És így lett bajnok “egy kerület a világ ellen”

BAJ-NOK CSA_PAT! (forrás: facebook.com/honvedfc/photos)

…és akkor a tegnap könnyposzt után forduljunk rá a régi jó hagyományokra, és jöjjön a klasszikus beszámoló, hogy ennek a csodálatos évünknek az utolsó pillanatait is örökítsük meg, legyen mit visszaolvasgatnunk közösen, évek múltán, amikor erre az őrült és hihetetlen idényre emlékezünk.

Igazából ez a meccs nálam a debreceni hazaúton kezdődött el, mikor a Fradi nem kaparta ki nekünk a gesztenyét, én pedig már tudtam: életem egyik legrosszabb hete jön. Hétfőn reggel melóba indulás előtt néztem a Digit, ahogy mindig, és Rőzse volt benn (amúgy zseniálisan szimpatikus interjút adva). Ő mondta, hogy ha rajta múlna, 2-3 hétre is kitolná ezt az egy hetet, annyira király lesz a várakozás, a bajnokesélyesség. Minden tiszteletem – gondoltam keserűen, mert ismerve magam, tudtam: amilyen neurotikus szerencsétlen vagyok, jó lesz, ha nem megyek erre rá.

Hát, majdnem sikerült. Közben ugyanis a munkahelyen feltolult egy pár csodás határidő, a valami kretén indíttatásból másfél éve elkezdett új egyetememen is az előszakdoga-beadás, + még 1-2 dolog. Ezek egyenként bírhatók, így együtt, Honvéddal nyakon öntve azonban majdnem sok lett. A hétfő szar volt, a kedd borzalmas. A szerda kegyetlen. Csütin kicsit összeszedtem magam, hogy péntek reggel újra kalapáló szívvel ébredjek. A szombatot már nem írom, ott majdnem az ügyeletet hívtam ébredéskor. De legalább eljött. No, nem az ügyelet, szerencsére, hanem a meccsnap…

Délelőtt bevásárlás, házimunkák, Tesóval értekezés, Kispest szóba kerül, a gyomrom újból ökölben. Hanta ír rám, hogy kaparok-e valamit a blogra? Hát, kétszer nekiültem, de nem ment. Se ihletem nem volt: patetikus-lelkesítőt ha írtam eddig az elmúlt 6 évben, az bukó meccs lett; valami erőltetett szart meg nem érdemel ez a meccs. Ráadásul ha eszembe jut a meccs, olyan testremegés kap el, hogy az már tényleg kardiológiai anamnézist igényelt volna. Hanta végül átvállalja, én majd írom a beszámolót, és köszönöm neki.

A többiek közben már szervezkednek, 3 órás tali kéne, de sajnos nem velem, nekem (persze nem sajnos) az országos döntőbe jutó kocsmakívz csapatunk fináléjára kell mennem a Tüskecsarnokba. A menet 4-7-ig van kiírva, egy félidőt tudok maradni, beszélem meg a többiekkel, akik persze megértik a helyzetet. A szervezők kevésbé, fél órát csúszik a program, így csak az első harmad jut nekem, és hiába vagyok a csapat házi töri- és sportfelelőse, ma olyan vagyok, mint Kabangu Dark a kispesti csatársorban: nem az igazi! Nem is baj, hogy jön a fél 6, így kilövök a Bozsik felé.

Taxit lehetetlen fogni, a harmadik társaság közli, hogy 30 percen belül nem tud autót küldeni, rohanok az egyes vilihez, még ez kellett bázzeg, de mielőtt felcseszném magam, jön minden, villamos, metró, előbbi zöldekkel tele, utóbbi rohamrendőrökkel, de még ezek is (mindkét csoport) a bajnoki döntő esélyit latolgatja, a pulzusom 500 körül lehet. A Határ úton aztán már sok a Honvédos (sose látott arcok amúgy), két busz áll be egymás mögé, egy 42-es pótló és egy Honvéd külön busz, mindenki az utóbbira száll, én az elsőre, mert Galaxis Útikalauz Stopposoknak, és ma az élet értelmére megyek.

A stadionba érve tömeg mindenütt: kinn, benn, a lelátón, a sörsátraknál. Először remeg meg kellemesen a gyomrom, aztán rögvest kiver a jeges veríték. Belém hasít, hogy a srácok ma túlgörcsölik, hisz ők is mikor láttak ennyi drukkert itt? Utoljára én az MU ellen, 24 éve (az is 24…). A Győr elleni MK-n 7000-ren, a BVSC ellenin 6000-ren voltunk. Szóval a para beindul. Nem úgy Old Babarnál, akihez beugrok jó szokásból, ő pedig “Mi a megérzésed Laci?” kérdésemre „Nem merem mondani Atti, de valami jó” válasszal higgaszt. Közben Doki barátom ír Viberen: „Nyugi, élvezd ki minden percét a napnak”. Ja. Az államvizsgáimon nem izgultam ennyire, basszus.

