mert célunk csak egy van
A hétvégén a Ligakupa-derbit követően a klubház melegében Hidi Patrikot kaptuk mikrofonvégre, értékelje az őszt.
Hogy látta a csapatot, magát és mit vár a tavasztól.
A fiatal középpályás nem úszta meg az ilyenkor obligát “micsinálszkarácsonykor” kérdést sem.
Fotóforrás: honvedfc.hu
Megígértük, hát tartjuk a szavunk. A pénteki eseményeken való kezdeti meglepődést követő gyors posztváltásban már jeleztük, hogy itten nagy elemzésekkel jövünk elő edzőügyben, s lesz majd interjú is. Hát elemzések helyett kummantás (meg jóféle belga söröktől való megfáradás) jött a hétvégén, interjút meg Supka mester adott a Népszavától kezdve a Duna TV-n át a hivatalos honlapig bezárólag boldog-boldogtalannak csak mi csúsztunk le róla. Debüt így csak januárban vagy tavasszal, írott vekengés viszont most, hanganyag nélkül, poszt pro és kontra, ahogy a Bëlga énekli. Polemizálás a hajtás után.
Supka Attila visszatért Kispestre a múlt héten, hogy hivatalosan januártól átvegye Morales örökét. A régi új edző a különböző interjúkból kihámozva örvend, hogy újból Kispesten lehet, egy Honvédnak nem lehet nemet mondani, Hemingway és Gács urakkal mindig is megmaradt a jó viszony, meglepődött a híváson, hát hogyne lepődött volna meg, tisztázná a szurkolókkal a viszonyt, csatárt-középpályást venne, és a segítőjévé avanzsáló Szalain keresztül rajta tartja a fiatalokon a szemét.
Ez az antré…khm…bíztató. Ha nem lenne egy jó adag előtörténet, most 1000%-ig bizakodva várnám a tavaszt. De előtörténet van, és bizony rétegzett; nem is mindegy milyen nézőpontból szasszeroljuk a „Supka Attila” szócikk alatti bejegyzést a nagy vörös-fekete lexikonban. Nem egyszerű az ügy. Maradva a viszonylagos objektivitás talaján, a következő pontokba tudjuk szedni reményeinket és félelmeinket, ódzkodásainkat és optimizmusunkat egy jó SWOT-analízist segítségül hívva (ha már a területfejlesztő szakmában nyomulok több-kevesebb sikerrel, ezt az onnan kölcsönzött közösségi tervezési eszközt alkalmazva).
/Szakma ON: Bár a módszert ma már szinte áltisiben is tanítják, így némileg devalválódik a megítélése, bizony csupán kevesek alkalmazzák a ténylegesen adekvát módon a jelzett tervezés- és elemzéstechnikai eszközt. Amennyiben rendeltetésszerűen használjuk, hasznos összegző képet kapunk az adott problémakörről. Szakma OFF./
Hát akkor lássuk:
Erősségek:
• Eredmények Kispesten: MK-siker, őszi bajnoki ezüst
• Korábbi 2-szeres bajnoki cím a Debrecennel
• Határozott taktika elképzelések jelei a 2007 ősz végi összeomlásig
• Jó igazoláspolitika 2006 telén, és részben 2007 nyarán
• 2007 naptári évében végig jól és következetesen alkalmazott rotálás a „minden posztra 2 azonos képességű játékos” supkai alapelv jegyében
• Jó döntések az összeállításnál a kispesti időszaka elején (Pomper újbóli fölturbózása, Tóth Iván konzekvens védetése az MK-ban, Schindler vs. Mogyorósi, Genitóból hasznos védekezőközéppályás faragása stb.)
