„Nagy reményekkel vágunk neki a szezonnak, de hát melyiknek nem?” – ezzel a mondattal nyitotta meg Hemibá (maradnánk ennél az elnevezésnél, hiszen a magyar néplélek a -bá, apó, bácsi jelzőkkel csak azokat illeti, akik valóban tiszteletet érdemelnek) a 2011/12-es bajnokságot felvezető szurkolói ankétot tegnap, majd néhány tálca hideg sörrel vendégelte meg a nagy meleg ellenére is kilátogató mintegy 100 főnyi érdeklődőt.
A találkozón természetesen képviseltettük magunkat, és a hajtás után röviden megpróbáljuk összefoglalni az ott elhangzottakat.
Az újonnan érkezők bemutatása. Az ankét első napirendi pontja a csapat friss igazolásainak bemutatása volt. Az idei évtől az akadémia csapataként működő NB2-es gárdát edző Lőrincz Emiltől indulva („a volt meze kék, de a vére vörös”), egy kis Hemibás standup keretében mentünk végig a friss arcokon. Megtudhattuk, hogy a szlovák Kostolani igazából nem Kosztolányi, hanem görög származású, és úgy Kostolani; Bjelkanovic pedig ránézésre vagy kapus, vagy középhátvéd (utóbbi). A legnagyobb tapsot természetesen a visszatérő Németh Norbi kapta, valamint a Siófok színeiben már kispesti gólszerzőnek számító Délczeg Gergely. A bemutatások apropóján kiderül: „minden posztra van két játékosunk … az elmúlt öt év legerősebb keretét sikerült összeszedni.” Vasárnaptól majd elválik, de annyi sejthető, hogy ezúttal nem 13-14 játékossal kell végigpörgetnünk egy egész félszezont, mint azt tettük tavasszal.
Azonnali kérdések: (A szurkoló kérdez, valaki válaszol.)
Az újpesti gyakorlathoz hasonlóan, nálunk mikor jönnek fel a nagycsapatba a fiatalok? (Hemibához)
Öt éve, amikor Hemibá átvette a csapatot, nem volt utánpótlásunk. A 2007-ben elindított akadémia legidősebb növendékei jelenleg 19 évesek, tőlük nem várható el, hogy a csapat húzóemberei legyenek a következő idényben. A keretben ugyan néhányan szerepet kapnak, az ő terepük egyelőre marad az NB2-es csapat. (Egy elejtett félmondatból: az egyik akadémista hamarosan külföldre szerződik. Félünk, a tavasszal már villantó, és reményteli Nagy Geriről van szó. – v.h.)
Védekező, vagy inkább támadó felfogású lesz a játékunk idén? (Supka mesterhez)
Az új igazolások célja az volt, hogy gyorsabb, támadóbb felfogású csapatot építhessünk, mint amit a tavasszal láttunk. Az, hogy ez közönségszórakoztató játékkal is párosul-e, azt majd a mindenkori meccsszituációk eldöntik. A csapat alapjátéka amúgy egy 4-4-2-es kétékes rendszer lesz, függően az eredményesség alakulásától. (Érdekesség: Supka Németh Norbiról úgy beszélt, hogy őt kifejezetten a támadószekció megerősítéséhez szerződtették.)
A klub indít-e az idényben szurkolói buszokat vidékre? (Hemibához)
„Nem vállalják a buszvállalatok.” – volt az egyszerű válasz, de ígéret született rá, hogy a kérdést érdemes nyitva hagyni.
Kunsági miért távozott? (Supka)
Védeni akart, és Kispesten erre nem lett volna lehetősége a feltörekvő akadémiai kapusok mellett. (Ide tartozik még, hogy Tóth Ivánnal hosszabbítottak, aki edzésben marad ugyan a nagycsapattal, de mellette az akadémia alatti korosztályok mellett is dolgozik kapusedzőként. Apró öröm, hogy végre látjuk valami jelét az értékeink megbecsülésének. – v.h.)
Hercegfalvi? (Hemibá)
Hercegfalvi maradni szeretett volna, vele hosszabbítottak, talán szeptemberre lehet harcképes. (Vagy ha nem, akkor a négyes metróval együtt adják át a sportorvosiját a közeljövőben. – v.h.)
Lett valami az Opellal folyó tárgyalásokból? (Hemibá)
Csak egy kisebb szponzorációs szerződés jött össze. Egy jelentős – és egyben vállalható – főszponzor keresése továbbra is folyamatban van.
A Fogadkozások.
Nincsen idénykezdet fogadkozások nélkül, így tegnap is hallhattunk néhányat:
Hemibá: A cél nem más, mint a lehető legjobb, amit meg tudunk csinálni. Jó lenne kiharcolni a nemzetközi kupaszereplést.
Délczeg: Meg fogunk dögleni a pályán.
Németh Norbi: Jó lenne a karrieremben végre nekem is felmutatni valamit.
A tulajdonos mögött sorfalat álló játékosokat az ankét első órája után elengedik, nekik másnap edzés van. A folytatásban igazán érdekes dolog már nem történt, mégis érdemes néhány szót vesztegetni rá. Újra előkerült a Hemibá vs. szurkolói csoportok problematika, és bár Hemibá minden kérdésre válaszol, a reakciók és az álláspontok sokszor merevek (ember a talpán, hogy a felé irányuló szitokáradat ellenére is mindvégig kitart az elvei mellett, legyen az kommunikációs helyzetgyakorlat, vagy létesítményüzemeltetési kérdés). Különösen érdekes, hogy láthatóan mindkét fél ugyanazt szeretné, hagyományokhoz méltó és eredményes Kispestet, sok-sok nézővel a lelátón. A probléma talán ott van, hogy míg a szurkolók saját érdemeiket hangoztatják a klub Kispesten tartása körüli időkből és kívülről érkezettként tekintenek a tulajdonosra, az addig épp azt nem képes néha helyén kezelni, hogy ez az egyesület bizony nagyon, de nagyon sokat köszönhet a mindig kitartó szurkolóinak, miközben persze az elmúlt években éppen neki köszönhetően létezünk tovább, ráadásul van valamiféle jövőképünk. Érdekes pillanat lenne, ha sikerülne közös nevezőre jutniuk, és együttes erővel összefogva dolgozniuk a klubszínekért. Az álláspontok (a jelenre nézve) közelinek tűnnek, csak végre túl kéne lépni a múlt megítélése körüli vitákon. Reméljük idén végre ez is sikerülni fog.
Ami biztató. Az akadémia lassan kitermeli az első eresztést, akik rögtön az NB2-be kerülve edződhetnek a későbbi feladatokra. A tavaszi keret magját sikerült egyben tartani, és hozzájuk érkeztek az új erősítések. Csapatunk tehát lesz, a kérdés mindössze annyi maradt, hogy mindez idén mire elég? A három évre szóló igazolások azt a jövőképet vetítik előre, hogy eljött az idő, amikor már kontinuitásban kell gondolkodni, és fokozatosan ehhez illeszteni a feltörekvő fiatalokat.
Vasárnap négykor Honvéd-Győr, megtesszük az első lépést. Már nagyon várjuk.
fotó: babvik