A lelátón a korlátnál már ott van Öcsém Totóval, aki mégis szerzett jegyet nagy nehezen és ott feszül rajta a jó öreg ’93-mas meze. 2007-ben ez szerencsét hozott Újpesten, az MK-finálén, hát én is a táskámba nyúlok, és felveszem az utóbbi hetekben hordott Givovámra a 2009 óta nem használt, előtte két döntőt nyerő fekete Hummel varázsmezem, megsimogatva a címert a szívem fölött: „Segíts ma is!”.

A kezdőnk a debrecenivel azonos, Hidi padon sincs, Zsótér Doni viszont igen. Végignézem az egész bemelegítést, ilyen is régen volt. A Bozsik tömve. A többiek mesélik, hogy lemaradtam Hemy czukk hármas beszédéről. Nagyon élhette az Öreg a szereplést, gondolom. Kötelező fantaizmusként írom: Imádom. Apropó Fanta úr: végre ők is befutnak Ábellel, Ábelnével, Gyurival és sztárvendégként a tavalyi EB-túránk csapatkapitányával, Burzsival, akinek a jelenlétét igyekszem jó ómennek felfogni. Közben alattunk két piros-feketére festett fejű, afrikai törzsi ruhákba öltözött dobos czukk kezd el valami csűrdöngölőt dobolni, amire Pinokkió Jani izzítja egy adjutánsával a korzót, aminek egyébként a szurkolása ma kegyetlenül szétesett a sok rutintalan szurker miatt, de ez a szürreális kép akkor is csodálatos volt.

Aztán kivonulás, egymás mellett sorakozik fel a két kezdő, mi a tradi vörös-fekete hazaiban, a Vidi tiszta fehérben. A csapatra nézek, és behaluzom, hogy idegesek. Remegő kézzel fognám a korlátot, de nem férek oda. A Kanyar közben csodás élőképpel vakít, klubszínek között gigantcímer, benne 14-es számot tart két oroszlán. Arany oroszlán. Piroska úr is leereszt erre fölülünk egy mammutdrapit, megnézném most a Bozsikot légi fotón. Mindig magabiztos Hanta mögöttem újból felveszi a sápadt álarcát és már húzogatni sem marad ereje engem. Ábel úr ellenben lezserre sörözte magát, és hol azt kajabálja, hogy nyugi, simán meglesz, hol azt, hogy sima 0:2, nem kell szarni, na, kezdődjön már.

Kezdődik. A Videoton rögvest nyomni kezd. Nyugodtan, gyerekek, nem kell rohanni –mantrázom magamban, de minek, nem is rohanunk, annyira beszorít a Vidi. 3 perc, két támadás ott, mi pedig bizonytalankodunk mezőnyben, tényleg kurva idegesek a srácok. Csoda? Ha én, külső szurkerként fél lábbal az ambulancián voltam a héten, ezek a gyerekek, akik ma 14.-ért mennek, mit érezhetnek? Kegyetlen percek, a pallos felettünk lebeg, Suljic, Scsepovics, és a bitang Lazovics nagyon élnek.

20 perc után nyugszunk meg kicsit és kezdünk kijönni a szorításból. Ezt valakik szerint nem kéne. Henning Berg, aki egy szimpatik játékos volt a ’90-esekben, és edző ősszel, tavaszra totál lealacsonyodott a szememben. Siránkozós nyilatkozatai a lebonyolításról a 10-szer drágább kerete mögül papolva már amúgy is visszataszítóak voltak; erre csapata ma elkezdi szétfaragni Lanzát, aki most nem dobálja magát: őt dobják (rúgják). Főleg a délszláv különítmény jár ebben élen, plusz Pátkai, és a meccsre egy ideggyenge hörcsög megközelítését magáévá tevő Varga Józsika. Gratulálok. A másik csodás elem Bognár spori, akinek még volt, aki örült tegnap… én nem… Minden támadásunk megakasztja, szabadrúgás kifele, ha a Vidi támad, mindent ellenünk ítél. Amikor Kosztát lekönyökli valamelyik fehérvári ámok-arc, és erre szabadrúgás kifele (!!!!), Berg még lapot is reklamál nekünk. Itt már nálam is végleg elgurul a gyógyszer és díszesen üdvözlöm a Kopaszt, mire Ábel hátrafordul, és két kézzel nyugtat, „Atti, ne pörgesd túl magad nem ér ennyit, kifekszel itt a végén nekünk… Megijedek tőled.”. Magamba szállok, de Ábel ám nagy firma: két perccel később, mikor Berg besétál a pályára tanácsokat osztogatni, hörögve küldené el a norvégot a fenébe. Súlyos arcok vagyunk…

Az ominózus esetnél Berg úgy került a pályára, hogy kisebb tumultuozitás kerekedett Danko Lazovics agyfasza után, a jó rác kollega ugyanis rommá rúgta Lanzát, akinek ez már sok volt, és hőzöngve elindult Dankó felé, persze a többiek lefogták, nem érte el, csak 5 méterre jutott Lazóig. Erre nem csak az alattomos ex-eindhoveni kap sárgát, hanem Lanza is, Bognár katasztrófa. Szervilis, szégyenteljes teljesítmény, zúg is a MOCSKOS CSALÓK háttérzeneként, ahogy a végül megúszott eső félidő végén vonul le a díszes sporttárs-kompánia az öltözőbe. Jogosan.