• Az első Supka éra határozott előnye volt a kupagyőztes tavasz alatt a magyar szinten határozottan profin működni látszó klub
Gyengeségek:
• Szurkolókkal való kommunikáció (grazi botrány, bekiabálások lereagálása a Bozsikban)
• Folyamatosan romló igazolási hatékonyság (Szmiljanics-Szabó T.-Bogdanovics-Ivancsics vs. Esad-Zsolesz-Adewunmi-Filó)
• Értékes saját nevelésekről való könnyű szívű lemondás (Zana, Koós)
• Túlságosan erős ragaszkodás 1-1 taktikai sémához, nehézkes váltás hullámvölgy idején (2008 tavasz)
• Sokan úgy tartják a DVSC-t Szentes szedte össze, Supka mindössze „csak hagyta” az NB1ből messze kimagasló erősségű csapatot menni a maga útján
• A poszt-kispesti időszak sikertelensége (Zalaegerszeg, Szalamina)
• Nemzetközi szinten gyenge hatékonyság (a Hajduk elleni sikert leszámítva)
• Supka eddigi csapatainál nem a markáns fiatalításról volt híres, most ez deklarált feladat
Lehetőségek:
• Supka is érett az elmúlt 2 éves pauzája alatt
• Őszintén gondolja a szurkolókkal való normális viszonyt
• Bátrabb hozzányúlás a fiatalokhoz
• Szalai segítőként nevesítése a fiatalok beépítése felé hathat
• Fölösleges légiósoktól megtisztított, arra érdemes juniorokkal felturbózott keret egészséges hangulata előre vihet
• A beharangozott sportpolitikai és –finanszírozási változások növelik az anyagi mozgásteret
• Kispesti múlt/1: a tulajdonossal való jó viszony, a korábban működő közös munka megismétlődése
Veszélyek:
• Supka igazán a saját szájíz szerint összerakott kerettel képes jó eredményre (lásd nálunk 2006 ősz vs 2007 tavasz, másutt Debrecen vs ZTE)
• Minőségi játékosok igazolásának hiányában kevéssé tudja felrázni a csapatot
• Kispesti múlt/2: Várható éles szurkolói kritikák lereagálása, tovább romló hangulat veszélye a Bozsikban
Nyilván vannak ellentmondó pontok az egyes szekciókban, de ez nem is baj, teret ad a vitára. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Supka első itteni regnálása is szakaszolható és más részperiódus más jellemzőkkel bírt– pl. Pomper esetében bejött a szurkolói bekiabálások negligálása, Vincze Gábornál viszont mindez struccpolitikának bizonyult. Az is igaz, hogy bár nem a szurkolók szíve csücske az új tréner, a sokáig népszerű és megváltóként várt Sisa tanár úr nem tudott csodát tenni, a szintén extrapopuláris Aldo Dolcetti (magam is kedveltem szó se róla) is fél év után már nem tudott megújuni. Ezzel szemben a kevésbé „bratyizósabb” Morales valamilyen szinten sikeres volt s ez igaz Supkára is (nem is csak valamilyen szinten- a 2007-es év határozottan szép emlék).
Csak egyvalamiről nehéz megfeledkezni: Supka első és mostani érkezése között ég és föld a különbség az alapszitut tekintve. 2006 őszén egy lelkes tulajdonos mindent megadott a téli átigazolási időszakhoz, kicsinosodott a stadion, szurkolók és csapat egymásra találtak, egyfajta friss szellő fújta be a megújhodott szentélyünket. Most a hangulat egyre inkább szellemkastélyt idéz, eltűnőben a drukkerek, a konkrét felnőttkeret valamivel gyengébb alapképességű, a fiatalokra kellene hangsúlyozottan építkezni jelen játékosanyag megmaradó tagjai mellett. Nem lesz könnyű.
