Címke: beszámoló

Hosszú idő telt el a legutóbbi olyan nap óta, amikor egy random  jéghideg korlátot markolva Kispestet nézek valamelyik magyar stadion vagy edzőpálya mellett. A most szombat ilyen lett. Megvolt az első edzőmeccsünk, a szerkesztőség 2/3-a (mondhatni túlnyomó többsége, ha egy kellemes eufemizmussal akarjuk indítani a szezont) tiszteletét tette a műfüves mellett, és szitkozódott, röhögött, fejet csóvált és rommá fagyott jó 100-150 sorstársával együtt. 2013 is elindult.

(A címképtől nem kell megijedni, ők még nem az új próbázóink. Még…).

Hát ez van, valahol már hiányzott ez az egész, mindig hiányzik, mindig télen, amikor lefújják az utolsó bajnokinkat, Karácsonyig még elmegy valahogy az idő, a fenyőünnep hangulata eltereli a figyelmet, aztán a bejglik mellett persze már régi góljaink dvd-jét nézi otthon az ember, és januárban legyen bármilyen ótvar az idő, érdektelen pofozógép az edzőpartner, megy az egyszeri kispester az első edzőmeccsre… hát ez volt eddig, nem is tudom, idén valahogy nehezebben indultam ki, öregszem, vagy a hideg volt szibériaibb, mint máskor, ténlyeg nem tudom, és a látottak sem pezsdítették fel a vérem, pedig…

…pedig semmivel sem volt ez rosszabb, mint az elmúlt évek bármelyik szezonkezdő januári edzőmeccse. Elképzelés régen se volt az ilyen mecseken, most se nagyon, új taktikai elem, egyáltalán valamilyen taktikai elem majd február végén lesz, ha egyáltalán, próbázók azok mindig vannak, értékelhető 10-ből 1, és most még a sor elején vagyunk, mondjuk így, az az egy értékelhető még nem futott be.

Kiket is láttunk? Új emberek a 2. félidőre tűntek föl, egy szakállvokál talján védő (képét lásd a játékoskeringős napról-napra frissülőben, Lorusso név alatt), hát, nem gyorsabb a hazai átlagnál, nem ügyesebb a hazai átlagnál és két ízben még a komlói támadók is okoztak neki halovány gondot. A román középső arc tucat (új Bjelkának jó lesz, akit azért tartunk, hogy frissen mosott fancy pólóban sétálgasson a meccsek alatt a tribünön), Lovresz is jobb ennél középen, mint ahogy az első félidő erre rámutatott, mikor is tizenegyesmágus jobbhátvédünk visszatétetett eredeti posztjára, most Ignja mellé (valszeg ő lesz hát a Tandia-pótlék a tavasz első felében). És volt még egy argentin csóka, Leo becenévvel, esélyes, hogy a beharangozott Leandro Martinez. A csajok kedvelik majd, ha leigazoljuk, a szurkolók szerintem kevésbé, és ez sok mindent elmond az outfit vs gólhatékonyság mutatójáról.

A régi ismerőseink a szokott mód muzsikáltak, Ignja és Lovresz hátul biztosítva, Vernes agilisan elöl, Hidi ezúttal lámeresen középen, Moga semmi extrával jobb-bunkóban, a Király igen mozgékony volt, Baráth Boti tompább, Diaby még téli álomban, Tchamika meg legalább visszatért. A második 45 percben pedig Gege lőtt egy remek szabadot, az indokoltan lassú Diakite indokolatlanul labdába ért néha, Odia mutatott néhány jó elfutást, melynek eredményeképp Hemingway a tavasz meglepetésének predesztinálta a derék Henryt (anno Zsolnai és Adewunmi esetében is jósolt a tulaj, az eredményeket most borítsa jótékony homály). De legyen igaza!

A pálya szélén pedig ismét feltűnt az idény végén menesztett, ám e tényt teljes nyugalommal negligáló Sunnyboy, trademarkosan vádliig eresztett farzsebekkel, egy szál pulcsiban csapatva fel-s-alá, hogy aztán a második félidőre már Givova kabátban jelenjen meg újra, rájőve: szar ügy a magyar tél.

Hát így indultunk. A 0:0 nem egy nagy eredmény, de ilyenkor ez most tényleg nem oszt, nem szoroz. A keret Abasst leszámítva még együtt, legalább a folytonosság adott. Mi pedig várjuk a következő edződerbit, remélhetőleg akkor már a nagykeretben ténylegesen kipróbált, és nem csak a honlapon fényképeik révén feltüntetett újabb fiatalokkal. Amit a próbázók most hoztak azt ők is tudják – demagóg vagyok, vagy sem, ez a nagy helyzet.

 

Címkép: mozifilm.x3.hu

…amikor Vernes fura balettja után Vak II spori befújta a tizit, ami már akkor kamuszagúnak tűnt, végleg biztos lettem abban, hogy a májusban megtapasztalt szenvedések, a „semmi sem jön össze” nap helyett ez a december 1.-e lesz az antagonizmus maga, a NAGY ELLENTETT, amikor igenis minden bejön… Egyszerűen minden sikerült a nap során, délelőtt a melóban, a leutazás kapcsán, végre a sörfőzde is nyitva volt, most nem vártunk a meccs végéig, a tré időjárás is áttolta magát vasárnapra, és kettős emberhátrányban tizit kapunk, Dél pedig nekifut és beveri, én ugrok egyet a diósi sajtópáholyban, a helyi érdekeltségű (és vállaltan piros fehér szívű) médiaerők közül néhányan nekem is akarnak jönni, de kit érdekel, ma minden bejön…!

[…]

10 perc múlva a sajtótáj felé baktatva, átfagyva viszont az antagonizmusból semmi sem maradt, csak a vasgyár vészjósló tömbje a háttérben, ami, esküszöm, mintha gonoszul vigyorgott volna rám.

Mivel my dear Hanta nagy meglepetésemre ihletrohamot kapott és felheggesztett egy  törkölygőzös beszámolót, én már csak némi lenti élményfoszlányokkal egészítem ki az elhangzottakat, no meg a jó öreg értékelést karcolom be a virtuális kőtáblánkba.

Kapu

Szabi tényleg Vezér reloaded. Ugyanúgy nem egy kijövőművész (első és második gólnál is elviseltem volna 1-1 határozottabb kifutást-kilépést, védelemirányítást), viszont akkora bravúrokat tol a semmiből, hogy még meccsre ritkán járó diósi vendéglátóbarátom is elismerően csettintett mozdulatai láttán. Rudolf szerintem még ma is sűrűn hányja a kereszteket, ha Szabival való tegnapi párviadalára gondol vissza, és ez így van jól. Mondom, még a kijöveteleket csiszoljuk pls… és védj sokáig nálunk Kemi.

Védelem

Az elmúlt hetekben magasztalt alakzatunk tegnap bizony nem volt a helyzet magaslatán. Azazhogy ott volt – úgy 70 percig. Az első gólnál a komplett defenzív kollektíva leblokkolt, oké, onnantól viszont Moga buta elpasszát leszámítva nem sok sót evett meg a DVTK támadósora. Aztán előbb Botikánál szakadt a cérna – Hanta lebutázta őt és a monyósodástól félti, általában egyetértek szerzőtársammal de ez most egy akkora ordas nagy csúsztatás volt a részéről hogy jujj. Boti se nem buta, se nem Monyó féle mészárbarom – elég intelligens védőjátékéra nézni. Mindössze fiatal, akit elvisz a hév – legközelebb már nem fogja, van egy fogadásom. Ha T.Sanyi le tudott higgadni úgy 6 év alatt, a tizedannyira se agresszor Botinak ez fél év alatt menni fog. Ez persze nem menti fel a tegnapi hülyesége alól – ezzel az önkiállíttatással 2 pontot-pontokat vett el a csapattól, hogy a supkai frazeológiát idézzem. Ignja elfáradt szerintem az elmúlt hetek hibátlan takarításában – az első félidőben csak Wild II benézésének köszönheti, hogy buta kezezése nem ért tizit, és hát a második félidőben a szétesett védelmet már nem tudta összefogni. Azért minimum jár neki egy hangos köszönet az elmúlt félszezonért. Tandia egy gyógyszerelgurulós ámokfutással sajnos szinte zárójelbe tette az elmúlt meccseken mutatott remek teljesítmény-sorozatát. Bár tegnap még a saját stábunk (talán Rossit kivéve) is leszedte róla a keresztvizet és szidták, mint a bokrot, Szentes Lassard ezredesről nem is beszélve, aki menetrend szerinti „meg nem értett művészi” sajtótájos besértődését a tényleg szörnyen járt Csirszki miatt most bő nyállal vezethette le afro hátvédünkön. Nekem azonban továbbra sem tiszta valami. Egy fordulókon keresztül alig szabálytalankodó, rendkívül tisztán játszó védő mitől posszanna meg hirtelen véreres szemű zombivá válva, hogy levadásszon egy miskolci ifjoncot? És TÉNYLEG A LABDÁT ÉRTE EL, ahogy a lassítás is mutatta, így valahol megértem a bepörgését. Az ítélet miatt. Valahol meg, valahol viszont mégsem. Főleg mikor látja hogy mekkora bajt csinált, kellett volna egy kurva nagyot nyelni és egy csöndes „sorry”-t elrebegni a pirosmezesek felé, nem tovább csinálni a onemanshow-t, majd ki is állíttatni magát (hacsak Vad nem azért küldte le mert a DVTK spílerek kisírták nála). És az egész meccses huhogáshallgatás sem tett neki nyilván jót, de ezután még a közönséget hergelni, bármilyen tahók is, kár és fölösleges. Szóval Tandi orbitálisan nagy hülye volt, a végső szöget is beleverve pontszerzésünk koporsójába, de ettől kikiáltani antkirisztusnak és indolensségi mintapéldánynak, erős túlzás, és ez szól Szentestől kezdve nekünk szurkolóknak és a csapatvezetésnek is. Moga mutatott jó felfutásokat és beadásokat, viszont 1 nagyobb és több kisebb buta hibát is hozott. Fiatal még, persze, de lassan kezdhetne baráthbotisodni, a Vidi ellen ő marad lassan az egyetlen szélsőhátvéd alternatíva…