Ekkora ellenszélben nem fogjuk ezt kibírni“, mondom a többieknek. Az egész korzó izzik. Közben belül a kisördög (vagy kisangyal) a vállamra ül és elkezdi a fülembe suttogni: „kihúztatok egy félidőt iksszel. Még 45 perc, RW”. Hát, nem tudom. Körülöttem Hanta sápadtsága nem változik, Ábelben még dolgoznak a nyugisörök, így vidám, Gyuri meg közli velem, pont annyi cidert vert be, hogy míg a Gyirmót ellen kurva ideg volt, addig ezt jól kezeli, “ez csak egy meccs, nem is dönt semmiről, így fogom fel“, hazudja magának boldogan. Jól csinálja.

A második 45 percet is rohamokkal kezdi a Vidi, de azért ezek egy fokkal gyengébbek a kezdeti attakoknál. 10-15 perc eltelik, mire realizálom: elkezdett fejben fáradni a fehérvári elitalakulat – egyre idegesebbek a játékosaik. Juhász Roland, aki fafaragó és bíróbefolyásoló életműve megkoronázásaként próbálja lehozni a mai meccset (mi lett a régi, szimpatikus Juhászból, te jó ég), egyre többet ordít a csapattársaival és a bíróval, amikor Bognár kivételesen nem nekik ítél. Lazovics pedig annyira túlpörög egy kisebb ütközést, hogy a fehérvári gyúró már rohan a DVD-vel, hogy leadja a jövő évi Golden Globe-ra a legjobb férfialakításért Dankó fetrengős hisztijét, amit CR7 lyoni besírása óta nem látott Európa. A pojácaelőadáson azonban Bognár sem tud meghatódni, annyira szánalmas, még szabadot sem kap a gigerli gárda. Ülj le Lazovics, egyes, lehet húzni a Parizanba BL-meccsekre. Na, na, lehet, hogy van esély?

És akkor (ha jól emlékszem) megindul Holender nem emlékeztem jól: Lanza volt a zseniálirányító, és középen bal oldalt, átível Kingnek, aki a 16-osig nyargal, rajta egy védő, de bead. Középen Eppel jön vágtázva, a labda elsurran a középső vendégvédő láb előtt egy milliméterrel, Marci robban, lő, na, naaaaa, naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Na ezt a percet nem felejtem el soha (sok mással együtt ebből az idényből). Marci nyakában a keret, Lovricsot is látom a kupac felé rohanni megkülönböztetőben. Az én ordításomtól a korábban szétbergezett és -dankózott torkom végleg kicsekkol. Meg az öntürtőztető-képességem is. Csorognak a könnyeim, Ábel és Gyuri is a nyakamban, meg örök visszafogott Hanta úr is!!! Aztán rohanok a korláthoz Öcsémhez és Totóhoz, aki egy gyere idé-t üvölt, még jó hogy nem öregMészölyi formulában, most már hárman ugrálunk összekarolva. Körülöttem még 50 ilyen Laokoón-csoport, a Korzón fenn és lenn az ülőrészeken.

Az extázis után középkezdés. „Na bazdmeg, most lettem kurva ideges” –hörgi mögöttem Gyuri, és felveszi a hantától és tőlem akciósan vételezett gyomorbeteg fejet. Énnálam a pulzus még rádob százat, kezd kiverni a jeges veríték, hogy ne kórházban végezzem az estét. Masszírozgatom a szívem a fekete mezen keresztül, mire Hanta megszorítja a vállam, hogy nyugi, ne most csússzak szét, de az ő arcára ránézve, hét nem nyugszom meg, persze kurva jól esik a gesztus. Egyikünk se az a nagy ölelkező, de ma a bajnoki címért megyünk. Közben az egész stadion dörgi a Csak a Kispestet, újból remeg mindenem, és folynak a könnyeim. Hihetetlen percek, torkom már nincs, de valami utolsó erőtartalékokból üvöltök én is. meg még 8500-an velem.

