Csak a Kispest!

Őrültekháza délelőtt a melóhelyen, monitor előtt szétfolyó szemek kettőig, majd haza, kocsi fel, szállítandó drukkerek fel, flúgos futam Zaláig, elnézett autópályatáblák, útszakasz-felbontások, majd egy hihetetlen meccs, végül hévízi csárdalátogatás és éjjel kettőkor a wekerlei ágyba beesés. Őrült nap volt? Igen. Rommáfáradtam? Igen. Megérte? IGEN!

A messzi célpont ellenére valahogy kedvelek Zete meccsre menni. A stadion vállalható belülről, ha az egyik hosszanti oldal „albán nemzeti stadion az ’50-es évekből” feeling felett jótékonyan szemet hunyunk. Kívülről nagyon magyaros az összkép, a homokgátakba befúrt ferde játékoskijáróval és társaival, de annyi baj legyen. A miliő elképesztő: a Bozsikot megszégyenítő létszámban sorjáznak a lelátón s a büfé-sorok közt fazonvilágbajnokságok potens indulói, a szünetben a szalámisszendó mellé csokis popcornt és fahéjas, kókuszos kürtőskalácsot kínálnak a büfések. A csokoládés pattogatott kukker illata ráadásul olyan decensen lepi be stadion légterét mint a Pini korszak végén a nihil a hátsó földes edzőpályánkat. Beleül az orrodba, és együtt a Zete fura hangulatú indulójával valahogy egy más világba transzportál. Tegnap azonban nemcsak a popcorn-szag tett így…

…hanem saját csapatunk is! Az első fél órát leszámítva, mikor is a várt forgatókönyv érvényesült (fogcsikorgatva nyomuló, ám alacsony hatékonyságú Zete, stricten védekező Kispest), a meccs nagy részében, a fordulópont Délczeg-gól után olyan simázást tolt le a csapatunk amire nem emlékszem a 2007 tavaszi Bozsik-avató Vác elleni gála óta. Kontra kontra után, fantáziadús megoldások, főként Zelenka bajtárs beérkezése után. És bár ott volt elkínzott kispesti lelkünk mélyén az örök para, hogy a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát, itt nem bosszult senki, a Zete igazából egy szabadrúgást tudott felmutatni a halványuló csanki repertoárból, azt pedig Kemenes remek vetődéssel hárította.

Szárnyalt a Honvédunk mert szárnyalni hagyták, a Zete pont azt tette ami ellen fogadkozott, hagyta futni Abasst és Tchamit, se Némethre, majd cseréjére, Zelenkára nem állítottak bulldogot, elöl pedig hiába Meyé, hiába Turkovs, az ineffektivitás fájdalmas volt – persze nem nekünk.

Remekül szállt be a játékba Hajdú, remekül szállt be Hidi (annak ellenére hogy kissé légüres posztra küldte be Supka), aktivitása tényleg örömteli volt. Az olvasók lassan rámgyújtják a blogot, de nem bírom megállni a leközlését: mennyire örülök Zelenka visszatértének, beálltával ismét 5-6 olyan bokaindítással ajándékozott meg minket (meg a hálátlan támadóinkat) amit öröm nézni. Rámennek hárman, a cseh felnéz, és valahogy kiválasztja megfutó 4 emberünk közül azt az egyet aki a legjobb ütemben kapja majd a lasztit és basszus, meg is kapja. Így persze hogy azt is elnézzük a redhead sörnagykövetnek, ha tíz méteren húszat ver rá bármelyik egerszegi védő.

A második félidő tehát gálát hozott, örvendjünk. Ám most nem szabad elszállni, túlértékelni, félremagyarázni. Ahogy a csapatról, vagy Supkáról a Győr ellenit követő keresztvízleszedés is korai volt úgy most a hozsanna is az lenne. Szétszedtünk egy Vasast és egy Zetét, az NB1 talán két legrosszabb formában levő együttesét. A győzelmet nem kell magyarázni, nem is teszem, de óva intek mindenkit attól hogy most már csak gálákat várjunk. Tény, valamit nagyon elkaptunk fonálügyileg, és ez az önbizalmunknak csak jót tesz. Viszont a kemény ellenfelek most jönnek, figyeljünk tehát, koncentráljunk. Supka esetében is kérdéses, van- e variációs ötlete. Idén is nyomjuk az alapjátékunkat, az megy, de ha jön egy ellenfél ami bekavar e téren, lesz e alternatíva a taktikai repertoárban?

