Mastodon Mastodon

Címke: személyes

300

Sorozat – szódával.

2016. augusztus 21. Honvéd – Gyirmót 0-0. A szezon hetedik fordulója, álmos vasárnapi meccs. Lanzafame még nincs, a Honvéd 3-2-2-es mutatóval középcsapat.

És ezt a meccset kihagytam, ráadásul önszántamból. Helyette a Kolozsvári Magyar Napokon töltöttem a hetet, és meccsnek egy CFR Cluj – Astra Giorgiu jutott, miközben a Fő téren az Omega koncertezett. Viszont a második félidőben ismerkedtem meg István barátommal, és így, évek távlatából visszatekintve, a mérleget a kihagyott Gyirmót ellenére is erősen pozitívnak tarthatom.

Viszont vezekelni kell. Akkor és ott, Kolozsvárott megfogadtam, hogy minden, de tényleg minden tétmeccsünkön ott akarok lenni ettől a pillanattól kezdve. És ha lehet, akkor az edzőmeccseken, és a fakón is.

“300” bővebben

A magyar kultúra napja alkalmából

Kölcsey a Himnusszal, én Gellei Imrével neveztem be.

figyelem: a wordpress szerint
12 perc a várható olvasási idő

Valamikor mostanában tizenöt éve történt, hogy megfáradni látszott a labdabiztos első generációja, név szerint mészöly sámán, zombi tibi, pajzán gyula és stréber gyuri. 2007 nyarán indult az oldal, és annyira kenték bele a nitrót, hogy alig másfél év után köhögni kezdett a motor.

Egyszer megkérdeztem az Alapító Atyákat, mégis milyen indíttatásból kezdtek bele az egészbe? A válasz annyi volt, hogy egy közös projekt után nem akartak elszakadni egymástól, és a legjobb ötletnek egy blog tűnt. A téma pedig adta magát, a közös szerelem: a magyar foci.

2007 nyarán gyakorlatilag nem volt sportblog Magyarországon, pláne olyan nem, ahol egyedi véleményt lehetett volna olvasni. Egyedül a nagyjából fél éve működő, a régi indexen belülről szerkesztett, nemzetközi focival foglalkozó NST, ami ekkor már egy generációváltáson is túl volt, és _benito, illetve főleg heinrich belépésével megjelent náluk valamiféle edukációs irány. Utóbbi azért is érdekes, mert szerintem csak akkor értelmezhető egy blogger bloggerként, ha nem az olvasóknak, hanem a saját érdeklődési területéről írogat, és csak akkor, amikor kedve van. Mondjuk henyánál pont bukik az elméletem, mert amit csinált az egyszerre volt érdekes és értelmes, cserébe szerintem sosem értette a blogot, mint műfajt. És miközben írogattak: közösség termett körülöttük.

“A magyar kultúra napja alkalmából” bővebben