Címke: beharangozó

A hétvégén az Újpest csapatát fogadjuk a hagyományosan „éles” pesti rangadón. Beharangozóinkban sokszor tekintettünk már a múltba, most inkább a jövőbe utazunk időgépünkön, 2025-be, ahol bilibe lógó kezünk szép álmokat kerget…

Nemzeti Sport, 2025, május 15.

Kis Pest – nagy eredmény

Egy fordulóval a bajnokság vége előtt győztest avathatott a 2 éve Kiss és Társa 1992 Kft. Liga névre keresztelt magyar bajnokság. A végig fej-fej mellett haladó két budapesti gigász, a Kispesti Honvéd FC és az UTE 2015 FC a Bozsik stadionban találkozott a 29. fordulóban, ahol fordulatos mérkőzésen végül 3:2-es kispesti siker született. A találkozót követően igazi fieszta vette kezdetét Kispesten, a klub 16., 2023 óta zsinórban harmadik bajnoki címét megünneplendő.

A 10.000 néző előtt lejátszott budapesti derbit már hetek óta várta az ország. B. Viktor, a kispesti klub kommunikációs igazgatója beszámolója szerint 20.000 jegyigénylés érkezett a találkozóra, így már egy új stadion építésén gondolkoznak George F. Hemingway tulajdonossal és Jean-Paul deVries klubmenedzserrel. „Azt kell, hogy mondjam, nagyon sikeres korszakot élünk most meg„- nyilatkozta a kommunikációs szakember.- „Az idei bajnoki címünket méltó módon tervezzük megünnepelni. Rövidesen ünnepi pólókat és mezeket is bemutatunk, illetve ünnepi kiadásban jelentetjük meg V.H. sztárblogger -szurkolónk A magyar futballtársadalom klubhovatarozási és szurkolói attitűd defektusai 1920-1990 című kötetét. Szó van róla továbbá, hogy hogy az Akadémiánk konyháját kiváló vendéglátás vezetőnk 80. születésnapja tiszteletére Holé Sándor kantinná neveznénk át”.

Maga a találkozó, melynek kezdeteként már hagyomány szerint Kolarics Andrea, a Magyar Állami Operaház érdemes művésze elénekelte a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti Dalt illetve a Honvéd napja eljött már c. szerzeményt,  továbbá leleplezték a fényújság mögött a legendás Csábi-Cseh-Csehi-Csepregi sor bronzszobrát, végig izgalmas, jó iramú mérkőzést hozott. A jórészt saját nevelésű fiatalokkal kiálló kispestiek (a keret egyetlen légiósa, az egykori kispesti kedvenc Genito fia, Kevin Bila is félig magyar állampolgár) csapatában ismét a válogatott gerincét is adó, rutinosabb Czuczi-Baráth-Nagy Gergő-Kapacina sor vitte a prímet, a 4 már-már veterán játékos folyamatosan nyugtatta az ifjabbakat, ami rá is fért a sokszor szertelen gárdára. Pisont István vezetőedző is az említett négyest dícsérte: „Nagy segítség nekem a 4 öreg a pályán„-kezdte értékelését Pisont. „Nélkülük nehéz lenne ezt a csikócsapatot egyben tartani„. Kemenes Szabolcs kapusedző is egyetértett főnökével. „Czuczi nyugalma kihat a védelemre. Mindig felhívom rá a figyelmét hogy sugározzon sztoikus nyugalmat„.

Érthetően kevésbé volt vidám Mészöly Géza, a „magyar Guy Roux” aki francia kollegájához hasonlóan szinte időtlen idők (2010) óta az UTE edzője. „Sajnos ma szokás szerint alulmaradtunk. A csapat jól küzdött, de meg kell mondanom, ifj. Bede Ferenc játékvezetése mellett nem mehetek el szó nélkül„. Mészöly pályaedzője, Véber György ehhez még hozzátette, Kispestet csak a XX. században csatolták Budapesthez, ám hogy ezzel mit akart mondani nem tudtuk meg, miután az urbanisztikai szakembernek sem utolsó egykori irányító faképnél hagyta stábunkat. A hírek szerint 7 meccses eltiltás vár rá. Az újpestieknek azon is el kell gondolkodni, érdemes e ennyi légióst igazolni. Farina, Robson vagy éppen a chilei Humboldt nem üti meg az NB1 szintjét ahogy az ma is bebizonyosodott.

