Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy egy magát Kispest-szurkolónak tartó ember magára vegyen bármit, amit a Szöllősi-féle Puskas.com cég gyártott, forgalmaz, amihez egyáltalán köze van.
Egyszerűen mert egy kispesti nem legitimálhatja semmilyen formában azt a történést, hogy néhány gátlástalan alak egyszerűen einstandolja az itthon kizárólag a Kispesthez (és a Honvédhoz) köthető Puskást. Nemhogy magán viselje, és boldogan tapsikoljon benne az Új Magyar Futball egyik plázájában. (Hálásak vagyunk, miniszterelnök úr!)
Valami megváltozott
Két éve, karácsonyra kihozott a Honvéd shopja egy elég jól kinéző pulcsit, valamint egy, a negyvenes évek hangulatát idéző mezpólót, a hátán Puskás 10 felirattal.
Nincs ezzel semmi gond, azonban a terméket bemutató promóvideó végén feltűnt egy logó:
Igen, a Szöllősi-féle licenckezelő cég logója. Korábban ilyesmi elképzelhetetlen lett volna. Az Öreg inkább pereskedett Szöllősivel, és bár formailag veszített, az erkölcsi győztes mégis a Kispest lett. Egy idézet a 2016 februári blogjából:
Miután a bíróság a Szöllősi által nyilvánosság elé hozott infámiáról azt állapította meg, hogy ez „véleménynyilvánításként” értékelhető, és „nem lépik át a szabad véleménynyilvánítás alkotmányban biztosított és védett határait”, ezen döntés alapján elutasította a Honvéd kérelmét. De miért fáj Szöllősi Györgynek annyira, hogy szerinte a Budapest Honvéd „kisajátítaná Puskás nevét”? Először is, kisajátításról szó sincs, másodszor pedig, mint Puskás egyetlen magyarországi klubja természetesen, mint a klub egyik ikonja, neve a Honvéddal kapcsolatban gyakran szóba kerül. A Szöllősi-féle felháborodás okát máshol kell keresni. Szöllősi erre is kitért a Fővárosi Törvényszék előtt, mondván „… ügyvezetője vagyok a Puskás.com Kft-nek, amely a Puskás örökösök licence kezelő cége, tehát névhasználati ügyben illetékes, tehát már ezen okból is hivatott vagyok Puskás Ferenccel kapcsolatos témákban megnyilvánulni”. Gondolom, ezért is tartotta fontosnak Szöllősi, hogy a gyarló cikket ismét publikálja, a Budapest Honvéd FC címerével megspékelve. Mohósága felkeltette érdeklődésemet, olyannyira, hogy megnéztem a Puskás Ferenc hagyatékát kezelő, és abból jelentős jövedelemhez jutó Puskás.com Kft tulajdonosi listáját. Megdöbbenésemre a kft legnagyobb üzletrészét, 47%-ot birtokló tulajdonosa nem más, mint egy bizonyos Szöllősi György. További sok sikert kívánok Szöllősi úrnak, és további szép napot azoknak a fogyasztóknak, akik különböző Puskás nevét viselő termékek fogyasztásával hozzájárulnak Szöllősi György bevételeihez. Ámen!
Ha nem emlékeznétek, akkor az egész ügy ott indult, hogy 2014-ben egy Székesfehérvárott rendezett Felcsút-Honvéd meccsen a hazai rendezők, minden bizonnyal Szöllősiék utasítására, leszedették a Kispest-tábor Puskás – Kispest – Hungary feliratú, hármas osztatú drapijából a Puskást. Vagyis mi, kispestiek nem írhattuk ki a nevét – a Felcsút ellen.
Nem sokkal később egy Szöllősi által szerkesztett lapban megjelent egy nyilvánvalóan a Honvédot gyalázó anyag, ami kiverte a biztosítékot Hemingwaynél (is), és perre ment. Csendben tette, nem is tudtunk róla, csak akkor, amikor sokadfokon megszületett az ítélet. Hemingway ugyan veszített, de mint látjuk, a kispestiség mégis erkölcsi győztesként jött ki a történetből. (A teljes kronológiát ebben a korábbi posztunkban olvashatjátok, a Szöllősi-féle humoros írásra adott történelmi válaszunkat pedig itt.)
Innentől aztán nem volt fék a dilivonaton, és Hemingway még a Sportplusz hasábjain is beszólt Szöllősinek:
Ilyen előzmények után egészen meglepő volt, hogy az Új Honvéd nem csupán szóba áll a Puskas.com céggel, hanem közös terméket hoznak ki.
Egy közös terméket, egy piros-fekete pólót Kispest-címerrel, és amihez nem hinnénk, hogy sok köze lehet Szöllősiéknek. Viszont a hátlapon ott virít: Puskás 10. Azé a Puskásé, aki a Kispestben (és a Honvédban) szerepelt egyedül Magyarországon, vagyis mintha a jelenlegi klub a Szöllősi-féle cég logójának szerepeltetésével elfogadná, Puskás neve elidegeníthető a klubtól, ahol játszott, és azt nem használhatja semmilyen formában.
Nonszensz, ugye? Még jó, hogy a régi tablókon nem kockázták ki a fejét.
Újhonvédosok
A poszt elején látható képernyőkép egy pillanatfotó a – nevezzük így – újhonvédosok világképéről: nekik simán belefér Szöllősi, simán belefér, hogy Puskás – Felcsút, és aki mindezt szóvá meri tenni, az esetleg nem honvédos.
