Talán két-három játékost lehetne azért kiemelni, mert látszott rajta a hajtás, valamiféle akarat, hogy a Honvéd bennmaradjon az NB I-ben. További egy-két játékost lehetne kiemelni azért, mert hozta a tőle várható szintet, viszont az is igaz, hogy ez a szint bőven édeskevés ide.
A második félidőre kerestem egy korlátszakaszt, nekitámaszkodtam, és bambultam ki a fejemből. Eleinte egyszerűen nem hittem el, amit látok, majd jött az üveges tekintet, az apátia, a felismerés, hogy ebben tényleg ennyi van. Hazafelé a kocsiban hangomat se lehetett hallani.
Hova húzzuk még? Három meccs van hátra, négy pontra a kiesés, és abban kell reménykednünk, hogy kettőt nyerünk majd valahogy. Egész évben nem sikerült, csak szétszórtan, párhavonta egyet-egyet. Mitől kapjuk össze magunkat szerdáról vasárnapra, ha egész évben nem sikerült?
A klub jelenleg talán egyetlen értékelhető, a maga módján működőnek nevezhető része a sajtóosztály, mert ha kell, ha nem, tolják a kontentot orrba-szájba. Normál időszakban ha nem is falnák az emberek, mert egyre unalmasabbak az ugyanolyan videók, ugyanolyan galériák, de fogyasztanák boldogan, hiszen mindegyik egy újabb információmorzsának képzelt valami a szeretett klubjukról.
Nem mondom, hogy baj, csak rohadtul frusztráló, miközben nyilván ötletem se nagyon lenne, hogy hivatalos kommunikációként hogyan kellene reagálni a mostani helyzetre, szóval baromira frusztráló hétről-hétre azt olvasni az újabb és újabb megalázó vereségek után, hogy “többet nem játszhatunk így”, “mindent meg kell tennünk a címerért és a szurkolókért”, “a Honvéd nem ezt érdemli”, “majd szombaton (vasárnap)”, stb. Inkább nem is olvasom az oldalt, mert ki tudnám b*szni a monitort az emeletről, pedig szegény semmiről sem tehet.
Hétközben simán lenyilatkozza a játékos: “szombaton”, mellé szinte stúdióminőségű edzésfotó, ahogy éppen megszakad, netán éppen jókedvű, majd eljön a hétvége, és miközben keresem a korlátszakaszt, aminek neki lehet támaszkodni, azt kell lássuk, én jobban megszakadok a keresésben.
Így nem lehet. Fel kéne végre fogni, hogy ebben a bajnokságban bizony ki lehet esni. Nem a mez, a címer, a név, az anyagi háttér, a kapcsolatrendszer marad bent a bajnokságban, hanem a pályán elért teljesítmény. (Magam is serényen próbálom elhinni, hogy az előző mondat egy igaz állítás.)
Kiesni egy bélyeg. Kiestél Nagy Dominik, mert ennyit érsz. Kiestél Eppel, mert képtelen vagy felpörögni. Kiestél Bőle, mert. Kiestél Balogh Norbi, mert kevés vagy. Kiestél Zsótér, mert csak agyatlanul szaladgálsz. Kiestél Szendrei, mert mégsem vagy akkora ígéret. Kiestél Tujvel, mert tényleg egy jó cserekapus vagy. Kiestél Gazdag, mert huszonöt évesen már nem elég csak tehetségesnek lenni. Kiestél Kun Gábor, mert nem elég a kispesti múlt, és hogy egy csapatban fociztál CR2-vel. Kiestél Pizzás Fiú, mert a zokni nélküli mokaszinról elhiszed, hogy jól áll neked, és amúgy is: mi a dolgod egyáltalán Kispesten? Kiestél Mezghrani, kiestél Uzoma, kiestél, kiestél, kiestél. Mindenki kiesett, mert ennyit értek. Régen dolgozni kellett, ha pénzt akartál keresni, most viszont hozzád vágják hatalmas kötegekben, és még elvárás sincs. Legfeljebb elbuksz, de neked gondolom édesmindegy, hogy a Honvéd FC Kft-től jön az SMS hó elején, vagy a Zsórytól, Kisvárdától. Legfeljebb szombat este még fel kell autókázni Budapestre, mert itt vannak a bulikák.
Lehet szarul játszani, azonban Pakson nem szarul játszottunk, hanem lélektelenül. Sétáltunk, egyénileg próbáltunk megoldani dolgokat, hogy legalább a felelősséget elhárítsuk magunktól: én mindent megtettem, de a többiek. Konkrétan hazudtuk a focit, kihasználjuk, hogy nincs elszámoltatás, hogy nem szól a kurvagyenge, hogy mire az emberek visszatérnek, már rég egy másik csapat mezét csókolgatjuk.
Kikapni ki lehet. Akár tizenhatszor is egy évben. Nem az eredmény a probléma, hiszen az eredmény a játék része. Azt a probléma, ahogy eljutsz az eredményig.
Köszöntem.
Hol a Kispest?
Harminc meccs után, harminc meccs tapasztalata alapján van még bármi értelme az egyes meccseken mutatott játékról, vagy nem játékról beszélni? Ha ez nem úgy történik, ha az bemegy, akkor talán. Harminc meccse csináljuk ugyanazt, sőt, a tavalyi szezonnal együtt még hosszabb ideje. Felesleges, tényleg felesleges kapaszkodókat keresni, mert nincsenek. Történik, ami történik, nem vagyunk rá hatással, ezt az egészet úgy, ahogy van el kell engedni, és valami teljesen mást felépíteni helyette.
#még3meccs
Tessenek szíves bennmaradni, aztán jórészt takarodni Kispestről – a klubházból és a keretből egyaránt. Biztos van máshol is lehetőség jó sokat keresni. Ebben az országban egyetlen kipróbált kádert sem hagynak az út szélén, éppen ezért kérek mindenkit, legalább annyi legyen benne, hogy a saját kényelmes életéért cserébe ne a mi életünket b*ssza szét. A hosszú sunyítás és lébecolás után egyszer, nem többször, mint egyszer vállaljon némi felelősséget ezért a klubért: és távozzon.
Ezt is megköszönném.
Két év alatt odáig süllyedtünk, hogy három fordulóval a vége előtt, két idényközi edzőcserével is mindössze négy pontra van a kiesés, valamint nem kaptunk klublicencet a következő idényre.
Ezek a szomorú tények, de azért felállva kellene tapsolni, hogy legalább (nem, hiszen ők, és amúgy is kupagyőzelem, meg stadion, bár nem vesszük át).
Osztályozóköny //
- figyelmeztetés // a fenti bejegyzés nem esett át semmiféle előzetes ellenőrzésen, így alkalmas lehet a Kispest-szurkolók félrevezetésére.
- hozzászólás // a poszthoz kizárólag előmoderációt követően lehetséges hozzászólni. Az előmoderáció működéséről itt olvashatsz bővebben.
- amennyiben // semmiképp sem bírod ki azonnali közlés nélkül, ajánljuk figyelmedbe a Kisközt, mint lehetőséget.
