A tél a magyarfociban olyan, mint amikor a közjegyző hölgy jelenlétében megkeverik a kereket egy lottósorsoláson. Vagyis nem teljesen, mert ott legalább tudjuk, hogy kötelezően egytől kilencvenig lesznek benne a számok, és majd kihúznak belőle fixen ötöt. Hogy a példabeszédünk mégis tartalmazzon némi igazságot, ezért most képzeljünk el egy olyan húzást, ahol egyrészt vannak a számok kilencvenig (itt: magyar játékosok), valamint véletlenszerűen további számosságú golyókat szórunk a rendszerbe (Afrikából, Szerbiából, vagy esetünkben Olaszországból) és abból.
November végétől márciusig tehát mindenki bedobja a közösbe a nála létszámfelettinek nyilvánított spílereket, ehhez hozzámixelik a menedzserek pártfogoltjait, és várunk, hogy a klubvezetők kiket halásznak ki a zavarosból.
Kispesten idén az olaszok és a saját nevelésű fiatalok mellé tettük le a voksot, vagyis mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a hosszúcombú, és felettébb szőke hölgy a kék (azzurri) színű golyókból válogasson, valamint a többinél kisebbeknől, amin jól láthatóan elhelyeztük az MFA címerét.
A poszt írásakor még várunk egy jónevű balhátvédre, de a játékoskeringő ránk eső menüettjét jórészt már letáncoltuk partnereinkkel, így időszerű, hogy összegezzük a szerkesztőség várakozásait a tavaszi kerettel kapcsolatban. Ahogy tettük azt tavaly is. (Apropos, emlékeztek még abból a posztból a nevekre? Segítünk: Ceolin, Hadzic, Porcari, Navarrete, Faggyas, Vidovic, Bozovic.)
Módszerünk idén a következőképp alakult. Két kérdést tettünk fel egymásnak, valamint állandó jellegű grafikusunknak (KrysWarzycha), és idegenbe szakadt újoncunknak (PaulanerSalvatore), akiben legalább annyi bizalmunk van, hogy szívünk szerint ugyanúgy vinnénk magunkkal mindenhova kofferben, mint tette azt Verebes Mágus Pintér Pinyővel. Szóval a két kérdés úgy hangzott, hogy 1. mennyi esélyt látsz az adott játékos kezdőcsapatba kerülésére? 2. milyen erősnek érzed az igazolást?
Vagyis kettéválasztottuk a dolgokat, mert nem ugyanazt jelentik. Jöhet ide Messi, ha Gege jobb a posztján, akkor nyilván erősségre kap egy sima tízest, de a csapatba kerülésre legfeljebb egy gyenge hármast (időhúzó cserének elfogadnánk, bár gyanítjuk, Éger úgy fegyelmezné meg egy perc után, ahogy tette azt Vanczák a szépemlékű magyar-argentínon). Aztán ott vannak a hiányposztjaink (márciusban a belsővédők, idényszinten a balbunkó, valamint a minőségi szélsőcsatárok), ahol félő, egy közepesebb képességű játékos is azonnal a kezdőben találhatja magát.
Ennyit a módszertanról, inkább nevesítsünk.
Davide Lanzafame
Nyilván ő a legnagyobb név, a legnagyobb fogás, a legnagyobb reménység … és egyben a legnagyobb félelmünk is. Lanza és a fogadási csalásos ügyek kapcsolatáról nyilván mindenki hallott, Lanza még tavaly nyáron beismerő vallomást is tett, most pedig várunk az olaszok döntésére, hogy mi lesz a játékjogával. Itthon ugyebár az a módi, hogy akit akár csak meggyanúsítanak bundával, azt azonnal eltiltják mindentől, amire az MLSZ fennhatósága kiterjed (Mészöly Kálmán nem volt valami funkci még így is a szövetségnél a közelmúltban?), de jelenleg nem tudjuk, hogy Lanzára ez igaz-e? Vagyis ami nálunk már bőven elég, annak az olasz verziója itthon mennyire érvényes?
Ha viszont sikerül mentális síkunkon mindezektől függetleníteni magunkat, akkor Lanza bizony nagy fogásnak ígérkezik tavaszra. Láttuk néhány edzőmeccsen, és azt kell mondjuk, tettszett a látvány. Nem állítjuk, hogy jobb focista, mint a többiek, de azt állítjuk, hogy más. Valahogy máshogy játssza ezt a sportágat. Kicsit olyan, mint amikor megpróbáljuk összehasonlítani a legendás Internazionale-Barcelona BL-elődöntő résztvevőit. Mindkettő játszott valamilyen focit, aztán nyert az egyik. Hogy a jobb, az nem biztos, az ízlés dolga, de hogy az eredményesebb, az tuti.
