mert célunk csak egy van
Még két nap a rajtig, így nem ártana letesztelni a kérdőív-rendszerünket, amivel majd osztályozni fogjuk a meccseken nyújtott teljesítményeket.
Azonban most nem erre vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy kiket látnátok szívesen a szombati kezdőcsapatban? Az ívet itt lehet kitölteni.
Imént jelentette be az MTK.
Azt írják valamelyik modern stadionban, ami a környéken ugyebár az Üllői utat vagy Felcsútot jelenti. Vége tehát a tippeldének, hogy majd az emtékások lesznek szemben, mi meg a helyünkön, vagy fordítva, mert mindketten vendégbe megyünk.
bár már ez önmagában van annyira abszurd, mint Széles Gábor félelme a gravitáció kikapcsolásától, de még azt is meg kell jegyeznem, volt két szép mozdulata.
Persze ettől még az egész jelenség elképesztő. Tényleg hihetetlen volt. Ott álltunk, és két harmadon át (hatvan perc) néztük. Vakuljak meg ha még egyszer, de komolyan. Sőt, kérek mindenkit, ha még egyszer ilyen lesz, lőjjön hasba, szenvedjek sokáig és fájdalmasan, de haljak meg valahogy, a bíróság úgyis felmenti, elég csak annyit mondani: “Mancika”.
“Egy napja azon hüledezem, hogy Mancika hatvan percen át középcsatárt játszott, és” bővebben
Szombaton ismét indul a szezon és beindul a csakblog-verkli is, beharangokkal, értékelésekkel nagyüzemben, szóval lesz majd pörgés, mint Szmicsó bácsiék karibi egyenlegein a Supkahalánték-megőszítő 2008-as tavaszon. Mi már készen állunk, látjátok: Hanta közvéleményt kutat és igényt mér fel, Viktor és Lovi tisztogatják a lencséiket a fotóapparátokon, RW posztokon zongorázott végig, Viercho mester pedig vagy végleg elkezdi leépíteni renoméját, vagy hoz egy Aldói csodát, meglátjuk. Azt tehát tudjuk mi van most. Ezen nagyon nem is lehet már mit matekozni. Kínunkban így gondolatkísérletezünk, milyen igazoláspolitikát látnánk, ha nem VW ülne a padon, ha nem Cordella lenne direktor, hanem a korábbi csillagállások virítanának a Bozsik fölött? Akkor most hogy néznénk a szezon elé? “Alter rajtok” bővebben
Az van srácok, lányok, hogy hamarosan kezdődik a következő szezon, mi pedig még csak nem is gondolkodtunk azon, hogy mi legyen az eddig bevált rituálék mellett.
Mármint nyilván lesznek posztok, amik a fő produktummal, a meccsekkel foglalkoznak, meg írunk majd továbbra is olyat, amiben a véleményünk van, netán reagálunk hírekre, de ez a dolog mókuskerék része. Azonban mondjuk azt, hogy legyen egy ilyen igényfelmérés, hogy ti mit szeretnétek, és akkor meglátjuk, mi hozható abból össze.
Vierchowod mester egész pontosan 29 játékost próbált ki a négy felkészülési meccs során hosszabb-rövidebb időre, viszont arra kínosan figyelt, hogy támpontot ne nagyon nyújtson az egyszeri szurkolónak, ha az mondjuk arra lenne kíváncsi, hogy mégis milyen csapattal futunk ki a Dunaújváros elleni szezonrajtra.
Valahogy az az érzésem, hogy keretünk már van, csapatunk még nincs.
Emlékeztek erre a csapatra? Horváth (Vezér) – Medgyesi, Nagy, Plókai, Farkas (Csepregi) – Moses (Csőke), Major (Tarlue), Bárányos – Jovanovics (Kovács B.), Balog Zs. (Kovács K.), Cipf (Kabát)
A Gázszer elleni mérkőzés félidejében lemondó Krémer Károly nagyjából ezzel a kerettel vágott neki az 1997/98-as bajnokságnak. Utoljára akkor voltam ennyire hasonló hangulatban egy idény előtt. (De tényleg. Sisa és Pölő csapatait is valahogy többre tartottam, igaz, mindig számított a mihez képest, vagyis az előző idény.)
Másfél hét és kezdünk, úgyhogy ideje zárni poszt-leltárunkat az elmúlt szezonról. Eddig a mérleg nem túl kedvező a már megjelent epizódokat tekintve: kapusposzton kábé megvagyunk, a védelemben vannak egy-egy jobb eresztésű ementálit idéző lyukak, a középpálya fantomjellege nagy eséllyel nem indul oszlásnak, ami baj, és a csatársor…
…nos, a csatársor lesz a mai témánk. “Poszt a posztokról 4.: a csatársor” bővebben
Czuczi – Botka, Lovric, Polyák – Diarra, Csábi, Lőrinczy, Zivanovic – Daru, Bonazzoli, Lupoli
csere: Kovács János, Délczeg, Vólent(dőlt betűvel azok, akik csak próbajátékon vannak valahol; félkövérrel a végleg távozók)
Itt tartunk az átigazolási szezon nagyjából felénél. Összefoglalom a lényeget.
Harmadik epizódjához ért a kis szezonértékelő minisorozatunk, így a középpálya boncolgatásával folytatjuk szezonösszegzésünket és -előretekintésünket.
Szóval középpálya. – Hogy mi? – kérdezhet vissza a nem nagyothalló, ám pikírt Honvédos. És valóban, ha az a kijelentés, hogy nincs középpályánk, erősen sommás is, maga a problémafelvetés korántsem az: ezzel a szekcióval volt a legtöbb gondja Rossinak, majd Simon Mikinek és en bloc nekünk az elmúlt egy év során. “Poszt a posztokról 3: a középpálya” bővebben
