Pezsgőt!
Toppan be a kolléga a kocsmába, Pezsgőt! – mondja újra és hangosabban, Ünneplünk! – teszi hozzá mintegy magyarázkodásképp. Felesleges, ekkor már mindenki tudja, Eriknek felmondtak, a világ kicsit elindult a rendes meder felé. Ünneplünk.
Furcsa a szurkolói lélek. Alig pár hónapja visszafelé számoltuk a meccseket, hétről-hétre fohászkodtunk, rimánkodtunk, szorítottunk, ki-ki a maga módján, hogy legyen vége, legyünk bajnokok. Eltelt fél év, és újra visszafelé számoltuk a meccseket, és vártuk, mikor lesz vége a szenvedéseinknek. Azt nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy csak egy adott szenvedésnek lesz most vége, vagy találunk magunkon egy másik nyavaját, egyelőre csak a felszabadultságot érezzük, és ez jó.
Pezsgőt!
„Gólgazdag (ííííí de fájó szóvicc) mérkőzéssel lett vége annak, aminek vége kellett lennie” bővebben