Ugyanakkor a foci nem kívánságműsor. Ha rajtam múlna nyilván egy Pisont-Csábi páros vezetné bajnoki címre a Németh Norberttel, Torghellével, Genitóval, azaz az összes régi kedvenccel teletűzdelt és saját nevelésekkel kiegészített csapatunkat míg a lelátón végigszakérteném a meccseket gyerekkorom kedvenc CS betűs idoljaival – de ez csak álom. Ráadásul az álomszerű dolgok sose jönnek be, valljuk meg – ezért álmok. Anno 2006-ban is mindenki fújt Supkára és egy megsüvegelendő tavaszt követően MK sikert értünk el. Most ismét Supka Attila ül a padunkon, és amíg valami visszavonhatatlan tanújelét nem adja annak, hogy a csapatot nem tudja kimozdítani a kátyúból vagy, hogy a szurkolókat most már nem egy szükséges rossznak gondolja akik vagy harsogják hogy „Csak a Kispest” vagy húzzanak haza, de kritikát ne fogalmazzanak meg, addig mellette kell állni (nem Supka Attila, hanem a Honvéd edzője mellett) és szurkolni a Kispestnek. Igen. A KISPESTNEK. Én is így teszek.
A képek forrása: hrmadvice.com és nso.hu.
Egyelőre hantához hasonlóan én is csak ocsúdok.
Blogalapító atyánk majd délután értekezik miután villámgyors miniposztjában némi megelőző tudatmódosítást helyezett kilátásba, én meg majd kommentelek. Munkamegosztásunk kiteljesítendő, holnap viszont bevállalok egy ligakupa-vizitet a Bozsikba, hátha sikerül mikrofonvégre kapni a régi-új edzőt.
…még mindig csak nézek mint hal a szatyorból.
Fotóforrás: fn.hu.
Részletek később, előbb le kell higgadnom, átgondolnom az életem, leinni magam, és értelmesen értelmezni az értelmezhető értelmezhetetlent. Persze ha a sorozatos 0-1-es tavasza előtti eredményességét hozza (naptári évben második lett a Kispest), akkor nincs gond.
Úgy fest, ismét beindult a nagyüzemi szerződésbontás csapatunknál ahogy azt megszokhattuk. A tegnapi 2 magyar – 1 spanyol leosztás ma 3 külföldi munkaválallóra módosult, elbocsátó szép üzenet várta ugyanis öltözőszekrényében reggel Coirát, Sztokics Jocót és a számomra már most felejthetetlen Alfi Lacalle-t. Összességében így már 4 Morales bébi távozott a klubtól, tényleg koncepcióváltás elé nézünk? A tegnapihoz hasonló merengés a hajtás után.
PABLO COIRA LOJO – A Xavi Hernández U20-as világbajnok belső középpályás párjaként beharangozott, anno a spanyol élvonalban is 1-2 meccset abszolváló matador kapcsán vegyesek az érzelmeim. Több meccsen is jól szállt be, az MTK elleni hazai 4:1 alkalmával fontos gól, Kecskeméten tavasszal ő adott gólpasszt Vaccarónak, szabadrúgásgól a Fradi ellen a Bozsikban, szép emelés Szombathelyen. Viszont ha huzamosabb ideig kezdette őt Morales valahogy úgy tűnt, elkényelmesedik. Ennek (+ más átalibizett meccseinek) tükrében különösen érdekes azon nyári kinyilatkoztatása, hogy szívesen továbblépne egy színvonalasabb bajnokságba. Hát, most itt a lehetőség, lévén nem köti már a kispesti kontrakt, de az utolsó félév alapján nehéz lesz eladnia magát. Talán a Morales utazó vándorcirkusz követklező állomáshelyén érdemes próbálkozni. Alapvetően több van benne mint amit itt is kihozott magából, de gondolom ne véletlen hogy ezt az évet nálunk, és nem mondjuk az Almeriában töltötte. Ha hozunk egy kreatív embert is a helyére a középpályára már megérte a csere.
SZTOKICS JOCÓ – Fotós kollégám állítja: a Fáy utcában igen bíztatóan mozgott a szezonnyitón. Morales ezt nem így láthatta mert legközelebb csak a kupameccseinken kapott esélyt, én legutóbb az Eger ellen csekkolhattam ahol szintén értelmesebb mozgásformulákat prezentált mint a bajnokikon lényegesen több lehetőséget kapó Rouani, Alfi jellegű harcosok. Persze ha az új (átmeneti) szakvezetés sem lát benne perspektívát…. vagy már az új, végleges trénerrel is egyeztettek volna? Ki lát be a Hemingway-i lapok mögé? Én sajnos nem. Summa summarum, Sztokics nálam az Esad/Rivera-kategóriába kerül besorolásra: állítólag nem rossz, nyilván ezért igazoltuk le (…), de hogy a szurkolók nem sokat láttak belőle az is biztos.
