…mert kicsit megfeküdte a hasamat. Sőt, annyira nem is kicsit. És a spagetti ez esetben = az elmúlt jópár hónap. És az a rossz ezekkel az egyre gyakoribbá váló „jópárhónap„-okkal, hogy egyre többször és egyre hosszabban jönnek.
Az is megér egy misét, hogy a keresztbe-bereklámozás az valhogy nem jön össze nekünk itt a blogon. Volt már olyan hétvége, amikor én harangoztam be, hogy „Hanta meg mindjárt nyomat nektek sok-sok statisztikát„, aztán szegény kollega arra a hétre úgy eltűnt a civil munkakötelezettségeinek útvesztőjében, hogy abból stat-posztból azóta se lett semmi (igaz, lett azóta a tollából más stat-poszt, egy tonnányi, ezt beismerhetjük). Most meg ő közölte be, hogy RW tolja majd a beszámolót, de RW nem tolt semmit Debrecenről.
Max a saját Honvéd-kínját maga előtt.
Igazából vasárnap reggel felkeltem, ahogy mindig, reggeli, majd le a gép elé, mert ilyenkor szoktam posztot írni, már ha szombaton játszunk, aztán jöhet a további vasárnapi pihenés. Hát most csak az utóbbi jött, az ihlet sehogyse. Próbáltam visszaidézni magamban a debreceni meccsemlék-foszlányokat, mondatok után vadászni a kavargó gondolataim között, hát, nem nagyon ment. De nem az a fajta a tehetetlenség volt rajtam, amit nem szeretek, a görcsös írniakarásé, ami a „muszáj írni valamiit” pillanatokban jön, nem, ez most egy „hagyjatok békén, nincs mit mondanom” jellegű fásult, kilátástalan, szürke felhő volt, ami rámereszkedett. Hiába, ha nincs Kispest-kedv, nincs ihlet. Az én Kispest-kedvem pedig módszeresen és csúnyán elvették.
Akkor cambridgeunitedezzünk egyet, hátha megint segít a boldogbékeidőkfocija, mint a két héttel ezelőtti megfáradásomkor, hát kimentem újfent Erzsébetre, és szép volt, jó volt, a napfény megint jött, az ősz megint kispolgári szonetteket költött a szemem előtt, de az írásinger ugyanúgy nem jött, mint a gól a szegény ESMTK-nak a második félidőben, ki is kaptak a pótkedvencek. Megjegyzem, az Atleti is szombaton. Még egy szar hétvége…
Hétfőn meg visszasüppedve a meló nyakig érő sárgödrébe, csak annyi energiám maradt, hogy 4 óránként felpillantsak a blogra, ahol Hanta mester közben szinte óránként dobott valami új posztot, merthogy ha RW szezononként egyszer megfárad, válságba kerül, tuti, hogy akkor aznap történik valami villámcsapásszerű változás a klubnál, és én meg futhatok a pénzem a híreim után. Futhatnék, de most azt se tudok.
Estére azért már rendeződött a kusza momentumok körforgása a csapatnál és a gondolatoké is a fejemben, és bár irásingerem még mindig nem volt (nem is nagyon volt rá szükség szerencsére, mert blog-ikrem úgy tolta magából a rövid-és-velőseket, mint Csehi Tibi a csúcskorszakában a szabadrúgás- vagy csak sima bombagólokat egy-egy szezon során: megbízhatóan és pontosan), a Viercho ügy ellenben még egyszer rámtelepedett.
