Vannak ugye a dolgok, képzetek, amik meghatározzák a személyiségünket, világlátásunkat, és úgy általában minket. Másokhoz hasonlóan, nálam is létezik néhány sarokpont, mindennek az origója, ahonnan eredeztetni tudom magamat, és Bozsik, valamint amit Bozsik képviselt, és igen, ebbe beletartozik a kommunista parlamentbe beültetett Bozsik is, szóval nekem Bozsik, illetve a Bozsikhoz társított képzeteim* mindenképp a fontosabbak között helyezkednek el.
*_ Bozsik nagyon ritkán szólalt meg nyilvánosan, így szinte bármit, és tényleg bármit hozzá lehet társítani, tetszőleges szintig fokozhatom a magamban kialakított pozitív karakterképét. A személyes Bozsik-kultuszom mellé egyedül Mayer Béla alakja volt képes felnőni, de róla kicsit később.
További apróságok, amolyan listaszerűen. Fontosnak tartom, hogy ne álljak sehova a klasszikus, bár manapság semmit sem jelentő Kossuth- és a Széchenyi-féle államfelfogások, történelemalakítás vitájában, mert mindkettőben ott a saját és a sokak igazsága. Cserébe továbbra sem hiszek a nemzetekben. Október 23-án a köztársaságot ünneplem, augusztus 20-án pedig a névnapomat. Aztán ott van Moldova, Rejtő, Esterházy Péter, Pajor Tamás, Nick Hornby Fociláza, a rakottkrumpli, és az egész kisemberi, hovatovább kisproli futballethosz, amiben hiszek. Csodálom Neumannt, Eötvös Lorándot, de megvetem Bíró Lászlót, aki feltalálta a golyóstollat, kivéve az emberek kezéből a töltőt és a ceruzát. A Balaton nekem déli part, ahogy Budapest is Pest, sőt, Pestlőrincz. Az Alföldet nemhogy nem szeretem, még csak nem is csodálom, a hegyeket kimondottan utálom, és sajnálom, hogy Petőfi megelőzte a korát, mert hatalmas punk válna manapság belőle.
És még sorolhatnám hosszan, hogy milyen apró legókockákból raktak össze, raktam össze magam. A sok kis elem között azonban van néhány hatalmas és rusztikus Duplo, és ezek egyike Bozsik.
Bozsik nem csupán egy klubnak a történelme, mert ez a klub nagyon, de nagyon erősen és mélyen beleivódott a családunkba, a személyiségünkbe. Amikor Bozsikra emlékezek, akkor nagypapámat, fateromat látom, az együtt töltött meccseket, és nem lehetek elég hálás mindezért Bozsiknak.
Köszönöm.
És ha már itt tartunk, jöhet egy körkérdés?
A fenti szöveg eredetileg Bozsik 90. születésnapján, ebben a posztban jelent meg, azóta is szívesen idézem.
címlapkép: Kotász Antal és Bozsik 1958-ban (fotó: Kotász Antal/Fortepan)
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Amúgy Kozma Mihályt azért tettem a 2. helyre (Puskástól egyszerűen nem lehet elvenni az első helyet), mert a klub egyik legsikeresebb időszakában volt vezető, mégpedig olyan, amilyenről csak álmodozhatunk, manapság pláne. Középtávon ez a poszt határozza meg egy klub sikerességét. Nekem ebben ő az etalon.
Kovács Kálmánt pedig azért tettem az első háromba, mert ő pedig az eszményi futballista. Kiváló játékos, sose játszott más magyar klubban és máig Kispest szurkoló. Ennél egyszerűen nem lehet több. Még megközelítőleg sincs hasonló manapság. Manapság? Az utóbbi 40 évben se nagyon.
Bozsik így nálam kimaradt, pedig… De a fentieket mindenképp meg kellett említeni.
A korábbi válaszok között: „Fanta” :)
És bmeg, jogos! Persze nem a top 3-ban, bár ki tudja, idővel még az is lehet.
