[a következő poszt erősen duplikátumnak minősülhetne, ha egy oldalról (objektíve) nézzük, ha meg másikról (a blog arról szól amit érzünk és amikor érzünk), akkor nem annyira. Magister hanta már írt a Futballházról, én viszont csupán tegnap jutottam el először, és ez a poszt meg kijött belőlem. Sok újdonság nem lesz benne, de akit még érdekel a téma, erősen szubjektív verzióban, az lapozzon]
A hivatalos megnyitó napján, bár egész nap készültem a forgószékből való kilövésre a jeles esemény kapcsán, az egészből a már itt sokszor leírt melóindokok miatt nem lett semmi. Ebből szólóban megnézés lesz, konstatáltam, aztán a már itt is megénekelt lecsózáskor a srácok mondták, hogy csütin ők mennek, hát csatlakoztam én is.
A csütörtökök nekem valahogy általános óta nagy kedvencek. Hétkedvencek. A csütörtök már majdnem péntek, már szinte hétvége, és ha ehhez a tegnapihoz hasonló remek idő is társul, nyár, de mégse szahara, akkor az jó, nagyon jó. A Határ útra érve már elkapott a Kispest-Édes-Otthon hangulat, a Wekerle mellett eldöcögő 42-es pótló ablakából nézve a szűkebb hazámat meg teljesen el is lepett, hogy aztán a Templom téren leugorva a viszonylatról már abszolút átkapcsoljon vakációüzemmódra az agyam.
A Házban Gyimesi Laci fogadott minket a bejáratnál és kb in medias res lenyomott nekünk egy negyed órás kis kedvcsinálót, ami az amúgy sem kis érdeklődésünket még jobban felcsigázta. Tök hangulatosan beszélt, jókat mondott (a Hanta által is már érintett szurker-játékos összehozatal, ciivil szurkolói élet felpezsdítése, stb.), tetszett a klubvezetéshez, a drukkerekhez, úgy anblokk mindenhez a hozzáállása. És akkor még el sem kezdtük a tárlatnézegetést.
Innentől nekem másfél órás szállás következett – a régebbi, számomra kevésbé ismert korszak (1945 előtt) kapcsán azért mert sok volt az új infó, a már könyvekből-Fatertól ismert, 1950-1990 időszak kapcsán a sok ismerős sztori és fotó visszaköszönése miatt, hiába, Apu miatt kívülről fújom, hogy a Marosi, Tussinger, Komora, Tichy, Katona, Vági, Kanyó nevek fémjelezte csapatnak bajnoknak kellett volna lennie, hogy Szűcs Lali a Barnamaci, hogy Páncsics már zeniten túl jött, hogy Pál Józsi volt a Fater kedvence, mert nem ismert megalkuvást! És hogy hogy szívatta meg a Lazió védőket Csikó az Olimpicóban! Nagy sztorik, de azért ezek másodkezi emlékek-történetek nekem, de így is ütnek. Aztán jött az én időm is…
1990 utáni emléktárgyak… Itt már a meghatottságtól könnyes szemmel álldogáltam egy-egy vitrin előtt. Gyimesi rá is kérdezett, hogy ismerjük-e ezeket a játékosokat, én meg néztem, csak néztem az 1990-91-es keret poszterét, az első gombcsapatom, az első megnézett-végdrukkolt bajnokcsapatom képét, a Hummel mezeket, az újságkivágásokat, és nem igazán tudtam értelmesen válaszolni, és aztán néztem tovább a kiállított Diadora csukát, a Matchwinneres ’93-mas bajnokcsapat poszterét Ivaniccsal, miért őt látom meg először bakker, nem tudom, meg a MiniMenottit a susogós melegítőben Kuusi tolmácsaként, aztán a ’96-os kupagyőztes fotókat, Rott Feri feszít a csapatképen a pad szélén (imádtam a cserekapusainkat), aztán pezsgőfürdőzés azon a júniusi éjszakán, Kabát Warrior, mint egy kis csirke gimis, félmeztelenül, 2 számmal nagyobb farmerban idvezül az öltözőben, mert hisz egy kis csirke gimis volt még akkor, Piroska alsógatyában, de szép kép, áh, miket beszélek, de akkor is, és a végén már csak arra marad erőm hogy leroskadjak az utolsó szobácskában a youtube-ról már ismert kis történelmi kollázs elé, ahol az RW-nek oly kedves monumentális billentyűzenére sorjáznak a képek 1909-től 2009-ig.
