mert célunk csak egy van
Nekünk a Kispest podcast S01E26
Negyven éves lett az egykori kispesti kedvenc, Kemenes Szabolcs. A kapus, aki egy kupagyőzelem után érkezett, és a bajnoki cím előtt távozott, de azért nyert velünk egy felejthetetlen bronzérmet 2013-ban. Szülinapja apropóján beszélgettünk vele a kezdetekről, a kispesti évekről, az edzősködésről, zenéről, barátokról és még sok minden másról.
Boldog születésnapot, Szabi!
„71 helyett 40: Kemenes Szabolcs” bővebbenBozsik József századik születésnapjára.
Az elmúlt hetekben nagyon sok időt szántam arra, hogy utánanézzek Bozsik József családfájának. Szigorúan nyilvános forrásokat használva (anyakönyvek, újságcikkek, egyéb) végül odáig jutottam el, hogy ha ez lehetséges, akkor most még jobban tisztelem Bozsik Józsefet, az embert.
Korábban többször is próbáltam megfogalmazni, mit jelent számomra, miért érzem úgy, hogy a kispestiségem egyenesen levezethető belőle. Pedig a kispestiséget otthonról hoztam. De vajon az a kispestiség, amit otthonról hoztam, az más, vagy ugyanaz?
Nagyfaterom 1919-ben még Szadán született, azonban a család 1926-tól a Kispesthez nagyon közeli pestszentlőrinci Lipták telepen élt. Iskolába azonban Kispestre, a Deákba járt, és ott előbb az iskolai csapatban focizott, majd 1936-ban leigazolta a Kispest. A nagycsapatig végül soha nem jutott el, azonban ekkorra már egyértelmű volt, hogy mi és a Kispest – a Kispest és mi. Fater dettó, én csakugyan.
Lassan száz éve.
„Bozsik, az igazodási pont” bővebbenNekünk a Kispest S01E16
Bozsik József 1925. november 28-án született Kispesten. Százszoros válogatott, ötszörös bajnok, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, és még hosszasan sorolhatnánk az eredményeit. A futballista Bozsik Józsefről szinte mindent tudunk, azonban ki volt Bozsik József, az apa, a férj, a nagybetűs civil? Mivel vívta ki magának az emberek tiszteletét? Magáról az emberről és a vele kapcsolatos emlékekről beszélgettünk fiával, Bozsik Péterrel.
„Száz éves lenne Bozsik József” bővebbenNekünk a Kispest podcast S01E14
Kétfajta posztot szerettem igazán írni az aktívabb csakblogos korszakomban: nyilván az Én Kispest-Honvéd sztorimat, no és az éves csakblog szülinapos érzelmeskedéseket, ami eleinte az én reszortom volt. Az a helyzet, hogy bármennyire is szánalmasnak tűnhet, én tényleg minden egyes alkalommal meghatódásig örvendezek, ha egy írásom betalál a kispesti közeg szívébe – és évről évre azzal szembesülni, hogy a Hantával (legalábbis az első 10 évben) alapvetően ketten írt blogunk hova fejlődött, ezek nekem mindig is ünnepi percek voltak, amik melankolikus és pátoszos posztokat, a hűtőből elővett cerna hora-i sört (amíg lehetett) és a hifibe betolt valamely nemes Paradise Lost vagy Dark Tranquillity albumot követelt meg.
„Egyszerűen nem tudunk tévedni a sós burgonyával – 15 éves a csakblog” bővebbenBoldog születésnapot!
Ebből az alkalomból egy hosszabb beszélgetést olvashattok az egyesület történetéről, feladatairól, jelenéről, jövőjéről Kaszás Kálmánnal és Koncsik Tiborral az egyesület honlapján:
