Térdre az új klubvilágbajnok előtt

Újpest – Honvéd 0-2

  • hat meccs, hat gól (ebből mindössze egy hazai) az NB I. 25. fordulójában;
  • távolságra hat, valójában hét pontra a kiesés, mert hárommal több győzelmünk van a tizenegyedik Gyirmótnál;
  • nyolc forduló van hátra és jelenleg három meccs a fórunk. alakul;
  • Zsótér: ötödik sárga, kihagyja a Paksot;
  • új nemhivatalos klubvilágbajnok született: Honvédka.

Nagyjából ennyi történt hétvégén, ami számunkra fontos.


Dobpergés, klubvilágbajnoki cím

Az 5207. világbajnoki döntőt a Honvéd nyerte, és ismét szereztünk egy újabb címet. A győzelmünkkel egyébként a trófea történetének 429. birtokosa lettünk.


A meccsről

Sikerült pótolni Petkovicot és Nagy Dominiket, mégpedig egy balra kitett Dokával, és jobboldalt egy működő Baráth Botival:

Szappanos
Baráth, Lovric, Batik, Doka
Petrusenko, Hidi
Jonsson, Zsótér, Machach
Lukic

Az pedig kifejezetten nem jött rosszul, hogy az első félidő végén megsérült Croizet, valamint Baráth(!) beadásából, két ember között kibújva Zsótér(!) fejelt egy gólt.

Igazából egy percig sem lehetett azt érezni, hogy az Újpest megnyerheti a meccset, viszont a gólig annyira null-null volt, hogy nyilván komolyan izgultunk a pontszerzés miatt, hiszen bármikor bármi megtörténhet. A véletlenül talált gól nem ritka mifelénk.

Erre mi találtunk.

És innen volt igazán érdekes, mert az Újpestnek viszonylag rövidnek tűnt ezen a meccsen a padja, nagyon és váratlanul nem tudtak volna belenyúlni a meccsbe, viszont a pályán sem voltak annyira anyátlanok, hogy ne történhessen valami véletlenül, ha egy pillanatra kihagyunk.

Nem hagytunk ki, és az Újpest sem tudott érdemben változtatni. Az egy Onovo – Simon Krisztián váltásban semmi meglepő nem volt, ha Simon játszik idén, akkor is legfeljebb csereként.

Nálunk viszont lett némi variációs lehetőség azzal, hogy Vignjevic elkezdte használni Traorét. Több mondjuk pont nem volt, hiszen – a két eltiltott és a hosszabban sérült Tamás és Klemenzen túl – se Drazic, se Bőle nem volt a padon, vagyis a meccsbe szélen nem igazán (Májer, Gale), középpályán pedig posztra (Kadiri, Pantelic, Nagy Geri) voltak inkább játékosaink, egyedül a Lukic – Traoré váltás jelent más minőséget a két játékos eltérő stílusa és felépítése miatt. A kakukktojás talán Banó-Szabó, akit Vignjevic eddig még nem mert játszatni, inkább bízik Zsótérban, és Újpesten a végig pályán hagyott Machachban.

Vagyis tényleg az volt a meccsen, hogy akik kezdtek, azoknak kellett kihozni magukból a legtöbbet, mert a két csapatban összesen egy komoly változtatási tartalék volt, mégpedig a Lukic – Traoré.

Ebben viszont mi voltunk a jobbak, és így különösen nem hátrány, hogy az első félidő végén találtunk egy gólt. Hiába birtokolta többet az Újpest a labdát, hiába próbált lőni párszor, igazi helyzetet nem tudott kialakítani, valahogy nem volt bennük a gól.

Ettől függetlenül persze baromira izgultunk a Machach gólja előtti percekben, hiszen addigra már nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ha ez a három pont megvan, akkor ezt a három pontot már nem kell később megszerezni. Távolodik, de még mindig nincs kellően távol a kiesés.


Osztályozókönyv //


címlapkép: megint nem fotóztam a meccsen, tehát egy bejárat előtti életkép a borítónk

? a hozzászólás // előmoderált