ALFI LACALLE CONTEH – Ha tegnap szegény Zsoleszre azt mondtam hogy talány, akkor a derék Alfi kb a vicc kategóriába tartozik, de annak is a Maksa híradó megfáradtabb kiadásainak egyikében elhangzó erősen véleményes gegek csoportjába. A Kecskemét elleni horrorshow-ját megkönnyeztem még kb. 500 korzótárssal egyetemben: 2 egymást követő szöglet, az egyik térd, a másik bokamagasságban beadva, az első az ötösig sem szállt el, a másodikat hanyagoljuk. Néhány perc múlva egy szabadrúgást válallt rá a jó Lacalle, ami dícsérné önbizalmát – ha nem 60m-re lett volna a kaputól. Kérdés persze: mit vártunk a tavaly Nyíregyházán perceket kapó, a kieső csapatba be nem férő vendégművésztől? Az ilyen igazolásokat nem fogom sose megérteni. Edzőink lennének ilyen naivak, vagy… ?
Újabb három élő legenda hagyta el tehát az anyahajót, mi pedig bőszen pásztázzuk a tengert hogy vajon mit hoznak felénk a hullámok? Képlékeny még minden, amolyan téleleji, uborkaszezonkezdő hangulatban, ezen nem csodálkozunk. Csak bízunk a további jó hírekben (ill. én személy szerint az MTK elleni sikerben is, ha a havazás nem szól közbe). Utána meg tisztíthatjuk tovább a keret-portfóliót.
Bár hanta megelőzött egy pöpec kis glosszával mint azt épp most láttam, de ha már megírtam kis elmélkedésemet most reggel, így munkakezdés előtt egy jó kefír mellett, nem hagyom a süllyesztőbe kerülni, bár a téma némileg átfed.
A napokban számolt be hivatalos klubhonlapunk 2 részletben a félidények végén szokásos tisztogatási köreink első etapjáról. Röviden összefoglalva: szerződése lejárta előtt búcsúzik Németh Gábor és Zsolesz, míg a vokuhila frizura egy különösen irritáló verzióját a magyar futballistadivatba újból beplántálni próbáló Cuerda is kapott egy madridi Wizzair-jegyet egy a Puskás Ferenc utca 1-3 alatt bejegyzett faxszámról. Lesz viszont érkező is, Amerikából jöttem (vissza) jelszóval. A következőkben ezen változásokon merengünk.
NÉMETH GÁBOR – amikor anno leigazoltuk a Vasas (és számos korábbi NB1es klub) korábbi portását, bár örültem a magabiztos átlagteljesítményt évek óta hozó cerberusnak csak nem értettem miért kell ő Rabó mögé. Aztán megértettük. Kissé nehezen lendült bele de 2010 tavaszán már kulcsember volt szerintem sok pontot hozva a konyhára. Idén a Vasas ellen három elmulasztott kijövetellel kijátszotta magát Morales kezdőjéből, s Kemenes élt a lehetőséggel. Az igazsághoz hozzátartozik: a Vasasban mutatott bravúrsorozatai itt valahogy elmaradtak – igaz a bizalom sem volt töretlen irányában. Ettől függetlenül még kaphatott volna esélyt, úgy érzem egy újabb jobb sorsra érdemes játékossal bizonyíttatuk be csapatunk játékostemető nem épp perspektivikus mivoltát. Nagy tragédia persze nincs, amennyiben Kemenes hozza az eddigi formát, esetleg 1-2 bravúrral kiegészítve.