Gondolom nekik fáj, ha a miniszterelnök urat szidja egy kispesti, mert arcát adta ahhoz az ormótlan lopáshoz és hamisítási hullámhoz, aminek a végén Puskás – Felcsút.
Gondolom nekik simán belefér, hogy a Honvéd egy sorsdöntő meccse előtt az ismerten Honvéd-szimpatizáns külügyminiszter úr a Fradi elnökével és egy Fradi-mezzel fotózkodjon. Mégis, mi ezzel a baj?
Sajnálom, hogy a Honvéd egyes új szurkolói szemében nem több egy hamburgerezőben a menühöz kapott eldobható műanyag figuránál. Most ezt kell szeretni, aztán majd elmúlik, jöhet a következő. Nulla szellemi tőke, nulla elköteleződés, igazából semmit sem találni, amiért kispestinek vagy honvédosnak nevezhetnénk őket. Eleve kezdjük ott, hogy valószínűleg nem is értik a különbséget a két fogalom között.
Ebben a torz és katyvasz világban simán megfér egymás mellett a Rákosi-féle kommunista címer, Puskás – és Felcsút:
Nem csodálom, ha az újhonvédos nem képes kiigazodni az őt körülvevő világon, ezért inkább elengedi a kiigazodás iránti igényét, és helyette alkalmazkodik. Alkalmazkodik bármihez, csak gondolkodni ne kelljen. Még a végén rossz magyar, rossz keresztény, rossz bármi lenne. Elfogadni, hogy Puskás nem Szöllősi? Szinte már genderideológia, abból pedig nemigen kérünk!
Bevallom kellemetlenül
érzem magam az ilyen emberek közelében. Az elmúlt két évben tucatszám jelentek meg a lelátón, és néznek ránk csúnyán, ha úgy beszélgetünk, ahogy kispestiek szoktak egymás között. Nekünk belefér, hogy kimondjuk Orbán nevét, akár hangosan is, hiszen az új magyar futball értelmezhetetlen az akarata nélkül.
Az újhonvédos persze felháborodik, hiszen a miniszterelnök úr nyilván tökéletes, hogy merjük szidni, és eleve, miért hozzuk be a politikát a stadionba?
Szegénykém egyedül azt nem veszi észre, hogy a futball kapcsán Orbánról beszélgetni egyrészt nem politika, másrészt szétválaszthatatlanok jelenleg egymástól, valamint, ha már itt tartunk
saját magát sem veszi észre, hiszen ő maga sem több, mint egy politikai termék,
egy szinte tulajdonságok nélküli ember, aki alkalmazkodik, hajlik bármerre, kritikátlanul tekint a saját életére, és most épp honvédosnak gondolja magát. Vajon hol volt három-öt-hét, vagy akár több éve? Tényleg ennyi idősen, akár simán negyven felett kell kitalálni, hogy mégis szurkolónk?
Bocsánat, de ez
kikívánkozott belőlem.
Ebben a rezsimben készülünk kiesni, és igen, iszonyatosan zavar, hogy léteznek emberek, akik nem egyszerűen szarnak az egészbe, mert meg sem érinti őket a kiesés, mint történés, hanem mindehhez még tapsikolni is képesek. Régen a birka szót használtuk ezekre, de azóta lett állatvédelmi törtvényünk, és már nem lehet sértegetni a birkákat. (Az új szó állítólag a fidióta, azonban az kiderült, hogy eléggé elavult a szókincsem, és lehet, van egy még újabb szavunk rájuk. Amúgy például simán rádiótelefont mondok továbbra is a mobil helyett, és a zsír – zsiráf vonalon azt hiszem valahol a remeknél akadtam el.)
És a végén egy kis definíció:
egyáltalán nem tartom magam sportújságírónak, végképp nem a Szöllősi-féle értelemben vett sportújságírónak, akinek szabad és kell is politizálnia.
Egyrészt Magyarországon a politizálás, mint olyan, nem létezik. Magyarországon hatalom van – és nem hatalom, ha pedig megpróbálnál a szó klasszikus értelmében véve politizálni, akkor minimum hazaáruló vagy, de lehet, hogy dollárbaloldal, migrásssimogató, vagy amit éppen aktuálisan kitalálnak rád.
Másrészt a Kispestről írni nem sportújságírás. Illetve lehet az is, de akkor egymást untatnánk halálra, ha nekem leírni, nektek pedig elolvasni kellene az olyan mondatokat, hogy a remek szélsőnk elfutott a jobb oldalon, a beadásáról azonban picivel lemaradt a középcsatár.
Egy Kispest ennél többet érdemel: kispestieket,
akik hajlandóak gondolkodni, akik kritikusak, akik megélni akarják a kispestiségüket, és nem egy kiegészítő termékként fogyasztják a politikumhoz csatolva, mint az ország tortáját, a nemzeti vágtát, Tóth Gabit, és a kismillió ki tudja még mit, ami az elmúlt évtizedek agymenése, és amiről azt kell képzelni: ettől magyar a magyar.
Sajnálom, de azt kell mondjam: lóf*szt. Így megélve a körülötted létező világot legfeljebb alattvaló (droid) leszel, nem több.
Messzire jutottunk egy pólótól
Messzire.
Az én világomban Puskás – Kispest, vagy másképp fogalmazva: nem akarok avar lenni, amikor bejönnek a magyarok.