A Kispesti Honvéd FC, mely szurkolói nyomásra vette vissza (majdnem) régi, azaz 1991-2003 közötti nevét, Jean-Paul deVries klubmenedzser 2012-es érkezése óta szisztematikus építkezéssel jutott el oda, hogy 2023-ban, 3 -3 ezüst és bronzérem után ismét bajnok lehetett 30 év szünetet követően. Az ifjú deVries apjától, Louis-tól hallott először a legendás magyar klubról. „Apám dolgozott itt a ’90es évek elején aztán dicstelenül távozott. Úgy éreztem be kell fejeznem azt amit elkezdett. Szerecsére úgy fest, sikerült„. A kispestiek finn játékosmegfigyelője, Martti Kuusela amondó, a munka hozta meg a 3 bajnoki címet. „Pisont edző a tanítványom volt és ő is hisz az iránymutatásaimban. Munka, munka, munka- csak ez vezet eredményre.”

A találkozót követően a sajtótájékoztatón a média munkatársai felállva tapsolták meg a bajnok vezetőedzőt, majd 34 perc után, M. József  nyugalmazott szpíker zsinórban 10.  kérdését követően az eseményt berekesztették.

Kispesti Honvéd – Újpest 2015 FC 3:2 (1:1)
Bozsik-stadion, 10.000 néző. Jv.: ifj Bede.
Kispest: Czuczi – Halász, Vadász, Madarász, Baráth – Nagy G., Kapacina, Erdélyi (K. Bila), Vécsei- Ihász, Keres (Vólent).
Újpest: Faragó – Márton, Huboldt, López, Szokol- Egerszegi, Balogh, Simon K.- Lázár, Robson, Farina (Dorozsmai).
Gól: Erdélyi (20. p.), Nagy G. (77. és 79.p.), ill. Balogh (11. p.), Simon K. (75.p.).

Hétköznap van, szerda, visszatért az embert és gatyát rohasztó hőség, ráadásul fordulót rendeznek. Alig vagyunk túl a Vidi elleni megkésett húsvéton, ahol nem a hímes tojásokat, hanem a fiesztát rejtettük úgy el a kertben, hogy a derék fehérvári gyerkőcök még mindig keresgélik. Boldogok vagyunk, alakul a csapat, kár, hogy közben jön a bajnokság vége.

Megyünk este Győrbe, miközben rohamtempós beharangozónkban kapaszkodókat keresünk, mert bármennyire is szalad most a szekér, csak erős fantáziával képzelhetjük róla, hogy egy felsőkategóriás személyautó, sőt, sokan még midig a segédmotoros kerékpárral viccelődnek, pedig annál azért jobbak vagyunk. Szóval képletesen valahol egy alig használt hármas szériájú Golf és egy újszerű Astra között lehetünk, de legalább turbóval. Jelenleg.

Kapaszkodó #1 – A statisztika/forma: Fix mentsvárunk a statisztika, mert ha a jelenben nem is, a múltban mindig találunk valamit, ami a Kispest győzelmét hivatott majd bizonyítani előzetesen. Az utóbbi fordulók alapján azonban nem kell messzire mennünk, elég ránézni az elmúlt 6 kör alapján készített tabellára, és – legalább elképedni. Holtversenyben élen állunk az ezüstre hajtó Pakssal, miközben oda-vissza picsáztuk őket ebben a bajnokságban. Aktuális ellenfelünk formája alapján csak sokadik, de benne van a kísértés, hogy újabb döntetlennel jelentkezzen, ami neki egy pont és jól jön a bennmaradáshoz számszakilag, de nekünk is csak egy, ami viszont rosszul, mert besűrűsödik a középmezőny, és egy kis bénázással még kétszámjegyűek is lehetünk év végén.