ZSOLNAI RÓBERT – Egy jó Zsolesz. A talány. Akit anno Dolcetti is meg akart szerezni és végül Supka meg is vetetett tulajunkkal. Akit Sisa is kasserolt. Aki Kaposvárra visszatérve Pruki alatt szárnyalt. Aki szoftosan megpörkölődött Debrecenben és szenesre égett Kispesten. Én Sisa alatt bíztam benne hogy mint anno Supka MK-győztes idényében Pomper, ő is meglepetésember lesz– ehelyett derékfájás, sértődés, stb. Nem találta itt a helyét, Pala és Ndjodo után az utolsó oktalan kevéssé eredményes toronytrió utolsó tagja is búcsúzott a XIX. kerülettől.
CUERDA FERNANDO – Tavaly tavasszal egy rejtély volt számomra, hogy Morales mit lát benne. Ezen az őszön már több szurker is védelmébe vette (sövényátugró, hivatalos BHFC-közleményt maga után hozó pörformanszát leszámítva) még az ultimate kedvenc Debrővel szemben is a colos hispánt. Tény: idén biztosabban hozta amit tud- favágás, sepregetés hátul. A baj ott kezdődik amikor eszesebb, gondolkodósabb védőjátékot várnánk amit anno egy Csepregi, egy Bánfi, de később akár Lőrincz Antal vagy Szmiljanics is megoldott. Erre képtelen volt, hasta la vista.
És akkor az eddig bejelentett egy visszatérő:
Hercegfalvi Zoltán. Ha gonoszkodni akarnék, 1:2-höz adnám az oddsát annak hogy kezdő lesz tavasszal. De nem gonoszkodunk, bár valahogy fura szájízzel veszi az ember tudomásul a történteket. Igaz abban is van igazság amit a fórumon mond egy két konformistább szurkertársunk- legalább nem esünk ki és visszatér jópár gól – az meg most erősen hiánycikk Kispesten.
Összegezve: ezt eddig úgy is felfoghatjuk: (Némethet leszámítva) nem a (potenciális) kulcsemberek távoztak, leoldottunk néhány homokzsákot a vörös-fekete léghajóról. Na de 3 homozsák mínusztól még nem érjük be az előttünk hasító Zeppelineket – ehhez kéne egy-két jobb kivitelezésű robbanómotor is, de legalábbis a léghajó ponyváját frissítsük fel némi fiatalabb, újabb szövettel… Várjuk hát a további változásokat a keretben, hosszú még a tél, lehet is esemény.
Fotók: honvedfc.hu és vasassc.hu.
Furcsa nap ez a mai, de nem feltétlen vészes. Egyrészt végre megszólalt, és megnyugtatókat mondott a tulajdonos, másrészt mentek és jöttek játékosok a keretből/be. A harmadik pedig egy tény, hogy egyetértünk a pályamizériás-halasztós cumóban is. Sorban akkor mindet.
1. Nem tudom miért kellett erre annyit várni, de ha már igen, akkor megnyugtató. Nincs tartozás Kispesten! – írja tulajunk legfrissebb blogbejegyzésében. Remek hír, de azért mi hozzátennénk a szokásosat: hogy akkor minek kellett ezzel ennyit várni, miért nem lehetett azonnal cáfolni a távozó Morales rágalmait? (Mert így bizony mondandója átkerül a rágalom kategóriába, feltételezve és elfogadva, hogy a blogbejegyzésben van az igazság.) A de másik része viszont visszavezet minket a magyaros hétköznapokba, és nem feledve, hogy egy cég pénzügyei a cég belső ügyei, azért jó lenne tisztázni (amennyiben lehetséges), hogy a nincs tartozás egész pontosan mit is jelent? Sajnos régi gyakorlat klubjainknál, hogy a játékosokat minimálbér környékére jelentik be, és a szerződésük szerint járó további juttatásaikat számla ellenében, mint vállalkozók vehetik fel. Lefordítva mindezt: Kispesten akkor most valóban minden ki van fizetve? Jó lenne tudni, mert így a szurkoló mindjárt más alapokon kérheti számon a pályán mutatott teljesítményt.