Lanzát így érdemes felfogni. Vele eredményesebbek lehetünk, ha jobbak nem is feltétlen. Szentül hiszem, hogy a futballban nincs jobb, csak győztes és vesztes. Ha megtaláljuk a helyét a játékrendszerünkben, ha a társakkal megfelelően tud együttműködni, akkor hatalmas értékünk lesz, növeli az esélyeinket, hogy megnyerjünk egy-egy meccset. Lanzától én ezt várom, azt a kis többletet, amivel átbillenhetünk a saját árnyékunkon.
A lényeg, hogy ettől az egy igazolástól még nem mi leszünk a bajnokság legfőbb esélyesei, de a negyedik-hatodik helyek egyikére megerősödött a sanszunk, kis mázlival pedig akár a dobogó is megcsíphető. Kis mázlival.
| név | Davide Lanzafame |
| babarv |  |
| KrysWarzycha |  |
| PaulanerSalvatore | |
| RobWarzycha | |
| veghhanta | |
| átlag: | 9,8 igazolás erőssége: 8,8 |
Raffaele Alcibiade
Mátyus Jani óta nincs standard megoldásunk a balhátvéd posztjára. Gondoljunk bele, tizenöt év alatt hány játékost pörgettünk át, hányan maradtak egy-két idénynél tovább, és hány volt közülük vállalható? Hajdú Norbit lehetett szeretni, volt jó idénye is, de korszakosnak nem neveznénk. Sadjo? Filó? Vidóban és Novákban láttunk valamit, mára egyikünk sem a keret tagja. Baráth Boti alapvetően jobbhátvéd, csak kényszerből oktatja a fél magyar mezőnyt itt, tehát mindenképp kell(ett) valaki. (És azt se feledjük, Boti a bajnokság első négy meccsét eltiltás miatt kihagyja.)
Alcibiade pedigréje nagyon rendben van. Olaszországból védőt igazolni szinte snassz, kicsit olyan, mint Afrikából négert, vagy a Vasasból rosszat. Alcsi kőkemény, alapvonaltól alapvonalig csapatja, és amikor egyszer épp előttem végzett el bedobást, a szemében valami olyat láttam, amit tudok szeretni ezen a poszton: valami bődületes elszántságot. Alcsi győztes típusú játékosnak tűnik! Kezdeni tuti fog, hogy Tandia, Boti és Ignja visszatérése után marad-e, azt csak rajta múlik, de részünkről egy Baráth, Lovric v. Tandia, Ignja, Alcibiade összetételű négyest el tudnánk fogadni a tavaszra.
| név | Raffaele Alcibidade |
| babarv | |
| KrysWarzycha |  |
| PaulanerSalvatore |  |
| RobWarzycha | |
| veghhanta |  |
| átlag: | 6,4 igazolás erőssége: 7,25 |
Leandro Martínez
Nálam ő az idei szezon sötét lova. Lanzával és Alcsival ellentétben ő nem kölcsönbe érkezett, hanem két és féléves szerződést írtunk vele alá. Posztja szerint csatár, és látjuk, próbál úgy is viselkedni. A felkészülés elején láttuk, hogy gyors, akár még ügyesnek is nevezhető, de semmivel sem tűnt jobbnak, mint bármilyen próbázó az elmúlt években.
Aztán ahogy játszottuk sorra a meccseket, egyre inkább belelendült, és legutóbb, a Pápa ellen már egy meglepően látványos, korrekt produkciót hozott. Meghúzta a szélét, centerezett, érkezett, csinált mindent, amit kell, és amit elvárnánk tőle. Ha Dél és Diaby a két középcsatár, akkor Vernes, Tchami és Lanza mellett egy teljesen vállalható alternatívát nyújthat a Rossitól megszokott háromcsatáros játékhoz.
Szerintünk idény elején meg fogja kapni a lehetőséget, egy Faggyas-szerű állandó jellegű csere szerepét simán bele tudjuk látni, aki majd hoz valami többletlendületet.
| név | Leandro Martínez |
| babarv |  |
| KrysWarzycha |  |
| PaulanerSalvatore | |
| RobWarzycha | |
| veghhanta |  |
| átlag: | 5,6 igazolás erőssége: 5,25 |
Claudiu Pascariu
Kellett. Az nem biztos, hogy pont Pascariu, de a védelem közepébe mindenképp kellett egy ember. Navarrete, Bjelkanovic volt, a minek kérdésköre állandóan ott lengett a fejük fölött, amikor mentek, legfeljebb a cicafiú Bjelkát könnyezte meg néhány szerelmes pillantás a korzó oldalán, amúgy teljesen feleslegesek voltak.
Úgy megyünk neki a tavasznak, hogy öt védőnk kapásból nem játszhat az első bajnokin. Tandia, Debi, Ignja, Baráth és Novák. Hoppá. Ne szépítsük, ide akkor is igazolni kellett valakit, ha minden kötél szakad, ha sokat kell érte fizetni, mert hiába vár sorára Moga, Remes, egy King, Remes, Lovric, Moga négyessel még a Siófoknak is ciki kiállni a Videoton ellen. Egyszer majd jók lesznek, az biztos, de mint elsődleges megoldás még nincsenek kész.
