Mastodon

Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa

Ha már kezdesz begolyózni a bezártságtól, mert kiolvastad az összes könyved, a Netflixen megnézted a világ összes filmjét, és a családdal is átbeszéltetek minden lehetséges témát Ablaktól Zsiráfig, akkor hadd ajánljuk figyelmedbe a friss levegőt és a túrázást. Természetesen este nyolcra mindenki legyen otthon, mert a gonosz vírus előszeretettel vadászik éjszaka! (Kivéve, ha van nálad fénymásolt A4-es papír!)

Megfigyelésünk szerint, az emberek hajlamosak felkerekedni azért, hogy magas dolgokra felmászva megnézzék távolról, mi van ott, ahonnan felmásztak a magas dologra. Aztán szeretnek gyönyörködni házakban, kastélyokban, templomokban, mindenféle nagy épületekben. Sokan inkább a zöldet szeretik, és erdők felé veszik az irányt, mások pedig a vonatokat, buszokat, ezért pályaudvarokra, felüljárókra járnak fényképezni.

Mi a kerítésekért rajongunk.

A kerítés ugyanis egy kifejezetten érdekes dolog. (Posztunkban természetesen a kerítés kerítésről, és nem a jogi kerítésről lesz szó.)

A kerítéseket azért húzzák fel az emberek világában, hogy elválasszák egymástól a valahol, valamikor és valahogyan elemi egységként megkonstruált területüket. Eddig az enyém, onnantól pedig nem. Helyrajzilag.

A kerítéssel kijelölt területen ezt követően a tulajdonosa azt csinálhat, amit akar. Éppen ezért érdekes, hogy a kerítés az esetek egy jelentős százalékában mindössze egy egyszerű drótkerítés, illetve valamilyen vasrács, ami a területhatár jelölésére tökéletesen alkalmas, azonban alig rendelkezik bármiféle

  • visszatartó erővel a telekhatárokat nem tisztelők távoltartására;
  • és a telekhatáron belül szabadon csinált dolgok privát szférában tartására.

A kerítés hagyományosan annyit jelent, hogy eddig és ne tovább.

Én kifejezetten szeretem a kerítéseket. Vagyis nem pont a kerítéseket fizikailag, hanem amit jelképezni próbálnak, ahogy használjuk őket, ahogy megéljük a kerítések jelenlétét a társadalmi valóságunkban, ésatöbbit.

A kerítés, bár az emberek és területek mesterséges szétválasztására szolgálna, a magyar embereket mégis inkább összehozza: ahol valami kerítés van, az biztos valami tiltás, tehát nézzük meg mi lehet az, és miért tiltanak el minket tőle? A magyar embert nem lehet átverni holmi dróthálóval! A magyar embernek már a FÉNYKÉPEZNI TILOS! tábla is vörös posztó, hiszen innentől biztos lehet benne, hogy a táblával valamit el akarnak rejteni. Ha nem lenne kint a tábla, fel sem tűnne, így viszont gyanús, nagyon gyanús.

Mostanában nagyon szép, és érdekes kerítéseket sikerült becserkésznünk túráink során. Ezekből kaptok alább egy kis válogatást.

Egy érdekes kerítés Rákoscsabáról: ipari jellegű gyorskerítés, három, egymással párhuzamosan futó kis kitüremkedéssel megtörve. A kép valódi érdekessége azonban a kerítés mögött jól megfigyelhető jegypénztár és forgalomszámláló kapu, vagyis két olyan építmény, aminek a létezésére egyszerűen nem találunk logikus magyarázatot.
Rákoscsabával ellentétben Monoron a patinára, a rozsdával nemesített patinára esküsznek inkább. Az egyszerű, egykor kékre mázolt keretekre kilencven fokban elfordított, a lakosság számára továbbra is talányként kezelt mintázatú, ún. franciakockás háló került. A háló szélessége valamivel rövidebb, mint a rögzítésére szolgáló keret, ezért az illesztések környéke kiváló italtartóként szolgálhat.

Vasárnapra tervezett célpontunk is egy igazi klasszikusnak, sőt, Nagybetűs Klasszikusnak ígérkezik. Hódolatra tehát fel!

A körülbelül másfél méteres oszlopokra drótkötözéssel rögzített hálóban szinte tapintani lehet az elmúlt évtizedek magyar történelmét. Szippantsuk mélyen bele, és érezzük, ahogy átjárja egész testünket.

A beton és drót ilyenforma kombinálása a térelválasztásra, valószínűleg a MÁV jóval nemesebb, vasbetonból készült egyenkerítésének egyfajta olcsó parafrázisaként indulhatott vidékhódító útjára.

Ha valaki legalább annyira szerelmes a kerítésekbe, a kerítések szimbolikájába, mint mi, akkor számára a hideg időkben is meleg szívvel ajánljuk megfontolandó túralehetőségnek a Budapesthez viszonylag közeli Iváncsát.

Természetesen előfordulhat, hogy pont nem alkalmas a hétvége, mert épp egyéb programunk akadt, netán lakásunkhoz vagyunk kötve, azonban – és figyeljétek a magyarok fineszességét! – ilyen piszlicsáré okok sem kell, hogy távol tartsanak minket kedvenc hobbinktól, a kerítések tanulmányozásától! Egész véletlenül ugyanis észrevettük, hogy a Bp. Honvéd második csapata rendszeresen pont a meglátogatott kerítések a túloldalán mérkőzik, és ezeket a mérkőzéseket, ha nem is mindet, de rendszeresen közvetítik a Honvéd internetes webkikötőjén: a Honvéd portálján. (Egyes éles szemű azonban még kezdő kerítésbarátok a viszonylag jó minőségű felvételeket kimerevítve olyan érdekességeket is megfigyelhetnek, mint a link mögött található videón látható magas, kerítésnek látszó valami. Kedvükért eláruljuk a megfejtést: a magas, kerítésnek látszó építmény egy labdafogó háló.)

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||