Csak a Kispest!

A magyar sportújságírásban kissé jobban elmélyedők számára alaptétel, hogy a Népszabi sportrovatának megkerülhetetlen hatású zsurnalisztája, a tulajunk által átlag egyhavonta csípőből rommá-sírásózott Hegyi Iván maestro nagy barátja a cikkcímekben geg címén elkövetett pofonfa-rázásnak. A hazai gárdák közül így nem meglepően HI nagy kedvence a szombathelyi Haladás, amelynek neve félszezononként minimum egyszer ott figyel a legendás hétfő lapszámok sportoldalán. A „Szombathely: nincs Haladás„, „Ez ám a Haladás„, „Ez már Haladás„, „Biztos szombathelyi Haladás” és hasonló mutációk olyan tuti szereplői a hétvégi fordulóösszefoglaló-címeknek, mint a célfoci kifejezés Prukner meccsvégi nyilatkozataiban, a Benfica-szerződés emlegetése egy Verebes életút-intiben,  vagy egy egészséges Dottore-besértődés, ha aktuális csapatának ellenfele nem feltartott kézzel megy ki a Mezey bébik ellen. Esetünkben most abban reménykedhetünk: a fent felsoroltak közül az első címverziót tölti majd be Iván bá a szövegszerkesztőbe vasárnap este, annak folyományaként: a Szombathely a második forduló után is pont nélkül marad. Szeretjük amúgy a Halit, de mivel most az ellenfelüket Kispestnek hívják, tán ők is megértik e rosszkívánságunk mibenlétét… esélylatolgatás a hajtás után. 

Szombathelyre látogatunk tehát holnap este, és valljuk meg őszintén, az elmúlt évek (évtized?) alapján mindez nem sok jót ígér. Ugyan a Hali sose volt igaz mumusunk, mint mondjuk a Siófok és a ‘csaba a boldog korakilencvenesekben, vagy az UTE manapság, de azért olyan húdesok siker sem termett számunkra a Rohonci úton. Az utóbbi években pláne nem.

Érdekes, hogy 4-5 éve rendre elkerültük egymást: a Hali sokat volt lenn a másodosztály abisszikus mélységeiben, és pont akkor jutott vissza egy rövid időre, mikor mi szálltunk alá. Aztán amikor végre mindketten fenn voltunk, praktikusan 2008 ősztől, hát azóta 3 szombathelyi meccsből 1-et kínlódva elvesztettünk (Vólent debüt ellenére, Kenő-góllal, és az alkoholmentes Borsodi is tré volt a büfében) 2009 tavaszán, majd Sisa és Morales is lehoztak 1-1 döntetlent. Győzelem? Se közel, se távol.

Most sem lesz könnyű dolgunk. Bíztató 23 perces rajtunkat borzalmas, enervált, nyomott második félidő követte a Győr elleni debütön, ami nem sok jót ígér. Az se, hogy a Hali pedig bukott Pécsett. Nyilván hazai közönség előtt nem akarnak újabb vereséget, a Hali tábor pedig tud biztatni, hangulatot csinálni, hogy menjen a zöld-fehér szekér. Meg hogy nézne már ki, ha 1 héten belül két vörös-fekete alakulat is leverné a szombathelyi társulatot – kérdezgethetik maguktól Balassa Péter és Vidóczi József mai utódai. Szerintünk nyilván jól, ők valszeg nem akarnak piros-fekete rémálmokat.

Supka mester remémnyeink szerint rendet tett a fejekben, a számára negatív meglepetést okozó játékosok állítólag versenyhelyzet miatt boruló belső békéjét. Koncentrált játékkal, elhivatott hozzáállással lehet ugyanis keresnivalónk a nyugati végen: továbbra is vallom hogy erősödött a keretünk, a Halié viszont legalábbis stagnál, a véleményes piros miatt ráadásul vezéregyéniségüket, Halmosit is vesztő csapat eredménykényszer alatt játszik majd. Persze mi is, de a vendégnek valahol mindig kisebb a felelőssége, ebben bízhatunk. Supi helyében kissé szorosabbra fűzném a védelmet, és lehet erre a meccsre most legalább kezdésként visszanyúlnék a kétszűrős megoldáshoz, hogy majd a második félidőben álljunk át támadóbbra – ha addig kihúztuk a rajtnál várhatóan erős szombathelyi rohamokat. Zeli jöhetne pl. a második félidőre, s így kezdésnek lehetne egy ilyen gondolatkísérlet:

Nos, hogy ez lesz-e vagy sem, meglátjuk, a lényeg hogy játsszunk jól és szerezzünk ponto(ka)t. Jó alapozás nem ártana a Vasas elleni jövő heti kötelező győzelemig. 

…és akkor bízzunk benne, hogy a gegmester sportújságíró még a „Kispest – kis győzelem” alcímet is felheggeszti a hétfői fordulóösszefoglaló fejlécéhez… 

Címerek: magyarfutball.hu

Stadionkép:static.panoramio.com