert ha valami idáig jut, akkor annak a létezés valamiféle csíráját azért illene felvillantania.
A Kispest-Honvéd Facebook-oldalra néhány napja kikerült egy felhívás, éves közgyűlést tartanak március 12-én a majdani Kispesti Futball Házban, ahová szívesen várják az érdeklődőket is.
Elmentem, mert miért ne, ráadásul vitt előre a kíváncsiság.
…ez a napsütés már posztért kiált
A nap süt, az ég tényleg szikrázóan kék, pont olyan mint Mészöly Géza és Claude Mbemba rövidgatyája életem első Honvédmeccsén, még ’88-ban a Vasas ellen. Jön a tavasz és jön a Bohóc nyitánya, és ilyenkor szoktam ömlengeni egy jót a tavaszról, az újjáéledő természetről meg a földszagú pályákról és a megint ránk váró korlátról, de most valahogy nehéz a szülés. A blog is (legnagyobb bánatomra) lassan kezd egyszemélyes hadsereggé válni, mióta nálam nemhogy javulnának, de rohamosan romlanak a dolgok, szóval szörnyű hónapok után van a szerző és meg szörnyebbek jönnek, és az már nagy baj amikor nagy szerelme, a No1 hobbija, a Kispest meg a blogolás is korlátosan hozza lázba. Vagy hát lázba hozza, de ideje még mindig nincs és egyre kevésbé van, és most ugyan ellop 10 percet a munkaidőből de ennek meg böjtje lesz.
Tele van a fax…gép új feladatokkal. „…ez a napsütés már posztért kiált” bővebben
nekem ez az a hétvége, amikor nagyjából sejtem ki a fene is vagyok
Nagyjából így és ezért vagyok Kispest-drukker.
szerintem amióta az eszemet tudom, talán ha egy-két vállalható, sőt, mondjuk ki, egyáltalán nézhető honvéd-győrre, vagy győr-honvédra emlékszem. egyszerűen ezek hagyományosan ordenáré unalmas nullnullák, de ha mondjuk épp nem, akkor csak szimplán nézhetetlenek, sörrel is csak épphogy fogyaszhatók.
nincs is jobb máshogy lezárni ezt a hetet, pedig pont nem ezt érdemelné.
„nekem ez az a hétvége, amikor nagyjából sejtem ki a fene is vagyok” bővebben