Csak a Kispest!

Nyolc, illetve kilenc forduló alatt 1-1 győzelemig jutó Fradi és UTE, elképzeléstelenül szenvedő Vasas…és kisebb döccenőkkel, de menetelő Honvéd. Mikor volt ilyen legutóbb? Harmatos Fradi – királyi Kispest kombó tán a ’80-as évek Vinczegézás/Komorás-Bicskeis korszakában; amikor pedig én elkezdtem nézni az NB1-et, akkor az Újpest-Vasas-MTK hármas tanyázott rendre a 8.-12. helyek környékén, melyekre mi a tabella éléről néztünk vissza. Úgy fest, legalább e mostani szűk félidény erejéig ezek az érzések visszatérnek.

Noha tegnap hiányzott az eddigi Budapest-killer, a Fradit és Vasast is elintéző Németh Norbi, jött 11-esgyáros kisiparosunk, Danilo, és reguláris büntetője mellett vert egy extatikus dugót is. Mi meg röhögünk Budapestre a Gellérthegy tetejéről…

Nem voltak pedig jók az előjelek. Akassou eltiltva, Alexisz sérült, Délczeg is kidőlt. Abass bordája és így játéka is kérdéses volt, Zelenka legutóbb Pápán fájlalt hátat. A lilák megnyerték első idei meccsüket a múlt héten egy ‘nem-is-rossz’ Pécs ellen. Mi lesz itt? Hát mi lett volna – kérdezné végletekig optimista Hanta kollegám vagy a szintén mindig eltökélt Lovi fotós. Ők a meccs előtt is Kispest-sikert vártak, Hanta egy laza mozdulattal betéve a blázt a szájába a találkozó előtt még a végeredményt is megjósolta: 2-0 ide. Menjenek a francba…én itt izgulok egész héten ezek az optimista jóskirályok meg infarktus nélkül tolják a tutitippet. Elképesztő.

Szóval maga a meccs már nem hozott különösebb izgalmakat. Meccsizgalom persze volt, ami mindig is van, de az egész 90 percet nézve rég nyertünk már ilyen megérdemelten, ilyen kérdés nélküli módon a lilák ellen. Dettó, mint az idei Fradiverés, vagy még annál is magabiztosabban. Nem, nem is a magabiztos a jó szó. Nem volt a csapatunk nagyképű, vagy elbizakodott, inkább csak mentek előre, tették a dolgukat és igen, volt a középpályánkon egy a ’80-asokból, kora ’90-esekből ittmaradt reliktum, egy vörösesszőke kis méregzsák, aki a sok zsörtölődés mellett úgy kente a lasztikat a többieknek, hogy bizony a lelátó népe többször ugorhatott fel elismerő taps közepette ültő helyéből.

Nem, nem úgy volt sima ez a meccs, hogy cicáztunk volna az ellenféllel. Supkára elég volt ránézni a meccs közben, ahogy többször is elhagyva a kijelölt zónáját toporzékolt a pálya szélén, üvöltözve a csapattal. Mégsem lett baj, Szpisljak mester is csak őszintén gratulálhatott a végén. Nyert a csapat amelyik szebben játszott, amelyik veszélyesebben játszott és amelyik vert 2 gólt. Nagyon nem kell ragozni.

Bár az öröm az írásomból is kiérződik, azért még nincs itt a Kánaán. Stabilizálni kell a szereplésünket: a hazai biztos győzelmek akkor érnek igazán sokat hosszabb távon, ha elmaradnak a kecsói és pápai kisiklások. A rangadókat eddig gyönyörűen hoztuk idén, ott van a közönség is a csapat mellett, nem lehet elégszer mondani mennyit számít ez. De most nem szabad megállni, elkényelmesedni, a 2007 őszvégi hibába esni. Egyre inkább érik a dolog, hogy jó idényünk lehet idén, lassan az egyharmadán túl vagyunk és eddig tartjuk átlagban a jó formát. De messze még a vége, ha kérhetem, ne hozzuk elő a tipikus kispesti besülést, próbáljuk meg a végéig kipörgetni a lendkereket. Eddig nem nagyon foglalkoztak velünk, tegnap láttam, már Danilo nagyinterjú is készült az NS-nek (gondolom befér majd a keddi kiadásba kiskeretesként egy „Csizmadia Csaba, a szakács: „Én a szarvasgombára esküszöm„, illetve „Az ész a fontos, nem a haj – személyes hangvételű portré Rósa Dénesről” 2 oldalasak mellé. Kezdődik lassan körülöttünk is a hype. Nem elszállni!

Budapest tehát recseg-ropog idén NB1-es eresztékeit tekintve, csak egy fogaskerék működik szépen, csöndben, olajozottan. Egy kis vörös-fekete színkombinációban forgó fogaskerék a rozsdásodó angyalföldi, a rosszul illesztett lila-fehér és az újabban pont egy exkispesti importalkatrésszel megerősíteni próbált IX. kerületi mellett. De már nem ezek árnyékában -hanem most épp ezek fölött…

Fotó: babar – 1909foto.hu és panadea.com.