Meg kell jegyeznem – a korrektség kedvéért, hogy – én is leírtam nemrég: “állítólag” tartozások vannak a Honvédnál (igaz, tényként soha nem kezeltük), ezért is öröm, hogy végre adekvát helyről és klaviatúrából jött válasz a kétségeinkre. Tessék élni a tájékoztatás lehetőségével, a szurkolónak minden megerősítés fontos.
2. Távozott Németh Gabi, Zsolnai és Cuerda, érkezett Hercegfalvi. Németh egyértelműen az NB1 egyik legjobb kapusa, érte kár, de nem tudjuk pontosan mi van a távozása hátterében. Zsolnai igazolása sajnos nem jött be, és állítólag ő sem érezte mindig jól magát Kispesten – bár erről mi, szurkolók is tehetünk talán egy kicsit, de tudjuk, a Bozsikban nagyon nehéz egy kívülről érkezettnek elfogadtatnia magát. Ha kölcsönben volt valahol épp, akkor ment neki a játék, nálunk talán a Fener elleni zártkapust kivéve soha. Nem kár érte. Cuerda vállalható képességű középhátvéd, de annyi butaságot követett el az itt eltöltött egy éve alatt, hogy azok örökre rajta maradnának. Érte sem kár. Visszajött Herceg, talán újra lesz támadósorunk. (Nála maradjunk egyelőre ennyiben.)
3. A pályaviszonyokról. Kétszer is szóvá tettem, hogy nonszensz állapot, ha egy csapat nem tudja lejátszani soros bajnokiját, mert a pályája alkalmatlan játékra. Emlékezhetünk, fél évig jártunk mi is Csepelre, mert Hemibá – jó gazdaként – első körben nekiesett a Bozsik korábban egyértelműen a minősíthetetlen (ld. még: libalegelő) jelzőt kiérdemlő talajának, felszántatta, újragondolta, majd befüvesítette. Egyszerűen krumpliföldön, vakondtúrások között nem lehet futballozni! Lehet bármilyen csapatod, ha a guruló labda derékig felpattan, ha félve futsz, mert nem tudod mikor megy rá a bokád egy sprintre, akkor esélytelen vagy a bajnokságban. Az pedig külön abszurd, hogy most sírhatnak egyes klubok, mert közösen és együtt egyszer már az előrehozott meccsek mellett döntöttek. Versenysemlegesség? A kispesti pályafelújítás árából mi is vehettünk volna néhány nevesebb játékost, majd most mi is rinyálhatnánk a halasztásért, de fel kéne végre ébredni, ez nagyon nem így működik, érdemes előre gondolkodni. A pénztelenség erre nem lehet válasz, ha nincsenek meg a feltételek, nem kötelező vállalni az első osztályt.
A találkozót követően két ifjú reménységünk is diktafonunk elé merészkedett, válaszolva nekünk – a riporter hideg miatti megfáradása okán ezúttal kissé sablonos kérdéseire.
Fotók: Babar.
Szalai László büszke a tanítványaira és sajnálja a győzelem elmaradását – derül ki a vele való beszélgetésünkből.
Fotó: Babar.
Nem sikerült megtörni a hazai pálya “átkát” a Vasas ellen sem a pénteki, fogcsikorgatóan hideg estén. A képlet a még kitartó Kispest drukkerek számára a megszokott volt: meddő mezőnyfölényben nyomuló, becsülettel küzdő, ám a 16-os előtt jobbára tehetetlen csapatunk megtesz mindent, de nem jön össze a végső siker. Mindenképp pozitívum azonban Szalai mb. edző bátor hozzányúlása az MFA ifjú tehetségeihez: az Eger elleni hétközi MK-siker 3 akadémiker-debütje után ezúttal két kadét esett át az NB1-es tűzkeresztségen. Részletekért, osztályozókönyvért KATT.
