Mi is dolgozunk

hemiba_jelentkezik

Nem tudom megkerülni, hogy az elmúlt napokban volt alkalmazottaink több alkalommal hozzájuk méltatlan, több esetben a valóságot nem fedő, az önfényezés célját szolgáló interjúkat adtak a sajtónak. Erről csak annyit szeretnék mondani – egy újkori magyar klasszikus mondását idézve – hogy az alaptörvény mindenkinek garantálja a jogot, hogy hülyeséget beszéljen. Szerencsére azt nem, hogy mindezt az én klubom kötelékében tegyék. – GFH @ nb1.hu

Én sem tudom megkerülni, hogy az elmúlt napok után ne válaszoljak erre a bejegyzésre, bár nem hozzám, hozzánk címezték. Illetve nem teljesen.

Sajnos az idézett szövegrészletben szereplő idézetet, az újkori klasszikust nem leltük fel, pedig nagyon kerestük. Kimondottan érdekelt volna, hogy ki, mikor és milyen alkalomból mondotta. Annyi biztos, és ezt ellenőriztem, Magyarország Alaptörvénye (különösen: IX. cikk) jelenleg valóban nem tiltja, hogy hülyeségeket beszéljünk.

Tehát most hülyeségeket fogok írogatni, mert megtehetem. Például, hogy megállapítom, nem minden pontban fedi az idézett blogbejegyzés tartalma azt a valóságot, amit az elmúlt időszakban közvetítettek felénk.


/// szemantikai rész

De előbb még egy apró megjegyzés. Kimondottan örülünk annak, hogy Hemingway úr nem tűri meg a hülyeség beszélését az általa vezetett Quinex America LLC. nevű cégnél, és ezen keresztül a Bp. Honvédot jelenleg tulajdonló gazdasági társaságnál. Annak viszont nem örülünk kimondottan, hogy Hemingway úr úgy gondolja, a Bp. Honvéddal kapcsolatban egy olyan birtokos szerkezetet használ, amit a poszt elején idézett szövegrészlet utolsó mondatában: az én klubom. (A szövegkörnyezetből következőleg az én klubom itt az én tulajdonom, birtokom jelentést veszi fel.)

Tévedés. A Bp. Honvéd (Kispest), mint klub nem a Quinex America LLC. tulajdona. A Quinex America LLC. egyszerűen nem birtokolhat olyan javakat, amiket soha és senki nem adott el neki: például az én gondolataimat, a Honvéd történelmét (a kupákat lehet, a történelmet nem), az emberek kötődését a saját Kispestjükhöz, mindazt, ami a Kispestet Kispestté tette az elmúlt 106 év során.

Ezen a ponton pedig meg kell védjem Csábi Jocót, Supka Attilát, és igen, sajnos Fabio Cordellát is, mert a Quinex America LLC. által tulajdonolt gazdasági társaságra, mint korábbi munkáltatóra tettek megjegyzéseket (hogy azok közül mi a hülyeség, azt majd később megállapítjuk), és nem a klubra, mint önálló entitásra.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Hemingway úr a gazdasági társaságot birtokolja és nem a klubot, mert a klub jóval több egy gazdasági társaságnál. (Ez nem olyan bonyolult, tavaly a Molino-gate alatt még értette.)

Erről ennyit.

Ugyanitt hajlandó vagyok elfogadni az “én klubom” kitételt azon értelmében, hogy Hemingway úr, mint szimpatizáns, hovatovább szurkoló nyilatkozik meg. Úgy már valóban az övé (is). (l. Magyarország Alaptörvénye VII. cikk)


De visszatérve a hülyeség beszélésére.

Megérkeztek azok a játékosok, akiknek az érkezésén az elmúlt 3 hónapban oly sokat dolgoztunk. Már nagyon régen hiányposzt volt nálunk a balhátvéd pozíciója. (…) Jean-Pierre Morgan a Montpellier Academy neveltje. A fiatal játékost januárban két héten át tesztelte szakmai stábunk, és rendkívül jó véleményt alkottak róla.

A másik pozíció, ahol bizony nagyon szegényesek voltunk, az erőcsatár pozíciója. Bratislav Punosevacot stábunk januári próbajátéka során oly nagyra tartotta, hogy kérésükre rögtön le is igazoltuk. Két másik befejező csatárt is igazoltunk, hiszen csatárból sosem lehet túl sok. (…) – GFH ugyanott

Nem értem. December közepén, gondolom az akkor regnáló edzővel, Csábival egyeztetve megállapodtak abban, hogy szükség van egy balhátvédre mindenképp, egy középcsatárra, valamint egy szervezni tudó középpályásra.

Az igények abszolút jogosnak tűntek. A balhátvéd posztja valóban évek óta megoldatlan kérdés, mindenképp rendezni kell. A középcsatár dettó, valahogy sehogy sem sikerült az utóbbi időben tisztes megoldásra szert tennünk, azt pedig ősszel is láttuk, Gyula szükségből őrlődik a védők gyűrűjében. Egy szervező középpályás akarása is érthető, Vécsei sérült, ráadásul még fiatal, elfogadható, hogy botorság csak és kizárólag rá építeni a csapat játékát.

