Mastodon

Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel

Bp. Honvéd – Diósgyőr 1-0

Mindenki arról beszélt, hogy meccsek óta képtelenek vagyunk gólt lőni, miközben a helyzeteink megvannak. Igazából rosszul sem játszunk, mármint abban az értelmében, hogy nézni ugyan valóban nem szép általában, de a modern fociban azért a nyomásgyakorlás, a helyzetkialakítás, és hasonlók számítanak, abban pedig általában jobbak vagyunk az ellenfeleinknél.

Egy dolog nem ment eddig: fordítani. Kétszer is az első negyedóra környékén kaptunk gólt, majd jött a meddő egykapuzás, és a végén a megállapítás, hogy jók votlunk a Fradi ellen, és úgy; rosszak voltunk a Felcsút ellen, és úgy nem sikerült nyernünk, pedig, és innen egy bla-bla-bla. Tudom, mert én is pont ezt mondtam.

„Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel” bővebben

(megcsúsztunk, jaja) Az Úppeverés Eppel meccse volt

Horváth 7 – Botka 6, Bobál 7, Lovric 7, Hajdú 6 – Hidi 7, Gazdag 6, Kamber 6 – Holender 6 (Nagy Geri -), Eppel 8 (Vernes -), Koszta 6 (Kovács Dani -) // Rossi 7

Osztályozókönyv szintjén maradnánk a tavaly megszokott (és sajnos a végére elkallódott) módinál, hogy értékelni 1 és 10 között lehet (Rossit is), majd a válaszoknál megnézem az átlagokat és a szórást, a durva szélsőértékeket egy algoritmussal lecsípem (a csupa tízes nem jelent semmit, hogy egy példát mondjak) és a maradék adatbázisban nézünk átlagot.

Az átlagot persze kerekítjük, hadd ne kelljen foglalkozni a tizedesjegyekkel. Ha egy van, akkor a két 6,5 közül melyik a hategészötebb? Jöhetne a kettő, három, satöbbi. Legfeljebb lesz olyan, hogy Horváth 6,7-re 7, Hidi viszont 7,3-ra. Na, bumm. (És az jelent bármit, hogy a leggyengébb hatos Filipé volt, a legerősebb pedig Gazdié?)