Szerk.: tovább olvasva RW is ott van. Helyes! :)
[…] Bozsik születésnapja kapcsán megkérdeztünk titeket, hogy – és itt fontos a pontos megfogalmazás – „Számodra […]
Na még egy gondolat: a köztársasággal nem tudom mit kezdeni. Ez az, amit mindig a nép nevében hirdettek ki, mindig jogsértően, mindig a nép megkérdezése nélkül, és mindig veszteséget hozott. Az 1918-as köztársaság lelkesen lefegyverezte a minden oldalról megtámadott Magyarország honvédségét, és ingyen odaadta a MÁV szerelvényeit az Erdély, tehát Délklet-Magyarország elrablását kikiáltó gyulafehérvári gyűlésre loholó oláhoknak. Az 1946-os köztársaság idegen megszállás terméke, célja több mint 1000 év megsemmisítése. Jött a sztálini „alkotmány”, a szintén illegitim népköztársaság, majd a komcsik teátrálisan eltemették tengersok áldozatuk közül a saját elvtársaikat, és kikiáltották újra a semmit sem jelentő köztársaságot, aminek égisze alatt történelmi vagyonvesztés és sunyi hatalomátmentés következett be. Sajnálatos, hogy mindmáig nem állt helyre az 1946-ban megszakadt törvényesség, ide értve az örök megtartó álkamforma, a monarchia helyreállítását is. A köztársaság nem jelent semmit, nincs magyar republikánus hagyomàny, a mérleg tragikus: az ország kétharmadának, a szabadságunkbsk és a nemzeti vagyonunknsk az elvesztése. A magam részéről rendíthetetlen, intranzigens ellensége vafyoj a köztársaságnak hazám és nemzetem védelmében.
Tessék dönteni, mert a nemzet és a köztársaság kéz-a-kézben járnak. Maga a modern köztársaság nem más, mint a nemzet nevében fellépők hatalma, szemben a korábban hagyományos hatalmi formákkal, ahonnan ki voltak zárva. A klasszikus monarchia ennek pont ellentéte, hiszen egy monarchiában a nemzet fogalma szinte értelmezhetetlen (ezért is feszítette szét annak kereteit).
Dehogy járnak kéz a kézben. A nemzet által soha nem legitimáklt köztársaság Magyarországon éppenséggel mindig bajt hozott a nemzetre. Országvesztés, a történelmi folytonosság és szabadság elvesztése, majd a nemzeti vagyon jelentős részének elvesztése. Nincs magyar republikánus hagyomány, mert a magyar nemzetlélektől ez teljességgel idegen. Ez mindig egy maroknyi unatkozó értelmiségi nünükéje volt. ót, Ha összevetjük Szent Istvánt, Szent Lászlót, Károly Róbertet, Nagy Lajost, Mátyást, Mária Teréziát Károlyival, Tildyvel, Gönczcel, elég nyilvánvaló az ordító különbség méltóságban, tisztességben, képességekben. A köztársaság nem tud nagyságot kigyöngyözni magából. Mindaz, ami akár Budapestben is szép, nemes, nagyság, az ezer esztendős királyság szellemi-lelki terméke. Milyen nyomot hagyott a köztársaság? Városligeti időkereket, ami a felállítása pillanatában beszart, és soha nem működött.
Nyugodtan sorold ide Kossuthot, Deákot, Széchenyit, Batthányt és a többieket. Trónfosztás, köztársaság, ésatöbbi, rákfenéi tehát az országnak, hihetetlen, hogy az összes főutca ezekről van elnevezve.
Ahogy megjegyzem Szent István, korának Rákosija is: egy társadalomra erőszakkar ráerőltette a külföldről importált elnyomó társadalomszervező elveket.
Szent István az államszervezet központosításával fontos történelmi munkát végzett el, és megvédte Magyarország függetlenségét a rátörő idegen hódítókkal szemben. Ahogy Árpádék is elpicsázták a pozsonyi csatában a kor Eurokolhozát.
Széchenyi, Deák és Batthyány ellenezte az illegitim trónfosztást, egyáltalán, az urlakodóházzal való nyílt szembefordulást, mindhárman le is mondtak 1848 őszén. Mindhárman békepártiak voltak, egyikük sem volt republikánus. Nyíltan Kossuth sem, de azért oda sorolható, számos fontos meglátásával együtt ritka kártékony figura volt. Persze voltak még nála is veszettebbek: Szemere, Batthány Kázmér, a Madarász-fivérek. A reformkor magyar politikusi nemzedéke ellenben korántsem volt egyszólamú, a kurucos-protestáns gyökerű történetírás osztályharcos eltorzításával legyártott, sajnálatosan máig egyeduralkodó narratíva nem azonos a valósággal. A magam részéről abból a korból Széchenyire, Dessewffy Aurélra és Emilre, Cziráky Jánosra és a hozzájuk hasonlókra figyelek.