Családias hangulatban került sor a Bozsikban az első tavaszi utolsó idei hazai mérkőzésünkre. A borzalmasan hideg időjárás alaposan okolható az alacsony látogatószámért, de talán akkor sem járunk messze az igazságtól, ha az utolsó 1-1.5 év igen kreativitásszegény játékban keressük az szolid kijárási kedv okát. E szempontból viszont bíztató lehet, hogy szövetségi kapitányunk, Egervári Rajzművész kedvenc frázisával élve az utóbbi hetek tényleg abba az irányba mutatnak, hogy “szerethető csapat” épülhet tavaszra, a Hemingway által ideérkezésekor gründolt MFA első kirepülő fiókáinak beépítésével. Ugyans míg az Eger ellen kedden Baráth Botond kezdőként, Czár Richárd és Nagy Gergő csereként mutathatta meg magát, addig tegnap este utóbbi kettő újfent lehetőséget kapott a második félidőben – hogy a tegnap kezdő, nem akadémiás, de saját nevelés Hidiről vagy az Eger ellen nagyot küzdő Sós Márkóról ne is beszéljünk. Természetesen a srácoknak idő kell még az egyenletesen megbízható teljesítményhez, itt-tt akadozik még a gépezet de bíztató megoldásokban nem volt hiány- és higgyétek el, ez most nem a Várhidi és Co. fémjelezte magyar edzőtársadalom-féle “Voltak Passzaink” és “Az Első Félidőre Lehet Építkezni” jellegű, kincstári optimizmust rikoltozó közhelygyűjtemény-magyarázkodások újabb darabja. Szerintem.
Maga a meccs, élvezetfaktorát tekintve alapvetően sajna a “hát, maradtam volna otthon” címkéjű derbik közé kerülhet bekartotékozásra. Az első játékrész úgy ahogy van, felejthető volt, egy Németh Norbi kapufát (mely szervesen illeszkedett “Szívatnak az exeink” című, szurkolóink által nem igazán kultivált sorozatba) és egy szilveszteri bakiparádékba kívánkozó Hajdú-Rufino szabadrúgáskombinációt leszámítva. A második 45 percre aztán az Eger elleni pörgés után feltűnően indiszponált Rufinót Czár váltotta, aki bíztató kezdést bemutatva bátran esett neki az ellenfélnek. E szakaszban nálunk volt az rendezői pálca, zsinórban 3 szöglet, egy csodás visszafordulós Hajdú heggesztés, melyet sajnos Végh bravúrral védett (kezd elegem lenni az öregből, mindig kivédi a szemünk amolyan Zsiborás reinkarnációként) – ám gól nem akart születni. Ekkor már a Vasas is erősen visszaesett és látszott, elég nekik az egy pont. Nálunk meg ismételten hiányzott az 1 v. 2 kreatív ember a középpályáról aki forintos labdáival helyzetbe hozná csatárainkat. Amikor ez nagy néha megtörtént, akkor pedig sajna épp Rouani volt lassú ahhoz hogy időben eltalálva a bogyót, azt Végh kapujába juttassa.
A vége tehát igazságos döntetlen, és bár a meccs bűnrossz volt, mint a Siófok elleni, a védelmünk legalább jól zárt, ha tél tábornok nem turház egy delejeset az MLSZ félfamentes papírlapjára kinyomtatott programtervére, akkor jövő héten az MTK ellen akár kiteljesíthetjük a Szalai alatti javuló tendenciát: 0pt-1pt-…3pt? A találkozót követő sajtótáj végén sikerült 2 fiatal debütánsunkat is mikrofonvégre kapni, elszántságuk és optimizmusuk mindenesetre örömteli, mint ahogy Szalaié is, így hiába a 0:0, én most nem végletesen keserű szájízzel indultam haza, miután végre meg bírtam mozdítani szétfagyott lábaim.
