Besültünk a végére – Kispest-Újpest beszámoló
Nem sok pozitívum juthat eszünkbe a tegnapi meccsel kapcsolatosan. Ami ténynek látszik: valóban véget ért jó áprilisi periódusunk, a szerdai győri zakó – úgy tűnik – nem kisiklás, hanem egy folyamat része volt. Annyira leeresztett a csapat, hogy mi most már nagyon várjuk a szezonvéget és az átigazolási ablak megnyílását, szinte alig maradt motivációnk leutazni Siófokra (ettől függetlenül persze ott leszünk).
A rangadó előtt jó egy-másfél órával a Bozsikba érkezve szokatlan dologra lettünk figyelmesek: akivel csak találkoztunk a klubház környékén (a biztonsági embertől a sajtóreferensen át a műsorközlőig), mindenki könnyed győzelmet, örömjátékot tippelt a szerdán csupán kivételes lengyel bírói segítséggel nyerni tudó lila csapat ellen. Aztán valamiért nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy azt szerettük volna.
Bár három és fél perccel least favourite fradista bírónk, Vad II kezdősípszava után Zelenka kiugrásával megszerezhettük volna a vezető gólt, a cseh mestert Achilles-problémái hátráltatták az amúgy sem túl acélos végsebessége elérésében, így az agyunkba önmagát örök Rákóczi-bérencként bevéső Balajcza menteni tudott. A kihagyott helyzet rányomta a bélyegét a prágai profi játékára, a játékrész hátralevő részében két kapu előtti szituációnál is rossz megoldást választott, a félidei levonuláskor pedig megkapta a Rob kollégánk riportja által ihletett „Igyál egy sört!” utasítást a korzóról. A rendkívül ingatag, keveset mozgó, a lestaktikát többször hibásan alkalmazó védelmünk eközben három gólt szedett be, elől pedig még péntek 13., vagy a fagyos szentek szellemei kísértethették támadóinkat. Volt Danilo-ziccer és –ollózás, Hidi-löket, Ivancsics-kapufa, okos Nagy Gergő-kísérlet, gólt azonban az istenért sem sikerült elérni.
A fordulás után megint a mi perceink következtek, azonban az újpesti védelem körbeadogatásán kívül nem sokra mentünk a meddő mezőnyfölénnyel. Azért egy szép akciót követően az 57. percben összejött a szépítés, bár a Nagy Gergő gólpassza után elért Danilo-találat nem volt csattanós válasz a vendégtábor huhogására, valamint arra, hogy következetesen afrikainak titulálta a lila szurkersereg brazil támadónkat. A gól után úgy éreztük a pálya szélén, hogy lehet keresnivalónk, azonban egy Lovric- és egy Botis-fejesen kívül nem tudtunk veszélyeztetni, a végén pedig a kegyelemdöfést is megadta az állítólag sérülten játszó Rajczi Péter, ami azért ciki.
Nem gondoltuk, hogy így lesz, de a szezon elején jól teljesítő védősorunk a bajnokság végére teljesen összeomlott, az elmúlt hét napban összesen kilenc gólt szedtünk be (ez így nem nézne ki rosszul, de hét napból csupán 270 percet töltöttünk a pályán…). Támadásban sikerült feljavulni, azonban összességében azt kell mondani, hogy jól fog jönni a szünet a csapatnak (és a szurkolóknak is).
Ez utóbbi megállapítást a sajtótájékoztatón a mester is megerősítette, ismét a
kispad rövidségére hívta fel a figyelmet. Szerinte a távozók listája rövidebb lesz, mint az érkezőké, így csak remélhetjük, profi szemléletű spílerek érkeznek nyáron a Bozsik környékére. Jövő héten a tegnap bennmaradt, ma pedig másnapos siófokiakhoz látogatunk. Eredményességünk nagyban függhet a Balaton-parti mentalitástól, hiszen ha ők is ennyire kiengednek az NB I-es tagság megőrzése után, mint mi, akkor szar meccsen bár, de törve nem, lehet esélyünk a három pontra.
fotók: babar
Lilára verve. Kispest-UTE osztályozókönyv.
Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. Mérkőzések, amikor napestig tolhatnánk, akkor is hiányzik az átütőerő a csapatból. Tegnap is hasonló volt a helyzet, hisz bár egy Danilo gólt sikerült az újpesti hálóba kézbesíteni, nagyrészt csak tékozoltuk a helyzeteket, míg a lilák pontosak voltak. Négyszer is. Nem a szezon legmagasabb osztályzatai következnek.
KEMENES: Négyszer hozta őt kiszolgáltatott helyzetbe a védelem, és legalább ugyanennyiszer bravúrt is bemutatott a kapitulációk mellett. Nem rajta múlott a szopola. 6.