Akkor már csak egy apró kérdés: mi a különbség a nemzeti tudatra ébredés felülről kierőszakolása, illetve az osztályöntudatra szintén kívülről erőszakosan ráébredés (kommunizmus) motívumai között? Egyik sem történelmi szükségszerűség, nem egy organikus fejlődés, változás eredménye.
Szent István egyébként úgy mentette meg a magyarságot a hódítókkal szemben, hogy ezért eldobta a magyarságot, és egy nyugati típusú keresztény országot épített helyette, mégpedig nyugatról behívott segítőkkel. Konkrétan a – jó, nevezzük így – korabeli Eurokolhoz egyik új, és talán harmadik legerősebb, legnagyobb kiterjedésű tagállamát hozta létre a Német-Római Birodalom és Franciaoroszág mellett, és lett meghatározó aktora és fenntartója a korabeli Eurokolhoznak.
Már hogy dobta volna el a magyarságot? A Koppány-István-konfliktusnak a közhiedelemmel ellentétben nem kulturális vagy vallási okai voltak, maga Koppány római katolikus volt (nem „Bizánc jelét vette magára”), amint azt a salzburgi érsekség fennmaradt dokumentumai bizonyítják. De már a honvisszafoglalók jeklentős hányada is keresztény volt, sőt, már a hun korban is sokan Krisztust követték. A konfliktus lényege a széttagoltság vs. központosított királyság volt. Jöttek Gizellával nyugati nemesek, papok is, persze. De Szent István nem őket szolgálta, épp fordítva, ők szolgálták Szent Istvánt, nem nagyon voklt esélyük másra. A Magyarországra támadó németeket pedig alaposan orrba vágta.
Szent István idejében nem volt központi ideológiát és társadalmi modellt mindenkire ráerőszakolni akaró Eurokolhoz. Ez a szabadkőműves disztópia a XX. század terméke.
Tényleg vannak kereszténységre utaló leletek a magyar vándorlás idejéhez köthető régészeti kincsből a honfoglalás előtti időkből? Vagy mi a bizonyíték arra, hogy tömegesen keresztények lettek volna? Rákérdezek Ervinnyónál [https://csde.academia.edu/G%C3%A1llErwin/Papers], hátha én tudok hatalmas hülyeséget. (Mondjuk én úgy tudom, hogy még a Szíriuszon vettük fel a kereszténységet, és nem sokkal később, a hun korunkban.)
Vannak bőven. Több száz mellkereszt került elő például honfoglaláskori férfisírokból. A tiszabezdédi tarsolylemezen is szerepel a kereszt, és egy avar kori komáromi sírból is került elő egy keresztet átölelő turulábrázolás. Azt nem állítom, hogy tömegével keresztények voltak, de voltak köztük sokan. Vagyis nem volt idegen a dolog. Eleve a szkíta kultúrájú sztyeppei népek között sok egyistenhitű volt, a hunok, az avarok, a magyarok jellemzően, és a Boldogasszony-kultusz is létezett bizonyos formában. Szóval a kulturális infiltráció nem volt túl nehéz.
Harangozó Imre néprajzkutató számol be egy érdekes történetről egy görög krónikára hivatkozva (sajnálatos módon a honi mainstream történésszakma előszeretettel hagyja figyelmen kívül a párhuzamos idegen krónikákat, pedig nem kéne): 881-ben a szlávokat keresztény hitre térítő Metód püspök magyarok fogságába került az Al-Duna vidékén. A katonák Árpád elé vitték, aki hosszan elbeszélgetett vele Oltáriszentség mibenlétéről. Ebből következik, hogy Árpádnak voltak ilyen irányú teológiai ismeretei. Ráadásul, írja a görög krónika, számos magyar főúr azt kérte Metód püspöktől, hogy helyezze eléjük az Oltáriszentséget, hogy hódolhassanak neki.
További érdekesség, hogy a korai keresztény ikonográfiával foglalkozó Dávid Katalin művészettörténész több tanulmányában írja, hogy a Nyugat-Dunántúlon a IX. században a salzburgi érsekség plébánia-nyilvántartása szerint igazoltan létező keresztény templomok patrónusainak nevei a honvisszafoglaló magyarság szállásterületeinek e vidékre történt kiterjesztését követően is megmaradtak, és a XI. században, tehát 200 évvel később azonos néven bukkannak fel a krónikákban. Vagyis Árpád magyarjainak bejövetele nem befolyásolta a keresztény hitgyakorlást, annak folytonossága háborítatlan volt.