Hát valahogy így. A végén kiszédelegtem a napfényre, és még a hátfájásom is elmúlt, a Kispest csodaszer, igen ezt tudjuk, úgyhogy Viktorral és Ábellel elgyalogoltam egész a Corvin körútig és csak ott csoffadtam be Wekerlére, most nem kellett 148-as busz, se villamospótló, vitt a lábam, mint a régi hazai 4:0-ák után, aztán bizony még hazaérve, sőt lefekvéskor is ült rajtam a vörös-fekete köd, nem szállt el.
„Szeretem, amikor ilyen csönd van nézegetés közben, az azt jelzi, elmélyednek a delikvensek, én is így voltam vele először, újból és megint büszke voltam hogy ide tartozom” – mondta Gyimi mosolyogva, miközben a tárlat közepénél jártunk, leesett állainkat csípőmagasságban tartva. Igaza volt. Én is büszke voltam erre az egészre, s patetikusan hangzik vagy sem, azokra akik ezt összehozták. Srácok, hatalmas gratula.
Én meg valamikor a közeljövőben visszatérek, mert ezt a Faternak is látnia kell (ha addig ugyan ki nem bringázik egyedül az Öreg). Szóval lesz még ebből egy-két jó, vörös-fekete ködbe burkolózó, békebeli csütörtök…
Egy ide vágó interjú a FB Foci Retro Képek oldalról:
Kispesti Futball Ház
Nemrégiben jártunk
Kispesten ,egy gyönyörű Futball Házban amiről már készítettünk egy
albumot és egy rövid interjút készítettünk Gyimesi Lászlóval, aki nagyon
büszkén vezetett körbe minket és van is mire.
– Kinek a fejéből pattant ki ez a gondolat, hogy létre kellene hozni a Futball Házat?
Hogy kinek a fejéből azt fölösleges kinyomozni, talán a célja az sokkal
fontosabb. Nagyon régi vágyunk volt, hogy legyen egy hely, egy olyan
klubhelyiség ahol a játékosok rendszeresen találkozhatnak a szurkolókkal
egy pohár ital mellett vagy éppen emlékidéző fotók között.
– Mióta terveztétek , a futball ház megvalósítását?
Három-négy éve dédelgetjük komolyabban ezt a kezdeményezést, aminek
célja ,hogy közelebb hozza a játékosokat, szurkolókat egymáshoz és
ismerje meg mindenki egyesületünk futballtörténelmét.
– Mindenki támogatta ezt a nagyszerű ötletet?
Nagyon lelkesek voltak minden oldalról, az Anya-egyesület, szurkolók,
játékosok, gyűjtők, de a hivatali utak lelassították ,hátráltatták
klubházunk megvalósítását,megnyitását.
– Milyen célotok van még ezzel a létesítménnyel?
A Magyar labdarúgásban szeretnénk egy olyan kultúrát elindítani ami méltó a Bp.Honvéd, Kispest, múltjához.
– Hogy fogadták a régi játékosok a hírt, hogy végre ennyi idő után megvalósult a közös álom?
Nagy volt az öröm. Volt aki el se hitte, mikor telefonon értesítettük,
hogy egy pár nap múlva várjuk szeretettel az ünnepélyes nyitáson.
– Honnan ,kiktől van ez rengeteg ereklye, fotók , emléktárgyak?
