Mondok egy sormintát: Nyíregy itthon, Fradi itthon, Pápa idegenben, Dunaújváros idegenben, sőt, a Diósgyőr ősszel, idegenben. Összesen két pont a tizenötből, amit egyébként nagyjából összefociztunk. A tegnapi döntetlennel 3/18. Ha mind megvan, akkor most a hatodik hely környékén karistolunk, ha csak a fele, akkor a tizedik, de már biztos bennmaradóként, ha pedig szinte semmi, akkor ott, ahol most állunk. Az ág is minket húz, hiszen ugyanannyi eséllyel lehet egy ilyen széria semmi, mint ahogy minden.
Elég megnézni az összefoglalót. A hetedik percben bejönni látszik a Diósgyőr taktikája, hogy lóbaszó nagy játékosokat (Takács, Marjanovic, Griff) tolnak fel a töpszli szélsővédőinkre, ha már sebességben úgysem tudnák megverni őket, akkor majd birkózásban. Takács és Marjanovic össze is hoz egy gólt, majd egy lecsorgóból kisBognár is kapu felé rúg, de onnantól vége.
Az első félidő második felét nem csak uraljuk, hanem az idény legjobb kispesti játékát nyújtjuk. Proszit élmény nézni, ahogy cselez, ahogy elviszi, ahogy kavarja. Meglepetésre (vagy nem) Nagy Geri a legjobb társ ezekben a percekben. Szinte mindenhol ott van, ha kell labdát szerez, ha kell passzol, ha kell kényszerítő, de a látványos megoldás sem áll távol tőle. A probléma csak az – mondhatnók viccesen -, hogy Vécsét is beveszik a játéka, aki viszont mindent kihagy.
Akarja, jól is csinálja, csak épp az istennek se jön be neki semmi. Érdemes megfigyelni, Proszi beadása megpattan Alves mögött, Bálint érkezik, max a fejét tudja beletenni, irányítani ott már nem lehet a labdát – fölé. Nincs szerencséje. Aztán Morgan beadását fejeli le parádésan Punó, bár kicsit pont lábra jön, Bálint azonban még így is át tudja venni, és ha kifacsart mozdulattal is, de kapura tenni – alig fölé-mellé. Szabi a második félidőben, jó helyről, el is lövi – sajna pontosan, pontosan bele a kapus kezébe. Ilyenkor nem csúszik le egy picit sem. És a vége, a slusszpoén, szintén Proszi találja meg egy labdával, igazából üresen is van, csak épp két diósgyőri vetődik be elé az utolsó pillanatban – szöglet. Mecsoda pechvogel Bálintunk, de tényleg.
És ha ő nem, akár Punó is eldönthette volna a meccset, ha kicsit bátrabban sikerül az üres (illetve egy védővel telített) kapu felé terelni a labdát. Netán Godoynak leszorítani a rosszul kifejelt Nagy Geri-féle beadást.
Csodálatos, egyben iszonyat dühítő 20-25 percet hoztunk össze az első félidő végén, nagy kár, hogy nem sikerült kihasználni. Ki merem jelenteni, ott és akkor simán benne volt akár a kiütés is.
A második félidő összefoglalója tömören: semmi sem történt, a végén pedig Szivics húzta az időt, hogy még véletlenül se történhessék. (Ja, és Rossi is hiába mondja a meccset követő értékelésben, hogy nagyon fontos az ilyen meccseken az összes pont, ő is kettőt cserélt az utolsó tíz percben.)
A lényeg tehát az, hogy csak magunknak köszönhetjük, hogy benne hagytunk két iszonyatosan fontos pontot a meccsben. A Haladás után, a Pécs előtt nagyon, de nagyon sokat ért volna mind pszichésen, mind a tabellára tekintve. Már csak azért is, mert a Pamacs után jön egy nem egyszerű sorozat: DVSC (o), Paks (i), Kecsó (o), Videoton (o), Fradi (i), Pápa (o), és nem hiszem, hogy nagyon sok ponttal hoznánk le az eresztést, ha tovább tart az a fránya balszerencsénk.
Sűrű az alvég, nagyon sűrű:
- 11. Nyíregyháza 25
- 12. Honvéd 19
- 13. Haladás 18 (ma játszik a Vidivel)
- 14. Pécs 18
- 15. Pápa 18
- 16. Dunaújváros 17
/// osztályozókönyv