A szíriuszos marhaságnak nem tudom, mi a konkrét eredete, érdekelne, mert sokan emlegetik, de nem vagyok benne biztos, hogy bárki ármikor komolyan efféle baromságokat bizonygatott volna. Bár persze nincs kizárva, idióták mindig vannak.
Ez a Metódos sztori érdekelne, mert a magyar katolikus lexikon alapján sehogy sem jön ki: Metód valóban járt 860 körül a kabarok földjén (https://lexikon.katolikus.hu/M/Met%C3%B3d.html), azonban ekkoriban Árpád még gyerek volt. 881 környékén Morvaországban, Rómában és Bizáncban élt. A vándorló magyarok viszont csak 89x környékén jelentek meg az Al-Duna környékén, azonban Metód 885-ben meghalt, tehát ezt már nem érhette meg.
Egyébként dehogy hagyja figyelmen kívül a történész szakma a külföldi krónikákat, hiszen egy csomó mindent onnan tudunk. Például az általad említett pozsonyi csatáról is döntően külhoni forrásokból tudjuk azt a keveset, amit tudni vélünk róla.
880-881 körül Bizáncban járt kvázi követként a pápa utasítására, azon az útján találkozhatott a magyarokkal, akik már a 830-as években az Al-Duna vidékén (is) tartózkodtak.
Ez az itt-ott-amott tartzkodás amúgy teljesen hülyén van tálalva. Legtöbbször valami lineáris folyamatként mutatjáák be, holott a szkíta kultúrájú sztyeppei népek az eurázsiai síkságon ide-oda-amoda jöttek-mentek. Mivelhogy az a saját hatalmas birodalmuk volt.
Ja, amúgy az megvan, hogy ebből a szövegből egyetlen szó hiányzik, pedig elég hosszú ahhoz, hogy elférjen benne: a magyar? https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=03700001.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei
Na és?
Félve kérdezem meg, hogy ki legyen majd a király? IV. Iktor, a Potrohos?
Tipikus kérdés. :-)
A válasz: nem. :-)
Mégis, kinek lennél szívesen a jobbágya? Tök komolyan érdekel a dolog, minden irónia nélkül.
A jobbágyságot az 1848-as áprilisi törvények eltörölték Magyarországon.
Moldova valaha kitűnő író volt, kár, hogy vénségére megbolondult. Esterházy is tudott írni, ha akart, kár, hogy ritkán akart, kényelmesebb volt neki az olvashatatlan posztmodern blöff-vircsaft akolmelegébe besimulni. 20 év múlva a kutya sem említi majd, nem hagyott maradandó nyomot a magyar irodalomban. Kár, mert hagyhatott volna, ha zsinórmértékként követi saját bon mot-ját, miszerint bizonyos szint fölött az ember nem megy bizonyos szint alá.
Mint ahogy például Rejtő maradandó nyomot hagyott, pedig ponyva, de magas minőségű ponyva, a magyar kulturális kódrendszerbe szervesen beépült szövegekkel.
A Balaton egyértelműen északi part a Balaton-felvidékkel együtt értelmezve, mert a balatoniság, a genius loci messze tóbb, mint a tó a nyári pancsikálással. Azt bárhol lehet csinálni. De a tanúhegyek, Tihany, Veszprém nélkül nincs Balaton. Siófok nélkül simán. Nem véletlen, hogy Ötvös Csöpi is az északi parton hajtotta a Pogány Madonnát. 😃
Messze tóbb = messze több, csak telefonról nem tudom pörgetni a szöveget, ha módosítanám.
„nem hiszek a nemzetekben” – ezt hogy kell érteni?
Számomra ez olyan, mint „nem hiszek a gravitációban”, „nem hiszek az időjárásban” – szerintem objektív létezőkben sem hinni, sem nem hinni nem lehet, azok vannak, és kész.