 

Középpálya

Meglepő, de az utóbbi hetek káosza után most is egész jól muzsikált a középső csapatrész. Hidi hozta az átlagos hidinnyó-kűrt, néha keményebb szerelésekkel, néha totojázással, néha jó labdaszerzésekkel, néha elpasszokkal. Alapvetően nem volt vele most baj. Nagy Geri visszatérése legjobbját nyújtotta, pörgött, ment előre agilisen és hatékonyan, sok jó passzal vétetve észre magát, hogy aztán egy ártalmatlannak tetsző koccanás után lesérüljön. Ez teljesítménye tekintetében különösen fájdalmas,  a srác sérülékenysége már-már a porcelántérdű Proszinecskit idézi, szurkolunk a mielőbbi regenerációért. Vécsei önhatalmúlag ezúttal sokszor lépett be középre, és nem is nyomta rosszul persze. Mondjuk amikor csak a kapuval állok szemben, művészet pont a pöttöm Fagyikát telibe nyomni, de hát ez van. A cserék közül ide érkezett Drissa Diarra, aki tipikus Diarraátlagot hozott, de legalább a passzpontossági aránya igen jó volt. Kár, hogy ő is az a típus aki sok pluszt nem tesz a játékhoz, igazi szürke kiegészítőember, ezekből van nálunk egy raklappal, ezért is olyan a játékunk idén amilyen: esetleges.

Gege amolyan összekötőként szolgált a meccsen a középső és a támadórészleg között, 20 percig jó is volt, aztán megfáradt, sokkal előbb kellett volna lekapni, a második félidőben egyszerűen észrevehetetlenné vált. Rossi nyilván a 2 korai csere miatt várt az ő lehozatalával – kár volt.

Csatársor

Dél sajna úgy fest, megint elhagyta az akciógólos cipellőt, de amíg jönnek a tizik addig nincs gond. Mondjuk nem leszek igazságtalan: a kapufája bravúros volt – még inkább az lett volna, ha előbb ellövi. És kevesebb szögletzászlóhoz levezetést, Geri! Amúgy grat a 9 gólért, erre kérünk még 6-ot tavasszal, és meglesz a Gregor Józsis gólkirályi szám 1990-ből. Abass megint hülyeposzton, viszont most ügyesebben kavargatva próbálkozott, mígnem a félidőközepi ütközés úgy kivette a játékból, hogy a részéről a folytatásnak kisebb lett az esélye, mint Ibrahima feltűnésének a CSAK Karácsonyon. Az ebbe a szekcióba érkező Vernes Ricsi szerintem őszi legjobbját tolta, keményen, harcosan és végre nem alattomosan, így tovább. Fagyi iszonyat kevés időt kapott, pedig piri-pörgése bizony gondot okozhatott volna a korántsem veretes Vadász/Nagy-Gohér dió belsőkettős köreiben.

Kispad

Rossinak sok esélye nem maradt belenyúlni a meccsbe a korai sérülések miatt, Gege lekapásának elhúzása fekete pontot ér, a saját ámokfutásaink lereagálása a sajtón (elnézéskérés, és a személyes ellenvélemény nem erőltetése) viszont dicséretes. Tavaszra több fiatalt és kevesebb szerencsevadászt várnánk a kezdőbe, meglátjuk, mit hoz a közeli jövő.