Utolsó erőtartalékból szerencsére a pályán is van. A csapat óriásit megy. Kingecske ugyan elkészül az erejével, Lovresz váltja, a helyére Boti megy ki, aki az első félidei 1-2 hibát leszámítva ekkor már mindenhova odaér. Lovresz, Kamber hátul őrültet melóznak, kisBobál előre is tudni törni néha. Önkívületben a csapat, EGY KERÜLET A VILÁG ELLEN, most is könnyezek, ahogy ezeket írom. Középen Nagy Geri végleg korunk Sikesdijévé lép elő. Ez a srác, hogy csak ennyi esélyt kapott idén és csak Patya sérülése miatt, az szégyen. Tarcsiból ugrott be a döntő utolsó 4 fordulóra és 2 meccs alatt csúcsformába került, ma is szétfutja a Vidi középpályát, mindenhol szerel és hatalmas remek labdákat tol előre. A Kosztát váltó Zsótér is kell nagyon, hogy ne csak védekezzünk, hanem legyen veszélyes előretörés is, a kis ágyúgolyó hozza is, amit kell. Vaszke a rutint és a nyugalmat importálja a középpályára az utolsó negyed órára. Elöl Lanza és Eppel is tanárit játszik, Lanza egymaga 2-3 ember foglal le, Marci pedig ma zseniális. Holenderről se feledkezzünk meg a túloldalt, májusban ő is nagyon nagyot hajrázott – ma is. Gróf pedig megtanult kijönni, nem hiszem el. Imádom ezt a csapatot.

10 perc van hátra, extázisban védekezünk. A korzó egésze közben feláll és dörög a taps, dörög a CSAK A KISPEST, KÜZDJETEK A BAJNOKI CÍMÉRT. 5 perc. El fogok ájulni. Ábel és Gyuri is már csak artikulálatlankodnak, Hanta úr úgy járőrözik mögöttünk, mint egy beizgult zarándok a keresztes háborúk idején a Szent Sír Bazilikába először belépve. 90. perc, 5 perc hosszabbítás. Gyerekek, még kicsit bírjátok, rimánkodok, de a Vidi közben szétesett, mi viszont nem hátul. mennyi van még? –ordítok hátra, „Beszart a stopperem”- üvölti Gyuri, Burzsi úré nem, de ő meg fonalat vesztett, “másfél perc, vagy három”, jön a válasz, nem mindegy!!!! És akkor először elhiszem a dolgot, és már nem könnyezek, hanem bizony sírok. Már nem hallok semmit, csak látom, hogy hátul Boti hirtelen magasba emeli a kezeit, és rohan a kispadhoz, egymás nyakában az egész csapat és mi is, Ábel, Gyuri, Fanta úr és kolozsvári vendégei, mindenki ölel mindenkit, rohanok megint Tesómhoz, aki a legfontosabb Honvédláncszem nekem, az első bajnoki cím, amit ténylegesen együtt élünk meg, tudatosan. Egymás nyakában üvöltünk hárman, mert Totóval vagyunk trióban összefonódva, ezeket sose felejtem el. Aztán kicsit hátramegyek a büfé mellé, picit egyedül, és még egy-két percet bőgök magamban. Sose hittem, hogy az életemben ezt az érzést még egyszer megkapom. Nem tudok többet mondani, kérem kapcsolja ki…

Visszasétálok a többiekhez, egy kéz a vállamon, Hanta úr az, újabb ölelés, 6 éve csináljuk a Csakblogot a biztos tudatban, hogy ilyen sose lesz. “Most már elhiszed?” kérdi évődve Hanta, „Ne húzzál“, vigyorgok vissza, „baszogattatok, hogy mit izgulok, de végignézve rajtad az elmúlt hetekben, nem csak én voltam beszarva”. „Naná hogy nem, Gyirmót óta hazudok” mondja a blogfőszerk, és elindulunk kifele a műfüvesre a csapattal ünnepelni.

Hát oda nem jutottunk ki időben, mire összeszedjük csatolt részeink, lejattolunk Old Babarral, összetelefonozzuk a társaságot, söröket szerzünk (3 év után először én is, ugyan nem lenne szabad, de 24 évente egyszer vagyunk bajnokok, most bele kell férjen ennyi), itt futok össze Csilla kolleginám férjével, Danival, rajta a tavaly előtt tőlem kapott nászajándék-mez, ölelkezés itt is, mi van itt, ma annyi ölelést kiosztok, én, az introvertált arc, hogy hihetetlen. És nem csak én. A sírdogáló Pinokkió Janiba botlunk, aki mindenkinek kiutal egy kápói átkarolást, a még sose látott Totónak két csókot is orcára, majd hazaindul. Szürreális percek!!! Érkezik közben hozzánk Apu tarjáni cimborája, már messziről kérdi: “Faternak szóltatok már?” – Apu ugyanis igazoltan távol, Németországban nyaralnak Anyuval  és barátokkal. “Persze, Tesóm már hívta“, mondom, és valóban Öcs már küldte a hírt, aztán én is hívom Aput, de Anyu veszi fel, tájékoztatása szerint a Fater a hírek hallatán kövér gázzal távozott egy nyugtató sétára a szállodából, “ezt nem hiszem el” mondatok ismételgetése közben [ma reggel aztán hosszabban is beszéltünk telón, Fater minden részletre kiterjedő posztot követelt tőlem, remélem ez kielégíti az igényeket].  No majd a szokásos évvégi Csakblog kertpartyn közösen is ünneplünk…! Aztán ki a buliterületre. Az Aréna előtt Ábelék is összeszedve, Hanta leül a Hofherren a földre, mi állunk, dumálunk, és nem hisszük el, ami volt.