Ezt Hanta egyszer már megválaszolta, azért veszem a bátorságot hozzászólni, mert abszolút értem őt, és a Te jobboldaliságodból is abszolút levezethető, hogy Te miért nem érted (és ez nem bántás akar lenni, hanem 12 év, de inkább 25 év tünete)
Az, hogy hová születsz az nem választás kérdése (pl. Budapestre ezért lettél magyar állampolgár, hiszen Magyarország területén fekszik) aztán utána, hogy hogyan éled meg az ezzel az állapottal felruházott magyarságod az egy következő kérdés. Én budapestinek vallom magam, ahogy Hanta kispestinek (hogy ez épp Magyarországon van, az pech/áldás, de majdnem mindegy – persze jobb mint egy afrikai kis falu, de ott is a törzsben hisznek és nem az országban)
Ez a lokális identitás, ez rendben van, sőt, nagyon fontos. De ettől még objektív tény a nemzetek léte, kultúrahordozó jelentőségük és a nemzeti összetartozás. Ebből kár kimaradni. Nem jobb- vagy baloldal kérdése ez amúgy, vannak elkötelezett baloldali hazafiak.
Amúgy én tősgyökeres budapesti vagyok, a szüleim is itt születtek. Igaz, van vidéki rokonságom Zalától Csongrádig. Összességében szeretek itt élni, de mindig zavart a harsány kozmopolitizmus, a bizarr létformák sereglése, a hangzavar, a rohanás, az élet egyre inkább instant továbbgörgetése, a pimaszság eluralkodása, a hagyomány, az örökség, a tisztelet, a tekintély elporlasztása. És pont ez az, amit viszont a lelátó még őriz. Hagyomány, örökség, szokásrend, tisztelet, tekintély. Ezek fontos létkeretek.
Órákig el lehet (és talán kellene) erről beszélgetni. A családi vonalam teljesen hasonló, de mivel az oviban nem Turulmadár volt a jelem és apám sosem kergetett nagymagyarországos térképpel az asztal körül, akkor nem volt kitől magamba szívnom a magyarságtudatot. Engem kifejezetten érdekel a történelem/földrajz mégsem tudtam elszittyásodni, más és máshogyan tapadt meg, rakódott le, egy kétkezi munkás család gyermekeként. Szinte azon múlik, hogy mit hozol otthonról…ha hozol…ha nem akkor alakul, így vagy úgy.
Ezzel egyetértek. Az elszittyásodás fogalmát nem tudom ugyan értelmezni. De igen, sokkal többet kellene ezekről beszélgetni.
Csak röviden, de ha gondolod, személyesen bármikor egy sör mellett:
A nemzet nem egy objektív dolog, hanem egy kreálmány, ami annak köszönheti a létét, hogy egyes csoportokat nem engedtek évszázadokon át a hatalom közelébe, ezért kitaláltak valamit, amit képviselve, vagy aminek a nevében fellépve ez a hatalmi cél elérhető. A kutyát se érdekelte a nemzet fogalma százötven-kétszáz éve, és az úgy volt jól. Persze, magyarul beszélt, ha faluban lakott, és vegyes volt a falu, akkor németül, tótul, románul esetleg; katolikus volt, református volt, néhol evangélikus, vagy egyéb; volt helyi közössége, volt esetleg környéktudata, és ha nagyon messzire látott, akkor megyei/térségi tudata. Ennyi bőven elég volt a világhoz. Lokálisan élt, és átfogó struktúrának ott volt neki a nyelv és a vallás. Többre se szüksége, se igénye nem volt, azt úgy kellett kitalálni, majd ráerőltetni a t. lakosságra.
Ma is tartom, bőven elég a nyelvi és kulturális közösség, bőven elég hozzá a közös érdek (helyi, országos, ha már léteznek a szintén teljesen felesleges országok), és felesleges még ezzel a nemzetnek hívott kreatúrával is bohóckodni. És igen, nyelvileg közös vagyok a határon túl élő magyarokkal, kulturálisan pedig a szűkebb környezetünkben tartósan itt élő külföldiekkel, a közös érdekem viszont budapesti és magyarországi, vagyis az én tudatom jóval bővebb és organikusabb, mint az erősen szűkítő és mesterkélt nemzettudat. {A lipsizést ezért is tartom viccnek, mert keményen jobbra állok a nemzetben hívőktől, mégpedig egy klasszikus konzervatív vonalat képviselve. De, hát ugye ilyenkor jön elő a – hiányzó – műveltség kérdése, és ebből a mély tudatlanságból lesz a minden átható: lipsizés.}
És ugye a nagy kérdés: ha a Monarchia jó volt, mert természetes fejlődés eredménye, ráadásul a hatalmi formája is elfogadható, akkor az EU-val mi a baj? A Monarchia ellen nem egyszer lázadtunk, például 1848-ban egyenesen a magyar nemzet kitalálásával és ürügyén, hogy Monarchia nélkül, függetlenként talán jobb lenne, erre most ugyanezt csináljuk a közös Európával is.