Élmények

• A DVTK stadion és közege tényleg fenemód hangulatos. Nem tartozom azok közé, akik a hype miatt sz.pkodják a Diók nemesb szerveit, de nem először vagyok itt, és ahogy a Majláth felől villamosoztunk a pálya felé, a tele szerelvények és az állomásról állomásra felszálló sálas-mezes különböző korosztályok  teljesen a kora kilencvenes Ady Endre utat és a 42-est idézték bennem…itt még van hangulat, jó lenne ezt Kispesten is, kispesti kiadásban átélni…
• Szomorú volt megélni a lelátón, hogy a meccsen végig jobban és ötletesen játszó csapatunk előbb elveszíti a kezdeményező szerepkört (Boti eseténél), majd a lehetőségét a szimpatikus vesztes létnek is (Tandia). A közönség csürhézése valahol érthető, ha a mi orrunk előtt törik el Vécsei vagy Baráth lábát, a korzó jó eséllyel szóban krucifixálja a tettest. Ennek ellenére remélem, a higgadtabb értékelések, úgy 1-2 hét, hónap múlva már nem a szadista légiós-szerencsétlen kis ifista szemszögből közelítenek. Tandiától a bekattanás volt sok – de az eset utáni bekattanás, nem maga a szerencsétlenül végződött szerelés.
• A szezon végére jó volt látni, hogy egyre több akadémistánk állja meg a helyét a felnőttek között. Tegnap sérüléséig Nagy, bizonyos periódusokban Moga, posszanásáig Boti, és itt-ott Vécsei mutatott biztató jeleket, Vernes pedig igazi minőségi csereként tudott beszállni. Jó lenne, ha a felsővezetés is ráérezne, hogy ők kellenek legyenek a mag, akiket max 4-5 légióssal kéne dúsítani – és a teljesítményjavulásunk mellett a csapat és szurkerek egymásra találását is prognosztizálnám.
• Ja, és Töksör nem volt a Gyertyánosban, viszont egy Keserű Csoki fantázianevű (és ízű) barna különlegesség viszont igen. Ha arra jártok mindenkit csak biztatni tudok, hogy térjen be egy korsóra, főként télvíz idején remekül csúszik ez az igazi védőital funkciójú finomság, s utána a faszén-tüzelésű diósgyőri házak közt sétálgatva egész kellemes békebeli télhangulata lesz az embernek…

 

Hát ennyi volt az év utolsó túrája nekem. Majdnem minden tökéletes volt, csak pont az nem tette fel a koronát a napra akinek ez lett volna a feladata: az én Kispestem. Hogy is írták anno 2007-ben a labdabiztoson rólam mészölysámánék? „A Honvéd számára a kereszt amit élete végéig cipelni fog, de soha nem ereszti„. Hát igen. Csak már néha töri a vállam. : )

Kép: DVTK.eu

Hát ez olyan lett, mint ahogy azt vártuk. Nyögvenyelős, mint általában a Sió ellen. Szenvedős, mint az utóbbi években az idényzáróink ősszel. Hideg, mint… hideg. Ennyi. Viszont meglett az első oda-vissza vert csapat a szezonban, forgatókönyvileg másoltuk a szerdát, csak a gólszám lett szerényebb, voltak fiatalok most is, szóval annyiban azért mégis más volt az idei őszbúcsúztatás a Bozsikban, mint mondjuk 2009-ben (Paks ellen…jajj), 2010-ben (Vasas…brrrr) vagy 2011-ben (2:0-ról leadott 2 pont a Hali ellen), hogy a hangulatunk hazafele most egész vidámra sikeredett, és a diósgyőri túrá(k)tól függetlenül már szinte most várjuk a tavaszt.

Kapu

Szabi, ha még számszakilag is osztályoznánk, nagy kövér 0-t kaphatna, annyira nem volt siófoki támadás ezen az estén. Mondhatni, a Siófok csatársora annyira létezett, mint a türelem szó Matyi Dezső futballvezetői kisszótárában: semennyire, sokat tehát nem tudtunk meg kapusunk átlagformájáról, így maradjunk az elmúlt heti verdikteknél, vagyis hogy nincs gond Kemivel.

