Magunk sem hittük volna: mindösszesen fél év múlt el legutóbbi vadonatúj mezeinket bemutató, vagy legalábbis az ügyben találgatásokba bocsátkozó, utóbb – racionálisan gondolkodva – felelőtlennek ítélhető, de átlagdrukkerre oly jellemző, hasraütésszerű tippelést sem mellőző és szavaztató posztunk óta, most ismét feltárul blogunk mezes aktája, hogy újabb irat kerüljön az eddigi opusok mellé.
Nyáron még nagy örömmel tudósítottunk a Nike őszi szezonra szánt vadonatúj csíkos és fehér dresszeiről, azonban az amcsi kompánia szezonkezdeti szállítási késlekedése valószínűleg rányomta a bélyegét a klubbal való, addig kétségtelenül virágzó együttműködésre. A végletekig felháborodott Hemi úr emiatt dönthetett úgy, hogy a Harmony-Diaby-Marshal triumvirátust a klubhoz irányító talján Porsche-tulaj menedzserre, az azóta nemzetközi igazgatónkká avanzsált (és Lovi kollégánk által konzekvensen zsíros hajúként aposztrofált) Fabio Cordellára hallgatva ezúttal egy csizmaországi céggel köt kontraktust.
Így jött képbe a tavalyi év végén először a Legea, később pedig a végső befutó Givova, amely egyébként a Rákóczit már szponzorálta a 2009-2010-es szezonban. Nem mondható túlzottan nagymúltúnak a salernói vállalat, hiszen mindössze négy éve, 2008-ban alapították, ehhez képest viszont már több olasz első- (Chievo, Catania) és másodosztályú (Modena, Salernitana, Avellino) klub mellett a máltai válogatott, illetve a szerb olimpiai csapat technikai szponzorának mondhatja magát. Összességében nem egy Kappa vagy Lotto – riposztozna lemondó tekintettel a fenti tényeket hallván a pöffeszkedő Hólé Sándor, majd jókorát harapna egy maradék kakaós csigába.
Nézzük tehát a tényeket: az utóbbi időszak Nike-s hagyományaihoz képest változás, hogy a klub ezúttal nem kettő- (egy hagyományosan piros-fekete csíkos, illetve egy fehér), hanem mindjárt háromféle garnitúrát választott a kínálatból, ami magyar viszonylatban luxusnak számít, főleg annak a tükrében, hogy az őszi bajnokikat egy színben sikerült végigtolni.
Az elsőszámú mezünk nem sokban tér el az eddigiektől: a legnagyobb változásnak
talán a különös gallér számít. Imádkozunk, hogy ez ne legyen olyan iszonyatosan szűk, mint legutóbbi talján szállítónk, a Macron esetében, azt ugyanis csak egy varrónő utólagos segítségével lehetett hordhatóvá tenni. Megemlítendő még, hogy a Nike pirosával szemben ezt a darabot – a vállon futó csík miatt – inkább a fekete dominálja, a hátán pedig nincs egyszínű felület a mezszámok és nevek számára. Szerencsénkre Danilo egykori szlovák klubja, a Spartak Trnava pontosan ezt a modellt használja, így számos akciókép is fellelhető róla. Ezek bizonyítják, hogy vállalható mezről van szó.
Továbbgördülve megállapíthatjuk, hogy a vezetőség által berendelt fehér alapszínű készlet nem a hagyományosan unalmas és emiatt kevésbé kultivált Nike-fajta. Egy arany elemekkel díszített fehér felső-fekete gatya kombóról van szó, amely igen bátor választás, főleg, hogy csupán próbababás fotót találni róla, melynek konzekvenciája annyi lehet, hogy kis modellen nem áll jól a kb. XXL-es, tehát majdnem Zelenka-mértékű sörfogyasztást feltételező szerkó.
A tartalék tartalékaként beharangozott utolsó mezcsoda egy egészen meglepő és egyben rendkívül unalmas tiszta sárga alkotás fekete mintával. Alapszínként a kilencvenesek közepi Diadora-korszak óta teljesen eltűnt a Bozsik környékéről a citromszín, most azonban még egy esélyt kap, de csak abban az esetben, ha az első két garnitúra mosásban van, vagy a szurkolók letépik azokat spílereinkről az Üllői úti Horváth Adrián-mesterhármas ünneplése közepette.
Ennyit tudunk tehát jelenleg, azonban a kérdéssel foglalkozó marketingosztály egyik napról a másikra képes megváltoztatni mezpreferenciáit, így lehetséges, hogy az idei kollekció teljesen más darabjai kerülnek végül a tavasz kezdetén a szertárba. További gondokat okozhat a cuccok ajándékboltban való értékesítése, hiszen úgy tűnik, az olasz kollégák még akkor sem lennének hajlandók nadrág nélkül küldeni mezeket, ha a klub a redkívül tehetséges Szuri Bá’-CorLEOne Oroszlán-duót felajánlaná dizájnernek a következő néhány idényre. Ennek következtében jelentős árnövekedésre kell számítani a Nike-termékekhez képest, a vásárló pedig hiába kér gatyesz nélküli felsőt olcsóbban, ilyen nem fog létezni, de legalább lesz miben nekiállni a nyári hónapok szombat délelőtti fűnyírásainak.
Faggyas Milán
Emir Hadzic
Eleinte kora tavaszias időjárás, később csípős szél, 200 néző, kellemesen góldús felkészülési meccsek a műfüvesen, összességében húsz-nulla. Valahogy így indult a Kispest 2012-es nyilvános szereplése. Láthattuk a két bejelentett próbázót, Dinát és Faggyas Milánt, a meglepetésszerűen érkező brazil középhátvédet, Nathant, valamint a fiatalokat és Miskoviczot, akiről hirtelen most nem is tudjuk kicsoda.
Tizenegykor kezdtünk a megyei bajnokságban szereplő Kölesd ellen. Elméletileg úgy volt, hogy a fiatalok játszanak, de a pályán mégis egy Kemenes – Lovric, Debreceni, Marshal, Hajdú összetételű hátsó sor kezdett, továbbá Németh Norbi és Tchami a középpályán. Négyen azért befértek, és bár a mérkőzés sportértéke elenyészőre sikeredett a hatalmas különbség miatt, Nagy, Tisza, Erdélyi és Vécsei azért megmutathatta magát a mesternek.
