Mastodon

Fa.: Marco Rossi, Bozsik stadion; tc.: a szurkolók. Ilyen nincs – és mégis?

Ilyen is rég volt már, hogy a felhorgadó szurkolói kritikára ilyen gyorsan érkezzen (tudjuk, indirekt, de legalább érkező) reakció a klubtól… akarom mondani Rossitól. És most végül is mindegy, hogy tényleg a makkant talján higgadt le hétfő reggelre, és baktatott fel a klub médiaszakosaihoz kezét tördelve, kis cetlijével, amire a levél szövegét skiccelte fel (egyébként az a kemény, hogy akár még ezt is kinézzük a szeszélyes Misterből, de valljuk meg, picit sántít a kép), akár föntről oktrojálták rá a bocsi-levelet, azért ez egy örömteli fordulat.

Kép11Persze a lényeg korántsem ez, hanem hogy zárjuk le szépen ezt a szezont, és ne hagyjuk idejekorán veszendőbe menni a lehetőségeinket. Már rég nem színesfém-érmekről beszélek, hanem a felszabadult minimálprogramról: jó hangulatban lezúzott rangadókról, ahol ha görcsölés helyett csak nyomjuk amit tudunk, még bármi is lehet. És a mindezt megalapozó hangulathoz, csapaton belüli nyugalomhoz az első lépés most megtétetett. Respekt!

Rossi pedig így maradjon meg a fejünkben, annak a meghatottan sírdogáló, integető kopasz fazonnak Szombathelyről, tavaly május végéről, semmint vagdalkozós véber-klónként.  Kár lett volna ezzel elcsúfítani az elmúlt szép másfél évet. Ez a figura különben is sokkal jobban áll neki.