Kapaszkodó #2 – A statisztika/nevezéktan: Idén, még ha szeretnek is minket epizodistának, netán egyéb jellegű bajnoki szereplőnek nevezni mindenfelé a sportmédiában, azért kivívtunk néhány veretesebb, bár kimondani nem kimondott jelzőt is. Itt megemlíthetném a kedélyes vendéglátót, és a hazai pályás mutatóinkat, de nem teszem, mert adegy amúgy is javulunk benne, adkettő Győr idegenben van. További nicknév-ajánlatunk Hemibának ha fórumra regisztrálna az óriásölő, és az a tudat, hogy aki meg mer minket előzni, azt elverjük. (Érdekesség: idén nem azért nem szóltunk bele a bajnoki cím sorsába, mert szar a csapatunk, hanem mert nagyjából mindenkitől ugyanannyi pontot vettünk el arrafelé.) Harmadikként érdemes lenne megemlíteni az unalmast, hiszen izgalmakban még egy békés kandalló előtti kötögetéshez sem mérhetők a meccseink. Ott legalább elfogyhat a fonál, megszaladhat a tű, vagy mit tudom én. Nálunk csak az az érdekes, hogy mikor harcoljuk ki az első szögletünket (vagy a másodikat, ha Lovrics lassan ér fel), miközben megy a tili-toli. Minden meccs null-nullról indul, és vannak, amik azzal is zárulnak. Ha Győr-Honvéd, akkor lehet bennünk bízni.

Kapaszkodó #3 – A statisztika/múlt: Fájó ezt leírni, de az ultramodern ETO Park bizony nem tartozik a kedvenc stadionjaink közé, sokat emlegetett klasszikust idézve azt mondhatnánk, ide is leszopni járunk. Statunk körülbelül hasonló, mint Kecskeméten, vagyis bajnokin még soha az életben nem sikerült nyerni a valóban impozáns, kissé azonban túlméretezett katlanban. Legutóbb 2005 októberében arattunk fényes, egy utolsó perces Takács Zoli-góllal fűszerezett diadalt a városban, ezt a csörtét azonban még a Verebes-parkban, a szocialista Kelet-Európa csilivili ékszerdobozában vívtuk meg. Azóta volt egy fordulatos 2-2, egy porig alázós 4-1 és egy esély nélküli 2-0. MK-meccsek után viszont mindig diadalittasan hagyhattuk el a mobil vendéglelátót, hiszen az emlékezetes 2009-es döntő mellett egy másik meccset is 1-0-ra hoztunk ugyanazon év novemberében. Ezekből a statisztikákból egyáltalán nem következik az, hogy nekünk bármi keresnivalónk lenne ma este, azonban újabb futballmodorral élve minden sorozat megszakad egyszer, szerencsés esetben tehát akár ünnepelhetünk is ma este a legkisebb Alföld fővárosában.

Fotók: eto.hu, nso.hu

Hanta tegnapi szösszenetének egyik pontja úgy megihletett, hogy tegnap este a kádban üldögélve (próbálván kiáztatni magamból egy súlyos esti félinformális munkamegbeszélés és az irsai olivér pála gőzét) egy mini időutazásba révedtem a habok között. Ami ma beharangozónak is megteszi.

Az NB1 1990-1991-es idényének 27. fordulójára az addig is nyilvánvaló folyamatok ténnyé értek össze: rövidesen bajnok lesz a Honvéd. A szezont végig vezető csapat a Siófok elleni hazai derbi előtt szembesülhetett a lehetőséggel: győzelem esetén a Fradinak már matematikai esélye se lesz arra hogy utolérjen minket – csupán nagy tisztelettel hajbókolhatnak az egy éves pauzát követően a trónra visszatérő XIX. kerületi uralkodó előtt.

Közben a székesfehérvári Videoton szép csöndben készült a bajnoki szezon hajrájára: erős közepes idényt futottak az akkor Waltham utónévvel nyomuló királyi székvárosiak, nothing special, a Burcsa Győző ex UEFA-kupás legendájuk által trenírozott csapat végül majd a 7. helyre érkezik be. Ízlelgessük nyugodtan a különbséget a mai helyzethez képest: totálisan megváltozott minden, a vidéki középcsapatból mára utcahosszal bajnokságot nyerő team vált, a régen rettegett Honvéd pedig 1995 óta 2-3 vállalható idényt tud felmutatni…

De nézzük mi is történt azon a hétvégén.

1991 május 25.-ét írtunk, szombati napot a tavasz végén. A forduló 8 találkozójából 5-re került sor e napon. A Vidi az abban az idényben még decens vidéki élklubnak számító Tatabányát fogadta, a bányászkispadon a nálunk ma oly nagy népszerűségnek örvendő Tornyi barnával. Ám hiába a kék-fehéreknél a klasszik Váczi, Szalma, Kiszi (!), Süveges, Klausz márkák, a hazaiak behúzzák a meccset… Hiába, ahol egy Kuttor Kutya vagy a ma már a Vidi vezetőségét erősítő Hováth Gábor van a védelemben, Salecz irányítgat, Máriási és a kisTakács támad, ha jó napot fog ki a csapat nincs gond. Nem is lett.