OSZTÁLYOZÓKÖNYV
KEMENES Ha évek múlva kérdezik, nyilván Szabolcs sem élete legnehezebb derbijei között emlegeti majd a tegnapit. Alig volt dolga, viszont 1-2 Németh Norbi kísérletnél túlontúl nyugodtnak tűnt…(0)
TAKÁCS Á. Megbízható, harcos teljesítmény, nagyon szurkolok neki, hogy egyszer egy előretörése végül gólt érjen. Értéke a mai keretnek. 5.5
DEBRECENI Egész szépen kezd visszatalálni a régi énjéhez, tegnap is hozta a biztos sepregetést hátul, okés. 6
BOTIS Mint Debrő, ráadásul most eltekintett a múlt heti hajmeresztésektől. 6
HAJDÚ N. Dettó mint Taki – jó őszt futott. Kissé ha még többet mutatna előrejátékban (tudom, hogy a védekezés az elsődleges, de egy szurker telhetetlen egy olyan technikás spílerrel szemben, mint Norbi) akkor még jobb lehet az összkép 5.5
AKASSOU A szezon végére az “őszi egyik alapemberünk”-státuszból szépen beszürkült az NB1 átlagába. Tegnap is többször elpatant tőle a labda vagy rosszul számította ki az ívet ami egy szűrőnél nem sok jót jelent. Pedig egy jó Akassou nagyon kéne tavaszra! 5.
HIDI Az első félidőben agilisabban, utána szürkébben teljesített. Továbbra is hiányolom a nyugalmat és bátorságot a játékából, sok az elnagyolt passz, a szeleburdi vagy félénk (csínes) megoldás. Talán majd idővel ezek elmaradnak. 4.5
ABASS Ma se nagyon ment neki. Sokat futott de sokszor elhagyta a labdát vagy régi önmagát idézve választott hajmeresztő beadás- és passzvariációkat. Tényleg csak Morales tudott vele bánni? 4.5. Cseréje, Danilo alig melegedhetett be, enélkül pedig elég merevek voltak azok a gólyalábak (-)
COIRA Most a szimpibb formáját hozta, sok futással, de szegény nem egy gepárd, és voltak bosszantó technkai hibák is. 4.5.
ROUANI Arab frizura-divatdiktátorunk böcsülettel melózott, nem érheti szó a ház elejét. Az, hogy csatárként gólt csak szökőévente szerez és némi labdakezelési problematikák is adódnak nem az ő hibája elsődlegesen hanem azé aki ideszerválta őt. Ettől még ma jár az 5. Cseréje, Nagy Gergő a Pécs ellen anno már bizonyította hogy peckes gólokat tud forrasztani, most is jól szállt be a meccsbe, pörgött, futott, igyekezett bevonni magát a játékba, jó lesz ez (-)
RUFINO Az Eger elleni duplája és agilitása után Szalai lehetőséget adott neki a kezdőben, amit egy délczeg alibivel hálált meg. Nem értem, azt várná az ember, hogy bizonyítana az új edzőnek, hogy maradhasson, de hát nem erőszak a disznótor (még Jamón Serranóval sem). 3.5. Cseréje, Czár nagy kedvvel indított, aktívan, befutva a támadószekció bal odalát, majd kissé hátrább és középre húzódva a Rouani mögötti szektort. Ahogy azonban kevesebb labdát kapott, kicsit ő is elszürkült, de mindenképp jó volt látni, hogy nála sem dadog a labda (5)
Szalai László: Hozzáállás, szemlélet dícsérhető, markáns taktika azonban még nem látszik kirajzolódni, de ne feledjük, mindössze 2 hete dolgozik a kerettel és csak ideiglenesen- itt most tűzoltás, ad hoc beugrás a jelszó és nem a hosszútávú építkezés. Nyilván ha már 1 éve ő lenne az edző, húznám a szám egy ilyen meccsre, de most még hova, minek…
* * *
1 hét múlva tehát MTK (ha lesz meccs), jó lenne győzelemmel zárni a szezont – persze ez korántsem lesz könnyű menet. Amikor utoljára a Hungária körúton zártunk őszi idényt (1990), fél évvel később bajnoki címet ünnepelhettünk. Most ez a veszély nem fenyeget, azért egy hangulatos zárással kiegyeznék. Ezzel gyanítom, nem vagyok egyedül!
A fotóért köszönet Babar kollégának, további képek itt.