Az megvan, hogy amióta Vignjevic az edző, szinte elfelejtettünk hátrányban játszani? Az összes játékidőből (8*91=728) mindössze 46 percet, vagyis a teljes tömeg 6,3 százalékában futottunk csak az eredmény után.
Ellenben az is bejött, ami várható volt, hogy jóval megfontoltabb, türelmesebb focit fogunk játszani, és jóval több lesz a döntetlen, illetve a döntetlenközeli eredmény.
Vignjevicet napra két hónapja nevezték ki, és egészen elképesztő, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi változást, és mennyi kifejezetten pozitív változást ért el a csapattal.
Ami viszont nem változott érdemben, az a vezetésből a győzelem megszerzése. Valamennyit csökkent Vignevic alatt az előnyben töltött idő, azonban a nyolc meccséből hármat nyert meg, míg Feri a tizennyolcból hatot, ami ugyanúgy nagyjából egyharmados arány.
- Vignjevic alatt háromszor kerültünk hátrányba (a nyolcból, 38%), ebből kétszer kikaptunk, egyszer pedig fordítottunk, és nyertünk.
- Feri alatt tizenhárom meccsen kerültünk hátrányba (a tizenhétből, 76%), és ezeken összesen hét(!) pontot szereztünk, vagyis mindössze két meccset sikerült megfordítani, egyet pedig döntetlenre menteni.
Sőt, amióta Vignjevic az edző, a 12-8-as gólkülönbségünket úgy sikerült összehozni, hogy mindössze egyetlen gólt kaptunk az utolsó negyedórában, igaz azzal (Grozav, 76.) el is ment az MTK elleni meccs. Ferinél az összes kapott gól (32) negyede (8) ekkor született.
A lőtt góloknál is történt némi változás: Vigjnevic alatt a tizenkettőnek a harmada, vagyis négy az utolsó negyedórában esett, míg Ferinél a harmincból ugyanúgy négy. Vagyis a meccsek utolsó negyedórájára is marad koncentráció, illetve Vignjevic inkább jól nyúl bele a meccsekbe cserékkel.
- Horváth 18 meccsen 72 alkalommal cserélt (4/meccs), és ebből:
- 16 (22%) csere után változott pozitívan a gólkülönbségünk, és 19 (26%) csere után negatívan.
- Vignjevic 8 meccsen 39 alkalommal cserélt (4,88/meccs), és ebből
- 12 (31%) után változott pozitívan a gólkülönbségünk, és 7 (18%) csere után negatívan.
- utóbbi hétből hármat épp hétvégén, a Paks ellen sikerült összehozni. Egy-nullnál hármas csere, pár perc múlva pedig jött az egyenlítés.
Tehát, ott tartunk, hogy a csapat
- tudatosabban, okosabban játszik, és
- emiatt jóval több pontot szerez (1,11 pont per meccs helyett 1,5)
- a meccsekbe cserékkel érdemben van lehetőség belenyúlni,
- ráadásul
amíg Ferinél egy meccsen átlagosan 2,72 sárgát és 0,33 pirosat kaptak a játékosok (kispad nélkül), addig Vignjevicnél 1,25 sárgát és 0,125 pirosat, és a kispad semmit.
Rendben, a téli felkészülés gyakorlatilag kiesett a koronavírus miatt (ahogy a Gyirmótnak is, mégis kikaptunk tőlük hazai pályán), és azt is lehet mondani, hogy a téli igazolások csak az edzőváltás után érkeztek meg, azonban mindez nem lehet magyarázat a gyalázatos őszi teljesítményre.
Tavaly nyáron mindössze Gazdag távozott a sokat foglalkoztatott játékosok közül, viszont érkezett Szappanos, Pantelic, Nono, Lukic és Machach, vagyis nem csak papíron erősödtünk - mégis alacsonyabb pontátlagot hoztunk, mint a megelőző tavasszal.
Két hónap Vignjevic (vö.: edző) is elég volt ahhoz, hogy elfelejtsük a pro és kontra szemléletet a közelmúlt teljesítményeinek megítélésekor. Teljesen lényegtelen, hogy Urbányival vagy Nagylacival van súlyosbítva a helyzet, ha egy keret egyszerre viseli magán a
- mentális összeomlás jeleit,
- a fáradás jeleit,
- a fogalmatlanság jeleit,
- és a fegyelmezetlenség jeleit.
Érdekes, Vignjevic érkezése óta megszűnt a millióból egy, helyette amolyan Standard Meccseket játszunk, ahol lehet szarul, lehet jobban, viszont mindenképp tudatosabban, mert csak így érhető el, hogy a mi akaratunk érvényesüljön.
Türelemmel és reálisan kell nyúlni ehhez a kerethez.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