Volt játékosoktól, gyűjtőktől, szurkolóktól, ami az elején nagyon
nehezen gyűlt ,mert rengeteg utánajárással járt, de mára ott tartunk,
hogy a nyitás után már annyi felajánlás érkezett,hogy még egy ilyen
házat megtudnánk tölteni a Honvédhoz kötődő kincsekkel.
– Ezek szerint az állandó kiállítás olykor kiegészül?
Igen. Az a tervünk, hogy van a kiállításnak egy állandó tárlata és
időnként fel frissítjük az újonnan érkezettekkel sőt terveink között
szerepel az is, hogy nem csak a foci szeretnénk népszerűsíteni, hanem ha
kapunk egyesületünkhöz kötődő más sportág komoly eredményéről
emlékanyagot, relikviát, akkor azoknak is teret biztosítunk.
– Mit vártok a látogatóktól, szurkolóktól a kiállítással kapcsolatban?
Bízunk benne ,hogy közelebb kerülünk egymáshoz, hogy eljönnek a
családok és az apák mesélnek gyermekeiknek kedvenceik múltjáról,
dicsőségeiről. Nagyon fontos bevezetni a gyerekeket ebbe a kultúrába
főleg ha csapatunknál szeretne játszani. Ismerje meg kik voltak elődeik,
nagyjaik és kik lehetnek előttük a példaképek. De van még egy fontos
szempont, akiket várunk. Azok pedig nem csak a hétköznapi szurkolók
,családok ,hanem az ultrákat is várjuk. Nézzenek körül és itt vagyunk
beszélgetünk velük. Ismerjük meg egymást és lehet egy közös séta a
múzeumunkban egy kis beszélgetéssel talán őket is egy picit
megváltoztatja és mikor szurkol és éppen csalódott ,már érteni
fogja,hogy nem vagyunk mindig tökéletesek és bízunk benne,hogy kialakul
velük is egy olyan kapcsolat ami sok mindent megváltoztat a szurkolói
kultúránkban.
– Az MLSZ részéről eljött már valaki megnézni ezt a nemes kezdeményezést?
Még nem ,de ígéretet kaptunk, hogy feltétlen tiszteletét teszi valaki az MLSZ részéről és ennek nagyon örülünk.
– Még folytattuk tovább a beszélgetést , a kérdések csak sokasodtak és
közben figyeltem Gyimesi Lacit mennyire büszkén fogadja a látogatókat és
invitál mindenkit és baráti közvetlenséggel mesél a képekről,
ereklyékről . Jó volt ott lenni, osztozni az örömükben és csodálni egy
igazán történelmi csapat múltját, dicsőségeit. Sajnos nem tudtam sokáig
időzni ,mert közben még fotóztam is, de biztos, hogy elmegyek még és
elég időt fogok arra szánni, hogy tüzetesen átnézzek minden egyes
kiállított emléket. Nagyszerű kezdeményezésnek tartom és tudom, hogy
itt-ott vannak törekvések néhány egyesületnél, de nagyon remélem ez a
kultúra tovább fokozódik és többen beállnak majd a sorba.
Gratulálok Gyimesi Laciéknak a Bp.Honvédnak nagyon nagy munkát végeztek
és kívánom nekik,hogy valósuljon meg minden tervük, álmuk amit ezzel
elindítottak.
Egyesületi hovatartozástól függetlenül ,mindenkinek tudom ajánlani, hogy nézze meg a Kispest Futball Házat ,mert érdemes!
Sok sikert és Üdvözlöm a KISPESTIEKET !
Mondom én, hogy kicsit megint jobb lett kispestinek lenni.
Gratulálok a posztért! Nagyon jó írás!
Remélem,hogy nagyon szép jövő előtt áll a Kispesti Futball Ház!
Már nagyon várom a régi játékos/szurkolók találkozót, beszélgetést!