Címke: Kemenes Szabolcs
Újabb visszatérőnk: a rockzene!
Mondtuk, hogy figyeljétek a mindenféle csatornákat, mert ma délben debütált Kemenes Szabi és Dynamic közös szerzeményű kispesti indulója a Kispest-Honvéd Facebook-oldalán – és itt.
Tisztes stadionrock, rapbetét, könnyedén dúdolható szöveg. Szinte már látom magam előtt a kivonuló csapatokat szombaton, a korzón boldogan sörpadozó és csocsózó jónépeket, a visszatérő Kanyart, mondom én nektek, a Vidinek esélye sincs.
Kispest-induló 2015
Venenation feat. Dynamic
Zene: Kulcsár Attila (Kuli) – Kemenes Szabolcs
Szöveg: Kemenes Szabolcs – Gyurina István
Master & Recording: SilverHill studio – Vígh Arnold
/// A dal – a szerzők kérésére – letölthető, amihez ide érdemes kattintani.
Mindig mondták, a foci mellett legyen tisztességes szakmád, így elmentek zenésznek
Új idényhez új induló dukál – vallják Kispesten. Szombaton a szurkolók máris megismerkedhetnek Dynamic és Kemenes szerzeményével. – via Indulót írt a Honvédnak Dynamic és Kemenes
Érdemes lesz ma figyelni a különböző csatornákat, mert debütálási van. Úgy látszik most ilyen zenei napokat élünk.
Osztályozókönyv – éves rangsorok
Nem semmi év volt. 33 játékost tudtunk legalább egyszer osztályozni, ami azt jelenti, hogy legalább egy meccsen, legalább fél órát játszott. Összesen amúgy 40 emberrel próbálkoztunk, ami – ha levesszük a két kapust – simán négy csapatnyi. Nem kevés.
Ami viszont meglepő, összesen 11 olyan játékos akadt, aki legalább a meccsek felén osztályozható módon pályára lépett. Közülük Ignja lett nálatok/nálunk az év játékosa. Megjegyzem egy ilyen idény után abszolúte nem meglepő módon. Elég csak megnézni, hogy a 13. helyezésünkhöz képest a hatodik legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban. Ami inkább meglepő, hogy a kevés lőtt gólunk ellenére Gyula simán besöpörte a harmadik helyet.
Happy (?) End
Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy “végre vége“, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és “még egy ilyen szar félidényünk nem lehet“.
Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.
FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. “Happy (?) End” bővebben
Nehéz ügy
A kérdés nem könnyű, és félek, én sem fogom tudni megválaszolni, még ebben a posztban sem. A vitatéma örök – mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás – azaz azért szidja a lelátó a játékosokat, mert katasztrofálisak, vagy azért katasztrofális a csapat, mert szidalmazza őket a lelátó? Ember legyen a talpán, aki igazságot tesz. “Nehéz ügy” bővebben
Szabikalauz, tekerj egy füvet!
Nos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a “Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények! “Szabikalauz, tekerj egy füvet!” bővebben
Így kaptunk ki Pécsett két perc alatt
Az idény tükre…
…volt a tegnapi meccs. A 80. percben még úgy ültem a lelátón, hogy két dologban voltam biztos:
- bennmaradtunk;
- a beszámoló poszt első bekezdésében (ami arról szólt volna, hogy bennmaradtunk).
Mert hát mi másra irányították volna gondolataim a látottak? 80 percen át koncentrált a csapat, szívósan védekezünk, amikor hibázunk (ami azért nem volt ritka), akkor pedig ótvar mázlink van. A gól is: felső kapufát fejel a pécsi srác, az ellentámadás második hullámából meg mi lövünk gólt, gyakorlatilag a harmadik kapura lövésünkből a meccsen, szemben a rengeteg pécsi nagy helyzettel. (Csúsztatok picit, mert a rengeteg helyzet nagy része ezután jött tőlük, és az a rengeteg is alig több, mint féltucat). Tiszta 1996-os MK-döntő. Ezek után itt csak jó vég következhet.
Aztán a pécsiek porlasztottak kettőt, mi meg lelkesen odaálltunk és letüdőztük a galambokat. Szívem szerint azt mondanám, essünk is ki ezek után, de persze csak az elkeseredés beszél belőlem. Remélem. “Az idény tükre…” bővebben
Tavasz-érzés helyett szögbeverés
Úgy indultam neki tegnap a Nyíregyháza-túrának, hogy hátha visszajön a kedv. Végül is a tavasz érkezése az mindig megdob “Kispestileg” is, végül is a csütörtöki ankétra nagyon erőlködve ráfoghattam (volna), hogy voltak biztató jelei, pl. Rossi a végén odajött hozzánk dumálni, és jelezte, az újak ömlesztett berakása helyett max 1-2 új igazolásra számít és Botka, Lőrinczy kezdeni fognak (persze Ábel már akkor is mondta hogy ez jó eséllyel bullshit meg politika, de hát az ember picit hinni akar). Hinni akar, ja, de már az se megy. Szóval elindultam, hogy talán tavasz-érzés, talán lesz Honvéd-faktor, szóval hátha valami jó kisül ebből a napból.
Végül, ami jó volt, az Nyíregyházi Állatkert lett, meg a Sóstó környéke, mert ott tényleg jó sétálgatni. Tiszta Monarchia-hangulat a Krúdy-kaszinó, a környék pedig kora-kilencvenesek magyarfoci-feeling, tényleg csak egy egy kövérüveges régi Dreher kéne a kézbe meg Csehi Tibiék a középpályára. Szóval állatkert és Sóstó. A többit hagyjuk.
Ennek, ilyen formában így tényleg nem lesz sok értelme. “Tavasz-érzés helyett szögbeverés” bővebben