Tóth Iván a Slaven Belupo után nyilatkozott a HonvédTV-nek, ahol értékelte mindhárom kapusát, név szerint Horváthot, Grófot és Vajdát. Nagy Sándorról viszont egy szót sem ejtett.
Vajon már az ő pályafutásához is további sok sikert kívántunk, csak még nem jelentettük be? Vagy tényleg ennyire hosszan sérült? Utolsó hír róla még június végi, akkor a mezőkövesdi beharangozóban szerepelt, hogy ujjtörést szenvedett.
(Nagy Sándorról egyébként nem közölte a klub, hogy milyen időtávra szerződtette, mert „az nem lenne a klub érdeke„.)
Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.
Egy hetes gall portya után újra itthon a Csakblog különítménye és bohócliger bajtársaik, végül is épen, egészségesen abszolválva a túrát, ahol, Doki barátomat idézve volt minden, k..ás, kacagás és autósüldözés! OK, maradva két lábbal a talajon, nem pont ezek és nem ebben az összeállításban, de sűrű volt a hét, jó újra itthon lenni, de ha ma indulnánk, ugyanúgy vállalnám. Záró rész a hajtás után. 
Lassan zárul a Csakblog team és csatolt részeik francia kalandja. Bordeaux csodáját Dél-Franciaország stresszlevezető napjai követik, és bár a fő-meccsattrakció már a múlté, az ördög és Loctite nem alszik: egy nemzet szurkolói csoportja sem sörözhet nyugodtan a vendéglők teraszain, ha hőseink arra járnak. Ötödik rész. 
Csakblog team és kapcsolódó részeik on tour. Bordeauxi katarzis, Hemyzmusok a cannes-i pálmafák árnyékában, kecskesajt és vörösbor, Loctite és a többi fella’ a lenyomja a Riviérát. Negyedik rész. 