Közben literszám kapom az sms-eket, emaileket, kedves barátoktól, volt főnöktől, akinél nagyobb antifoci ember nincs, és most mégis szívhez szólón gratulál, 15 éve nem látott egyetemi csoporttársaktól, a kvízcsapat hölgykoszorújától, most a meccsre ki nem jutó Honvédosoktól. Dőlnek az üdvözletek. “Megérdemlitek“. “Óriásiak voltatok“. “Hoppá-hoppá“. “Ez járt Nektek“. “hatalmasak voltatok“. Szédülök.

Közben kapjuk a hírt, hogy Rossi kicsekkol. Valahol igaza van, a csúcson kell abbahagyni, ő ezzel a szezonnal be Kuuselázta magát a történelemkönyvünkbe. Sok hibája volt a Misternek, de ezt az aranyat nem lehet elvenni tőle, óriásit ment ő is a csapattal, idén pont ő kellett ide, és úgy látszik, pszichóból is felfejlődött az utolsó hónapokra, mert ez most egy (bár nem tudok olaszul de) Il GRANDE LAVORO volt. Köszönjük, Mister. De ezt a köszönetet meg is kapta a talján a szurkolói sátorban, nagy pillanatok voltak azok…

via facebook.com/1909foto/photos

Pörögnek az órák. Közben egy srác jön oda hozzánk, RW-t keresi. „Hantát már ismerem, de RW-t még nem”. Először Gyurira tippel, aztán tesómra, klasszik, hogy a háttérben bujdokolva én vagyok az utolsó tipp, de csak kiderül az igazság. Lassan elbúcsúzhatok az inkognitómtól, mint Robin Masters/Higgins a Magnumban (tudom, hogy nem Higi úr volt végül RM, de ez most részletkérdés, a hasonlat a lényeg), úgy fest, mindenesetre szokás szerint remek érzés volt kapni a jó visszajelzést,és szerencsére itt már nem sírtam el magam.

Az este (számomra) vége fele Peti csorog oda hozzánk, a Trógerek egyik élő legendája, aki délczeg tippel már Pontest érzi Rossi-utódnak. Aztán együtt hitetlenkedünk a történteken. Ő is elmeséli, mikor volt először a Bozsikban, mikor költöztek ide, mi is, fura a 3 öreg (Öccs, PetiTróger, én) és a 10-essel fiatalabb arcok (Ábel, Gyuri, kisBabar) fáziskéséses beHonvédulását összevetni. Csodás percek. Burzsi közben a videót mutatja, amit a gólunknál vett fel rólunk, zseniális, kisBabar is mindenkit szétölel (ez ma egy ilyen nap), imádom ezt a csapatot. A Honvédot is, a mi kis szurkercsapatunkat is.

Ábel úr végül megindítja a kicsekkolási sort, bejelentve megfáradását a végigsörözött délután, végigordított meccs és a „Gálhidivel a BL-ben” slágerének végtelenített előadását követően a sátorból szóló punk rockra, ugyanis Loctite-unk már Gálhidi mestert vizionálja a kispadra s persze a BL csoportkörbe. Lassan mi is elszállingózunk. Még bemegyek Hantához a sátorba, kötelező formulák „holnap írsz?” „naná”) után még egy nagy ölelés, nem hiszem el, milyen este ez. „Amikor elkezdtük, Hanta én sose hittem, hogy ide jutunk, sosem…” mondom, Fanta úr meg csak bólogat, aztán jön a klasszik Fanta uras arckifejezés, amit már jól ismerek, amiben szó nélkül benne van egy fél életérzés poszt. Úgyhogy nincs is mit mondani többet, irány haza.

Két percnek tűnik az út Wekerlééig, az Eszén csapatva végig. Öcsémmel szárnyalunk, régi és ezidénybeli emlékek, meghatott sírdogálás, rekedt üvöltözés, minden van itt. Csilláék előtt elhaladva a kis törpetacskójuk méltatlankodva ugat meg minket, “ezek mit keresnek itt ilyenkor“, dohogja, de aztán megérzi rajtunk a Honvéd-illatot, és vidáman vakkant egy utolsó üdvözletet.

Hát, gyerekek így lettünk bajnokok tizennegyedszerre. Most pedig megiszom a 3. bögre mézes teám, hogy tudjak beszélni.

Nem fog menni. kapar a torkom. Lehet, hogy a mai napot is végigsírdogálom? Soha szebb májust. Soha szebbet. És mi mással zárhatnék, mint a hidegrázós rigmussal?

KIS-PEST SZUR-KO-LÓK VAGYUNK!