Védelem

Emberek, itt a jó hír. A félszezon végére egész csecse kis defenzív divízió állt össze hátul nálunk, ha Lovresz meccsenkénti megfáradásaitól eltekintünk, akkor azt látjuk, hogy az alakzat majdnem hibátlan! Boti remek megoldássá érett a kényszerposztján, Ignja és Tandia pedig olyan összecsiszolódott és professzionál védőjátékot tol belül, hogy csak csettinthetünk. Szerdán a tar szerb, ma Tandia hozta el a jégfeltörő csákány-fejest, góljával Tandi meg is koronázta mai hibátlan teljesítményét, jár a hatalmas riszpekt. Nagy kár, hogy Debrőt kellett beáldozni érte, de az utóbbi hetekben a csapat igazi erőssége lett. Kíváncsi vagyok, meddig látjuk nálunk a két új védőbástyát, vagy meddig tart ki ez a jó formájuk: a kispesti közelmúltat ismerve nem vagyok optimista.

Középpálya

Az elmúlt fordulókban ez a csapatrész muzsikált a leghektikusabban, Rossi fő siráma is a középről sorban kidőlő spílerek nagy száma, ezért ismétli hétről-hétre, hogy „elfogytunk„. Hidi mester utóbbi hetekben szinte csak dicsérő szavakat kapott tőlem, nos, ma mindent zárójelbe tett gyengusz produktumával. Úgy látszik, nála már most megkezdődött a téli álom. A Király cseréjéig nem váltotta meg a világot, de rá amúgy is az volt a jellemző az elmúlt hetekben, hogy lassabban pörög fel és a meccsek második két harmadában az igazi. Most erre nem volt lehetősége, és sajnáltuk szegényt, ahogy zokogott, ez súlyos sérülésre utal. Vécsei sztorija a szokásos, bal oldalon égeti őt az őrült talján, amikor viszont nagy ritkán középre tud osonni, jönnek a jó passzok és lövések. Ennél még az is jobb volt, mikor a második félidei szerkezetvariálások eredőjeként félszűrőnek lépett hátra, de Rossi vegye már elő a tavalyi uccsó meccseink DVD-it, és gondolkodjon el azon, hogy mi értelme van szétbarmolni azt, ami egyszer működött. Két év múlva meg nézhetjük majd a Vidiben Bálintot amint irányít a kisKovács mellett… Gege a 100. kispesti meccs örömére úgy döntött, ma pörögni fog, tényleg futott és melózott rendesen, a második félidőben egy szép lövést is leadott, viszont nem értem, miért a lekapása után kezdett fantáziadúsabban játszani a csapat, ha elvileg ő a karmester. Illetve értem. Ismét visszamennék tavaly májusra, és javasolnám, hogy Marshal vagy Hidi mellett legyen ő egy hátrább rendelt playmaker-szerűség, aki szűr is, és onnan jobban érvényesülnek a hosszabb indításai. Kombinatív, első számú „középsőnek” pedig menjen Bálint. Az elsőben Nagy Geri, második félidőben Diarra érkezett ebbe a szekcióba, utóbbi nem nagyon vétette észre magát 1-2 kemény odalépésen túl, Gergő viszont sokat dolgozott, nagy lelkesedéssel és hibaszázalékkal, teljesen a 2011-es sztoriját hozza, és úgy fest, ebből tavasz közepére-végére lesz csúcsforma, vagy egy jó alapozással előbb is. Reméljük. Kicsit keményednie kell még és több párharcot nyerni, amúgy nem lesz ez rossz.

Csatársor

Délről nem is kell már írnom semmit, ismét a sztenderd értékelés jöhet vele kapcsolatban. Küzdött, hajtott, ezúttal egy kihagyott helyzettel és egy bevert tizivel fűszerezve az estét. Házi gólkirályunk, soha rosszabb szezont, bár 1-2 akciógólnak már ismét örülnénk, de így sem károgunk. Abass viszont ezzel a duplaékes formációban való szenvedéssel nem az igaz, amikor 4-3-1-2-ről vagy 4-4-2-ről átálltunk a meccsvégi 4-3-3-ra, a jobbszeles csatár poszt sokkalta jobban feküdt neki. Összességében ma nem volt az igazi, ennek ellenére a meccs végén többen lementek vele pacsizni, azért jó látni hogy ilyen kis házisztár lett nálunk, hehe. Vernes ma kifejezetten jól szállt be, agilis volt és harcias, és végre indolensségéből is kicsit visszább vett. A kiharcolt tizinek örültünk, előtte az országos önzésnek nem, rátekeredik sokszor akkor is a labdára, ha jobb helyzetben van mellett a csapattárs, ez kevéssé jó jel. Ugyanúgy, mint a DVTK ellen, itt is sokba fájhatott volna az ilyen visszásság. Ezt leszámítva látványosan fejlődik.