LOVRICS: Nem tudok mit hozzátenni az elmúlt hetek jellemzéseihez. Bántóan
elfáradt, sokszor esik össze, néha meglepően simán mentek el mellette. A második félidő egy 20 perces szakaszában a védelmünk jobb oldala mintha nem is létezett volna… Tavaszkezdeti klasszisteljesítménye így most már átlóg az átlagosba. 4.
DEBRECENI: A 3. gólnál hatalmasat hibázott, a többi háromnál pedig az egész védelem, úgy ahogy van, leblokkolt. Ez így halovány. 4.
BOTIS: Volt néhány hatalmas mentése de alapvetően a védelem egészével együtt betlizett ő is. 4.5.
HAJDÚ: Hol van már a tavaly őszi, egyesek szerint szinte válogatott meghívóért kiáltó pörformansz? A védelem egészéből sajnos abszolút nem rítt ki tegnap, a többiekkel együtt szédelgett, mint a mérgezett egér, az újpesti grundgóloknál. 4.
HORVÁTH ADRIÁN: Ugyanaz, mint az elmúlt hetekben: nagy hajtás, megalkuvást nem ismerő küzdelem- csak ezúttal jóval több hibával, elpasszolt labdával. Középpályánkon sokszor bántóan könnyen jött át a lila attakok sora. 4.5.
HIDI: Sajna az utóbbi hetek egyik leghalványabb teljesítményével kezdett: lassú gondolkodás, körülményes játék, és a már jól ismert bátortalanság jellemezte első félidei mutatványát. A második 45 percre aztán összeszedte magát, végre oda-odalépegetett és a labdái is jobbak lettek, mikor is Supka lecserélte. 4. Cseréje, Bright az utolsó negyed órában sok értékelhetőt nem nyújtott (-).
IVANCSICS: Egy kábé szép lövésén és a pipakapufáján kívül sok mindent most nem tett hozzá a meccshez, Zelenka labdaátlépő produkciója után sajnálatosan nem olvasta a cseh gondolatait. Amikor irányítóba húzódott be, végképp eltűnt. Kár. 4.
ZELENKA: A Danilónak külsővel kikanyarított 30 méteres indítása volt ezúttal a napi betevőnk, a többi csoda most Lukas lábában maradt. Látszott hogy sérüléssel küszködik, ez a cseréjét is eredményezte. Az 1. percben lassúságát okolhatjuk a helyzete elpuskázásáért, kétszer pedig marha önzetlen akart lenni, ám sem átlépős cselénél, sem remek visszagurításakor nem kapcsoltak a csapattársak. 5. Cseréje, Vécsei a győrinél halványabb produktumot hozott, néhol darabos mozgással fűszerezve a látottakat. 4.
MOREIRA: Mikorra elkezdtem volna dicsérni e tavaszon, teljesen besült. Győrben kvázi, tegnap pedig totál értékelhetetlent nyújtott a mélynövésű futsal-próféta. Köszönjük eddigi ténykedését Kispesten, VISZLÁT. 3. Cseréje, Nagy Gergő 2-3 elfutásánál mutatott reménykeltő dolgokat, pl. szépítő gólunk előtt. Ezt a gyereket játszatni kell, remélem nem hibázza el e lehetőséget a mindenkori szakmai stáb. 4.
DANILO: Jól kezdett, az első 30 percben veszélyesen mozgott elöl, egész jó meglódulásokkal. Aztán jöttek a beadások. A helyzeteltotojázások. A látványos összeesések. Jajj. Lőtt egy gólt de eltékozolt 2-3 másik lehetőséget. Buta fetrengései kezdik nagyon kiverni nálam a biztosítékot. 4.
Pedig mindent megtettem, mégis kevés volt
Babona nélkül nincs futball, és babona nélkül nem létezhet szurkoló sem. Van, akinek lehetősége nyílik rá, és kedvenc alsónadrágját felvéve az egyenmez alá, mindig bal lábbal lép először a gyepre, netán keresztet vet, felnéz az égre, vagy csókot dob képzelt szerettei felé. Általában őket nevezzük játékosoknak.
Velük szemben, vagy épp ugyanúgy, nekünk is vannak jól bevált kabaláink. Lehet, egyszer máshol szálltunk le a villamosról, mire a csapat nyert hárommal, és azóta is ott szoktunk. Talán olyan is volt, hogy rajtunk maradt az otthoni játszónadrág, mire kitömtük a Fradit, és mi azóta is abban járunk.
Én sem vagyok más. Gondoltam az Újpest ellen illenék mindent, de mindent bevetni, ami egyszer már segített rajtunk.