BAJNOK LETT A CSA-PA-TUNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  • Pingback: És így lett bajnok “egy kerület a világ ellen” | Zongoracipelő()

  • Granero

    Koszonjuk! A Csapatnak, az Edzonek es az Oregnek is! O es mielott elfelejtem, ennek a blog szerzoinek is! Mindenki nagyon sokat tett hozza ehhez a fantasztikusz szezonhoz!!

  • Gabesz

    Remélem a Legnagyobb Király Pisont Pista lesz a holland edző pályaedzője ! Ő ismeri a hazai viszonyokat,ismeri a
    junior válogatottakból kikerülő játékosokat is !!!

  • Zoltán Balogh

    Gyerekként lettem Honvéd-szurkoló. Emlékszem dicső, meg kevésbé dicső időszakokra. Aztán a ’90-es évek végére valahogy beleuntam a nagy magyar foci-nihilbe. Nem érdekelt az egész. Aztán nem is tudom hány éve az NSO-n volt egy blog válogatás a csapatok blogjaiból. Ott találkoztam a Csakbloggal, és annyira megtetszett a stílus, hogy nem csak az érdekelt, ami írtatok, hanem az is AKIKRŐL írtatok! Máshonnan egyébként nem is nagyon lehetett informálódni, főleg vidéki szurkereknek. Szóval újjáélesztettétek a klubszerelmet bennem, és veletek együtt követem napról-napra a történéseket, ami a tegnapi napba torkollott! :D Fiúk ezt a bajnoki címet úgy érzem, hogy Nektek is köszönöm, Ti is sokat tettetek hozzá a sikerhez! :)

  • A69W
  • Sforza

    Elmondhatatlan öröm van bennem, kicsit most vagy soha érzésem volt a meccs előtt és nem nagyon mertem hinni benne, hogy miénk lehet. Eleve télen el kellett adni két fontos láncszemünket, és nagyon úgy nézett ki, hogy annyira kiélezett lesz a bajnoki versenyfutás, hogy a nyomás elviselésében a rutin a Vidi javára dönthet majd, arról nem is beszélve, hogy ők eleve 5 brutál minőségű légióssal állhattak fel…

    Ehhez képest ezt az évet a Honvédnak írták meg a csillagokban, meg is könnyeztem… Mondjuk 1-0 után nem nagyon volt megjátszott labdánk, rugdaltuk ki őket a szomszéd kerületekbe, de minimum a sínek túloldalára, hát én nem voltam nyugodt a lefújásig sem.

    Azt mindenesetre sajnálom, hogy Rossi nem tudott legalább pár napot várni a hírrel, mert ez így kicsi üröm is vegyül az örömbe, eleve Marco miatt, de főleg a jövőképre tekintettel. Eleve megy Zsótér és Hidi, Eppel-Lanza-Gazdag-Bobál közül is gyanús, hogy 1-2-ből pénzt akarunk majd látni és ugye az új holland edző is kicsit zsákbamacska… És az eleve nagy baj, hogy a bajnoki cím másnapján már ilyenekről kell spekulálni, pár nap önfeledt ünneplés igazán járt volna nekünk.

    Persze ez az év így is örökre bevéste magát a szívembe, szóval inkább erre koncentrálok

    • kgyula

      Mire kellett volna várnia Rossinak? Világos beszéd volt két héttel ezelőtt Hemingwayé: nem erősíti meg a csapatot. Egy komoly edző ebből levonja a következtetést. Különösen hogy inkább a keret gyengülését lehet valószínűsíteni, mivel biztosra lehet venni a “visszautasíthatatlan ajánlatot” egy két játékosért.

      • Csaba Horváth

        Jó lenne Rossival egy öszinte beszélgetés, hogy pontosan miért is ment el. Télen is gyengült a csapat és mégis bajnoki címet nyert. Nyilván a pénz, az erősítés várható hiánya, de ennél gázosabb csapatot is bevállalt….valami más lehet a háttérbe, amire nagyon kiváncsi lennék. Mindenesetre, ha esetleg tényleg a DAC hivásában látott újabb kihívást, akkor kívánom neki, hogy ott is maradandót alkosson. :)

        • kgyula

          Egy bajnoki cím után egy edző, ha szorult bele valamennyi igényesség, akkor előrébb akar lépni, erősíteni a csapatot, de legalább azonos szinten maradni, nem pedig a tulajdonos mégoly érthető gazdaságossági szempontjait követni.
          Nagyon remélem, hogy Rossi a Debrecen hívását fogadja el, mert ott van esélye, hogy nagy csapatot csináljon az nb1 legértékesebb játékoskeretéből. A Loki már most mutatott valamit abból, hogy kezd összerázódni az egy év alatt összehozott játékosállomány a tavalyi nagy kiárusítás után.

          • Csaba Horváth

            Én nem örülnék, ha Rossi bármelyik magyar csapathoz igazolna. Vele valahogy úgy vagyok, hogy maradjon színtiszta kispesti, önzően hangzik, de Rossi a Kispestieké, nem szeretnék egy csapattal sem osztozni a személyében. Jobban örülnék, ha DAC vagy bármelyik SeriaB-s csapat lenne a befutó. Utóbbinak talán azért, mert Rossinak mindig az volt a fájó pont az életében, hogy saját hazájában nem tudta megmutatni mit tud.

