Mivel Titkos Pál a Kispest játékosaként és edzőjeként is szerepelt, érthetően Kispest-drukker. (Tehát a Honvédnak lett egy újabb világbajnoki ezüstérmese!)
Mivel Kalmár Jenő Kispesten a Kistext játékosaként és edzőjeként, valamint a Honvéd edzőjeként is szerepelt, érthetően Honvéd-drukker.
Mivel Lóránt Gyula a Honvéd játékosaként és edzőjeként is szerepelt, érthetően Honvéd-drukker.
Mivel Mészáros József a Kispest játékosaként és a Honvéd edzőjeként is szerepelt, érthetően Kispest- és Honvéd-drukker.
Mivel Varga Zoltánról elterjedt a pletyka, hogy Albert elől 1968-ban a Honvédhoz igazol (végül disszidált) és volt a Kispest-Honvéd edzője, ezért érthetően Honvéd-drukker.
Mivel Détári Döme, hozzám hasonlóan, az FTC játékosaként és edzőjeként is szerepelt, érthetően zöld-fehér drukker.
Nyilatkozta Mucha József a Borsnak.
Mivel Détári Döme, a korábban felsorolt nevekhez hasonlóan, a Honvéd játékosaként és a Kispest-Honvéd edzőjeként is szerepelt, érthetően Kispest-drukker.
forgatjuk ki Mucha szavait.
Valóban jó ez az irány? Valóban bele akarunk állni a felcsúti stílusba, ahol szorgos csinovnyikok nem csupán kiírják Puskás életéből a klub Kispestet és Honvédot, hanem magát a várost is, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a világhoz, ahol majd egyenesen felcsútiként kezelik?
A franc akar marakodni Dömén, amikor talán ő sem tudja, hogy hova tartozik. Már 1993-ban lenyilatkozta, hogy “gyerekként Fradi-szurkoló voltam”, és ezt később is megerősítette, amikor szükségét érezte, miközben évtizedeken át rendre ott állt a régi Bozsikban, az eredményjelző felőli kanyarban, ahol Szuribáékkal nézte a meccseinket.
Nem tudom mi lenne a helyes irány, nem az én dolgom megállapítani, hogy ki mennyire akar – teszem azt – gerinctelen féreg lenni, tartom, legyen ez az egyének saját döntése, azonban annyit talán elfogadhatunk, hogy ha már a féregségét mindenkinek magára bízzuk, akkor a további önmeghatározásokat se vonjuk kétségbe. Például:
1982-ben az Aranycsapat című filmben szimplán csak áradozik az ő Kispestjéről.
1985-ben Az elvarázsolt dollárban Puskás még mindig egyértelműen Kispestről, mint kötődésről beszél.
1990-ben a Kispest TV műsorában sem tágít, amikor azt mondja, hogy: Kispest az mégis Kispest, az én falum.
Szóval nekem nincs bajom azzal, ha Döme fradistának, vagy annak is vallja magát. Mondja ki, legyen úgy. Felnőtt ember, az ő döntése, az ő választása.
Viszont van egy mentalitás, ami itthon igazán a Fradira, a fradisták egy részére jellemző, mégpedig a gátlástalan habzsolás, a mindent magunknak akarás, és az ebből fakadó történelemferdítés. Ha valaki egyszer is közel ment az Üllői úthoz, mert mondjuk a pénzverdében volt dolga, akkor az onnantól már fradista. Mindegy mit állít magáról, mindegy mit állít róla a közvetlen közege, a tények ilyenkor nem számítanak. Így lett a kőbányai Kocsisból Fradiban nevelkedett játékos (l. pl. a felcsúti honlapon) és fradista, és így fordulhat elő, hogy hiába mondta róla maga Rudas Ferenc, akinél nagyobb fradistát azért nehéz lenne találni, hogy Kocsis ragaszkodott Budaihoz, ezért lépett át a Honvédba, mégis a fradista folklór szerint esetében besorozás, lerablás történt.
