- frissítés // felkerültek az idei meccsek, valamint az azokon szereplő játékosok a Mérkőzések fül mögé.
- hanta // esküszöm, halvány fogalmam sincs, hogy mikor lesz tisztességesen időm az oldalra.
- elmaradtam a játékoskeringővel – durván. (pedig ilyen és ilyen remek arcokat sikerült megint találni, minden infó nélkül, homályos nevekkel.)
- a posztolással – nagyon durván.
- leállt a Napikispest – így most én sem tudom, hogy mi van a csapattal.
- és még arról sem emlékeztünk meg, hogy Hemingway 10 éve vette át a klubot – jajj.
- szóval // mivel még egy jó ideig a munkahelyváltás nyűgét viselem, így fasza lenne, ha valaki úgy érzi, hogy beszállna a dologba, akkor simán át tudnák tolni rá egyes elemeket.
- a részleteket mondjuk egyeztessük le mailben: hanta@taccs.hu
Nekünk miért nem lehet…?
Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.
És nem.
A Honvédra ez milyen tanulsággal szolgál – ha egyáltalán…? „Nekünk miért nem lehet…?” bővebben
Csakblog Touraeaux – Le Grande Finale
Egy hetes gall portya után újra itthon a Csakblog különítménye és bohócliger bajtársaik, végül is épen, egészségesen abszolválva a túrát, ahol, Doki barátomat idézve volt minden, k..ás, kacagás és autósüldözés! OK, maradva két lábbal a talajon, nem pont ezek és nem ebben az összeállításban, de sűrű volt a hét, jó újra itthon lenni, de ha ma indulnánk, ugyanúgy vállalnám. Záró rész a hajtás után. „Csakblog Touraeaux – Le Grande Finale” bővebben
Csakblog Touraeaux – 5. nap
Lassan zárul a Csakblog team és csatolt részeik francia kalandja. Bordeaux csodáját Dél-Franciaország stresszlevezető napjai követik, és bár a fő-meccsattrakció már a múlté, az ördög és Loctite nem alszik: egy nemzet szurkolói csoportja sem sörözhet nyugodtan a vendéglők teraszain, ha hőseink arra járnak. Ötödik rész. „Csakblog Touraeaux – 5. nap” bővebben
Csakblog Touraeaux – 4. nap.
Csakblog team és kapcsolódó részeik on tour. Bordeauxi katarzis, Hemyzmusok a cannes-i pálmafák árnyékában, kecskesajt és vörösbor, Loctite és a többi fella’ a lenyomja a Riviérát. Negyedik rész. „Csakblog Touraeaux – 4. nap.” bővebben
Csakblog Touraeaux 3. – MECCSNAP
A csakblog team és kapcsolódó részeik Franciaországban. A Honvéd napja eljött már, potyamackó, bagettek és dobozos sörök végeláthatatlan mennyiségben, okay?! Harmadik rész. „Csakblog Touraeaux 3. – MECCSNAP” bővebben
Csakblog Touraeaux – 2. nap
A csakblog team és kapcsolódó részeik Franciaországban. A Honvéd napja eljött már, potyamackó, bagettek és dobozos sörök végeláthatatlan mennyiségben, okay?! Második rész. „Csakblog Touraeaux – 2. nap” bővebben
Csakblog Touraeaux – 1. nap
Az van, hogy anno Tesóm már télen ment volna, én meg akkor még húztam a szám, mert vizsgaidőszak lesz, nem fér bele, aztán februárban szólt az Ábel, hogy van még két jegyük, döntsek két perc alatt és döntöttünk két perc alatt, és mentünk mi is, és májusban persze jó előre levizsgáztam mindenből, szóval klasszik RW-előrepara, de most már mit számít ez, kilencen nekiindultunk kisbusszal ennek a francia kalandnak, aztán amikor tudok beszámolok. Első rész. „Csakblog Touraeaux – 1. nap” bővebben
Napikispest, napipletyka: Rudi on the board?
Szerintem mondjuk nem, főleg a versenytársakat elnézve, kétlem, hogy a miénk lenne az egyik legjobb ajánlat, ha egyáltalán van ajánlat. Erősen kamuszagú a dolog.
Meg aztán, csak eljátszva a gondolattal, némileg fingfűrészelés jelleggel: 4 éve bezsongtam volna ettől a hírtől, 3 éve korlátosan, két éve semleges maradtam volna, ma meg? Hát nem tudom.
Szerintetek?
Napikispest, napibohóc: vérvétel és Pinyő
- Örvendetes hír, fejlődik a klubkommunikáció: a fácsén már többé-kevésbé élő videón követhetjük végig, amint a srácok orvosi vizsgálatra várnak és Filipet éppen szúrják (még nem Tangara, nyugi, csak a nővérke). Én mondjuk eddig bírtam, kb. úgy hatott rám a jelenet, mint anno az SZTK-ban, mikor épp az 5. ampullát vették le az amúgy is szomáliai karomból, és erre egy sipító hang tolul az éterbe, mi volt ez, kérem, mire a vérvevő matróna közli a kollégájával: „Te, ennek a gyereknek olyan erős a vénája, hogy kilőtte a tűt”. Azt hittem elájulok.
- Mezőkövesdre mehetünk jövőre is, már várom a kátyúkat. Not. Pinyő úrról a győri bajnoki címes besírás után írta valaki egy indexes kommentben: „Tipikus, érzelmileg túlcsordult t*hó”. Hát, többet nem tudok mondani a mostani ismétlés kapcsán sem. Szegény.