„nemzet ne egy objektív dolog, hanem egy kreálmány,”
ez nem igaz, ilyen alapon minden kreálmány, akkor „növények” is kreálmány(?), nem, erre is ezt szót „találták ki” magyarul.
„A kutyát se érdekelte a nemzet fogalma százötven-kétszáz éve,”
ez sem igaz, mindig is ez volt az emberiség történelmének az egyik fő mozgató rugója
Természetesen minden társadalmi jelenség egy kreálmány, így a nemzet is. Az állításom mindössze annyi, hogy a „nemzeti ébredés” igazából nem volt más, mint egy viszonylag behatárolható réteg/osztály(rész), akik több hatalomra vágytak, akár azon az áron is, hogy ehhez felbomlik az államszervezet, és a saját „nemzetük” önálló országot alapít.
Vannak példák a „nemzetekre” a 19. század előtti évszázadokból? Vagy az van, hogy a modern nemzetfogalmainkat vetítjük vissza, és értelmezzük a múltat a jelen fogalmi keretei között? (l. pl. Szűcs Jenő: Nemzet és történelem https://www.szaktars.hu/titgondolat/view/szucs-jeno-nemzet-es-tortenelem-tanulmanyok-1974/?pg=0&layout=s) Simán kirekesztő fogalom, ugye, a középiskolás tananyag, hogy a nemzet egyre „bővült”, ahogy egyre többen emelődtek be a „sáncai mögé”. Vagyis a magyar nemzet eszerint sokáig nem volt több, mint az egymás közt rendre latinul, németül, franciául beszélő nemesség politikai jogokkal rendelkező csoportja, ami innen-onnan érkezett királyokkal működött együtt. És eközben a lakosság (magyarok?) kilencvensok százaléka mi volt? Mert nemzet tutira nem.
in: Szűcs Jenő: Nemzet és történelem, 24. o.
Nem a nemzet kreálmány, hanem egy bizonyos nemzetfogalom. Ez nagy különbség.
Monarchia alatt a királyság intézményét értem elsősorban, nem konkrétan az Osztrák-Magyar Monarchiát, de ez utóbbi is ezerszer jobb volt, mert ezerszer nagyolbb szabadságot hagyott a magyarságnak, mint az Eurokolhoz. A Monarchiát nem beteg elméleti ideológiák uralták, hanem kölcsönös előnyök tartották össze.
Egy szót mondok: Metternich. Végülis tényleg az EU a sátán, a valódi elnyomó, a magyarság vesztőhelye.
Metternich nagy formátumú politikus, államférfi volt. Valódi európai. Nem olyan, mint az Eurokolhoz nyomorult kis bürokratái, akikben semmi nagyság, semmi szellem, semmi európaiság nincs, a nevük legfeljebb a CIA fizetési listáján marad fenn.
Kár, mert az Európai Unió működhetne jól is, az európai nemzetek javára és hasznára. De nem így működik.
Nagyon nagy hiátus, hogy sem Mayer Béla, sem Bozsik József nevét nem őrzi utca Kispesten.
Bozsikét igen. Az akadémiára vezető, Temesvár utcáról nyíló bekötőút neve Bozsik sétány: https://www.openstreetmap.org/#map=17/47.43397/19.14982
Mayer Béla tényleg kényelmetlen, hogy nincs rajta a térképen, azonban többen is dolgozunk raja, hogy ez ne maradjon így sokáig.
Hű, ezt nem láttam a térképen! Megkövetek mindenkit. Egy hatalmas piros pont azoknak, akik ezt véghezvitték!
Amúgy számomra érthetetlen, hogy az akadémia címe miért Temesvár utca 25/A, és miért nem Bozsik Jószef sétány 1?