Kispad

Ma kimondottan jól meccselt az olasz, aki ráadásul olyan onemanshow-t nyomott le a kispad mellett, hogy egy vállalkozóbb kedvű mozgásszínház tulajdonos azonnal szerződtethette volna a Broadway-re egy idényre. A poszttévedésekhez ragaszkodása sokszor már fájdalmasan kiáltó, ugyanakkor láthatólag jól motiválja a fiatalokat, és hosszabb idő után ma megint támadóbbá tette a csapatot a meccs végére, szemben a korábbi évek jellemző kötelező védekezőközép-cseréivel. Őrült egy pacák, aki ráadásul sokszor saját temperamentumába begőzölődve igen fura viselkedési formációkra is képes, de eddig kb. működik Kispesten. A tavaszra azért nagyon kíváncsi leszek.

 

…és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy órából, ki hitte volna, hát én nem, az biztos, ölelkező korzólakók, somolygó korlát-arcok, hát mi volt itt? Igazából egy mákos meccszárás, nem több. És mi már ettől a mennyekben járunk. Ez a szép. Ez a szép? Ez…

…fura egy meccs volt ez tegnap, mikor kiértem, ami nem volt tuti, hogy egyáltalán, szóval a melóhely némileg szigrú és most itt legyen elég ennyi, hát ez van, nagyon nem volt biztos a jelenlétem de persze „csak kivitt a lábam” ahogy Hanta fogadott trademarkos golfsapijában, ami általában szerencsét hoz ha felveszi, ezt már megfigyeltem, így be is dobtam egy laza 4:0-ás tippet… Tippet…? áh, inkább vágyálmot, a Hanta mellett álló szokásos váratlan hantavendég -aki most egy DVTK-s arc volt- erre nyomott egy ajakbiggyszetést én meg gondoltam, igazad van öreg, mikor is nyerünk mi 4:0-ra…

…borzalmas első félidő, még borzalmasabb második félidőkezdés…játék nagyon nincs, kraft nincs, középpálya erőtlen, Gege remekül kezd, dicsérem is, aztán 30 perc után megfárad, pedig végre egy rangadószerű meccset lehoz jól, kezdtem már bízni, pont mint tavaly ilyenkor a DVTK ellen amikor kente a zsugákat és Sanyi még nem el- hanem BE-baszta, és Abi a végén szintúgy és katarzis és hangulat és doktorbotis és fieszta… most meg ilyen félnihiles szenvelgés… mi lesz ebből…

…és akkor elpattant az a bizonyos valami, az a húr, vagyis inkább húrok, de hát ezt már írtam fentebb…Vernes jól ível be, Ignja kalapácsfejese, gól, 1:0, Ignja úgy gól-örül, mint Fazekas Nándi és Lékai az olimpián meg ahogy a kéziválogatott anblokk spannolja magát, nagy lekezelések, mell-ütköztetések, nézni is jó, mintha a csapatszellem csírája látszana… és aztán Botika is megunja a töketlenkedést, felmegy, és átteszi jobb lábra és beível…

…namost van a korzón a környékünkön egy régi élő drukkerlegenda, hihetetlen arc, kedveljük, na az ő védjegyes megoldása minden ellenféltől érkező ívelésnél-indításnál a „HAGYD” csatakiáltás, hátha egyszer besz_pja az ellen, de persze 1000 ilyen elhangzik egy meccsen és senki sem megy lépre, miért mennének, de hősünk csak mondja hogy „HAGYD” már 20 éve, mióta kijárok, oké, kicsit eufemizmus ez, de az utóbbi 5 évben biztos, és akkor száll Boti kissé céltalan zsugája, Vernes messziről nézi csak, a DVTK kapus kiindul, a védő ráindul, és „HAGYD”, és megtorpannak, áh, úgyis kimegy, de nem, ez a kapufán megpördül és GÓÓÓL…korzós hősünk a mennyekben, telefonon hív minden ismerőst hogy végre bejött a „HAGYD”, persze a kapus vagy a védő vagy 150 m-re van légvonalban nem hiszem hogy hallották, de kit érdekel, ebből legyen legenda, HAGYD, hát igen, és mindenki mindenkit ölelget, ismerős az ismeretlent, még inkább újabb percek múltán, mikor is a közben két 100%-os ziccert elnagyképűsködő Vernes is betalál előbb 2 m-ről majd tiziből, így mikor feddném őt hogy milyen pökhendi, már nekem mondhajta bárki hogy HAGYD. És nem csak én hagyok, nem csak a DVTK védelem hagy, piroslappal a farzsebben elHAGYja a pályát a frizurabajnok Jeff Silva is, majd szegény Tréner a DVTK kispadot, az egyetlen ember akit sajnálok aznap este.