          • kgyula

            Megértelek, én sem örülnék, ha más magyar csapat edzője lenne, de megérdemelné, hogy újabb sikerei legyenek. Erre nálunk – sajnos – nincs esély. Legfeljebb, ha a mesebeli kínai befektető…. :)

  • László Papp

    Itt ülök kezemben a Sport újsággal, amit legalább 15 éve már nem veszek, de megfogadtam, ha bajnokok leszünk, megveszem és kirakom a cimlapot a falra. Éppen úton vagyok a rokonokhoz, de ahogy olvasom a tegnapi meccsről irtakat, egyik könnycsepp jön ki a szememből a másik után főleg a játékosok nyilatkozatait olvasva. Nem akarok azzal foglalkozni most, hogy elmegy Rossi, meg rajta kívül még néhányan,csak a pillanatot akarom élvezni napokon, heteken, hónapokon át,erre vártam 24 éve és ez az éjjel soha nem érhet véget.

  • Lassie Tizenkilenc

    Tudod Csabi azért vagyok picit szkeptikus az új holland edzővel, mert végignéztem hol és hogyan dolgozott.. Sorolom : Dolgozott az Utrechtnél…nem hangzik rosszul…de sajnos a második csapat edzője volt, nem volt köze az első csapathoz. UTána két nagynevű holland csapat következett, mégpedig a Steeds Hooger Oud-Beijerland és a Door Ons Vrienden Opgericht. Ez kb két olyan csapat mint nálunk a Tápióbasznád FC és a Hirtelengöröngyös FC….
    Ezek után jött karrierje csúcsa ahol a Al Ahli Doha csapatát edzette a pokoli erős katari bajnokságban, de sajnos 11 meccs után valamiért távoznia kellett….
    Aztán a jónevű ukrán Metallurg Donyetszk csapatánál vert gyökeret.Itt közel 5 évig volt.A dolog szépséghibája hogy itt sem vezetőedző volt hanem az U19-es csapatot irányította.
    Majd végre kapott egy felnőtt capatot is : a 2015-16-os szezonban a világverő Stal Dnipropetrovsk csapatát vezette.Csupán egy szezont.az idei bajnoki évben pedig munkanélküli edzőként tengette napjait…. Ezért vagyok picit szkeptikus….

    • Erdélyi Károly

      Aggódom és is. Aztán eszembe jut, hogy öt évvel ezelőtt kaptunk egy olaszt, aki harmad- és negyedosztályú klubokénál botladozott, nem töltött végig sehol egy szezont. Most meg csak áhítattal tudom kimondani: Marco Rossi!

      • 58914020 .

        Szerencsénk volt, ráadásul Rossi “tipikus” olasz volt, egy nagyon jó temperamentummal és kiállással, karizmával.
        Ennek a hollandnak nem tudom, milyen van…

        CSertői-nek kellett volna jönnie, megérdemelte volna, ráadásul magyar is.

        • Erdélyi Károly

          Éppen ez az, nem tudhatjuk, hogy a honnald milyen. Mint ahogyan azt sem tudtuk öt éve, hogy Rossi milyen.
          Csertőiről pedig sokat tudunk. Egy agresszív tuskó, aki ráadásul nem tud mit kezdeni a fiatalokkal, képtelen felvállalni azt a kockázatot, amit azok beépítése jelent. Szombathelyen minden templomban megszólaltak a harangok, amikor végre eltűnt a városból.

          • A69W

            Azert nézd már meg Csertői eredményeit……noname játékosokból, nulla pénzből mindenhol sikert ért el! Fiatal jatekosokat nem épit be? :) a paksi csapat nagyrésze fiatal, saját nevelés….
            A szombathelyi harangokról meg csak ennyit:”2008–2009-es idény igazi sikertörténet volt mind a szakember, mind a klub szempontjából, hiszen Csertői a Haladás története során először bronzéremig vezette a csapatotot”

            Természetesen nem ítelkezem előre a holland edzőt illetően, de mire megismeri a játékosokat név szerint már ki is estünk a selejtezőből. A holland edző-német utánpótlás vezető páros is érdekes konszolidáció. Ha Én donthettem volna Csertőié a kispad.

      • Pelso

        Marco átugrott 1et kajálni pestre és Honvéd edző lett belőle!? :)
        Hemi lutri…nem lehet 2X ilyen szerencsénk.. :/

        • Erdélyi Károly

          Hemire pont a lutri nem jellemző. Az már szerintem bebizonyosodott, hogy két dologban erős: szisztematikusan építkezik és reális költségvetéssel dolgozik. Én abban bízom, hogy az ár/érték arány most is meglesz.