Nem írom le még egyszer egyéni szomorúságom okát, már olvasta itt mindenki kismilliószor, a lényeg úgyis csak az: egy egykori csodált kedvenc bukott akkorát az orrom előtt előbb szakmailag, majd meccsvégi hosszdeficites és fura nyilatkozatait megkoronázó, a szánalmas sületlenségeket szakmányban toló mosakodó búcsúinterjújával a szokásos tuttomercatós meg gianlucadimarziós forrásokból (ki a tököm ez a gianluca, villan át az ember fején, de aztán eszedbe jut Cordella kedves ábrázata és inkább nem akarod tudni) már emberileg is, és ez nem egy délceg érzés, na. Úgyhgy hétfő este odasétáltam a hálószobában a sarokpolc alsó traktusához, ahol a régi gombcsapataim tartom a szekrény alatt bedobozolva, javíthatatlan romantikusként, aki nem dobja ki az egykori gárdáit, mert majd ha lesz gyerek, hát odaadom neki, mint Apu tesómnak + nekem a régi ’60-as évekbeli csapatait, amikből gyalázatos módon mai (mármint 1990-es évek közepi) Milant, Atletit, Juvét és Benficát gyártottunk öcsémmel, szóval szeretném ha az én Juvém, Atletim, Bayernem is majd a leendő gyermek kezében éledne újjá (a Kispestem az nem, nehogy szétfeszegesse a nagy műgonddal összerakott védőimet, egy jó Plokeszt vagy épp Tégert…vááááááááá), mintha erre (márhogy a gyerek majd gombozna) bármi esély is lenne, elnézve a mai generációt, ami legfeljebb FIFA XY-t tol meg focimenedzseres szoftvereken üdvözül, és én mégis elrakom a csapataim…. mindegy, szóval kivettem a Juvém a kopott, Kappa-matricával díszített (akkor az volt a mezszponzor, bizony) dobozából, és kikerestem a középső védőt, egy középsárga Kindertojás-kapszulát, gondosan megtömve áltisis gyakorlógyurmával, és bár erre a „mezre” már Zambrotta van írva, én tudom, hogy ő volt 1995-96-ban Pietro Vierchowod, maga a Vérhód (akkor még: Cár) fotója pedig, ami akkoriban a kinderen díszelgett, ma már a Juve csapatbusz (=doboz) falán csillog fölragasztva, mint minden eligazoló kedvencé, akinek a meze (=bábuja) kellett az új kerettagnak. Szóval néztem a Pietro fotót, meg az egykori „mezét”, és még szomorúbb lettem. Egy újabb szilánkja tört el ezzel a fiatalságnak, lehet, hogy patetikusan hangzik, de így érzem. (A pillanat tiszteletére be is vándorolt a hi-fibe némi Anathema és Pink Floyd is. Szomorkodni tudni kell.)
Még 2 napig nem tudtam írni semmit…
Aztán valahogy kezdett jönni vissza a kedv. Mire nem képes egy edzőváltás… (pedig ezzel nem sok minden fog változni, tudjuk jól). De hát a válogatottnál is Dárdai kinevezése legalább arra rávisz, hogy végre 2009 óta először némi izgalommal várjam a következő selejtezőnket, nálunk pedig… nos, itt még nem tudjuk, ki lesz a Vérhód-utód, de fáj leírni, mégis nagyon igaz: ennél a színtelen-szagtalan bábunál csak jobb lehet. Nem is értem, hogy adhatta egy ilyen kaliberű arc a nevét mindehhez, mint Pietro Vierchowod. Illetve értem, csak szomorú a válasz. Futballistának volt ő nagy kaliber, nem arcnak.
És valahogy kezd túl sok lenni ebből a típusból. Aki nagyon nem nagy arc… Rossi papa meg ebben a hangulatban, hát, fejbegrátisz hozzászólásában a közösségi oldalon besír, hogy „igen, finoman jelzem, hogy az olaszokat is bántják…” Minden tiszteletem a bronzért és itteni munkássága 2/3-áért a kopasz taljánnak, de ez már áprilisban ká unszimpatikus volt, hogy ha kritikai hang jön, bedobom a kirekesztő magyar szurkertársadalom kártyát… akkor is leírtam, most is megismétlem: nem az olaszokkal van itt baj, Marco – Lanzát, Leo-t, Téged (!!) ki szidott?
Senki!
Kit szidunk?
Gyrosfaló buta buflák Testardit, a kóros önértékelési zavarban szenvedő dologtalan here Máncsót, a használhatatlannak bizonyuló BónaZolit és a többi avíttos „ászát” (Diarra, Diakité, Bottone, stb., stb., Hanta már összeszedte) idehozó és a csapatba becsempésző wannabe CEO Cordellát. Meg most egy olyan „edzőt” akinek a minimumprogram (t.i. csak a pályafutása alatt felszedett profizmust, taktikai hadrendeket, mentalitást átültetni a keretre és fél éven át hülyét csinálni a bohócliger magyaredzős csapatokból, a la Rossi, Dolcetti, Morales) is túl nagy feladatot jelentett, mert ehhez is kevés volt.