Hát ennyi. Egy lecsúszott lövés, egy jó korzós beszólás, és ennyi kellett, hogy egy ótvar meccsből az ősz meccsélménye legyen hazai pályán (idegenben Lovresz fehérvári show-ja visz mindent), szóval fura egy ember a bohócliger, fél év szenvedést felejt el egy ilyen 20(15? 10?) percért, és a végén még vigyorogva azt is mondja: „megéri”.

Érdekes egy állatfaj az ember és azon belül mi, magyarfoci-szurkerek. De ezt pont ezért nem is érdemes tovább ragozni.

Úgyhogy, RW, „HAGYD!”.

A csapatból kiemelkedőt nyújtott Boti, Ignja, Tandia, Vécsei és Vernes, bár nála ebből a Vólentes lezserségből a ziccereknél vissza lehetne venni. Időszakosan Gege, Dél és Nagy Geri mutatott biztatót.

Fotó: Babar-1909foto.hu.

A poszt címében leírt egyenlet nem kicsit hatásvadász, ezt beismerem, nyilván nem echte italienische játékgyilkos védekezést láthattunk a meccs nagy részében, a catenaccio meghatározás pejoratív felhangú felhozatala inkább most Rossi majsztrónak szól, aki addig mantrázta a mi mindig 3 csatárral támadunk örökbecsűt, hogy már mi is kezdtük elhinni, ám az éveleji Tchami-Diaby-Dél tényleges támadósorhoz képest ma már Dél-Abass-Gege(??) csatárszekcióval indítottunk, mögöttük védekezőbb jellegű vagy feladatot kapó játékosokkal – így már csak nevében 4-3-3 a hadrend. Sőt, Hanta szerint (akinek sufnituning címképemet személyesen ajánlom) ráadásul igaz a 3 csatár, csak mellé 7 védőt tol a mister, szóval érdekes az ügy (nyilván ez is sarkítás, értséteki ki a lényeget). Az viszont, hogy  ma a vezetésünk után is inkább hátrafele passzolunk, hát az már nagyon nem az igazi. Gyors értékelés, mert holnap korán kelünk, lehet hogy lesz bővebb beszámoló is holnap ha hanta tolla bepörög, ha nem, akkor meg kaptok tőle valamikor valami statisztikát, azt úgyis olyan ütemben szüli, mint Horváth Fecsó kecsótréner a pofonfarázós nyilatkozatokat! Cheers!

 

Kapu

Szabi azt hozta amit az Eger ellen, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a „biztonságot és erőt sugárzok” feliratú pólóját nem volt elég megmutatnia az ellenfél támadóinak, kellett egy hatalmas védés is Simon Ádám löketénél. Ezt a Szabit tudjuk nagyon imádni, a bravúrkapust. Örömmel látjuk, hogy végérvényesen a régi a hálóőrünk.

 

Védelem

Azt kell hogy mondjam, ez a csapatrész ma nem volt rossz, sőt, a legkevesebb kritika őket érheti. Legkevesebb? Szinte zérus! Lovrics mondjuk bűn lassú volt ismételten és beadásai sem jöttek (itt most tegyétek fel a szokásos, „Lovresz pihenjen egy meccset és jöjjön Moga vagy Boti” lemezünket), viszont a Rejtő-regénybe illő belsőpáros, a szerb idegenlégiós káplár és a szpáhi őrmester kettőseként funkcionáló Ignja-Tandi duó ismét magabiztosan, tisztán és eredményesen intézte hátul az intéznivalót. Botika meg Botika, totálisan megbízható védőjáték, jó előretörések és egy olyan esernyőztetett alázás az egyik vasi támadó ellen, hogy a publikum besírt. Én is besírok ha egyszer más magyar csapatban kellene viszontlátnom őt.

 