Most azonban mégis az örömé legyen a terep. Nálunk is az volt, hazafele folyt a harcsapaprikás, a halászlé és a sör. Jövő hétvégén is el tudnék képzelni egy hasonló gasztroünnepet, miközben a Fradi elleni rangadó képeit nézem vissza, csapzott Pruknerrel, kisimult arcú Supkával, örjöngő szurkolókkal, miután Danilo két tizenegyesével, és Németh valamint Délczeg góljaival 4:0-ra vertük a zöldeket. Normális esetben itt szólnék rá magamra: ébredj, kezed a bilibe lóg, most azonban engedjük meg magunknak e gondolatkísérletet és az elbizakodottság-visszafogás induljon holnaptól. Ma még örüljünk, ránk fér az elmúlt évek után… 

Fotók:Lovi.

Nehéz túrára indultunk tegnap, nyomtunk egy nehéz fél órát (blogunk kis küldöttsége pedig egy nehéz lefeleutat, mert Sávoly fele sikerült elkavarni, így egy Kis-Balaton extratour miatt 10 percet késtünk a kezdésről), majd pedig úgy lefociztuk a pályáról az atomjaira hulló Zetét, hogy nem hittem el: tényleg a Kispestet látom a pályán. A második félidőben bizony aláztunk, és ezt nyugodtan ki lehet mondani, akkor is, ha tudjuk, helyén kell kezelni a dolgokat: ez a Zete nagyon-nagyon mélyen van most, nálunk pedig több támadás is jelezte: ha nem ilyen nagylelkű ellenfél ellen nyomnánk, a bosszantó hibáink miatt fizetnünk kéne. Tegnap nem kellett, és ez fiesztát hozott. Osztályzatok jönnek a hajtás után!

KEMENES: Hasonló feladat várt rá az indiszponált Zete ellen, mint egy hete: figyelni, unatkozni, majd néha villanni. Mindezt megtette, szabadrúgás-hárítása például klasszik robinzonád volt. Nyugalma a védelemre is átragadt, Szabi barátunk nagy nyereségünk lesz hosszabb távon… 7.

LOVRICS: Hála az égnek szar formáját ellőtte tavaly május végén és a felkészülési időszakban. Már múlt héten is jó vot, tegnap meg tanári. Hátul nem tudták átjátszani, előretörései meg zseniálisak voltak, laza alányesése utáni felsőkapufája ha bemegy, Vlaszák valószínűleg kiül a szögletzászlóhoz egy rózsafüzérrel; a meccsvégi, Hidi-gól előtti visszacsel-lövés kombója is gólt ért volna. Nincs miről beszélni: kedveljük a mi horvát óriásunkat. 7.

DEBRECENI: Debreceni Andris mostanság olyan átlagos, nem találok jobb szót. Amíg nyomott a Zete, sajna akadt egy-két bizonytalansága, még jó hogy ott volt mögötte Sorin papa. Jó lenne megtaláni a régi formát, bár tény, nagy bajt azért nem csinált. 5.

BOTIS: Szidták a körülöttünk ülő ‘egerszegiek, mint a bokrot, hisz 2 éve elhagyta őket – mi meg pont ezért kedveljük. Pontosítok: a megalkuvás nélküli védőjátékáért. Nem egy expresszvonat már az öreg, de még vesztett helyzeteben is, pl. amikor az első játékrészben a Zetés támadó megesernyőztette, akkor sem adja fel, ezúttal is mentett valahogy. Nagyon kell nekünk középre. Nemhogy idén, jövőre is… 6.

NOVÁK: Aleksziszünket én magam csereként játszattam volna, ha a szezonkezdet előtt kérdeznek. Supi máshogy döntött és igaza lett! Novák egyre jobb, hátul pl. tegnap csak egy hibájára emlékszem, azon kívül olyan szabályos szigorral takarított mint Moreno Torricelli a kedvenc ’96-os Juvémban… Voltak remek előretörései, középpályás labdaszerzései is, a kontrákban is hasznos volt. Kezdőposztja megkérdőjelezhetetlen. 7.