A francia ötödosztályból a negyedbe nemrégiben feltört Morgan rögtön az első felkészülési meccsünkön szerepet kapott, és bár nekünk nem igazán tetszett, úgy hallottuk (és most ezt meg is erősíti GFH a blogjában), hogy Csábi ragaszkodik hozzá. Punosevac ezen a meccsen már mint szerződtetett játékosunk középcsatárkodott.

Vagyis január 21-én, a Soroksár elleni rajton a szükséges háromból két poszton kész is voltunk. Már csak a szervező középpályás maradt hátra, tehát jogos, tovább kellett dolgozni, és előkeríteni egyet.

Vélhetően ezen a ponton indult be gőzerővel a Honvéd legendás játékosmegfigyelő-hálózata, és térképezte fel az egész glóbuszt csiszolatlan gyémántok után kajtatva. Így kerülhetett képbe például Palacios is a perui másodosztályból (és nem az élvonalból, ahogy GFH a blogjában állítja).

Innentől sorra jöttek a mindenféle próbajátékosok: Székely – középcsatár a román egyből, Doesburg – középcsatár a holland háromból, Holz – német szélső/csatár a svájci negyedből, Miljeteig – középcsatár a norvég háromból, Koné – középcsatár a portugál kettőből (itt is ferdít GFH blogja, ugyanis Konéról azt állítja, a Honvéd az első európai csapata, valamint, hogy korábban több első osztályú bajnokságban is megfordult – utóbbira nem találtunk információt), Meza – venezuelai támadó középpályás a görög kettőből.

Tehát volt egy, azaz egy darab szerződtetett középcsatárunk, akit a szakmai stáb kérésre igazoltunk le, mégis hoztunk próbázni újabb ötöt. Ugyanígy balhátvédből is egyszer csak megjelent a szerb Projic, miközben elköteleztük magunkat Morgan mellett.

Ugyan nem vagyunk járatosak az élvonalbeli futballcsapatok felkészítésében, de azt talán joggal feltételezzük, hogy minél többet játszik együtt a keret, minél átláthatóbb a keret, annál több a sansz az eredményességre. Ellenben ha minden meccsen meg kell nézni valakit, játszatni kell valakit, akire speciel semmi szükség, akkor képtelenség összeérlelni a már meglévőket.

És még nem volt vége. A próbázók mellett nemes egyszerűséggel, mindenféle közös munka nélkül leszerződtettük a jól lekáderezhető mexikói Izazolát, az argentin Ontiverot, a ki tudja miért kellő horvát Elezt, valamint – és csak a játékosbemutató sajtótájékoztatón bedobva – a kolumbiai Palaciost.

Ahogy látható, igazából új játékosaink 3 poszton erősítik meg csapatunkat, míg a kölcsönjátékosaink hasznot hozhatnak bizonyos taktikai felállásokban. – GFH ugyanott

Részemről itt adom fel. Kilenc játékos érkezett, akik összesen három poszton erősítik meg a csapatunkat! Ebből vélhetően kettő Morganre és Punosevacra vonatkozik, mert velük külön és hosszú bekezdések foglalkoznak a blogbejegyzésben. A harmadik talán Meza. (Érdekesség: Morgan és Punosevac ugyebár még Csábinál jelentett megoldást, és nem a jelenlegi mesternél, Rossinál.)

Sőt! Az is le van írva, hogy a fél évre kölcsönvett Elezre egyelőre(!!!) nem a kezdőcsapatban számítunk a tavasz hátra lévő 13 meccsén. Mivan? Akkor mi a frásznak hoztuk ide?

Három hónapig dolgoztak a csapat megerősítésén, ami igazából már január közepére kész volt a szakmai stáb kívánalmai szerint. (vö.: lassan egy hónapja nyugodtan készülhetnénk.)

A gépezet azonban nem bírt leállni, igazolni, igazolni, igazolni, többet, még többet. Nem kell az edzőnek? Rúgjuk ki! Mi kérem dolgozunk három hónapig megfeszítve, kemény meló felhajtani a perui másodosztályt, Csábi meg nem tiszteli a munkánkat. Mit képzel magáról?

Megértem, a klub szeretné bebiztosítani helyét az NB I-ben, és ehhez a legerősebb keretet összehozni, de azt viszont nem értem meg, hogy ha az edző kijelenti, neki megfelel az állomány, akkor miért kell azt fenekestül felforgatni? (Apropos, ennyi játékos – jelen pillanat szerint valahol 32 és 37 között állunk – egyáltalán befér az öltözőbe?)

Lehet, valakik valóban hülyeségeket beszélnek, magukat fényezik, de mindeközben valakik meg ordító nagy hülyeségeket csinálnak, igaz szó nélkül. Majd amikor kész vannak, minden eszközt bevetnek önnön hülyeségük értelmének bizonygatására.

De persze én is csak hülyeségeket beszélek, mert az alaptörvényünk erre lehetőséget biztosít. Az pedig nem csoda, ha ilyen előzmények után inkább hiszünk a sajátunknak, Csábi Jocónak.