Rég vártunk erre. Újpestet fogadunk és nincs kétség a győzelem megérdemeltsége kapcsán. Szemernyi kétség se. Magabiztos játékkal, a liláknál jóval több helyzettel, és néhány nívódíjas akcióval vertünk Újpestet ezen a szeptemberi szombaton. Így az osztályzatoknál is elengedjük magunkat. Lássuk…

KEMENES: Szabi már az 5. percben meghálálta a sztenderd meccseleji kemeneszabi-kemenesszabi kórust égy remek vetődéssel, majd a második félidőben is fogott ziccert, igaz az inkább az indiszponált Kabát Warriornak volt köszönhető, aki úgy rúgta kapusunkba a bőrt, hogy annál minden más megoldás (értsd:gól) ésszerűbb lett volna. Persze ez nem von le semmit Kemi érdemeiből, aki valóban úgy hasít felfele a Honvédos népszerűségi listán teljesítménye miatt, mint kedvenc zenekara anno a ’80-as évek thrashmetal színterén. 6.5.

LOVRICS: Nagy küzdőnket megint széjjelfaragták, de magabiztossága ettől nem csorbult. Ismerjük már erényeit, hibáit, így nem lepett meg senkit sem megalkuvás nélküli mostani pörformansza sem: ha nem a földön  cseszteti őt egy villámember, akkor nyeri a párharcait. Ma nyerte. 6.
DEBRECENI: Debrő az utóbbi hetekben magabiztos, mint Paulo Sousa vereségek utáni nyilatkozatai. Az Újpest ellen is feljegyezhettünk több kisebb és egy óriási mentést. Így tovább. 6.
BOTIS: Volt 2-3 hajmeresztése, amiért járna az ejnye-bejnye mellett a pontlevonás is az osztályzatból, ám ezeket olyan szerelésekkel ellensúlyozta, amiktől az egyszeri liger-drukker is megnyalja a tíz ujját. Az Újpest-győzésbe beleposszanó Faterom még Dr Botisnak is kinevezte a meccs végén, de hanta bloggertárs megállapítása után [„dr Botis- ez úgy hangzik mint valami ortopédiai márka”] inkább nem feszegettük tovább a témát. 6.
HAJDÚ: Jól játszott hátul és néhány támadás mélységi beindításában is szerepet vállalt. Ha így folytatja, Nováknak nem is lesz könnyű visszaküzdenie magát. Ez most a régi Hajdúnorbi volt! 6.

TCHAMI: Gyors, ügyesen cselez, de a passzok idején, az összjátéknál erősen befigyel a szertelenségi faktor. Mindennek ellenére szélvész-sebessége most is fontos összetevője volt 3 pontunknak. 5.
HIDI: Szűrés volt a feladata, azaz Aka-pótlás, de számomra érthetetlenül megint a gyámoltalan és lassan gondolkodó verzióját nyújtotta a Hidi műsoroknak. Év eleji bíztató formájához képest engem legalábbis szemöldökráncolásra késztet pápai és mostani produkciója, úgy vélem több van benne. 4.5.
HORVÁTH ADRIÁN: Adrink a tavaszi jobb pillanatait idézte, vérre éhes kullancsként tapadva az ellenfélre – sőt, meglepő módon egész szép passzokat is kivitelezett az összjáték terén. Lecseréléséig kihajtotta magát, mint egy csúcsidős Di Livio a kedvenc ’95-’96-os Juvémból. Nice job. 6. Cseréje, Ikande, aki már azzal kuriózum, hogy a Milanból igazoltuk – most tegyük a kezünket a szívünkre: ki hitte hogy ez a mondat valaha elhangzik az igazoláspolitikánk kapcsán :) – higanymozgásával is színt hozott a meccsbe, ha löketénél Balajcza nem mutat be bravúrt, akkor pedig legendás debütről is beszélünk. Nem tűnt rossznak így elsőre. 5.5.
ABASS: bordabántalmaiból úgy-ahogy felépülve 20 perc után ki is hagyta menetrendszerinti ziccerét, igaz itt szorongatták rendesen. Gyorsasága és cselei ma nagyon kellettek, többször úgy futotta szét a derék újpesti ifjakat hogy öröm volt nézni! 6. Cseréje, Kostolani ezúttal a középpályán tündökölhetett és legalább nagy bajt nem csinált. 4.5.

ZELENKA: Man of the match. Pápán kárhoztattam a fékezett habzásért, hát most fényesre nyalhatom a bronz söralátéteit: 5-6 zseniális zsuga (köztük háttal fejesgólpassz Daninak), mindegyiknek szeme volt, hol Danilót, hol Abasst dobva ziccerbe, hol a saját 16-osunkon alázott szerte újpesti támadókat néhány húzással a felszabadító passza előtt, hol pedig az ellen büntetőterületén belül adott leheletfinom asszisztot a társaknak. Meccsvégi interjúnkban pedig közölte, hogy nem elégedett magával. A sárgalapjánál ahogy intett a bírónak, hogy „tudom, spori, elkéstem„, hát meg kell zabálni. FAZON, FAZON, és sokadszor is FAZON, plusz FAZONSZABÁSZ, akiért érdemes kijárnom a meccseinkre. 8.5.

DANILO: Cirillo barátunk az első félidőben hozta amit szokott: jó lefordulások, gyorsaság, a végén pedig oktalan megoldások. A második 45 percre lehiggadt, beverte a szokásos tizijét, majd csodák csodájára a Zeli által eléfejelt ziccerlabdával a kapuig rongyolt és Balajcza hálójába tekerte a zsugát, mint egy beamfetaminozott George Weah. Riszpektes akció volt. Kijárt neki a vastaps a cseréjekor: most nem lehetett belekötni a játékába. 7. Cseréje, Ivancsics kocoghatott egy jót a hűs szeptemberi alkonyban (-).