    • Pelso

      erős kételyeket ébreszt bennem is ez a választás! Hemi persze sunnyogott és már hetekkel ezelőtt tudta, hogy nem fog megegyezni Rossival, már x ideje keresgéltek a háttérben… ez az egy, ami azt mondatja velem, hogy ennyire rákészülve csak nem döntöttek ész nélkül !?
      de ha nézem a csávó szakmai útját, akkor döbbenet, hogy 1 ilyennel megyünk a BL selejtezőkbe…
      bár nyilván alap kérdés, hogy mennyire marad együtt a csapat!
      az öreget ismerve, nem épp nyugodt hetek elé nézünk.

    • Csaba Horváth

      Igen…jogosak az észrevételeid. Én perpillanat úgy vagyok, hogy anno Aldo után mindenki szkeptikus volt az utána érkezőkkel…és Morales valamint Rossi is ki tudta hozni az akkori csapatból a legtöbbet.
      Én úgy gondolom, hogy valami oknál fogva nem véletlen eshetett Meer-re a választás. Gyanítom már az első mérkőzéseken látni fogjuk, hogy egy újabb Vierchowod féle kókler, vagy egy új Rossi vagy Aldo. :) Mindenesetre a előhíre az kicsit olyan Moraleses, akiről írták, hogy milyen nagy csapatoknál volt edző, aztán mire ideért kiderült, hogy “csak” másodedző vagy éppen tolmács volt. :D
      Mindenesetre jó lenne vele egy mélyebb riport, hogy legalább az első benyomások megszülethessenek. :)

  • Kicsipest

    Csodálatos volt a tegnapi nap, remélem, nem kell újabb 24 évet várni a következő bajnoki címig! Várjuk a Csányi úr által meghírdetett, a „magyar bajnokot meg kell erősíteni a BL selejtezőre” megvalósulását (tudom, várhatjuk)!

    • Csaba Horváth

      Igen ez nekem is eszembe jutott, hogy vajon kapunk-e mi is 700 misit a kormányzati tartalékból? :)

  • György Lassu

    összegyűjtöttem a szezon meccseinek összefoglalóit egy lejátszási listába

  • Zsoldos Zsolt
  • 58914020 .

    CSODÁLATOS KISPEST, bajnokok vagyunk, de király!!! Azt hittem, már nem élem meg, pedig még csak 30 elején járok…

  • 58914020 .

    Én 1994-ben, 9 évesen lettem Honvéd-szurkoló… Úgy, hogy semmi közöm nem volt akkor még Budapesthez. Dunaújvárosban nőttem fel.
    Az első nagy meccs, A MECCS, az az 1995-ös, Népstadionban rendezett Honvéd vs Fradi volt, ahol úgy kaptunk ki 4:3-ra, hogy a Fradi már vezetett 4-0-ra!!
    Kovács Kálmán volt a kedvencem, óriási élményt jelentett, amikor – még amikor aktívan játszottam én is – az egyik mérkőzésünket megnézte Budafokon és aztán személyesen válthattam vele néhány szót még jónéhány éve.

    Hatalmas dolog volt a tegnapi nap, én is elsírdogáltam magam, pedig a mérkőzés vége felé közeledve hirtelen olyan furcsa érzés kerített hatalmába – valahogy nem tudtam felfogni az egészet.

    Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok otthon és nem lehettem kint a meccsen – ez mindig hiányozni fog nekem, mert a tegnapi az a mi napunk volt. CSodálatos napsütés, egy kispesti gól, sok régi szép emlék és játékos, meg sok ezer Kispest-szurkoló és egy nagyszerű csapat.

    Nagy kárpótlást kaptunk hosszú-hosszú évekért, köszönöm, Istenem! Jól mondta Rossi, ezt csak Istentől kaphattuk!

  • VirágPeti

    Fantasztikus csapatunk van, imádok mindenkit egytől-egyig. Életem egyik legnagyobb élménye volt a szombati szurkolás és az első hely megszerzése. KÖSZÖNET MINDENÉRT a csapatnak és a stábnak. Nagyon elkeserít viszont Rossi távozása. Valahogy olyan “tipikus kispesti” történetnek érzem, olyan “na ez is csak velünk történhet meg” utánérzésem van, pedig azt gondoltam, ebben a szezonban túlléptünk már az amatőr megoldásokon. Bárcsak az egyszeri szurkoló is tudhatná az igazat, a miérteket. Lehet hogy nekem van téves elképzelésem, de azt gondolnám, ha egy klub bajnok lesz és BL-ben indulhat, ott minden követ megmozgatnak azért, hogy biztosítsák az állandóságot és erősödjenek, de minimum ne gyengüljenek. Mindegy, nem ragozom, mindenki érti. És ez most nem kritika tőlem, értem én, hogy anyagiak, meg minden; a Papát sem akarom bántani, mert csak köszönet jár neki is ezért a fantasztikus szezonért. Egyszerűen csak szomorú vagyok, hogy bár hatalmas csatát nyertünk, de ott még nem tartunk anyagilag (?), hogy el tudjuk kerülni a siker utáni kivéreztetésünket.