mert célunk csak egy van
Ohh, de jól esne most is egy jó kiégett szötymörgés a holnapról, meg az MLSZ hülyeségeiről, hogy miért nem mondjuk Záhonyban játszunk idén a Vasassal a pálya-átalakítások miatt, de most megpróbálok mégsem ennyire negatív lenni, elvégre péntek van meg nyár. “Legjobb hely: Szombathely? Főleg Sopronban!” bővebben
Jesszumpepi, ezt hogy fogjátok számokba önteni, sőt, ebből hogy fogok bármit kiszedni? Nem irigylem magunkat.
Jó hosszú cím lett, és szerintem minden benne van, amit érdemes elmondani. Persze ki fogom fejteni, de úgy már nem lesz annyira érdekes, csak növelem a karakterszámot amíg meg nem unom. (Leütésre díjazom magam, minden ezres után vállonveregetés jár.)
Elmondom a nagy igazságot, de aztán ne áruljátok el senkinek: az van, hogy egy igazi bravúrkapusra volna szükségünk. Nézzétek meg: a védelmünk rendben, pöpecül zárunk, a kapunkat szinte képtelenek eltalálni aktuális ellenfeleink, mégis, minden alig harmadik próbálkozás beakad. Számok, InStat, ilyesmik következnek.
“Ha eddig minden meccsünket láttad, akkor 8 óra 22 perc kispesti fociban volt részed” bővebben
#Meccsarc rovatunkban a vereség ellenére többen nyújtottak be értékelhető pályázatot játékosaink közül a szombat délutáni produktumra alapozva, ami örömteli, mert azt jelzi: tényleg voltak értékelhető teljesítmények a sártengerben. Hogy messzebb ne menjek, két új igazolás is bemutatkozott és egyik sem betlizett! A győztes azonban nálam idén sokadjára ismét a balkáni perpetuum mobile. “Gyuri bán verhetetlen” bővebben
Szokott módon, egytől tízig. Eredmények a meccs tévés ismétlését (hétfő, 21:46-tól) követő napon.
Igen, mintha mi sem történt volna, nem lett volna téli szünet, hanem a Vasas elleni idegenbeli önsorsrontás (és reánk olvasott bírói rontás) után egy héttel folytattuk volna tegnap a szezont: klasszikus Kispest-meccset láthattak a nézők. Ellenfelünknél több helyzettel, dominálva, néhol szép támadásokat vezetve buktuk el a meccset, a kötelező jellegű védelmi hibánk és persze a beamfetaminozott Potyamackó miatt. Bohócliga, Kispest, így szeretlek. “Mintha mi sem történt volna, pedig…” bővebben
Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg. “Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd” bővebben
Jah, kb így tudom összefoglalni két szóban a tegnapi meccset. Jobban nyomtuk, mint a Vasas ellen, de a ‘csút elleni meddő fölényen nem tudtunk túlnőni. Helyzeteink voltak, tán nagyobbak is, mint a gyakadémia ellen, mégis 0:0 lett a vége, ami, ha azt nézzük, hogy a második helyezett Hali otthonában értük el, nem rossz eredmény; ha pedig azt, hogy a Bohócban az előre-eldöntött-tény-hogy bajnokok-lesznek-idén Fradit leszámítva bárki, bármikor verhető (sőt, a Zseljóból kiindulva még ők is), akkor megint aggódhatok, hogy hiányozni fog a Sz’helyen hagyott két pont. ““Felcsúti” formában” bővebben