Középpálya

Ez az a sor, ahol Rossonero mesterünk év eleje óta variál, hol beletrafálva a jóba (kezdeti Zsiva, professzionalizált Marshal Mufi, Gege időben pihentetése majd reaktiválása), máskor meg ordas butaságokat művel (Vécsei posztpazarlása, Odia és King erőltetése). Ma a Nagy Geri-Vernes cserékkel sikerült leamortizálnia a meccs végére az amúgy is halovány középső szekciót, így kvázi általános vélemény volt a korzón hogy mai meccselése pontjainkba fáj. Hidi ma is okés volt, mostanában beállt egy keveset villantó, igaz keveset is hibázó, amolyan Mufi 2.0 szabadprogramra, ami nem rossz, de a képességei alapján még mindig azt mondom, hogy több van benne, remek lövései, amikre képes, nem tudom miért csak Miro-reloaded eszetlen durrogtatásokban manifesztálódnak… Vécsei bal oldalon, no comment… egyszerűen nem értem, miért nem látja be a talján, hogy nem ez a helye. Amikor véletlen középre kerül, akkor ma is gólpasszal felérő zsugát adott Délczegnek, a második félidőben pedig Gege keveredett ki balra és szolgálta ki a középen érkező Bálintot, az eredmény egy remek gól. Erre Rossi visszaküldi balra. Jó reggelt… Gege sajnos ma is sokszor eltűnt a mezőnyben, viszont megint adott gólpasszt, és néhány borzalmas szöglet és passzkísérlet mellett ismét voltak értékelhető zsugái. Nem őt hoztam volna le, annyira nem is tűnt fáradtnak, mint szokott volt…no mindegy. A Király kezdőcsapat-tagságán (már reflexből) húztam a szám, de a mélynövésű frizurabajnok ezúttal rámcáfolt: az Eger elleni második félidős fordulatszámával kezdett, több jó elfutása és mezőnybeli passza is volt, a második félidőben pedig, már bocsánat, de konstans szopatta Halmosit, akinél látszólag kezdett is elgurulni a gyógyszer, ezért is sajnáltam Ikenne sporttárs pont akkori lecserélését (bár kissé húzta a lábát, lehet ám, hogy megsérült). Szóval még az is elképzelhető, hogy a csöppnyi Uralkodó  tényleg királlyá avanzsál Kispesten? Ha így folytatja, talán… A második félidő végi cserék, azaz Nagy Geri és Vernes is ide szálltak, be, sajnos egyik sem váltotta meg a világot. Gergő dettó a 2010-es debütfélévét hozza: bátortalanka, bár több mozdulatában ott pislákol a biztató jövőkép, jó lenne, ha most nem csak tavasz végére melegedne majd be. Benne legalább egy Baráthbotis pályaívet látnék… Vernes Ricsi álmoskásan és szabálytalankodva kezdett, majd megrázta magát és több jó kapura törést is lehozott, ha kevésbé önző, akkor ma gólpasszkirály lehetett volna, így csak az uccsó 10 perc flúgosfutamos töketlenkedéséhez tette hozzá névjegyét. Pedig Ricsiben egy-egy nagy passz vagy gól mindig benne van.

 

Csatársor

Abass kevésszer került a szélre, ami pedig az igazi terepévé érett a Bohócligában az elmúlt években. Középen sajnos kevéssé hatékony, és ma is hiába küzdött becsülettel, pont az erősségét nem tudta kamatoztatni. Dél olyan volt mint idén általában, gyors, nagy küzdő, sajna kevés helyzettel, de mivel abból a kevésből 1-1-et általában bever (vagy ha nem, hát egy tizit), így lekapását korainak véltem (ha csak nem sérülés volt az ok). Váltótársa, Diaby tipikusan az az arc, aki úgy 30 perc alatt pörög fel üzemi hőmérsékletre, így a mai penzum pont nem volt elég neki, pedig a legkraftosabb csatárunk a keretben, már többször leírtuk, hogy Danilót is veri a szemünkben – több idő kéne neki, Rossi úr.  (Tudjuk, most sérülésből tért vissza, de az észrevételünk általános érvényű.)

 

Kispad

A középpályás húzogatások miatt már fentebb megfeddtem edzőnket, aki a sajtótájon a cseréket és a „csak” döntetlent is azzal indokolta: elfogytunk kissé a szezon végére, csak ifik ülnek a padon, „csak” Nagy Gerit és Vernest tudja beküldeni, nincs elég felnőtt a keretben (kicsit Supka pécsi sirámaira hajaz ez nálam: ha év elején belemegyek a sok félsérült légiós, sok fiatal jellegű keretbe, akkor miért a csodálkozás hogy a squad nagy részét juniorok teszik ki?). Mindegy, végül is érthető valahol az olasz indoka, még ha furcsa is. És végül is 5. helyen zártuk az őszt, lehetett volna ez sokkalta rosszabb is, meg kicsivel jobb, szóval végül is reális az eredmény, úgyhogy be is fejezem az okvetetlenkedést, és itt most legyen elég egy kérés: csak egy pár játékos kapcsán fejezzük be a nem odaillő poszton való jegelést, és én leszek az első aki kiengedi a lanolinos fürdőhabbal dúsított meleg kád vizet a következő meccseket követően a mesternek.

Fotók: Lovi, Babar (1909foto.hu).