VIDEOTON-TATABÁNYA 2-1 (1-1)
Székesfehérvár, vezette: Bognár.

VIDEOTON: Mitring – Molnár, Kuttor, Bekő, Horváth G. – Sallói, Muzsnay, Vadász – Máriási, Földes (Müller a 80.), Takács. Edző: Burcsa Győző.

TATABÁNYA: Markó – Hegedűs, Lázár, Váczi, Szalma – Kiszi, Simon, Klausz – Süveges, Kanyok (Arany a 74.), Horváth I.. Edző: Tornyi Barnabás.

G.: Sallói (34.), Váczi (37.-11-es), Földes (52.).

Sárga lap: Muzsnay (10.), Kanyok (43.), Lázár (56.), Kuttor (60.), Váczi (75.).

Aznap este a Siófok érkezik Kispestre. A tét: ha nyerünk, már zsebben a bajnoki cím. Fodor Foci már nincs a keretben, ugyanis a Siófok színeiben épp ellenünk rohamoz (egy jó Olajossal, Zaréval, Meksszel, Varsányival karöltve). Helyette van fékezett habzású Marozsán. A védelem klasszikus, a középpálya szintúgy, Ervin, Pisont… a csatársoron meg szimplán besírok. Nyerünk? NEM! Jó Kispest-szokás szerint azonban a ’90-es évek elején bizony mumusunknak számító Siófok elviszi mindhárom pontot. Emlékszem, gyerekként iszonyat csalódott voltam emiatt – de mielőtt összeomlott volna bennem a piros-fehér világkép, másnap a nagy ellenlábas Fradi nem bírt a Megyeri útra vitt meccsen a Bp.Volánnal.

BP. HONVÉD-SIÓFOK 0-1 (0-1)
Bozsik-stadion, vezette: Piller.

BP. HONVÉD: Petry – Csábi, Csepregi, Cseh – Marozsán (Komódi a 61.), Kovács E., Pisont, Csehi – Gregor, Vancea, Vincze. Edző: dr Mezey György.

SIÓFOK: Bíró – Kolovics, Olajos, Zare, Szabó B. – Keszeg, Varsányi (Ozsváth a 76.), Somogyi, Meksz – Fodor, Kámán (Magyar a 86.). Edző: Varga István.

G.: Meksz (29.).

Nem gyenge idényt zártunk, ahogy a visszaemlékező sorozatunkban már megemlékeztünk róla: mindent vittünk. Többek közt az év edzője címet is. Ugye nem kell leírom, kinek a révén?

Vissza a jelenbe e könnyeztető időutazást követően. Vasárnap nem mi készülünk bajnokavatóra, és most nagyon nem örülnénk ha a Dottore arca itt simulna ki végleg ebben az idényben. Amiért anno mi kaptuk a cinkelést a ’80-asokban, hogy a líbling csapat vagyunk, az most az ellenfélre igaz a szurkolói köznyelvben. Minden megváltozott. Még csak esélyesek sem vagyunk. Fura ezt megemészteni, bár lassan 20 év óta, hát már nem lázad úgy az ember. Viszont a kisördög az ott ül a vállon, és azt suttogja: akármi is lehet. Nos ebbe a piciny szalmaszálba kapaszkodva, jó lenne egy nagy meccset lehozni aminek a végén most mi lehetnénk a Siófok, aki elodázza  a bajnoki címet, és ha kifordítva-kitekerve is, de a Bozsikban ismétlődjön a történelem…

(a szívünk mélyén pedig tovább várjuk az early ’90s revival-t).

 

Bp. Honvéd – Videoton vasárnap 17.30., Bozsik.

 

Adatokért a sporthirado.hu-t illeti a forrásért való köszönet. Csapatképek: honvedfc.hu, www.vidi.hu.

3 zsinórgyőzelmünket egy kecskeméti peches ám a nagy számok törvénye alapján (= a kihagyott kecskeméti ziccerek miatt annyira nem meglepő) vereség követte –  a kecsói rájd után pedig a bajnokság egyik meglepetéscsapatának, a Rákóczinak a Bozsikbeli vizitálása következik. Nem lesz könnyű meccs- de hát nekünk melyik az?