És ugyanez a folklór, ami hajlandó visszamenni 1950-ig, nem hajlandó visszamenni 1920-21-ig, amikor addig sikerült sunyítani, amíg meg nem szerezték a kispesti Eisenhoffert. A lényeg, hogy a Kispestet elmeszelték az akkoriban tiltott profizmus miatt, és az eltiltott játékosai már más csapatokhoz tértek vissza (Jeszmás és Csontos Újpestre, Jeny az MTK-hoz), miközben ezeknél a csapatoknál ugynaúgy tombolt az amatőrbundába bújtatott profizmus. A kispesti ügyet természetesen egyöntetűen és mélyen elítélték, miközben pontosan ugyanazt csinálták.
Vagy még régebbre, mert ugyebár, a klub 1905-ös adminisztratív döntéssel elért bajnoki címben játszott szerepe legalább annyira nem tiszta, mint az 1975/76-os idényben játszott bajnoki döntőhöz való viszonya.
Egyik klub múltja sem patyolat tiszta, és számomra egészen hihetetlen, hogy 2023-ban, amikor nagyjából szinte minden hozzáférhető (kivéve a jegyzőkönyvek és az igazolólapok, mert azokat az MLSZ nagyon okosan leselejtezte), minden kutatható, minden megírható, akkor még mindig tömegeket érnek el a mindenféle sületlenségek és leegyszerűsítések.
Most komolyan, miért nem lehet őszintén beszélni a múltunkról? Miért kell utólag kitalálni mindenféle mentségeket, és áttolni másokra a felelősséget? Bezzeg mi, akik csak áldozatok voltunk.
Ott van például Baky László, akit esetleg ismerhetünk a történelemkönyvekből. 1946-ban végezték ki (Jaross Andorral és Endre Lászlóval), mint a magyarországi zsidóság deportálásának egyik irányítóját.
Baky Lászlóról viszont nem köztudott, hogy Magyar AC és a Ceglédi MOVE mellett, 1943. január 17-én a Kispesti AC is a díszelnökévé választotta (forrás: Pestvidéki Élet – sajnos nincs fent egyelőre az Arcanumon). Innen nézve talán nem véletlen, hogy a KAC és a Magyar Nemzetiszocialista Párt* ekkoriban ugyanott, a Garay-féle vendéglőben (Kisfaludy utca 43.) tartotta a rendezvényeit.
(* igen, tudom, hogy az ezen a néven futó pártot 1938-ban feloszlatják, azonban például a Magyarság c. folyóirat még 1943-ban is ezen a néven hivatkozik a diósgyőri fociklub múltjánál is szövevényesebb történetű nyilasokra.)
Az értelmező szótár szerint a díszelnök egyébként egy valódi funkció nélküli személy, azonban megválasztásával az adott szervezet mégiscsak kifejezi magát, elköteleződését.
díszelnök [sz-e] főnév
Vmely társadalmi egyesület v. nagyszabású ünnepi összejövetel (pl. kongresszus) tisztikarának, vezetőségének kitüntetésképpen megválasztott tiszteletbeli, hatáskör nélküli feje, elnöke. Díszelnökké választ vkit. A minisztert meg kell választanunk örökös [kaszinói] díszelnöknek. (Tolnai Lajos)
A Kispestnek Baky mellett több díszelnöke is volt, például dr. Molnár József, Kispest akkori polgármestere és egykori rendőrkapitánya, vagy Rothermere lord, egy angol sajtómágnás, aki kiállt a trianoni békeszerződés revíziója mellett.
A KAC és/vagy a Kispest FC vezetőségei, mert volt némi átfedés, ezekkel a választásokkal tudatosan helyezték el magukat és klubjukat egyfajta szimbolikus térben. Amikor a Fradit megtaláljuk Jaross Andorral (aki egyébként tényleges hatalommal bíró ügyvezető elnöke volt a klubnak), akkor gondoljuk végig, hogy a korabeli Kispest hova pozicionálta magát.
A történelem nem egyszerű, de még mindig jobb szembenézni vele, feldolgozni, mint makacsul tagadni, hogy cserébe valamiféle álomvilágban élhessünk, ahol mi vagyunk az igazak és a jók.
címlapkép: kispestiek Párkányban 1939-ben. a Boldizsár — Olajkár I., Rátkai — Kajdácsi, Zalai, Horváth — Csömör, Kincses, Nemes, Déri, Olajkár II. összetételű Kispest Déri (2), Olajkár II. (2), Kincses (2) és Nemes góljaival 7:2-re nyert a helyi PTE ellen.