Pascariu ide érkezett, és minden bizonnyal a márciust együtt fogjuk tölteni vele. Hogy Tandiához, vagy idény elején Ignjához hasonlóan mindez egy szerelem kezdete lesz, arról megoszlanak a vélemények, de gyanús, hogy nem. Claudiu a felkészülési meccsek alapján simán hoz egy átlagot, de semmi extrát nem láttunk benne. Ha minden klappol, akkor a fiatalok beérésig lesz egy harmadik számú tapasztalt belsővédőnk személyében. Többet nem gondolunk jelenleg.
| név | Claudiu Pascariu |
| babarv | |
| KrysWarzycha | |
| PaulanerSalvatore |  |
| RobWarzycha | |
| veghhanta | |
| átlag: | 5,6 igazolás erőssége: 4,5 |
A fiatalság
Epizódszerep. Csábi Misu, Bobál, Lőrinczy és Holender került fel a kerethez, vagyis egy védő / védekező középpályás, egy csatár, és két középpályás. Felkészülésin nem játszottak, a viareggoi utánpótlástornára készülő U19-es csapattal készültek, és a szereplésünk sikerességétől függően kapcsolódnak majd be a nagycsapat mindennapjaiba.
Náluk nem is foglalkoztunk azzal, hogy mennyi az esélyük a kezdőcsapatra, mert nyilvánvaló, hogy eleinte semmi, de ahogy Vernes, Vécsei vagy Nagy Geri is szépen, lassan bejátszotta magát, úgy számukra is nyitott lesz a lehetőség. Jövő ilyenkor talán már nem egy közülük rendszeresen ott állhat a pályán akkor, amikor Maros Józsi (örökös szpíkerünk) a meccs előtt még egy utolsót beleordít a mikrofonba: Hajrá Honvéd, csak a Kispest!
A realitás nagyjából az lehet, amit szerzőink is gondolnak, vagyis hogy Bobál szinte biztosan kap tavasszal játékperceket, a többiek közül pedig talán Lőrinczy (Vécseivel és Muflonnal hármasban talán egy új Gyimesi, Sikesdi, Détári kaliberű sor is kialakulhat Kispesten? Tudnánk szeretni.)
A konkurencia
Fontos átesni még egy dolgon, mégpedig a ki, kinek lesz a vetélytársa kérdéskörön. (Igazából már megtettük korábban, itt csak rendszerezzük a tudásunkat.)
- Lanza: Tchami, Martínez, Vernes és bizonyos esetekben Gege. Szélsőcsatárból Rossi rendre kettőt foglalkoztat, Lanza számára egyelőre senki sem ellenfél.
- Martínez: mivel középcsatárt vélhetően nem fog játszani (oda legfeljebb Lanzát tudjuk elképzelni végszükségben), ezért ugyanazok a nevek számítanak nála is, akik Lanzánál. Csereszerepet szagolunk.
- Alcibiade: Baráth. Ennyi. Játszani fog. Ha beválik, Boti mehet ki jobbra, Lovresz pedig a padra.
- Pascariu: Ignjatovic, Tandia, Baráth, Lovric. Az első meccseken kezdeni fog szinte biztosan, és nagyon kell kaparnia, hogy megragadjon.
- Csábi: Ikenne-King, Lovric, Baráth, mert idén azt gondoljuk, a védelembe jött fel. Legfeljebb időhúzó csere lesz, ha egyáltalán odafér a padra.
- Holender: a játékrendszerünkben egyfelől bepattintható Lanza, Martínez, Vernes, Tchami helyére ugyanúgy, ahogy középen Ikenne-King, Vécsei vagy Ivancsics posztjára. Ugyanaz, mint Csábi.
- Lőrinczy: szeretnénk, ha Ivancsics és Vécsei mellett ő lenne a harmadik előre játszó okosságunk. Szeretnénk.
- Bobál: Délczeg, Diaby. El tudunk képzelni olyan szituációt, hogy játsszon. Csereként, akár harminc perc környéki időt is.
A ti véleményetek
A jelenlegi állás:
(Vigyázat, a grafikonok csalókák. Sajnos a beágyazott kérdőívhez tartozó grafikonok nem támogatják a skálák kézi megadását, helyette maguknak szeretik beállítani a függőleges tengelyek értékeit. A lényeg, hogy akinél kicsinek tűnik a sáv, az attól még lehet nagy, és a másikhoz képest se feltétlen sokkal kevesebb, csak az értékek sűrűbbek.)
Alig gondolkodtam a Honvéd ajánlatán, szinte azonnal elfogadtam. Három sorozatban is állunk még, jó lenne nyerni valamit tavasszal.