meccsidőpont // jövő héten nem vasárnap, hanem szombaton hattól fogadjuk a Debrecent, mert, ugye, a Fradi átesett az EL-be, és az EL csütörtökön játszik, tehát a bajnokságban átkerültek vasárnapra, és mivel mindkét csapat meccsét tévésnek jelölték ki, így mi átkerülünk a szombati idősávba, a Fradi meg a vasárnapiba. Így mennek ezek.
Batik // egy meccset kapott, kihagyja a Kisvárdát. (sebaj, a régi hetes újra a pályán lesz.) (jó, annyira nem sebaj, hiszen mint azt tudjuk, Craiován Batik megérkezett Kispestre!)
Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt
Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)
Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a „kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy „mikor lesz már szombat?!„-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?
Bentornato, Bambino Techozzlo! Isten hozott, Tékozló Fiú! (konyhaolasz, wekerlei dialektus)
Emlékszem, a Mister „első eljövetelekor”, még 2012 nyarán az első hazai bajnokin, a DVTK ellen a mindig lelkes fő Korzópápa (aki saját bevallása szerint SOSEM szid saját játékost és edzőt) a kispadoknál nagy erőkkel capoeirázó Marco Rossit nézte, majd az akkor még számunkra meglehetősen új mozgáskultúrától kicsit meglepetten csóválva fejét, úgy döntött, azért beküld valami verbális biztatást. Néhány olasz lelátói alapszóból álló bonmot-ját 1 percig ismételgette, ám a díszbokrok túloldalán épp magát rommá Cazzo-zó Marco rá sem hederített, így a csalódott hangadó így zárt: „E tutti Avanti, Andiamo…. (szomorú legyintés) a kurva anyád„. Hát, pont ez a klasszikus jár az eszemben a Kispestereket napok óta lázban tartó hír kapcsán, annyira benne van minden.
Érdekesség, hogy a Honvéd utoljára 2009.10.23-án, egy hazai, Zete elleni zakót követően állt a bajnokság utolsó helyén. A következő fordulóban pedig már nem Sisa Tibor, hanem Morales ült a padon, és nyertünk 1-0-ra Nyíregyházán, amivel pont elmozdultunk a kiesőzónából. (Jó, ha a Fradi legalább kettővel veri a Zetét majd egyszer, vagy kétszer kikap és legalább mínusz három a gólkülönbsége, akkor retrospektíve ez még lehet utolsó előtti hely is.)
