mert célunk csak egy van
Elmondom a nagy igazságot, de aztán ne áruljátok el senkinek: az van, hogy egy igazi bravúrkapusra volna szükségünk. Nézzétek meg: a védelmünk rendben, pöpecül zárunk, a kapunkat szinte képtelenek eltalálni aktuális ellenfeleink, mégis, minden alig harmadik próbálkozás beakad. Számok, InStat, ilyesmik következnek.
„Ha eddig minden meccsünket láttad, akkor 8 óra 22 perc kispesti fociban volt részed” bővebben
Akár „Békebeli esték” cím alatt is futtathattam volna a posztot a klasszikus RW-i érzelmi húrpengetés és hangulatfetisizálás oltárán áldozva. Tegnap ugyanis második részéhez ért a tavaly még Csábi Jocóval elindított Kispesti Futballházi Esték sorozat (nem ez a hivatalos neve a rendezvénynek, csak én aggattam most rá, de kb. lefedi a lényeget), ezúttal emelve a tétet és egyből két vendéggel próbálkozva, mégpedig a mindenkori kispesti gólvonal elől.
Kapus-show a Fő utcai panelok árnyékában, a hajtás után. „Futballházi esték#2” bővebben
Szeretek úgy kezdeni egy posztot, hogy én megmondtam. Olyan simán lett döntetlen, hogy nem számított Hidi butasága és korai kiállítása, Szabi hatalmas bravúrja a végén, Bobál mentése a gólvonalról és a hasonlók. Ebben a meccsben egyszerűen nem volt benne a gól. Már csak azért sem, mert ha valakinek mégis sikerült volna, akkor a döntetlenhez kellett volna egy másiknak is, de hogy kettő legyen, az teljesen kizárt.
„Kilenc saját neveléssel a kezdőben hoztunk pontot a másodikon” bővebben
minden harmadik meccset megnyerve, 16 forduló után tapadunk a dobogóra?
Mondjuk az is igaz, hogy a Fradit és a legvégét leszámítva, az egész bajnokság egy meddő középmezőny, ahol bárki elverhet bárkit. Hat csapat, azaz az összesség fele áll öt ponton belül, és akkor még nem is számoltam a második Paks négypontos előnyét, pedig magunkat ugyanekkora hátránnyal belevettem.
„Gondoltátok volna, hogy olyan jól sikerült az NB I. átalakítása, hogy” bővebben