Igen őket. És őket JOGGAL.
Szóval valahogy kezd túl sok lenni a spagettiből. Cordella főzött egy-egy értelmes fogást 3 év alatt, de az étterme lassan másfél éve moslékot ad, nekünk meg mosolyogva kéne lefetyelni a pimpós sajtból összedobott mascarponét? Nem, kösz. Nem kell több olasz kaja, nem akarok 3 évenkénti egy bundásLanzára várni, a holtidőt Jobokkal kitölteni, a keret kulcsfigurájának aposztrofált (Pietro, normális vagy? :( ) Daudot a pesti éjszakában lőtt képek során át viszontlátni – nem.
Nem kell több spagetti.
Csak remélni tudom, hogy Hemingway úr is így gondolja ( jóslásba nem bocsátkozom e tárgykörben, a jelek össze-vissza mutatnak mindent, én már tényleg nem tudom, merre hány a méter).
És ha igen, akkor talán az étvágy is visszajön – persze nem lesz könnyű visszahozni. És akkor nem kell 4 napig szülnöm egy posztot, mert ha van minimálisan értelmes cél, meccsenként 2-3 értelmezhető, szép akció, mozdulat, egy azonosulásra alkalmas keret, látható gerinccel, saját nevelésekkel és értelmes légiósokkal, akkor minden könnyeben megy… a poszt is a blogra, a lábak is a Bozsikba, a remény is a fejekbe.
Vajon visszajön még ez a hangulat valaha?
Időmilliomosok, figyelem!
„Október 13-án, hétfőn, 14 órakor a Bp. Honvéd is megmérkőzik az orosz U21-es válogatottal. A találkozó a Bozsik Stadion centerpályáján kerül megrendezésre. A mérkőzés megtekintése ingyenes.”
Megvan a kupa meccs időpontja, 18.00 óra
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/mk-a-vidi-dvtk-t-es-a-honved-fradit-is-kozvetiti-a-televizio-2368679
Erről hallottatok valamit?
http://www.rangado.hu/tartalom/cikk/278289_teljes_lelatoi_bojkott_es_tuntetes
Vélemény?
(Bakker én pedig nagyon leakartam menni Kecsóra :) )
Lehet, hogy sztrájktörő leszek…. :)
Nagyon tetszett az írás! Gratula érte, teljesen átjött az az ambivalens érzés ami sokunkban megvan a jelen helyzettel kapcsolatban!
Tegnap sajnos csak a második félidőre értem ki, így lemaradtam a fiesztáról :(
Ami viszont megadatott az több mint bizalomkeltő! Nagyon régen láttam ilyen akaratot és lelkesedést. Azt hiszem ha ez a kettő megvan akkor jelen helyzetben más egyéb dolog (eredményesség) nekem másodlagos is! Azt hittem rosszul látok, ilyet is tud a csapat!! Nem álltunk le, mentünk előre volt hajtás, le a kalappal, nagyon jó érzés volt ma a lelátón ülni!
Teljesen ellettem kényeztetve, vasárnap a Veresegyháza ellen, most pedig a ligakupában!
Annyit szidtuk, szapultuk a közelmúltban a csapatot, hogy most nagyon megérdemelnek egy jó nagy piros pontot!
Persze nem szabad elszállni és ezen az úton kell tovább menni és akkor nagyon bízom benne, hogy szebb napok jöhetnek és talán nem egy magánrendezvény nézőszámait kell megélnünk.
Persze most is voltak hibák, de ez a meccs inkább a hitről és az akaratról szólt!
Ha ki kell emelnem egy negatívumot az Traore tevékenysége volt, hihetetlenül kilógott ebből a harcos, akaratos csapatból! Vele kapcsolatban, ha nem áll be a sorba akkor nem hullajtanék könnyeket, ha elköszönnénk tőle! Mintha kedve sem lett volna a pályán lenni…….