Nem láthattam Bozsikot focizni, későn születtem. Homályosan rémlik, hogy a búcsúmeccsét, mintha láttam volna, amikor már visszavonult és beállt egy reklámmérkőzésre 100-as mezzel. De Faterom, ő látta élesben is. Miatta lett Honvéd drukker gyerekként. Egy edzésen voltak 3000-es Kispesten. Ahol edzés után Puskás, Bozsik, Kocsis azzal szórakoztak, hogy 10-ből ki hányszor találja el a felső lécet. Puskás és Bozsik 10/10.
Az volt a véleménye, hogy se Puskás, se Kocsis nem lett volna az, aki, ha nincs mögöttük Bozsik. Se előtte, se azóta ilyen intelligenciájú játékos nem volt. Nem itthon, sehol. Pelé zseni volt, de tök más. Beckenbauer, Cruyff nagyszerű volt, de semmi Bozsikhoz képest. Maradona, persze, de talán inkább Platini hasonlítható. A csapat esze! Minden labdájának szeme van. Oda megy, ahova kell. Akkor, amikor kell.
Mindehhez pedig szerénység, semmi sztárallűr.
Már nagyon régóta írom, hogy szinte egy negatív energiafergeteg árad a klub, és a csapat felé. A bajnokság megnyerése utáni évben először csak kis mértékben, azután egyre fokozódó erősséggel. (Tisztelet a kivételnek). A jelenlegi vezetés hibái menthetetlenek, és tényleg „csodálatos”, hogy mindig mindenből rosszul jövünk ki. Így a stadion, a Hemi papa, az új tulajok, az összes edző mind aki nálunk volt. Csodálom a Hantát, hogy mi munkát tesz ebbe az egészbe, de a politika ilyen súlyú idekeverését, okolását túlzottnak tartom. Stadion, akadémia, személyzet, felszerelés biztosítva van, a többit, a sikert már nekünk kellene mellé tenni.
Egyáltalán nem vagyunk rózsás helyzetben. A csapatnak hiányzik a sikerélmény, a játékosokból hiányzik a mersz, a bátorság, az előre játék. Az új edzővel biztos, hogy jobb eredményt tudunk elérni. A feljutást jövőre el kell felejteni, nem is lehetett reális elvárás, pláne azután, amit idáig elértünk. Még van három félszezonunk a feljutásra, ezért a türelem nagyon fontos.
Most viszont jöhet egy más buktató, ha tavaszra netán megint szétszórjuk a fiatalokat, (kik ellenünk mindig úgy harcolnak mint az oroszlánok,) és kívülről erősítünk több játékossal,(kikkel)? netán jön a légió?, akkor az megint nem a szerethető Kispest-Honvéd lesz.
Jómagam az 1940-es évek végén, még nagyon is gyerekként voltam először Kispest meccsen. Most türelmet ajánlok mindenkinek, és hagyjunk fel a minden sz@r látásmóddal, előlegezzünk a csapat és magunk felé is egy kis optimizmust. Ha már a gödörben vagyunk, legalább hagyjuk abba az ásást.
Őszinte tiszteletem és egyetértésem. Jó volt olvasni a nyugodt és optimista véleményedet. Köszi.
Épp a minap jött szembe Youtube-on Bozsik gombfociasztala:-)
https://youtu.be/BJyheIAU7jU?t=46
összefut az ujjaimban a vér…. majdnem olyan szép pálya, mint az Apu által 1998-ban nekünk legyártott Colosseum, aminek csak egy baja volt, sose tudtam leverni rajta Doki Fradiját, az csak hazai pályán ment a C67-ben, a Bozsikhoz hűen beszűkített pályával, emlékszem milyen ideg volt a Pooketz, amikor nem fért hozzá a lövőpozícióhoz a felsorakozatott legofigurák miatt, akik az URB-t képezték le (arról nem is beszélve hogy meccs előtt 20 percig hintőporoztam a talajt – értsd: fellocsolt gyep, amin utána mindig túlcsúszott a csatáraival gólhelyzetben az optimális szögből). Nyertem is 2:1-re. Utána 2 napig nem beszéltünk…
nézem a linkelt posztod alatti kommenteket, csodálatosak. Egyik hozzászóló (Rossi aktuális féreg, szurkerbaszogató sértett nyilatkozata után) : „régóta mondom hogy a klub legnagyobb károkozói Szabó (értsd: hemy), Rossi és a csapat”
Óriási. :))))))))))))))))))))))))
Mendelényi Dániel
Kun Gábor
Chris Docherty
és végtelen: Szijjártó Péter