Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Honvéd – Videoton osztályozókönyv

Ismét csak poszt helyett, ne haragudjatok.

Nem magyarázkodásként mondom, de mostanában hullámokban tör rám valami fura fáradékonyság, aminek következtében a közérzetem se az igazi, ráadásul munka is van, vagyis a blogon legfeljebb a kötelező köröket merem ígérni. Aztán persze, ha kicsit jobb, azonnal jelentkezünk. Addig pedig jobbulást nekem.

Ja, amúgy az megvolt, hogy Balogh eddig négy bajnokin játszott a Kispestben, és eddig három gól, két gólpassz a mérlege? Mindezt 311 perc alatt, vagyis átlag 62 percenként termel kanadai pontot.

bővebben

Visszaálltunk az ötvédős rendszerre – és máris nyertünk

ZTE – Honvéd 2-4 // Osztályozókönyv

Egy győzelem után nagyon nehéz felelősöket keresni, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy az egyelemű halmazt érdemes viszonyítani a többeleműhöz. Lehetni lehet, viszont a levont következtetéseket is érdemes sorba rendezni, majd később, amikor a halmaz elemszáma kettőre, háromra, sokra emelkedik, akkor mennyi a még akkor is igaz megfigyelés.

Szeretnek az emberek olyan hibákba esni, hogy egy elemből végtelen hosszú következtetéseket vonnak le. Van, aki szimplán butaságból, mert nem lát túl a pillanaton; van, aki végtelen optimizmusból (netán az ellenkezőjéből), viszont l. itt is az előző pontot, esetleg nevezhetjük őt aranyosnak is.

És vannak, akik megfigyelik a dolgokat. Például észreveszik azt, ha egy zord figura, aki hatalmas bakancsával, óriási lendülettel minden óra négy perckor feléjük kezd szaladni, majd az utolsó lépés előtt kissé felugorva, az egyik lábat lendítve tökön rúgja az illetőt, akkor, ha az egyik óra négy perckor történetesen elmarad a művelet, az egyrészt jó, másrészt lehet, érdemes lenne az idők végezetéig megismételni.

Persze vannak még sokan mások is.

bővebben

Már az egy méretesebb finomkodás, ha csak annyit mondok: szétb*sz az ideg

Bp. Honvéd – Újpest 1-2 // osztályozókönyv

A nagy kedvvel játszó Balogh vezérletével könnyedén nyert a Honvéd a rossz napot kifogó Újpest ellen. Kellemes futballidő, vezette Solymosi.

Volt idő, amikor a Nemzeti Sport tudósítója már a szünetre megírta volna a másnapi cikk kétharmadát, és nem is tévedett volna nagyot.

Balogh tényleg jó volt, tényleg vezére volt a csapatnak, az Újpest tényleg gyenge napot fogott ki, minden stimmelt egy kisebbforma gólarány-javításhoz.

Aztán következett a második félidő.

bővebben

Diósgyőr – Honvéd 2-4 // osztályozókönyv

Bocskay a 46. akadémista, aki a Kispestben debütált az NB I-ben.
Gazdag gyakorlatilag alkatilag képtelen kis gólt lőni.
Gazdag második gólja egyértelmű les volt.
Mellékesen Gazdag gólpasszt is ad Ugrainak.
Ha kissé hunyorogva nézzük, akkor Balogh Norbert két gólpasszal mutatkozott be.
Polgár kiállítását nem értem.
Tujvel tizenegyest védett az utolsó percekben.
Csank Jánosnak MINDIG igaza van: a 2-0 a legveszélyesebb eredmény.

bővebben

A házi góllövőlistánkat holtversenyben vezeti: Kisvárdai Öngól

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-2 // osztályozókönyv

Azt mondja Bódog az NSO tudósítása szerint, hogy „(…) az előző idénytől eltérő játékot akar megvalósítani a Honvédnál, amelyet a felkészülés alatt gyakoroltak, s abban a hat hétben részben működött. De ha nincs meg ebben a hit, akkor változtatni kell, mert a játékosok nem merik felvállalni, amit kér tőlük. Úgy látja, ami eddig aránylag működött, az most nehezükre esik, pedig az akarattal nincs gond. Néha olyan érzése van, hogy mennek előre, de kicsit eszetlenül.”

Vagyis alig telt el három tétmeccs, és kiderült, se gegenpressing, se gyémánt, se semmi, mert a játékosok vagy nem képesek rá, vagy nem ehhez vannak szok(tat)va. Vagy – és remélem erre van a legkisebb sansz – nem lett nekik rendesen elmagyarázva, leoktatva, begyakorolva.

A kilencvenes-kétezres évek legszánalmasabb vergődésére hasonlító meccset játszottunk. Igaz, akkor nem volt valódi tulaja a klubnak, nem igazoltunk válogatottakat, nem volt akadémia, nem volt felnőttprogram, nem volt semmi, csak rohadó lelátók, kilátástalanság és Müller Krisztián. Ennyit a hurráhangultról.

bővebben