Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi

Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

Szinte minden a megszokott rendben történt:

  • odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
  • Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
  • győzelem Kövesden.

Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.

Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.

Négy meccs hét pont //

Május elején, amikor szóba került a folytatás, két dolgot szerettünk volna:

  1. a kupát valahogy – pipa, megvan
  2. 7-8 pontot, ami elég lehet a bennmradáshoz – pipa, megvan

A kupát behúztuk, a bennmaradáshoz elengedhetetlenül szükséges pontokat úgy néz ki szintén. Kezdhetünk pár apróságot újragondolni:

  1. a Kövesd 5, a Felcsút (vesztett pontokkal) szintén 5, a Diósgyőr (vesztett pontokkal) 3 pontra van tőlünk, miközben 12 szerezhető, vagyis a hullámvasút újra a dobogó irányába mutat.
  2. újra kell gondolni a Pisonttal kapcsolatos várakozásokat. Amit reméltünk tőle előzetesen, azt szinte az első körben hozta, miközben a csapat egyre többet játszik felszabadultan, esetleg jól. Az InStat adatai döbbenetesek, évek óta nem látott számokat villantunk mostanában.

A Debrecen ellen még döcögött, a kupaelődöntőben szenvedtünk, aztán hirtelen, szinte a semmiből jól játszottunk a kupadöntőben, hogy azóta tartani kezdjünk egy szintet. Egy csomó dolgot továbbra sem értek (pl. a cseréket, a – nevezzük így – rotációba kerülő játékosok névsorát), egy átlagos idényben azt mondanám, képtelenség, hogy működjön, hogy hosszú távon fenntartható legyen ez az állapot. Ehhez képest azt kell tapasztaljuk, működik. Nincs válaszom arra, hogy mitől, csak bambulok ki a fejemből, és élvezem a csapat játékát – és az eredményességet.

Június 30. //

Több szerződés is lejár alig két hét múlva. Értem, hogy sűrű a program, hogy a következő szezonról alig tudni valamit, hogy a fene se tudja a piac miként reagál az elmúlt hónapokra, hogy most inkább gyorsnak kellene lenni, vagy kivárásra játszani. Nem tudom, nyilván nem értek hozzá.

Mindezektől függetlenül, a jövő évi keret alapja nyilvánvalóan a jelenlegi keret lesz, vagyis jó lenne látni, hogy milyen maggal számolhatunk. Lovric kap egy újabb évet? (Alap, kapjon, parádés formában játszik, a pótlása közel sem megoldott.) Nagy Geri? Kukettónak lesz helye és posztja az új Kispestben? Bevállaljuk továbbra is a nyilvánvalóan nem költséghatékony, azonban remek biztonságérzetet nyújtó Tujvel-Levkovich párost? Mi lesz a kölcsönbe érkezettekkel?

Egyáltalán ki az, akivel a klub számolna, mint a következő Kispest alapja, és ki az, aki magával se akar számolni? Egyáltalán mi az a projekt, amiről beszélünk, amihez játékosokat keresünk? Egy bödös szót se hallottunk még róla, és most ne jöjjön nekem senki Urbányi Pista bullshiteléseivel, amivel körbehaknizta a magyar sportsajtót (hívták!), mert pont azért imádom a palit, hogy képes hosszasan semmit se mondani, cserébe az egyszeri hallgatóság elalél a szövegétől, és mindent, de tényleg mindent képes belelátni. Pista parádésan beszél a tömegekhez, minket viszont nem a tömegeknek szánt szövegek érdekelnek. Ugyebár.

Vö.: a tavalyi ankéton úgy körbe lett nyalva a seggünk mindenféle semmitmondással, és ezt a semmit úgy benyalták a tömegek, hogy még most is képtelenek szabadulni egy valag akkor elhitt hülyeségtől. Nincs ezzel baj, a tömegek igénye a hit, a biztonságérzet, hogy nem kell gondolkodniuk a mindennapok nyűgjein, mert ott van kéznél a válasz, legyen az bármilyen irracionális akár. A modern marketing, a politikum rendre él ezzel az eszközzel, és nagy általánosságokat puffogtatva, pont azt mondva, amit hallani szeretne a hallgatósága, hinnivalót ad a tömegeknek, akik ezért cserébe a ragaszkodásukkal és a fogyasztásukkal fizetnek.

Két hét, négy meccs, szinte másnap vége, jó lenne látni, mennyi tiszta vizet bír el a poharunk.

Osztályozóköny //

címlapkép: honvedfc.hu