Közben tegnap kiesett a Lombard Pápa, és bevallom, cseppet sem fáj értük a szívem.
Még játszunk velük egyszer, és ha azt behúzzuk, akkor leszünk ötven-ötven százalékon. Jelenleg 6 győzelem itt, 7 ott, 2 pedig döntetlen, 21 rúgott és 19 kapott gól. Szánalmas történelem egy Pápa ellen.
Jobb lett volna, ha a Loki tegnap inkább elveri a Dunaújt, mert akkor nagyjából meg is lennénk. Így viszont mínusz háromra vannak, ugyanúgy, ahogy a Haladás, és ott van mínusz hatban a Pápa is. Közülük kell kettőt megelőzni.
A lényeg, hogy innentől egyetlen pont is elég, és megvan a minimumprogram, jövőre is élvonalbeli csapat lehetünk – a szó ligaértelmében. Ugye akkor 26 lenne a vége, a Dunaúj max 25 lehet, a Haladás 28, a Pápa pedig szintén 25, vagyis sima.
A lényeg, hogy végre saját kezünkben van a sorsunk. Öt ponttal megyünk a két utolsó előtt, és még játszunk egyet a jelenlegi utolsóval, ami azt jelenti, hogy bőven elég elverni a Pápát, és akkor 99%-ban fix a bentmaradás. Sőt, az is lehet, egy döntetlen is elég lesz nagy valószínűséggel, de mondom, a lényeg, hogy visszakerült önnön kezünkbe a sorsunk, ami nem mindig volt így az elmúlt hetekben.
Gólöröm, kétszer is Kispesten egy nap. Nem gyakori eset. Yeah! (fotó: Babar).
Szerintem igen. Mármint bennmaradásilag. Tudom, hogy ez a kijelentés kb. olyan felelőtlen és szélsőséges, mint amikor hetekkel ezelőtt sírtunk azon, hogy kész, kiestünk (arra nem is emlékszem, hogy konkrét posztban sírtunk-e, de élőszóban, egymás közt a korlátnál mondjuk biztos), tudom, elismerem, de valahogy én most nyugodtabb vagyok. Mondjuk ez nem az a kellemes nyugalom, inkább egy beletörődős fajta, beleszürkülős az utóbbi bő egy évünkbe, de akkor is valami nyugalom-féle, mert szerintem most már meglesz a bennmaradás. Hogy azután mi lesz, arról persze fogalmam sincs. „Megvagyunk?” bővebben