Ellentettje Gyula bácsi, aki még nagyobb szerecsen király lehet, ha kicsit önzetlenebb (lsd. azt a helyzetet amikor Koszta teljesen üresen várta bent a labdát) de Gyula vitéz elszórakozta a helyzetet! Jobbító szándékú sorok ezek természetesen, mert a három rúgott gól önmagáért beszél, de egy kicsit nagyobb alázat mindenkinek jót tenne!
Egyébként nem is tudom ki volt az utoljára, aki Honvéd mezben 3 gólt rúgott egy mérkőzésen? (takán a Niksic ellen valaki…..)
ez tényleg biztató, a mai friss hír, kevésbé… van esetleg mai sportod ? „Honvéd: Vierchowod stábja is távozik, olasz edző érkezhet” …
ahány cikk, annyi ország: :)
http://nb1.hu/hirek/holland-edzo-erkezhet-budapest-honved-kispadjara
mondjuk érzésre ennek több a valóságtartalma, mint a Cordella-renewnak :D
Már nem veszem a bulvársportlapot, írott sajtó csak péntekente a Sport+, de az NSO-n is csak annyi van, hogy olasz edző érkezhet. (gondolom írott formátumban is csak a rövid hírek között lett közölve). Ellenben van az újságban egy Varga Kacsa interjú, arra kíváncsi lennék nagyon!
Szerintem most van itt a történelmi pillanat, hogy ne olasz vagy holland edző legyen hanem végre magyar! Verebes Józsi bácsi óta tudjuk, hogy Híres Gabi Európa legjobb középhátvédje volt, és szerintem a pszichikai felkészítés a no1 ilyen szinten és ha ezt vesszük alapul, hogy fiatal magyar játékosok képezik a csapat gerincét akkor azt, hogy magyarul adod az utasításikat nem pótolja semmi más.
Varga Kacsa cikk előzetes.
http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/roman-magyar-a-magyarokert-futballozhatsz-hogy-van-keped-felteteleket-szabni-2368639
teljesen igaza van…jön ez Szalai gyerek a hülye szövegével, hogy 4 meccs…hát én kib…nám a csapatból, hogy le sem esne Németország határa előtt… mit képzelnek ezek a nemzeti mezről ??
a válogatott , mint 1 fejlődési lehetőség ?? idióta…
Róla van szó? :)
Nekem mostanában nagyjából mindegy, miket nyilatkoznak – Szalai vágjon csak gólt Bukarestben, vagy készítse le rendesen Kiskokónak vagy Dzsudzsáknak… Elég, ha a pályán beszél jól, a nagyobb gond, ha ott sem! Sajnos csatárposzton vagyunk szerintem a legsoványabbak most. Ezért is lenne jó, ha Bobál Geri igazán ki tudná nőni magát, ezért is kellene, hogy sokat játsszon minél nagyobb tétekkel…
pedig jó eséllyel külföldi lesz szerintem és az se lepne meg ha Cordella hozná (annyira szürreálisan mennek itt a dolgok – most úgy tűnik elhidegülőben vannak a Papával, de májusban meg úgy tűnt fiatalítunk, erre 1 hónap múlva elküldtünk minden jól bemutatkozó akadémistát kölcsönbe, szóval ITT SEMMI NEM JELENT SEMMIT), azzal pedig ugyanott leszünk ahol eddig, hacsak nincs mázlink mint Rossival aki vakok közötti félszeműként király lehetett egy ideig.
valószínű azért is mondott pár hetet az öreg, mert nem döntötte még el, hogy leépíti kordét vagy csak fegyelmezi… persze ez mind feltételezés, mert az öreg úgy szívat bennünket a ködös klubmodelljével, hogy max majd utólag fejtegetjük vissza, hogy mi is lehetett itt és esélyünk sincs előre látni,hogy mik az elképzelések és a valódi befolyásoló tényezők.
tartok tőle, hogy kordé nem fogja könnyen adni magát…
1 kis Floyd depi-kezelés…? (ez a Gilmour szóló az elején…hmm…) https://www.youtube.com/watch?v=Jtj67QG84xI
Egy új korszak kezdete: működik a Júlia-bobálgeri csatárkettős. Ki lehetne próbálni élesben! Juli is újraéledt, talán a kirúgott kilátástalanság okozta. Hajrá!