A piros-fekete centenáriumi mez otthon maradt, rossz az aránya. Idén tízből jó, ha háromszor jött be. Cipőnek legyen mondjuk a fekete, amit nagyritkán használok teremben, mert legutóbb a tavalyi idényzárón volt rajtam a Bozsikban, és akkor Vaccaro büntetőt ollózott. Pólónak Lipicai (képünkön), mert a Fener elleni közvetítés alatt működni látszott. Elég azt mondani, hogy egy Zsolnai-parádé és gól a mérlege. Zakónak a fekete, ami ugyan nem a legnyáribb darab, de jól jött ősszel a Vidiveréskor. Kisboltnak a játszótér melletti, ahol mindig úgy veszek sört, hogy a visszajáróval együtt legyen annyi apróm, amivel a pénztárnál pontosan oda tudom adni a jegyárat, és az első benti sört még zsebből fizessem.
Minden előkészítve, minden stimmolni látszott, és valahogy semmi sem működött! Ha léteznek a futballban égiek (és létezniük kell, mert tudjuk, hogy a babonáink működnek), akkor ma mind ellenünk fordultak.
Nem maradt más idénre, mint új megoldásokat keresni, miközben csak egyetlen alkalommal kísérletezhetünk, jövő vasárnap Siófokon. Remélem a strandpapucs, a pálmafás bermuda és a bal kézben tartott sör elégséges lesz.
Ha pedig nem, akkor kitalálunk valami újat, mert mint tudjuk: csak ezen múlik.
Az utolsó áprilisi(?) derbi
Véget ért volna április? Győrből hazatérve ez a kérdés foglalkoztathatta csapatunk fanatikusait. A pokol tornácán való márciusi majomtáncot követően ugyanis a bolondos hónapban mutatott játékunknak köszönhetően sikerült stabilizálni helyünket a ligában. Egyértelmű választ a kérdésre valószínűleg csak a holnapi rangadó után tudunk adni, addig azonban mindenkinek ajánljuk a háziorvosok által – a bajnoki vereség tüneteinek kezelésére – gyakorta felírt sörkúrát.
Túl vagyunk a csúcson. Nem, nem arra gondolunk, hogy a szerdai csúnya betli után aranylábúink már nem térnek vissza négyszeres győztes formájukhoz, sokkal inkább a hétközi forduló sokszínűségét siratjuk. Biztos nem lesz ugyanis még egy olyan kör szezonunkban, amelynek keretein belül a lengyel-magyar barátságra hivatkozva gyepálják a szerb edző csapatát, és kiderül, hogy a nőtlen mesterek olajosabban készítik a bundáskenyeret, valamint, hogy a siófoki túra után Kiss Károly már csak az ezüstparton rendezhet éjszakai holdfürdőt.
Ami a kispesti sihedergárda győri produkcióját illeti, gondolhattuk az elmúlt hetekben, hogy sok elfogadható, vagy kifejezetten jó teljesítmény után visszaesés következik. Ez – érzésem szerint – nem csupán a Rob kollégám által folyamatosan aláhúzott Kispest-faktornak köszönhető, én például már akkor éreztem a fiainkra csupán a második félidőben fröcsögni kezdő hidegzuhanyt, amikor három órával a meccs előtt értesültem arról, hogy Zelenka maestro helyett a mindössze 17 éves Vécsei Bálint fog kezdeni.
Végül ifjú titánunk (és a győri 3-0-s valóságba csereként bezúdított Erdélyi László) nem nyújtott rossz teljesítményt, reméljük, megkapja a türelmet és a lehetőséget a kibontakozásra, felbátorodásra. Az érem másik oldalát kémlelve azonban vakarhatjuk kobakunkat: kellemetlen ugyanis az, hogy a csapat kispadján ilyen kevés az NB I-es tapasztalattal rendelkező spíler. Bizony jól fog jönni az átigazolási szezon, reméljük, sok olcsó, keveset kérő bohócliggernek lejár a szerződése idén nyáron…
Hétvégén azonban mindenképpen a legacélosabb gárdát kell a gyepre küldeni az ősi rivális (sörivásban bronzérmes) Újpest ellen, hiszen szép dolog a presztízs. Reméljük tehát, hogy Pánics doktornak sikerül összedrótoznia valahogy az elcsigázott bohém(iai) karmestert, az eltiltását letöltő Danitól pedig azt kérjük, hogy ezúttal kevesebbszer vizslassa a pázsiton fetrengve a vízelvezető rendszer felszíni alkatrészeit.
A kisalföldi félresikerült (de legalább bábolnai gyorskajálással, nyilván Hemi bá’ Betyárburger-zabálásával végződött) túra miatt egyébként gyakorlati jelentősége is lehet a szombati ütközetnek: ha nyerünk, és látótávolságunkon belül mindenki pontot-pontokat veszít, akár a hetedik helyre is felzárkózhatnánk, amely egyébként 2002 óta a legjobb eredményünk lenne az NB I-ben (ciki, nem ciki, ez a helyzet). Motivációs problémákkal tehát – reményeink szerint – nem kell számolni, azt pedig csak reméljük, hogy a két szurkolótábor legalább olyan hangulatot tud teremteni, mint a bajnokcsapat Videoton ellen.