Ennek a napnak is el kellett következnie.
Pedig mintha tegnap lett volna, amikor először megjelentél a sporttelepen. Már akkor gondoltuk, láttuk, tudtuk, hogy te egy nem mindennapi figura leszel a klubtörténetben. A hivatalos honlap is fenoménként, több flekkes cikkben mutatott be téged azon a napos, kora szeptemberi kedden, pedig szinte még át sem lépted a Lajosmizsei Sorompót.
Sikerült aztán minden nehézség nélkül beilleszkedned. Legjobb barátaidra, Filóra, Marótira, Sztojakovicsra testvérként tekintettél néhány hét után. A Tavirózsatövis Lakóparkban lévő lakásodat és a kizárólag magyar alkatrészekből álló Suzukidat nagy örömmel vetted át Pandur Robitól, a szombat éjszakai gyorshajtásokért kapott büntetéseket mindig becsülettel befizetted.
Az edzésekre mindig pontosan, a legújabb techno- és house-slágerek bömböltetése közepette érkeztél. Emlékszem, egy alkalommal a pepsifocis blogbejegyzését serényen körmölő Hemingway úr még nyugtalanul meg is kérdezte a voki tokin keresztül aktuális titkárnőjét, hogy mi ez a ricsaj, de amikor megtudta, hogy a te zenéd az, nem küldte le Gács Palit intézkedni.
Aztán eljött az, amire minden drukker várt. Az Újpest ellen bemutatkoztál. Már akkor felállva tapsolt a Stadion, amikor Pölő a taktikát vázolta Neked a kispad egy eldugott szegletében. Nem okoztál csalódást beállásod után. Bojtori elfutásaid, hornyáki cseleid, tangarás fejeseid, patriciós löketeid, mind élményszámba mentek, Herczeg Miklósi helyzetkihasználásodról nem is beszélve.
Látszott, hogy megtörtél az utóbbi időben. Három évig szolgáltad a Klubot, de már nem ugyanaz voltál, mint korábban. A kapusok egyre többször piszkálták ki pipába tartó ágyúgolyóidat, a védők is egyre többször kikémlelték szándékodat. Kissé belefáradtál, beszürkültél.
Szörnyen érintett a hír, még most is némán, lélegzetvisszafojtva elemzem, értelmezem azt a bizonyos cikket. Most locsoltak csak fel. A legjobbakat kívánom neked. Tudom, nem lesz ugyanolyan a félelmetes, hatalmas Nyugaton, de előbb-utóbb ott is rájöttek, hogy (csiszolt) gyémántot találtak. Akkor majd talán nekünk sem lesz olyan nehéz feldolgozni azt, hogy
ennek a napnak is el kellett következnie.
Bár három és fél perccel least favourite fradista bírónk, Vad II kezdősípszava után Zelenka kiugrásával megszerezhettük volna a vezető gólt, a cseh mestert Achilles-problémái hátráltatták az amúgy sem túl acélos végsebessége elérésében, így az agyunkba önmagát örök Rákóczi-bérencként bevéső Balajcza menteni tudott. A kihagyott helyzet rányomta a bélyegét a prágai profi játékára, a játékrész hátralevő részében két kapu előtti szituációnál is rossz megoldást választott, a félidei levonuláskor pedig megkapta a 
Babona nélkül nincs futball, és babona nélkül nem létezhet szurkoló sem. Van, akinek lehetősége nyílik rá, és kedvenc alsónadrágját felvéve az egyenmez alá, mindig bal lábbal lép először a gyepre, netán keresztet vet, felnéz az égre, vagy csókot dob képzelt szerettei felé. Általában őket nevezzük játékosoknak.