A közelmúlton rágódva vegyes a kép, bosszantó oláhlóris utolsóperces szivornyától (2007) kezdve Takács Zolis unalomgyőzelemig (2005) van itt minden, sőt, győzelemből valamivel több is, ez még Pölővel is sikerült (2008). Ha pedig a  Zsoleszgólpasszal súlyosbított, Hrepka-Hajdu-Abraham gólokkal fűszerezett magabiztosság is eszünkbe ötlik 2009 júliusából – hát az bíz épp az utolsó hazai meccsünk volt a Kapos-partiak ellen jó másfél éve. Akkor a zöldek vezetőedzője még a ma már Fradinál pallérozódó (és a kispad mellett egyre szemöldökrántásra késztetőbb pörformanszokat bemutató) Pruki volt, a mi padunkon pedig az a Sisa Tibor ült aki most a Kaposvárt igyekszik dobogóra vezetni, bármennyire is hangsúlyozza a derék tréner lépten-nyomon, hogy ő arra koncentrál: talán legyen már meg az nb1-es bennmaradás.

Ha a múltkor Kis Károlyra azt mondtuk, hogy kedveljük, mit írjak Sisa Tiborról. Az emberi oldalt tekintve a kedvenc kispesti edzőim egyke, ha nem „A”. Sajnos az eredményesség tekintetében a kép legalább annyira megosztó, mint José Mourinho popularitása. A mindenhol népszerű Tanár úr megítélése ugyanis éppen Kispesten nem egyöntetű. Emlékezhetünk, hogy 2009-ben egy csapnivaló bajnoki szezon végén húzta be nekünk az MK-t a palóc tréner (a győri odavágón a szezon játékát produkálva…csak hát addig mi volt…) hogy aztán a következő ősszel átalakított csapatával már a korzói észosztások kereszttüzében álljon földbe. Magam nagyon kedveltem a hihetetlenül szimpatikus Sisát, akit ha az ember megismeri, bizony nehéz a több fórumon is hangoztatott álszerénységgel vádolni. Tényleg ilyen visszafogott és józan szemléletű figura és talán pont ezért is bukott meg a közismerten nehéz közeg Kispesten – mert fájó a tudat hogy Tatabányától kezdve Diósgyőrön és az U19-es csapaton át Kaposvárig mindenhol szerethető (ezúttal nem az elcsépelt értelemben) és míves csapatokat rakott össze, nem ritkán már-már élvezetes focit is produkálva – ez alól csak mi voltunk kivételek, bizonyítva egyúttal futballszurkerségem fájó alapigazságát: szimpatikus edzővel nem leszel sikeres. Ettől függetlenül egy szebb, jobb világban szívesen látnám még a padunkon valamikor a távoli jövőben.

Nos múltat tegyük félre, most nekünk egy a következő fordulókra a lelkiállapotunkat bebiztosító, stresszoldó, és a ránk váró soron következő 2 hazai rangadó, a Vidi és UTE meccsekre ráhangoló győzelemre lesz szükségünk. A zöld-fehérek valszeg nagy önbizalommal jönnek majd Fradiverés után, de ne feledjük, Kecsón őket ízekre szedték szintén egy hazai sikerük után, azaz hajlamos a fiatal kaposvári társaság rápihenni egy-egy meccsre, azzal meg mi élhetünk, ha úgy akarjuk a sikert mint a Hali/Pápa/Paks asszók alkalmával. Vagy Kecskeméten, mert ott sem volt baj az attitűddel. Ami necces lehet nálunk az a keret szűkössége, ugyanaz a kezdőcsapat futhat ki várhatóan a Rákóczi ellen is mint K’méten, max a brazil pók váltja a szúrós szemű kiwit. Kérdés, ez a szűk variációs lehetőség nálunk mikor ütközik ki. Előre szólok: nyáron OKOSAN, MEGGONDOLTAN igazolni kell a lehetőségeinkhez mérten.

Azonban vissza a jelenbe: nagy küzdelmet várhatunk tehát, jó meccset kevésbé, hisz mi sem a támadófoci ajatolláiként tündökölünk ebben a szezonban, és azért Sisa tréner sem egy barcelona-like haljunk meg a szépségben jellegű alaptaktikát nyomat Somogyországban.

Szombaton tehát Kaposvár, Bozsik, frissen nyírt gyepszag, szotyola, sör… és reméljük, 3 pont a kispesti tarsolyban.

Fotók: basildon.hu; tn.nova.cz., vidi.hu.