TCHAMI: Gyenge első félidőt nyomott a mély talajon a mi helyiérdekű Yannick-unk, sok elcsúszással, ostoba passzal. A második félidőre megrázta magát, majd’ minden kontránkban benne volt, míg le nem cserélték. Átlagolva a 2 teljesítményt ez most 5.5. Cseréje, Hidi egyre magabiztosabbnak tűnik, bár a posztot amire Supka beküldte nem igazán vágtam (pótszűrő Akkassou mellé?). Végre passzai nagyrészt jó helyre szálltak, a végén pedig a lelkileg nagyon fontos heggesztést is jól vitelezte ki. Megérjük hogy Patrikunkból focista válik! Örülünk. 5.5.

AKASSOU: Szűrt: csípett, rúgott, harapott, szabályosan. Az első játékrészben még seggberúgott néhány lasztit, azonban a második félidőre az atomjaira hulló Csank csapat középpályásait akár 10m-es hátrányból indulva is tanárian szerelgette, és mivel mindig rögtön továbbpaszolt a 3-4 méterre álló társakhoz, így előrefele se láttunk tőle brutálgyenge megoldásokat. 6.

NÉMETH NORBERT: Haloványabb volt, de 1-2 ügyes passzt azért hozott, a legszebb akciónk végi durrantása pedig gólt ért volna. Cseréje érett, de a fradi ellen is kezdőként számítanék rá. 5. Cseréje, Zelenka mester megérkezett, 5 perc alatt bemelegedett, majd 7 perc után egy sprintben el is fáradt. Ám miután realizálta hogy futással nem megy semmire, elkezdte szórni a nyugdíj előtt álló Hagi-t idéző hajszálpontos indításait, amelyek eltékozlásához csak Daniloék butasága kellett. Epic jelenet volt, mikor egyedül törhetett kapura, persze utolérték, 10 m-es hátrányból, erre megállt és 2 ember szorításában és olyan zsugát kent Nováknak, hogy a nadrágomba pössentettem. A lassú zseni. Miatta érdemes meccsre járni. Ennyi…6.

ABASS: Böcsülettel nyargalta be kedvenc posztjának, a jobbszélnek a folyosóját, és abassi szinten kevés passzt szórt el. Előretörő szólója, mely a gólt eredményezte, egyszerű receptet mutat: ezúttal szerencsére nem 100%-os ziccerbe került, amit mindig elront, hanem lehetetlen pozícióba – gól is lett a vége, no de milyen szenvtelen. Dieng, Dieng, ha tudsz te ilyet is… 6.

DÉLCZEG: Borzalmasan szimpatikus játéka, önzetlensége, jó labdatartása, állandó megjátszhatósága eddig is népszerűségre predesztinálta, de egy csatárt a góljai minősítenek. Ma lehetőséget kapott egy tiszta helyzetre, amit remek fejessel hálált meg. Nagy kár, hogy Danilo helyett nem ő kerül többször helyzetbe. A gól nagyon kellett m ár neki, remélem ez plusz gátakat szakít át! Az pedig, hogy csatár létére hol a 16-osunknál, hol szűrőposzton mentett, no comment. Kalapemelés. 7. Cseréje, Hajdú Norbi úgy fest a lelki megzuhanás után „hallgatott múlt heti tanácsunkra” és felvette azt a bizonyos kesztyűt. A kontrákban (1-2 kisebb pontatlanságát most elfeledve) remekül hasznosult passzképes szélsőjátéka, és a kedv is látszott rajta. Ez igen. 5.5.

DANILO: A rejtély. A koordinálatlan lábmozgás ajatollája. Az egy emberre jutó összeesés/meccs statisztikák királya. És vezeti a góllövőlistát, csak tizenegyesekből… hihetetlen. A játékos akit nem lehet objektíven osztályozni. Jelenség. Hanta már imádja, mert annyira borzalmas. Én nem tudom. Labdát jól tart meg, de az elpazarolt Németh és Zelenka passzok… viszont gólpassz-ívelése Délczegnek… ez most legyen 6.

Fotók: Lovi.